Kassai Ujság, 1930. augusztus (92. évfolyam, 174-199. szám)
1930-08-30 / 198. szám
. 198. szám. 1930. ang. 30. egy üteme — szervesen hozzátartozik, mint valamely testrésze... Forradalmár volt, a szó izomfeszítő értelmében. Először önmagát szabadítja fel, a gyermekkor homályban lézengő ösztöne sok furcsa dologra ébreszti... Érezni kezdi, hogy „a parasztnak van igaza“. Mihályi Ödön költészete mögött ott áll az ember. Eggyé olvad vele, test lélekké válik, az ő szava áhitatos, primitív-alázatos beszéd, nem versforma, ami idők változatán át elkopik, az ő szava vérkeringés és hit és nem elmúlás... Igen, a hegyeken túl kezdődik a város, ez néha ritmustalan, túl mélyről jövőn, ököllel ver bele az éjszakáiba és tépi felépített nyugalmát, — de túl az éjjeli Andrássy-úton, kavargó Berlinen, technikák mámorán, olcsó ölelések csömörén, — a tisztulást keresi, az egyetemes emberi megtisztulást, melyet itt akar megtalálni, a rácstól innen, ahol „a szél elkapta az oldott kévét, tiéd és enyém, végtelen és áldás“. Tisztán szól, az erő nyíltságával. Egyszerű és integrálisan átfogó, intim és perspektívákat táró.* A szintézis felé mutat csonkán maradt életrajza, a megfélemlített életű kis fiúcska élete. Ez a félbemaradt önéletrajz nem vádol. Egy arcfintor, félig mosolygó, féligszomorú, ilyen voltam, mert ilyenek voltak a körülményeim, szégyeltem magam, mert kövér voltam, mert zsidók voltak a szüleim, jót akartam, elejtettem a tentásüveget... Itt megszakad az ivás, mégis a lázadás viharszaga kóvályog a lapok között. A gyermeki fájások, szegénység-gazdagság tapogatózó fogalmai, korai szexualitás fojtó nyomorúsága, szülők és gyermekek közti soha ki nem taposható utak, be nem járható távolságok — ösztönös ráeszmélése ez az írás, nem egy ember életét fogja marokra és mutatja meg, valamennyiünk emlékké konzerválódott, túlcukrozott gyermekkorába üt rést szabadító szavak csákányával, melyek súlyosan hasítják szét hazugságok sziklatorlaszát. Energiája kirobban és hömpölyögve rohan végtelen utak horizonttalanságába, megtalálni a jelt, a világosságot, az uj embert, akit nem nyomnak agyon tradíciók... És éppen ekkor jön valami... végzet vagy minek hívják, valami vad és ismeretlen felsőbb erő, amely halálra gázolja őt, aki éppen kiáltani készült... B. PALOTAI BORIS. tési helyére. Ez nagyjából ugyanaz a rendszer, amelyet a petróleumipar most alkalmaz. KÖZKÖNYVTÁR ÉS VÍZVEZETÉK Ezeket az óriási vállalatokat szemlélve, megértjük egyesek mérhetetlen gazdagságát, amely lehetővé tette, hogy pompás költséges síremlékeket építsenek maguknak. Ebben a korban is akadtak vagyonos férfiak, akik tudták, hogy mivel tartoznak a köznek és saját költségükön középületeket és közintézményeket emeltek. Ilyen alapítást fedeztek fel Timgadban (a rómaiak szerint Thamugadi), az afrikai Pompejiben. Egy meglehetősen jó állapotban fennmaradt épületen feliratos tábla töredékeit találták. Ezeket összeállították és a szövegből kiolvasták, hogy ezt az épületet egy szenátor építtette 400.000 sestertius költségen és nyilvános könyvtár céljaira szülővárosának adományozta. Az épület padlója kőlapokból áll. Nagy termének falaiba fülkék mélyednek és ezeket körbefutó korlát választja el a mindenki számát a hozzáférhető csarnok középső részétől, nyilván ez az olvasóterem, a fülkékben pedig a kéziratokat és tekercseket őrizték. Még három helyiség volt könyvraktárnak berendezve. Kiszámították, hogy mintegy 30.000 tekercsnek volt férőhelye. Ez a város maradt meg a legsértetlenebb állapotban, mert legnagyobb részét ellepte a sivatag homokja. Még ma is látjuk a fórumot, a vásárcsarnokot (ugyancsak egy gazdag polgár adománya), a fürdőket, vízmelegítő berendezésükkel, sőt már központi fűtés nyomát is megtalálhatjuk egyes magánházakban, ahol meleg vizet vezettek az egyes helyiségekbe a mai napig megmaradt csöveken A széles