Kassai Ujság, 1927. március (89. évfolyam, 48-73. szám)
1927-03-01 / 48. szám
txxxix. évf. 48. szám. Lapunk mai száma 12 oldal. Csehszlovákia Magyarország mellett foglalt állást Brüsszelben Brüsszel, febr. 28. (Saját tud. táv.) Pekár Gyula tegnap visszatért Budapestre Brüsszelből, a Népszövetségi Ligák Uniójának tavaszi üléséről. Az ülésen a jugoszlávok és románok kijelentették, hogy nem gördítenek akadályt a magyar kisebbségek tömörülése elé. Pekár e kijelentés tudomásulvételére a szavazás elrendelését kérte, amit a jugoszlávok és románok tiltakozása ellenére elrendeltek. Az Unió a kijelentést tudomásul vette. Csehszlovákia kiküldöttje is a magyar álláspont mellett szavazott. A permanens kisebbségi bizottság plénuma is tudomásul vette a nyilatkozatot, mely Jugoszláviában és Romániában megengedi a magyar kisebbségnek a nemzeti asszociációkba való tömörülést, Medd, 1927. márc. 1. >’»erkesztőség és hiadóhivatal: Mource-MaSSa, FŐ-U. 64. földszint. (Nemzeti Színházzal szemben) Telefon: 185« oooooo Megjelenik naponta, oooooo Felelős szerkesztő: DL* KÖVES ILLÉS BlONeetésl dl]ah helyben és vidéken: Egy egész évre 216 korona, félévre 10B korona, negyedévre 54 korona, egy hónapra se korona. — Egyes szám ára 1 korona. Nagy kommunista puccsot lepleztek le Magyarországon Hlinkáék és a kormánypárti németek elfogadták a közig. reformtervezetet. Fegyházra ítélték a Szlovenszkói Menekültek Karhatalmi Századának kémkedő tisztjét. Rudest nevezték ki a kassai betegsegélyző főorvosává. A jugoszláviai véres ember Az ember, akit véresre vertek, mint a világ különböző rendőrségei által véresre vert emberek szimbóluma, megjelent a jugoszláv parlamentben és közszemlére tette sebekkel bórított testét. A véres ember egy szót sem szólt, csak némán állott azok előtt, akik törvényt hoznak embertársaik számára, akiket azért küldött az istenadta nép a parlamentbe, hogy emberi és népi jóvoltáról gondoskodjanak. Minden bizonnyal a törvényhozó urak szókincsében fölös számmal vannak bevált humanista frázisok, a parlamentarizmus és demokrácia frázisai, melyeket kortesbeszédeikben fennen hangoztattak. A demokrácia azonban a Balkán egyes államaiban fikció, a valóság — a véresre vert ember. Azaz pardon: egy kis véresre veretésért nem kell éppen a Balkánra menni, ez a bevált kormányzati rendszer állami védelemben részesül a művelt nyugat egyes országaiban is. ♦ A sebek, amelyeket a jugoszláviai véres ember szenvedett, egy kicsit az egész mai emberiség, egy szimbólummá növekedett gladiátor sebei, aki korunk vérói előtt viaskodott a demokrácia cirkuszának porában. Ez a kor, mely az általános választói jog, a közteherviselés és törvény előtti jogegyenlőség korának nevezi magát, sőt kérkedik vele: az erőszak már nem is leeresztett, hanem egészen nyílt sisakjával kiálló felelőtlenek korszaka, mely szadista gyönyörűséggel rúg bele mindenbe, ami emberinek megmaradt a világháború véres tumultusából. ❖ A jugoszláv szkupstinában az Igazság és a valóság élő kisértete jelent meg, a poklok követe, melynek, füzében mindannyian pörkölődünk egy kicsit. Egy kis túlzással bár, de nyugodtan állíthatjuk, hogy az emberiség egy része ma két táborra oszlik, — azokra, akik már megkapták sebeiket és azokra,, akik még nem kapták meg. Az ördög motolla azonban le-fel jár s a megtorlás törvényei szerint