Kassai Ujság, 1927. február (89. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-01 / 25. szám

LXXXIX. évf. 25. szám. Lapunk mai száma 12 oldal. «■«erftfenzlflsép­ fa Kiadóhivatal: KoSice-KaSSa, Fő­ n. 64. földszint. (Nemzeti Színházzal szemben) Telefon: 185« o­o­o­n­o­o­vear'e'calh naponta, o­o­o­o­o­o Felelős szerkesztő: DU­­MOVES ILLÉS Előfizetési díjak helyben ás vidéken: Egy egész évre 310 korona, félévre 108 korona, negyedévre 84 korona, egy hónapra so korona.­­ Egyes szám­ára 1 korona. Nagy propaganda Vilmos excsászár hazatérése érdekében Olaszország vagy kiterjeszti határait, vagy explodál. — Kommunisták viharos tüntetése az új német kormány ellen. — Véres összeütközés Burgenlandban. - farigát kizárják a szlovák néppártból? A második bomba Már elkészült Marx miniszteri listája és a sürgönydrótok zúgva röpítették szét az új jobboldali kormány megala­kulásának hírét, amikor váratlan aka­dály merült fel. A kész miniszteri lista Hindenburg birodalmi elnök elé került, akinek aláírása formai kelléke volt csak a kormány megalakulásának. Hinden­burg elnök azonban kinevezési jogát nem tekintette üres formalitásnak. Pár nappal ezelőtt, midőn zátonyon vergő­dött minden kormányalakítási kísérlet, a köztársaság elnöke a pártonkívüliség és felettiség tradicionális elvét elvetve nyílt levélben foglalt állást egy jobb­oldali kormány megalakítása mellett. A német baloldali politika körében ak­kor kínos meglepetést keltett az elnök fellépése, melynek éle nyilvánvalóan a szociáldemokraták ellen irányult. Már úgy hitték, hogy Hindenburg lekanya­rodik a középútról, amelyen eddig járt és nyíltan a reakciós restaurálását tűzi céljául. Németország De ekkor következett a második meglepetés. A köztársaság ősz elnöke, a tábornok, a tannenbergi győztes hadvezér alkot­mányadta jogaival élve, sőt egy ke­véssé visszaélve, megakadályozta azt, hogy Németország kormányzása, igaz­ságügye és belügye a szélsőjobb ele­mek kezébe kerüljön. Maga Marx kancellár, de a kormány­koalíció két nagy pártja, a centrum és a német néppárt is a legélesebb tilta­kozásukat jelentették be azellen, hogy a német nemzeti párt Graefet és Hergtet küldje be a kormányba az igazságügyi, illetve a belügyi tárcák vezetésére. A német nemzetiek mi­niszterdelegálása különben sem egyez­tethető össze az alkotmányos felfogás­sal. Az alkotmány szerint ugyanis, a minisztereket a köztársaság elnöke nevezi ki a kancellár előterjesztésére. A német nemzetiek kísérletet tettek arra, hogy párthatározattal kénysze­rítsék ki a kancellártól és a birodalmi elnöktől delegáltjaik miniszteri kineve­zését. A német nemzetiek nyilván arra törekedtek, hogy ami koncessziót Marxnak kormányba vonásuk áraként tettek, két szélsőjobb politikusuk dele­gálásával ellensúlyozzák. Marx kan­cellár már a pártvezérek tanácskozá­sán felemelte tiltakozó szavát Graef és Hergt minisztersége ellen. A német nemzetiek a kancellár tiltakozásának nem tulajdonítottak komolyabb jelentő­séget és párthatározatukra hivatkozva ragaszkodtak két, szélsőségesen reak­­cióoárus párttagjuk kinevezéséhez. Marx a néppárt és a maga pártjának támogatását biztosítva jelent meg szombaton délelőtt Hindenburg elnök­nél és kifogást emelt a német nemze­tiek által előterjesztett két miniszter­jelölt, Graef és Hergt kinevezése ellen. A kihallgatás