utcán a gyalogjárót árnyas fasor szegélyezte. A fórumon kis játszóasztalok álltak és ugyanott olvasható a szép felirat: Vadászni, fürödni, játszani, kacagni, — ebből áll az élet“. KASSAI ÚJSÁG A vig özvegyet agyonlőne a kedvese, a férfit pedig az özvegy fia Rózsahegy, aug. 29. (Saját tudósítónkról.) Párját ritkító szerelmi dráma játszódott le az egyik közeli községben, mely általános megdöbbenést váltott ki a falu békés lakossága körében. Egy jómódú özvegyasszony, Goldstikerné már hosszabb idő óta viszonyt folytatott az egyik falubeli gazdával. A viszony idővel kezdett az özvegynek kényelmetlenné lenni s ezt szeretőjének tudomására is hozta. A férfi azonban semmiképen sem akart a változásba belenyugodni, minden áron folytatni kívánta a viszonyt. Tegnap estefelé meglátogatta az asszonyt és szemrehányást tett neki hűtlensége miatt. Az özvegy erre megtiltotta a férfinek, hogy továbbra is felkeresse, amin az annyira haragba jött, hogy revolvert rántott és hűtlen szeretőjét agyonlőtte. A tett után maga ellen fordította a fegyvert, a lövés azonban csak könnyebb sebet ejtett rajta. A lövések hangjára berohant a szobába az özvegyasszony felnőtt fia s ott találta anyját is szeretőjét vérben fekve. Amikor a fiú észrevette, hogy anyja szeretője eszméleten van, felkapta a földre fekvő revolvert és agyonlőtte. A szerelmi dráma színhelyén nyomban bírói vizsgálóbizottság jelent meg, mely az ügyben lefolytatta a vizsgálatot. A gyilkos fiút a csendőrség letartóztatta és beszállította a rózsahegyi ügyészség fogházába. Corvin-kódex és Jókai-kézirat a British Museum könyvtárában Beszélgetés a múzeum magyar részének igazgatójával Londonból jelentik: Végignéztem a British Múzeum óriási katalógusát, hogy hát milyen magyar könyvek is vannak a világ egyik legnagyobb könyvtárában. Azoknak a könyveknek, amelyek itt Magyarországot jelentik, a legnagyobb része tudományos munka s néhány klasszikus, akik valahogy egészen beleillenek ezekbe a sötétbarna falrekeszekbe. Aztán bemutattak annak az urnák, akit a múzeum vezetősége megbízott, hogy a könyvtár magyar részét igazgassa. Amikor magam maradok vele, vöröshátú könyvek, tintatartók és II. György hermelinköpenyes arcképe társaságában, halkan és óvatosan, mintha attól félne, hogy kitalálom nevetni, magyarul kezd beszélni. — Hát Ön tud magyarul? — kérdem egy kis csodálkozással. — Egy kicsit — mondja — és kiejtése egészen jó. Aztán kiderül, hogy évekkel ezelőtt Pesten volt, hosszabb tanulmányúton, a magyar nyelvvel és irodalommal foglalkozott. Azóta gyakran olvas magyar könyveket, azonkívül még ért valamit a szláv nyelvhez is. MAGYAR TUDOMÁNY KELLENE — Hogy kerülnek a magyar könyvek a múzeumba? — A legnagyobb részüket vesszük, egyrésze pedig ajándék. De ez, sajnos, a kisebbik rész. Nagyon szép ajándékot kaptunk néhány évvel ezelőtt a Könyvbarátok Szövetségétől. A baj ott van, hogy nagyon kis összeg áll rendelkezésünkre könyv vásárlására és így leginkább tudományos könyvekre szorítkozunk. Amint láthatta, a szépirodalmi részben inkább csak a magyar klasszikusok vannak képviselve, azok se teljesen. Petőfi, Jókai szépen megvannak és a rájuk vonatkozó iro 9. oldal. a kisebbségek kívánságának teljesítését követeli Malek csehszlovák képviselő Amit a cseh nép provrat előtt magának követelt, most nem tagadhatja meg a kisebbségektől (Saját tud. táv.) Malek szociáldemokrata képviselő érdekes nyilatkozatot tett a nemzetiségi kérdésről. Malek szerint a szociáldemokrata pártprogrammot ebben a tekintetben feltétlenül meg kell változtatni. Az államfordulat után a cseh kívánságok teljes mértékben teljesültek, a kisebbségeknek azonban nem adták meg azokat a jogokat, amiket előbb jogosnak ismertek el. A nyelvtörvény értelmében ugyanis a nemzetiségi kisebbségek jogaikat csak olyan járásokban érvényesíthetik, ahol számuk a 20%-ot meghaladja. A