Kassai Ujság, 1927. március (89. évfolyam, 48-73. szám)

1927-03-01 / 48. szám

txxxix. évf. 48. szám. Lapunk mai száma 12 oldal. Csehszlovákia Magyarország mellett foglalt állást Brüsszelben Brüsszel, febr. 28. (Saját tud. táv.) Pekár Gyula tegnap visszatért Buda­pestre Brüsszelből, a Népszövetségi Ligák Unió­jának tavaszi üléséről. Az ü­lésen a jugoszlávok és románok kijelentették, hogy nem gördítenek akadályt a magyar kisebbségek tömörülése elé. Pekár e kijelentés tudomásulvételére a szavazás elrendelését kérte, amit a jugoszlávok és románok tiltakozása el­lenére elrendeltek. Az Unió a kijelentést tudomásul vette. Csehszlovákia ki­küldöttje is a magyar álláspont mellett szavazott. A permanens kisebbségi bizottság plénuma is tu­domásul vette a nyilatkozatot, mely Jugoszláviában és Romániában megengedi a magyar kisebbségnek a nemzeti asszociációkba való tömörülést, Medd, 1927. márc. 1. >’»erkesztőség és hiadóhivatal: Mource-MaSSa, FŐ-U. 64. földszint. (Nemzeti Színházzal szemben) Telefon: 185« o­o­o­o­o­o Megj­elenik naponta, o­o­o­o­o­o Felelős szerkesztő: D­L* KÖVES ILLÉS BlON­eetésl dl]ah helyben és vidéken: Egy egész évre 216 korona, félévre 10B korona, negyedévre 54 korona, egy hónapra se korona. — Egyes szám ára 1 korona. Nagy kommunista­ puccsot lepleztek le Magyarországon Hlinkáék és a kormánypárti németek elfogadták a közig. reformtervezetet. Fegyházra ítélték a Szlovenszk­ói Menekültek Karhatalmi Századának kémkedő tisztjét.­­­ Rudest nevezték ki a kassai betegsegélyző főorvosává. A jugoszláviai véres ember Az ember, akit véresre vertek, mint a világ­ különböző rendőrségei által vé­resre vert emberek szimbóluma, meg­jelent a jugoszláv parlamentben és köz­szemlére tette sebekkel bórított testét. A véres ember egy szót sem szólt, csak némán állott azok­ előtt, akik törvényt hoznak embertársaik számára, akiket azért küldött az istenadta nép a parla­mentbe, hogy emberi és népi jóvoltáról gondoskodjanak. Minden bizonnyal a törvényhozó urak szókincsében fölös számmal vannak bevált humanista frá­zisok, a parlamentarizmus és demokrá­cia frázisai, melyeket kortesbeszédeik­ben fennen hangoztattak. A demokrácia azonban a Balkán egyes államaiban fikció, a valóság — a véresre vert em­ber. Azaz pardon: egy kis véresre ve­retésért nem kell éppen a Balkánra menni, ez a bevált kormányzati rend­szer állami védelemben részesül a mű­velt nyugat egyes országaiban is. ♦ A sebek, amelyeket a jugoszláviai véres ember szenvedett, egy kicsit az egész mai emberiség, egy szimbólummá növekedett gladiátor sebei, aki korunk vérói előtt viaskodott a demokrácia cirkuszának porában. Ez a kor, mely az általános választói jog, a közteherviselés és törvény előtti jogegyenlőség korának nevezi magát, sőt kérkedik vele: az erőszak már nem is leeresztett, hanem egészen nyílt si­sakjával kiálló felelőtlenek korszaka, mely szadista gyönyörűséggel rúg bele mindenbe, ami emberinek megmaradt a világháború véres tumultusából. ❖ A jugoszláv szkupstinában az­ Igazság és a valóság élő kisértete­ jelent meg, a poklok követe, melynek, füzében mind­annyian pörkölődünk egy kicsit. Egy kis túlzással bár, de nyugodtan állíthat­juk, hogy az emberiség egy része ma két táborra oszlik, — azokra, akik már megkapták sebeiket és azokra,, akik még nem kapták meg. Az­­ ördög motolla azonban le-fel jár s a megtorlás tör­vényei szerint