Katholikus Néplap, 1854. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1854-11-22 / 47. szám
KATHOLiKUS NÉPLAP. 47. szám. Pest, november 22. 1854. Dicsőség magasságban az Istennek, s a földön békeség a jó akaratú embereknek. Luk. 2, 14. Megjelenik e lap hetenkint egyszer. Szerdán. Minden hónapban egy fél iv pótlékkal. Előfizethetni rá Pesten a Szent-István-társulat ügynökénél : czukorutcza 6-ik szám. földszint. s a szerkesztőségnél. Vidéken a cs. kir. postahivataloknál. Előfizetési díj Budapesten kihordással félévre 1 ft. pp. vidékre postán, borítékban félévre 1 ft. 20 kr. pp. Nagyobb csődhirdetés 2 ft. kisebb 1 ft. p. díjért közöltetik. Minden további hirdetésért az előbbi árnak fele fizetendő. A lap szerkesztését illető levelek egyszerűen ,,a Katholikus Néplap szerkesztőségéhez“ czimezendők. (Pesten a központi papnöveldében.) Így járhat az erős szellem. Földi létünk keserű szenvedéseiben , melylyekben az élet olly gazdag, s azon sok veszélyekben, mellyek a halandót olly gyakran körítik, egyedül a Jézus Krisztusbani eleven és tántorithatlan hit az, melly vigaszt nyújt, és uj bátorságot ad. Jésus hű követője semmi csapás által sem ejtetik kétségbe, vagy nyughatatlankodik, mert erős a meggyőződése, hogy azoknak, kik Istent szeretik, végtére is minden javukra válik; erősen reményei az Urban, hiszen ő a mindenható, ki az embert segéllyel megörvendeztetheti, ki előtt öveinek baja és szűkölködése nem titok, ki őket végre is öröm s dicsőségre fogja vezetni — alkalmas időben. Isten hű és jámbor szolgája soha nem retteg, bármi veszély legyen; mert a veszély bár nagy is, de a neki szánt —isteni — segély nagyobb ; és végre azoknak , kiket az Isten oltalmával megörvendeztet, sem a rész szellemek, sem azoknak szolgái, az istentelen emberek, nem árthatnak. Azonkívül az igazhivő bátran néz a halálnak szemébe, hiszen tudja, hogy ez csak az örök életbe vezető híd. E bátorság nyilvánul a királyi zsoltáros eme szavaiból: Az Ur az én világosságom és üdvöm, kitől tarthatnék én? az Ur az én oltalmam, kitől rettegjek én ? habár tábor lesz előttem, még sem fogok félni; és ha csatára kerül is a sor, Benne fogok bizni! Valóban az igaz nem tarthat az éj rémeitől, nem a nap veszélyeitől, nem a nyíltól, melly fényes nappal repül, nem az ármánytól, melly a homályt keresi. Hogy azon számos keresztény hősök közül példát mutassak , melly tanúsítja, milly bátorsággal szólt a Jézus Krisztusbann élő hit lelkesíteni: fölhozni akarom Aranyszáju sz. János csodálandó lelki erejét, mellyet akkor kifejtett, midőn gyülöltetett, és üldöztetett az igazság végett hatalmas ellenektől, hogy miképen nyilatkozott ő egy miatta szorgoskodó s késedelmező barátja előtt: Mitől félhetünk? Talán a számkivetéstől? Hiszen e föld, és ami rajta van, az Úré. Vagy javaink elkobzásától? Mit sem hoztunk e világra, és úgy szinte üresen hagyjuk el a világot. Vagy talán haláltól? Jézus az életem, és meghalni nyereség nekem. Erőmben mit sem bízok , a mi nyugodtá, és rettenthetlenné tesz, az Urnák szavai, ki igy szól: Én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig, ha Krisztus velem van, kicsoda fog félni? — Azonban mig Krisztus követői, és a két. kath. vallás buzgó hitvallói a földi élet vésztellyes óráiban, sőt a halál eljötte alatt is nyugodtak , reménnyel telvek s bátrak; ellenben azok , kik magukat Krisztus és az egyház tanai fölé emelik, kik daczára, hogy megkereszteltettek, pogányok, kiknek hasonlag a hajdani világ pogányaival, a Megfeszítettről tan nevetség, ezek mondom ellenkezőleg a legféltékenyebb és leggyávább emberek. E szerencsétlenek az Istenbeni hitet, és Jézus által kinyilatkoztatott igazságokat szemtelenül kinevetik, az igazhivőket ostoba embernek tartják, önmagukat pedig okosoknak és miveiteknek, és magokat „erős szellemeknek“ nevezik. Azonban koránt sem kell hinni, hogy mindnyája ezen emberfajtának erős lelkű, mert szóval ugyan mondják, hogy ők sem az Istent, sem az embert nem féltik, mégisívő része sem erős szellem. Nézz csak egy illy erős szellemű embert,, 47