háború előtt a csehek ezt a rendelkezést igazságtalannak minősítették és harcoltak ellene. A szociáldemokrata párt a Csehszlovákiában élő nemzetiségek összes jogos követeléseit kell, hogy magáévá tegye, mert különben nem illetné meg a pártot a szocialista név. Mindenekelőtt kulturális és szociális téren kell a kisebbségi követeléseket kielégíteni, majd territoriális autonómiát biztosítani olyan kisebbségeknek, amelyek egy tömegben laknak. dalom is kielégítő, de, sajnos, igen sok klasszikus hiányzik, ősnyomtatványunk alig van, például végtelen örülnék, ha Hesz András nyomtatványaiból sikerülne szereznünk néhányat... — Igen — mondom — ennek a Nemzeti Múzeum is örülne Pesten — és nevettünk, — hiszen a legelső magyar nyomtatványok igen ritkák és nekünk magunknak sincs sok azokból. MAGYARORSZÁG „ISTENTELEN TÁVOLSÁGBAN“ VAN ANGLIÁTÓL — Ami a modemeket illeti, sajnos, itt nincs nagy választék. Ady van néhány kötetnyi, de én, annak idején Pesten, szerettem volna néhány első kiadást kapni. Ez azonban, remélem, még elérhető vágyakozás. A folyóiratokkal is baj van. Az Akadémiai Értesítő és a Budapesti Szemle állandóan jár nekünk, de én szeretném, ha a Nyugat és a Napkelet is meglenne, mert ezek fontosak az új irodalom szempontjából. A folyóiratokkal azonban az a baj, hogy amíg egy könyv megszerzésénél az ár kifizetésével a dolog egyszer s mindenkorra el van intézve, a folyóiratra állandóan elő kell fizetni és mint ilyent kell felvenni a költségvetésbe. Én mindazonáltal remélem, hogy ez majd csak rendbejön. — Ami a magyar könyveket illeti, a múzeumban itt az a baj, hogy a költségvetésben aránylag igen kis összeg van előirányozva, ami annak a következménye, hogy a magyar nyelv, irodalom és maga az ország istentelen távolságban van Angliától. Még a keleti nyelvek és irodalmak is közelebb állanak hozzánk, mint a magyar, mert ezek a népek velünk állandó összeköttetésben állottak, még akkor is, ha nem politikai kapcsolat volt a dologban. Indiáról nem is beszélek. Az indiai irodalomnak külön iskolái vannak és százával jelennek meg a könyvek Indiáról angol nyelven. A perzsa nyelvnek külön professzora van. (Sir E. Denison Ross, aki Körösi Csoma Sándorról irt értékes tanulmányt). És hozzá szép könyvtár. Aztán a magyar vonatkozású ritkaságokra terelődik a szó. — Corvinánk egy van és ezt mindjárt meg is fogom mutatni, de van egy igen érdekes kéziratunk, amely nemrégiben került a múzeumba: Jókainak a „Gazdag szegények“ kézirata. MÁTYÁS KIRÁLY KÖNYVE Egy pillanat múlva már ott ülök a ritka kéziratok termében és előttem az asztalon, nagy lilabársony bélésű üvegtokban ragyog Horatius epistoláinak egy szép példánya. Nem meghatódás nélkül nyitom ki a barna bőrkötést és lapozom a könyvet, amelyet talán maga a nagy király olvasgatott, vagy a tudósai, talán Bonfini. Az első oldalon kép. Négyszázötven esztendő nem fakította meg a vízfestést a finom miniatűrön, a háttér halványkékjét és az arcképét, amely hermelinnyakú aranypalástban, egy kicsit az olasz festők stílusában, fiatal férfit ábrázol. Még mindig tiszta és világos a sárgásszőke haj és a tölgyfakoszorú. Mintha már láttam volna ezt az arcképet... Egyszer, régen, évekkel ezelőtt. De hol? Aztán egyszerre, hirtelen felpattan előttem egy viseltes, régi iskoláskönyv behajtott fülü lapja. És megjelenik ez a kép, ahogy most itt van előttem és alatta a felírás: Mátyás Király Arcképe (A British Múzeumban levő Korvin kódex után). A másik oldalon a Hunyadi-család kissé már elmosódott hollós címere. Két primitiv angyal a koszorúval és vörös betűkkel a nagyon fehér pergamentlapon a cím. RÁDIÓ-BALLA H. A. KoSice. RADIO SALON ELEKTRO ÜZLET Fö-utca 114. [I&efonitgf Ifjúság, szerelem és humor! Ez a három tényező uralja a legnagyobb magyar író, Lakatos László Jßzen^aiecisnis pompás vígjátékát. Már csak ma, pénteken a színházban.