eredménye az lett, hogy az elnök kinevezte ugyan az új kor­mány tagjait, de az igazság- és bel­ügyi tárcákat nem töltötte be. Hivata­los jelentés szerint a két tárca sorsa a mai tanácskozásokon dől el. A kiszivárgott hírek szerint Hinden­burg elnök maga is méltányolta a kö­zéppártok aggályait és miután osztotta azt az álláspontot, hogy Graefnek nem lehet helye a kormányban, az utolsó pillanatokban közvetíteni próbált a kan­cellár és a német nemzetiek közt. Hin­denburg elnök magához hivatta a nem­zeti párt vezéreit és közölte velük, hogy ő sem járulhat hozzá Graef ki­nevezéséhez, mert személyében olyan politikus kerülne a kormányba, aki an­nak idején a legsúlyosabb megítélés alá eső tiszteletlenséget követte el Ebert birodalmi elnök, Hindenburg hivatali elődjével szemben. A nemzeti párt ve­zetői felhatalmazás híján nem adhattak végleges választ az elnöknek és abban álapodtak meg, hogy hétfőn este dönt a párt az elnök előterjesztése felett. A személyi kívánságok méltánylásai­nak valószínüleg nem lesz lényegesebb akadálya, mert, mint kitűnt, Hergt és Graef csak­­ minimális szótöbbséggel kerültek a nemzetiek miniszterlistájára. Az utolsó pillanatban felmerült nehéz­ségeket tehát sikerül majd elsimítani és hivatalba lép az új német kormány, amelyet Hindenburg férfias erélye óvott meg a veszedelmes és provokáló szándékú reakciós színezettől, amit Graef és Hergt személye jelentett volna. A birodalmi elnöknek az a gesz­tusa, mellyel hivatali elődjét, a szocia­lista nyergesmesterből lett államfőt, qvázi védelmébe vette, megnyugvást keltett a baloldali körökben, hol már­­már megingott a Hindenburg őszinte köztársasági érzésébe vetett hit. Kedd, 1927. febr. 1, viceadmirális, a kínai vizekre küldött angol hadiflotta parancsnoka. Felvonulnak a pártok és érdekeltségek a közigazgatási reform mellett, de inkább ellene Rendkívüli minisztertanács foglalkozik a közigazgatási reformmal. A szlovensskei cseh vezető tisztviselők közül többen beadták áthelyezés iránti kérvényüket. (Saját tudósítónktól). Még nem is publi­kálták a közigazgatási reformot a közvé­lemény még nagyobbrészt tájékozatlan és pusztán találgatásokra, valószínűségi kom­binációkra van utalva, de bizonyos zava­rok és erő komplikációk már­is jelentkez­tek. Javarészt a szlovák néppárt publiká­cióiból lehetett a közigazgatási reform ál­talános vezérelveire következtetni és ez a beállítás, amely itt-ott kissé egyoldalú volt, nem kis izgalmat és aggodalmat keltett elsősorban a szlovenszkói cseh körökben. A néppárt például a paktum egyik legérté­kesebb eredményének tartja, hogy vezér­szerephez jutott a szlovenszkói állami tisztviselők kinevezése terén. Úgy híresz­­telik, az országos közigazgatási testületek­nek 60 ezer szlovenszkói tisztviselő kine­vezésébe lett beleszólásuk. Ezek a hírek és az az új atmoszféra, melyet Szloven­­szkón a néppárt kormánybalépése terem­tett, nagyon is idegesítik az itteni tisztvi­selői kar egy részét. Ha Kassát vesszük példának, akkor ez a nervezitás valóban döntő kihatással lehet a hivatalok személyi viszonyaira. Itt ugyanis az állami hivata­lok cseh vezető tisztviselőit s épen a leg­­értékesebbeket és legbedolgozottabbakat elkedvetlenítették a belpolitikában történt változások. i Pesszir­isztikusan ítélik­­ meg itteni sorsukat, hivatali előmenetelük ki­látását