Katholikus Néplap, 1852. január-június (5. évfolyam, 1-27. szám)
1852-03-31 / 14. szám
anyaszentegyház növekedése, az erénytisztaság viszszaállitása, a tévelyek kiirtása, a szegények gyámolitása, az apostoli szék jogainak védelmezése leginkább szivén feküdt. A törökökön Lepantónálnyert fényes győzedelem is 1571 évben, melly által a török tengeri hatalom megsemmisittetett, az ő fáradozása s imádságának tulajdonítandó. Midőn a törökök ellen épen uj hadi készületet tenne, súlyos nyavalyába esett. A sz. kegyszerekkel ellátva, lelkét az Ur kezeibe ajánlá 1572-dik évben, VI. Pius, megválasztatása előtt Braschinak neveztetett, mint főpásztor 1775—1799 évig kormányozta a keresztény egyházat. A bibornokokhoz, kik őt megválasztották, ekkér nyilatkozott : „Megválasztatásom eredménye szerencsétlenségem.“ így szólt e czélzással azon viharokra, mellyek az egyházban dühöngni kezdenek, s mellyek alatt neki a kormányrudat tartania kellett. Mária Terézia császárné halála után II. József császár olly rendeleteket hozott, mellyek egy részről a pápai tekintélyt megrendítették, és más részről sok bajt idéztek elő. Szerzetek töröltettek el, egyházjavak foglaltattak le, püspökségek pápai megerősítés nélkül adományoztattak oda, a körmenetek (processiok) eltiltanak, a társulatok feloszthattak, az ártalmas közös papnöveldék behozattak,Villys ehhez hasonló tartalma volt egy sor császári rendeleteknek. Az egyházat Ausztriából fenyegető veszélyt elhárítandó, VI. Pius elhatározta magát 1782 Bécsbe utazni. Útjának minden léptén ezrekkel találkozott a pápa, kik térdelve akarák áldását fogadni. A császár és ministere Kaunicz viseletéből kitűnt, miszerint a pápa jötte nekik alkalmatlan. A császár eltűré a gyalázó röpiratok terjesztését és kinyilatkoztatá, hogy a megvizsgálandó ügyek fölött csak írásban akar értekezni. A pápa négy heti tartózkodás után Bécsből elutazott. A császár ugyan elkíséré őt Mariabrunig, azonban pár órával később eltörte ezen kolostort, megmutatandó, hogy ő a pápa által végképen nem hagyta magát megváltoztatni. Ezen ellenségeskedések a pápa iránt néhány évvel később felülmutattak azon erőszakoskodások által, mellyeket a franczia forradalom véghez vitt. VI. Pius nem helyeselhette a jakobinusok azon határozmányait, mellyek a papságtól egy esküt követeltek, mellyel egy lelkiismeretes pap sem volt képes letenni. A pápa a Frankhonból menekült papokat befogadó, s midőn a többi hatalmasságok Francziaország ellen készültek , VI. Pius is felállitá seregét az egyházi állam védelméül. Bonaparte Felső-Olaszországban győzött, a franczia hadsereg Rómába nyomult s a 80 éves aggastyán VI. Pius fogságba vitetett előbb Sienába, később Florencz mellett egy karthauzi zárdába. Midőn a háború ismét kitört, ellenségei őt Valenceba vitték déli Francziaországba. VI. Pius megbetegedett. A nép sírva gyűlt össze fogháza körül. A pápa haldoskolva magát az ablakhoz viteté s megáldá a jelenlevőket. Egy könnyű halál megmenté őt 1799-dik évben a további kínoktól. VII. Pius Chiaramonti nemes házból mint 16 éves ifjú szent Benedek szerzetébe lépett. Imolai püspök és bibornok jön. A Velenczében különféle városokból összegyűlt bibornokok őt 1800 évben pápának választották. Minthogy Róma még ellenséges kezekben volt, II. Ferencz császár az ő államaiban szabad és tiszteletteljes menhelyet adott a pápának. Az első consul, Bonaparte, az egyházi ügyeket a pápával rendezni igyekezett. Egy concordatum (egyezkedés) jött létre. Napoleon, állami végzet által császárságra emeltetvén, 1804 évben sürgetve kéré a pápát, hogy őt Párisban megkoronázza. VII. Pius eltökélte magát ezen útra. Nem csak Savoya sziklaösvényein, hanem Frankhon országutain is az ájtatos nép a pápának elébe ment. A sz. atya és Napóleon közt ismét egyenetlenségek támadtak. VII. Pius 1809 július 5 éjfélkor mint fogoly kényszerült Rómát elhagyni. A szerencsétlen, de le nem győzött aggastyán Florencz és Turinon keresztül Grenobleba s innen Savonába hurczoltatott. Napoleon 1812 júniusban a pápát Fontainebleauba hozata s kényszeritést egy uj egyezkedésre. VII-dik Piusnak ismét Savonába kellett menni. Az 1813 év Napóleonra nézve végzetteljes vola. Midőn a szövetségesek 1814 évben Francziaországba vonultak, Napóleon parancsot küldött Savonába, a pápát szabadságba helyezni. A szövetségesek mártius 31. Parisba vonultak s VII. Pius május 24. a legnagyobb ünnepélyek közepe, ismét visszatért Rómába, s a következő évben a bécsi gyülekezet által tartományi területét visszakapta. Egy tulajdon bulla által 1814 aug. 7. a jezsuita-rendet ismét visszaállította. Az angol kormánynál lépéseket lön, hogy a hatalmas harcznoknak fogsága enyhitessék. VII. Pius meghalt Romában 1823 évben, — és Napóleon ? hol ? hogyan ? VIII. Pius 1829 mártius 31. választatott meg pápának. Családi neve: Castiglioni volt. Az orosz kormánynál a katholikus örmények javára vetette magát közbe s a brazíliai kormánynál a rabszolgaság eltörlését sürgette. A hite miatt Angliától nyomatott Irhon felszabadittatott. A franczia júliusi forradalom Európa nyugalmát megrázkódtatta. Olaszhon is lázasan vonaglott, ekkor halt meg VIII. Pius nov. 30. 1830. IX. Pius, a jelenleg dicsőségesen kormányzó szent atya, 1792 május 13. Sinagagliában az egyházi államban született. 1823 évben egy missioval foglalkozott Délamerikában. 1840 évben ő, Mastai Ferretti, imolai püspök, bibornokká neveztetett. 1846 junius 16. 50 bibornok által pápának választatott. Az általa atyai kegygyel osztott szabadságok és engedményezések gyalázatos visszaélésekre használtattak fel.