holnap azok kerülhetnek a kínzókamrába, akik ma porkolábjai e kamaráknak. Ez a tény meggondolásra kellene, hogy késztesse az embereket, a politikusokat és engedelmes eszközeiket, — de a meggondolásnak lélektani, idegekbe plántált akadályai vannak. Akadályai: a bestialitásra való hajlam, mely a háborús neurózisok maradéka, ezenfelül a demokrácia helytelen alkalmazásából származó hatalmi szenvedélyek, melyek szintén ideges tünetek és egy generális, epidémikus elégedetlenség velejárói. • A jugoszláv ellenzék ötlete nemcsak demonstratív értékű, nemcsak politikai fogásnak ,jó, hanem drámai jelentőségű is. Mert a nyílt szín, a szerlélet közvetlensége nagyobb hatású és Öntudatra döbbentöbb minden főnöki lendületnél, minden filippikánál Az emberek kijózanítására, vagy lelkiismeretük felrázására egyetlen eszköz alkalmas: megláttatni velük aljasságuk eredményét. Rákényszeríteni őket arra, hogy lássanak. Lássák lelkületük valódi tükörképét, a véresre tépett sebeket, melyeket védtelen embertársaik testére mértek, lássák hősi kultuszuknak valódi lényegét: a gyáva gonoszságot, mely csak oda mer ütni, ahol biztos abban, hogy nem ütik vissza. Lássák az erőszak filozófiájának gyakorlati formáját, melynél gondolattalanabb és felelőtlenebb még az inkvizíció korszakában sem akadt. Mert az inkvizíció legalább hitből tépett sebeket, a mai sebeket egyetlen szellemi és szívbéli akarat osztja: a kancsuka magasztosságába vetett hit, melynek nem üdvözíti a célja, hanem bestiális kielégülési vágy. A jugoszláviai véres ember a balkáni panoptikum egy alakja. Sajnos, húsból és vérből való, nem viaszból. De sebei nem csupán a Balkánt vádolják, mert a Balkán ma már túllépi a geográfiai határokat és az egész világon szétterpeszkedik. Balkán ma Olaszország és Balkán Kína, Balkán az Action Francaise népét Parisa és Balkán a Nicaragua hullává nyomorító Unió. Az egész világ — egy Balkán. Szomorú és vigasztalan elégtétele ez a valódi, a földrajzi és politikai értelemben vett Balkánnak. A jugoszláviai véres ember ma már világszimbólum, nem nagyon kell azon igyekezni, hogy mindenütt megtalálják a pandantját. RAKOVSKY párisi szovjet követ, korábban román állampolgár, aki ellen Romániában most eljárást indítottak, mert 1918-ban merényletet tervezett Ferdinánd király ellen. H. G. Wells lesújtó véleménye Mussoliniról és a fascizmusról A nagy angol író alanti érdekes cikke ragyogó analízisét nyújtja a fascizmus szellemi lényegének és igazán mélyreható bírálatát adja Mussolini alakjának, szellemi habitusának. Mi a fascizmus? Mussolini fegyvere és találmánya? Vagy pedig Mussolini a fascizmus teremtménye? Meg fog-e halni a fascizmus akkor, amikor Mussolini meghal? Vagy pedig olyasvalami ez a fascizmus, amely akkor is eljátszotta volna történelmi szerepet, ha ez a teátrális figura —■ Mussolini — sohasem született volna meg? Semmi kétség, hogy a fascizmus úgy, ahogy most meg van szervezve, születése óta szorosan egybe van fűzve Mussolinivel. Bár nevét és a vezérét megtartotta, a tér, imászetét alaposan megváltoztatta azóta, hogy hét esztendővel ezelőtt megjelent a színen A szellemi atya: D’Annunzio. A fascizmus eredetét már a háború előtt is meg lehet találni. Szellemi atyja tulajdonképen D’Annunzio volt. A fascizmus volt az, amely felfegyverkezett Fiuméért, holott abban az időben