és attól félnek, hogy politikai gán­csoknak lesznek kitéve. Idegességüket még csak növelik az olyan konkrét esetek, amilyen példány a vasútigazgatóságnál tör­tént. Pályázatot írtak ki a vasútigazgató­ság jogügyi osztályának helyettes elnöki állására. A legjobb kvalifikációkkal szerin­tük Friedrich vasúti főtisztviselő rendel­kezett, de mert a szlovák néppárt kifogá­solta, hogy exponált cseh pártember kapja az állást, a vasútigazgatóság a szlovák nép­párt protezsáltját nevezte ki. A cseh vezető tisztviselők mementót látnak az ilyen esetekben és egyre kedvet­lenebből várják a közigazgatási reform és a paktum kapcsán következő változáso­kat. Biztos tudomásuk szerint több állami hivatalnál a vezető tisztvi­selők egymást követve adják be az áthelyezés iránti kérvényeiket. De nemcsak a vezető tisztviselők, hanem a tisztviselői kar legértékesebb tagjai is áthelyezésüket kérik a történelmi orszá­gokba. Ha ez a most megindult áramlat tovább tart, felmerül a kérdés, nem-e az lesz az új éra következménye, hogy az ér­tékes, szakképzett és nehezen pótolható cseh tisztviselők önként távoznak Szlo­­venszkóról, a másodgarnitúra pedig, amely n­em önérzeteskedik, itt marad és bele­il­leszkedik a változott viszonyokba. A hiva­talok személyzeti viszonyainak ilyen átala­kulása semmiesetre sem válik előnyére Szlovenszkónak. A­ kedélyek csillapítására egyébként Zá­rnák szenátor a kassai szociáldemokrata gyűlésen érdekes fejtegetésekben mutatta ki, tulajdonképen hány tisztviselői állás felett fog diszponálhatni a pozsonyi orszá­gos bizottság. Mint állította, a vasút, a posta stb. továbbra is prágai irányítás alatt maradnak s az országos elnökség tulaj­donképen csak a politikai közigazgatásban kap részben szabad kezet. Kompetenciája közül tehát összesen 3337 közigazgatási hivatalnok, mert az 1620 főnyi rendőri és a 3915 főnyi csendőri státus feletti rendel­kezés a köz és az állam biztonsága köve­telte okokból továbbra is a belügyminisz­térium hatáskörében marad. Zimák sze­nátor szerint tehát az országos elnökség kinevezési joga a politikai közigazgatás­ban is csak részben érvényesül — a V1IL fizetési osztályig. A POZSONYI NAGYZSUPA VÁLASZTMÁNYA A ZSUPAREND­­SZER FENNTARTÁSÁÉRT. Már most megállapítható, hogy a köz­­igazgatási reform életbeléptetése heves harcok árán történhettek meg és nemcsak a szocialisták, hanem Szlovenszkó ősla­kóinak egy igen tekintélyes rétege is a legélesebben állást foglalt a zsuparendszer megszüntetése ellen. A tiltakozó mozgalmat a szociáldemokraták kassai gyűlése ve­zette be, egyidejűleg pedig színt vallott a pozsonyi nagyzsupa választmánya is. Pozsony nagymegye választmányának ülésén Petrásek Ágoston tiltakozott az or­szágos választmány megalakítása ellen és indítványozta a megyerendszer további fentartását, de kibővített igazi hatáskör­rel. A járások kapjanak nagyobb jogkört. Pavlat János cseh szociáldemokrata szin­tén az országos rendszer ellen beszélt és ami a legérdekesebb, Ivánka Milán dr. cseh nemzeti dem. teljesen magáévá tette Petrásek álláspontját, bár az ő pártja más nézetet vall. Treskony Ernő szlovák nép­párti elfogadta Petrásek indítványát, bár nem remél tőle semm­it. Marsik zsupán­­helyettes szavazásra bocsátotta a kérdést: egyhangúlag elfogadták Petrásek indítvá­nyát Az indítványt megküldik a parla-

Next