Katholikus Néplap, 1859. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1859-03-31 / 13. szám
PEST, 1359. CG 2- szám. cG2( 1 Félév. Q) • MARTIUS 31. Gyógy- és óvszerek a halálteli félelem ellen. III. M . 1 T Mikor valaki életében először lop, olyformán érzi magát, mintha rajta levő gúnyáját rángatná valaki hátulról, értésére kivánván adni, hogy hagyja azt abba, mit tenni akar. Ellopván pedig azt, mit megkivánt, roszul kezdi érezni magát, s megtörtént, hogy, mivel a tolvajt az elkövetett lopás egész éjjel nyugodni nem hagyta, másnap önkényt vitte vissza a lopott jószágot. De aki már annyira ment, hogy a lopást nyomban követő nyugtalanságot föl sem veszi, az letesz az isteni félelemről, s lop, ahányszor csak megejtheti, és csak a tetten kapástól óvakodik, nehogy a rend, vagy csendőrök kezébe essék. Így folytatja azután folyton-folyvást, mit megkezdett, s eszébe sem jut, hogy tettét meggyónná; mert hisz a lopottat visszaadni semmi kedve sincs. Mikor azonban a betegség beköszönt, s a nyavalya úgy ragadja meg az embert, mintha a lelket akarná kizavarni a testből, és akkor a bűnnek egyetlen egy neme sem terheli a lelket annyira, mint az idegen jószág eltulajdonítása. A vén tolvaj úgy érzi magát, mint mikor először lopott, mintha a lopást tegnap, vagy épen ma követte volna el. Furcsa, de igaz. Egy ötven esztendős embernek halálos betegségében eszébe jutott, hogy mint kis fiúcska egy két krajczáros zsemlét lopott, s komolyan kérő tanácsot, mint tehetné ezt jóvá, minthogy a péket nem ismeri. Negyven egész év múlt el; annyi idő alatt lopása eszébe sem jutott, s miatta nyugtalanságot sem érzett. Úgy van az ember az igazságtalan vagyonnal, mint mikor valami szemébe esik; alkalmatlanságára van az mindaddig, míg abból ki nem jött, — avagy gyuladásba jön a szem, kínos fájdalmat okoz, sőt világát is kioltja. Éz így fekszik lelkeden, mihez igazságtalan uton jutottál, legyen az pénz, vagy bármi egyéb, meg kell attól szabadítani a lelket, különben egyre nyugtalanít, éget, különösen végső órádban, midőn már-már oda kell költözni a léleknek, hol a legkisebb igazságtalan fillérért is lakolnia kell. Mert az örök igazság törvénye igy szól: add, s hagyd meg mindenkinek a magáét. Kedvedért bizony az Úr Isten meg nem másítja törvényét, sem pedig fel nem old alóla; neked kell hozzá alkalmazkoznod, mert biz ő nem fog hozzád alkalmazkodni. Vagy talán azt mondod: Hála Istennek! igazságtalan vagyon miatt nyugton halhatok meg; nem loptam, nem raboltam; ezt senki sem mondhatja rólam, lelkemet biz én ilyesmivel nem terhelem. — Azonban nem mind arany, a mi fénylik ; nem mind csupa becsületesség, a mi annak látszik. Meghiszem, hogy senkinek sem törted fel pénzesládáját; megengedem, hogy senkinek sem dörögted fülébe, útját állván: pénzedet, vagy életedet! Mindezt megengedem, hiszen sokkal jobban féltél az igazság szolgáitól, hogysem ezeket elkövesd. Ámde, ha amolyan tündérvesszőt tennének a te vagyonodra, mely oly tulajdonságú, hogy mikor igazságtalan vagyont érint, szüntelen izog-mozog, valljon nem fogna-e izogni-mozogni, mivel ezt meg amazt nem a legtisztességesebben kerested, itt meg amott nem 13