Katholikus Néplap, 1854. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1854-03-22 / 12. szám

90 „Juliska te! szólita meg feleségét egy iz­­­omban, én jobb szót enném ám igy a nagy do­log után, ha te főztödből ehetném. Látod, nekünk mindennel meg kell elégednünk, a­mit az a te mostohád élénkbe tálal. De miért is nem vagyunk mi szabadok a magunkéval? Gondolom, csak megtudnád te is főzni a jó marhahús leveskét.“ Juliskát ez utóbbi szavak felingerelték. „Már hogy is ne!“vága közbe szavának, egészen elpi­rulva szégyen s haragjában.,, És hogy ne kétel­kedjék kend, a mai napságtól én fogok a kony­hára menni.“ „De hát ha mostohád ellenkezni fog?“ „Akkor elmondom akaratomat édes­apám uramnak.“ „ És ha apád urad is a régi szokásnál marad ?“ Juliska ez utóbbi kérdésre nem volt készen, ő megszokta volt, hogy apja az ő akaratjára ha­joljon, és kedvét tegye, ő még jobban neki pi­rult; de hogy férjének adós ne maradjon a fele­lettel, ismételte­,, de ha mondom,a mai napság­tól én megyek a konyhára.“ Ezzel a házasok hazafelé indultak a szőlőből, hol némi végezni való. Juliska nem ült a vacso­rához, apja nógatta — ő főfájással beszélte ki magát. Másnap vasárnap volt. Juliska nem készült szokása ellenére a szentegyházba, de a konyhára nézett, és ha a jószivű Márta asszony csak örült e készséges segítségnek eleinte, csak hamar észre vette a változást, és hiába szólítgatta Juliskát, készüljön az isteni szolgálatra, mert már haran­goztak; azt nyeré válaszul, hogy biz ő nem megy, ma ő akarja megfőzni az ebédet. ,Jó van így is, édes leányom, monda Márta asszony, majd imádkozom én helyetted is, hogy jó szándékkal végezhesd dolgodat.­ „Imádkozzék csak maga helyett anyám­asszony , én nem szorultam senki imádságára“ pattogott a főzőkanállal elég ügyetlenül fegy­verezett menyecske. Ez nem volt elég, felforrt epéjét ki kelle öntenie: „Imádkozhatik is anyám asszony, itt az ideje. A fiataloknak a dolog, az öregeknek az imádság!44 Márta asszony elfordult a beszédre, s egy könnyet zúzott el szemében. A templomba ment, és buzgón imádkozott a megtévedt gyermekért, ki sok évi, igazán édes anyai fáradozásait vele igy fizeti vissza; mert midőn Márta asszony­a a házhoz került, Juliska még kisded leányka volt, alig három éves. Ebéd felett az öreg Aranyosi felszólalt a változás miatt — de Juliska elég ügyesen tudott apja körül forgolódni, meg aztán ma egész ven­dégség volt! A fűszeres ételekre jobban ürült a kancsó, mi a lehangolt kedélyt az öreg­nél hamar felvidítá­s csak hamar feledve len, ez úgyis csekélységnek látszó körülmény előt­te: váljon leánya, vagy felesége tálalja-e elé­be a párolgó étkeket, holott Aranyosi uram­polgár ember létére , példát vehetett volna a „taraczk-fűről“, mellyet egykor olly szorgal­masan irtogatott. Ugyanis, minden dolog, a mi nem igaz után kerekedik, hasonlít e káros nö­vényhez, mellynek csak egy elejtett csirája is megfogamszik, lefúrja magát a föld kebelébe, s messze elágazik, köröskörűl magához szívja az éltető nedvet, és igy a hasznos növényeket sorra elfojtja, kiszárítja; sőt ha nehéz gonddal és fá­radsággal egyszer kiirtottuk is, a vigyázatlan gazdának uj kárt okoz, mert a tövises sövényről, hová kiaszni vetettük, a támadt szél által lesza­­ratik, és a nedves tavaszi földben uj életre kap. így jársz k. olvasó azon dologgal, melly magá­ban méhében vétket, bűnt hordoz, bárminő cse­kélynek lássák az neked; ha nem fojtod el első pillanatban, midőn észreveszed , késő lesz, hidd el, bánatod gonosz következményei felett: meg fogadszik, gyökeret ver, kiirthatlanná válik, ront, pusztít körüled, kár­odat okozza. Illyen vala Juliska megkezdett dolga. — A konyhát az éléstár, ezt más, meg más követte, úgy, hogy néhány hét múlva ő parancsolt a ház­ban , ő intézett, rendezett mindent. Márta asz­­szonynak még szólni se volt szabad a teendők iránt. És talán azt hiszed k. olvasó, hogy isten minden rendesebben is mehetett így a tűzről pattant menyecske keze után. Csalatkozol: „las­san menj, tovább érsz!“ Márta asszony lassan dolgozgatott ugyan, az igaz, de annak rendi, módja szerint, minden a maga idejére volt ki­szabva — s ha megkondult a déli harangszó, csak az „Úrangyalát“ rebegte el elébb, és az asztalon állt a leves. Juliska sokszor igen nehe­zen tudott elkészülni. Mi ennek az oka? Meg­mondom. Míg Márta asszony dolgait imádság és fohászokkal fűszerezte, addig Juliska száján szitok repült ki, ha hogy valami nem ment Ínye szerint, mi természetesebb, mint hogy Márta dolgán az égnek áldása volt, Juliskát pedig nem gyámolttá a mennyei kegyelem. Palkó felesége példáját követte az öreg Ara­nyosi brányában. Minden dologban megelőző volt, megakarván őtet öreg napjaiban kimélni, de korántsem őszinte szeretet-, igaz tiszteletből, hanem, hogy a kormányrudat kivegye szépsé­gesen kezéből. Mi ekép nem sokára meg is tör­tént. Az öreg Aranyosi csak azon vette magát

Next