holnap azok kerülhetnek a kínzókamrába, akik ma porkolábjai e kamaráknak. Ez a tény meggondo­lásra kellene, hogy késztesse az embe­reket, a politikusokat és engedelmes eszközeiket, — de a meggondolásnak lélektani, idegekbe plántált akadályai vannak. Akadályai: a bestialitásra való hajlam, mely a háborús neurózisok ma­radéka, ezenfelül a demokrácia hely­telen alkalmazásából származó­ hatalmi szenvedélyek, melyek szintén ideges tünetek és egy generális, epidémikus elégedetlenség velejárói. • A jugoszláv ellenzék ötlete nemcsak demonstratív értékű, nemcsak politikai fogásnak ,jó, hanem drámai jelentőségű is. Mert a nyílt szín, a sz­er­lélet köz­vetlensége nagyobb hatású és­ Öntudatra döbbentöbb minden főnöki lendületnél, minden filippikánál­ Az emberek ki­­józanítására, vagy lelkiismeretük fel­rázására egyetlen eszköz alkalmas: megláttatni velük aljasságuk eredmé­nyét. Rákényszeríteni őket arra, hogy lássanak. Lássák lelkületük valódi tü­körképét, a véresre tépett sebeket, me­lyeket védtelen embertársaik testére mértek, lássák hősi kultuszuknak valódi lényegét: a gyáva gonoszságot, mely csak oda mer ütni, ahol biztos abban, hogy nem ütik vissza. Lássák az erő­szak filozófiájának gyakorlati formáját, melynél gondolattalanabb és felelőtle­nebb még az inkvizíció korszakában sem­ akadt. Mert az inkvizíció legalább hitből tépett sebeket,­ a mai sebeket egyetlen szellemi és szív­béli akarat osztja: a kancsuka magasztosságába vetett hit, melynek nem üdvözíti a célja, hanem bestiális kielégülési vágy. A jugoszláviai véres ember a balkáni panoptikum egy alakja. Sajnos, húsból és vérből való, nem viaszból. De sebei nem csupán a Balkánt vádolják, mert a Balkán ma már túllépi a geográfiai határokat és az egész világon szétter­peszkedik. Balkán ma Olaszország és Balkán Kína, Balkán az Action Fran­­caise népét Parisa és Balkán a Nicaragua hullává nyomorító Unió. Az egész világ — egy Balkán. Szomorú és vigasztalan elégtétele ez a valódi, a földrajzi és politikai értelemben vett Balkánnak. A jugoszláviai véres em­ber ma már világszimbólum, nem na­gyon kell azon igyekezni, hogy minde­nütt megtalálják­­ a pandantját. RAKOVSKY párisi szovjet követ, korábban román ál­lampolgár, aki ellen Romániában most el­járást indítottak, mert 1918-ban merény­letet tervezett Ferdinánd király ellen. H. G. Wells lesújtó véleménye Mussoliniról és a fascizmusról A nagy angol író alanti érde­kes cikke ragyogó analízisét nyújt­ja a fascizmus szellemi lényegének és igazán mélyreható bírálatát adja Mussolini alakjának, szellemi habitusának. Mi a fascizmus? Mussolini fegyvere és találmánya? Vagy pedig Mussolini a fas­­cizmus teremtménye? Meg fog-e halni a fascizmus akkor, amikor Mussolini meg­hal? Vagy pedig olyasvalami ez a fasciz­­mus, amely akkor is eljátszotta volna tör­ténelmi szerepet, ha ez a teátrális figura —■ Mussolini — sohasem született volna meg? Semmi kétség, hogy a fascizmus úgy, ahogy most meg van szervezve, születése óta szorosan egybe van fűzve Mussolini­vel. Bár nevét és a vezérét megtartotta, a tér­, im­ászetét alaposan megváltoztatta azóta, hogy hét esztendővel ezelőtt megjelent a színen A szellemi atya: D’Annunzio. A fascizmus eredetét már a háború előtt is meg lehet találni. Szellemi atyja tulaj­­donképen D’Annunzio volt. A fascizmus volt az, amely felfegyverkezett Fiuméért, holott abban az időben Mussolini