Mussolini még arra hajtogatta a tömegeket, hogy" rabolja ki a boltokat s azt a jelszót adta ki, ha a vasutak a vasutasoké és földek a földmíveseké. Én jól emlékszem arra, hogy Londonban, jóval a háború előtt, egy úgynevezett irodalmi ebéden hangok hangzottak, Itáliából eredők, amelyek azt proklamálták, hogy Olaszország teljesen tagadjon meg mindent, csak a jövőt ismerje el. Ebben az időben Mussolini azokhoz a fickókhoz tartozott, akik magukat pacifistáknak deklarálták, szélsőbaloldali szocialista volt. Még 1919-ben sem volt Mussolini igazán fascista s Itália erőszakos ifjúsága még nem fedezte fel a maga megszervezőjét és istenét. Ha az ember elolvassa a fascizmusnak azt a programját, amelyet hét esztendővel ezelőtt írtak, akkor alig akarja elhinni, hogy annak a fascizmusnak valami köze volt a maihoz Az a program teljesen ellenkezik azzal, amit ma hirdetnek. A hét év előtti program republikánus volt, pacifista volt, a címek eltörlését követelte. Sajtószabadságot, gyülekezési szabadságot követett, a propaganda-szabadságot követelte, hazaí rás adót a gazdagokra, az inproduktív tőke elkonfiskálását, bankok és tőzsdék megszüntetését, a parasztok szovijetizálását és ehhez hasonló jókat. Politikai melodráma. Lassanként azonban a szocializmus és a katjolikus néppárt élig nségévé fejlődött fel. Az 1926-ik évi községi választásokon megragadta a jó alkalmat s a Gioiitti minisztériumot támogatta és ennek fejében ez a kormány szintén jóindulattal viseltetett iránta. A fascisták ekkor szerveztek először bandákat, amelyek a választópolgárokat megfélemlítették. Az eredeti programot lassanként elejtették, apránként elfelejtették. Mussolini mindinkább felvette azokat a pózokat és frázisokat, amelyek az olasz ifjúság kalandos képzeletének leginkább megfeleltek. Végül abban a szerepben lépett a világ elé, amelyet akár D’Annunzio írhatott volna meg a számára tizenöt esztendővel ezelőtt. A skrupulusok nélkül való megváltó szerepében, aki az ősi Itáliát újjászületteti. Mussolini csak eredmény, nem ok. 1919-ben Mussolini m.ég a szélső szocialista ideákkal flörtöl. Nem vádolom őt emiatt a frontváltoztatás miatt. Öt, úgy látszik, a született színész és demagóg ösztöne vezette. Nem hinném, hogy intelligens meggondolás útján jutott volna oda, hogy a romantikus reakció karjaiba vesse tragát. Ha az ember azt a tömérdek fotográfiát tanulmányozza, amelyet Mussoliniról készítettek s amelyet szétszórtak a világon mindenfelé, akkor azonnal látja, hogy Mussolini csak eredmény, nem pedig indító ok. Ez a gömbölyded, félig erős, félig gyenge arc a népszerű színész külseje. A fascista lélek azt kívánja a munkástól, hogy büszkén és szenvedelmesen dolgozzék és örömkepesve fogadja el azt, amit adnak neki. A katona ne törődjék mással, mint azzal, hogy ujjongva meghalhasson. A papok legyenek szentek, minden kérdés nélkül s a tanítók csak egy leckét tanítsanak az iskolában — Itáliát. Kételkedést és feltételt egyáltalán nem ismer. A gondolatot árulásnak tekinti, a vitát gyengeségnek s a veszedelem közeledésének jelentését olyan hitványságnak, amelyet némává kell tenni. Mindaddig, amíg Mussolini ezt a dalt énekelni fogja, a fascizmus középkori lojalizmusnál fog irányában viseltetni. De ha valamilyen csoda folytán Mussolini egyszerre csak intelligens emberré válik s a sors ön-