még arra hajtogatta­ a töm­egeket,­ hogy" rabolja ki a boltokat s a­zt a jelszót adta ki, ha a vasutak a vasutasoké és földek a föld­­míveseké. Én jól emlékszem arra, hogy Londonban, jóval a háború előtt, egy úgynevezett iro­­dalmi ebéden hangok hangzottak, Itáliából eredők, amelyek azt proklamálták, hogy Olaszország teljesen tagadjon meg min­dent, csak a jövőt ismerje el. Ebben az idő­ben Mussolini azokhoz a fickókhoz tarto­zott, akik magukat pacifistáknak deklarál­ták, szélsőbaloldali szocialista volt. Még 1919-ben sem volt Mussolini igazán fascista s Itália erőszakos ifjúsága még ne­­m fedezte fel a maga megszervezőjét és­ iste­nét. Ha az ember elolvassa a fascizmusnak azt a programját, amelyet hét esztendővel ezelőtt írtak, akkor alig akarja elhinni, hogy annak a fascizmusnak valami köze volt a maihoz Az a program teljesen ellen­kezik azzal, amit ma hirdetnek. A hét év előtti program republikánus volt, pacifista volt, a címek eltörlését követelte. Sajtó­­szabadságot, gyülekezési szabadságot kö­vetett, a propaganda-szabadságot követel­te, hazaí r­ás adót a gazdagokra, az inpro­duktív tőke elkonfiskálását, bankok és tőzsdék megszüntetését, a parasztok szov­­ijetizálását és ehhez hasonló jókat. Politikai melodráma. Lassanként azonban a szocializmus és a katj­olikus néppárt élig ns­égévé fejlődött fel. Az 1926-ik évi községi választásokon meg­ragadta a jó alkalmat s a Gioiitti miniszté­riumot támogatta és ennek fejében ez a kormány szintén jóindulattal viseltetett iránta. A fascisták ekkor szerveztek elő­ször bandákat, amelyek a választó­polgá­rokat megfélemlítették. Az eredeti progra­mot lassanként elejtették, apránként elfe­lejtették. Mussolini mindinkább felvette azokat a pózokat és frázisokat, amelyek az olasz ifjúság kalandos képzeletének legin­kább megfeleltek. Végül abban a szerep­ben lépett a világ elé, amelyet akár D’An­nunzio írhatott volna meg a számára tizen­öt esztendővel ezelőtt. A skrupulusok nél­kül való megváltó szerepében, aki az ősi Itáliát újjászületteti. Mussolini csak eredmény, nem ok. 1919-ben Mussolini m­.ég a szélső szoci­alista ideákkal flörtöl. Nem vádolom őt emiatt a frontváltoztatás miatt. Öt, úgy látszik, a született színész és demagóg ösz­töne vezette. Nem hinném, hogy intelligens meggondolás útján jutott volna oda, hogy a romantikus reakció karjaiba vesse tr­agát. Ha az ember azt a tömérdek fotográfiát tanulmányozza, amelyet Mussoliniról ké­szítettek s amelyet szétszórtak a világon mindenfelé, akkor azonnal látja, hogy Mus­solini csak eredmény, nem pedig indító ok. Ez a gömbölyded, félig erős, félig gyenge arc a népszerű színész külseje. A fascista lélek azt kívánja a munkástól, hogy büszkén és szenvedelm­esen dolgoz­zék és örömk­epesve fogadja el azt, am­­it adnak neki. A katona ne törődjék mással, mint azzal, hogy ujjongva meghalhasson. A papok legyenek szentek, minden kérdés nélkül s a tanítók csak egy leckét tanítsa­nak az iskolában — Itáliát. Kételkedést és feltételt egyáltalán nem ismer. A gondola­tot árulásnak tekinti, a vitát gyengeségnek s a veszedelem közeledésének jelentését olyan hitványságnak, amelyet némává kell tenni. Mindaddig, amíg Mussolini ezt a dalt éne­kelni fogja, a fascizmus középkori lojaliz­­m­­usnál fog irányában viseltetni. De ha va­lamilyen csoda folytán Mussolini egyszerre csak intelligens emberré­­ válik s a sors ön-

Next