Katholikus Néplap, 1859. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1859-03-31 / 13. szám

PEST, 1359. CG 2- szám. cG2( 1 Félév. Q) • MARTIUS 31. Gyógy- és óvszerek a halálteli félelem ellen. III. M . 1 T M­ikor valaki életében először lop, olyformán érzi magát, mintha rajta levő gúnyáját rángatná valaki há­tulról, értésére kivánván adni, hogy hagyja azt abba, mit tenni akar. Ellopván pedig azt, mit megkivánt, roszul kezdi érezni magát, s megtörtént, hogy, mi­vel a tolvajt az elkövetett lopás egész éjjel nyugodni nem hagyta, másnap önkényt vitte vissza a lopott jószágot. De a­ki már annyira ment, hogy a lopást nyomban kö­vető nyugtalanságot föl sem veszi, az letesz az isteni félelemről, s lop, a­hányszor csak megejtheti, és csak a tetten kapástól óvakodik, nehogy a rend­, vagy csend­őrök kezébe essék. Így folytatja azután folyton-folyvást, mit megkezdett, s eszébe sem jut, hogy tettét meg­gyónná; mert hisz a lopottat visszaadni semmi kedve sincs. Mikor azonban a betegség beköszönt, s a nyavalya úgy ragadja meg az embert, mintha a lelket akarná kiza­varni a testből, és akkor a bűnnek egyetlen egy neme sem terheli a lelket annyira, mint az idegen jószág el­tulajdonítása. A vén tolvaj úgy érzi magát, mint mikor először lopott, mintha a lopást tegnap, vagy épen ma követte volna el. Furcsa, de igaz. Egy ötven esz­tendős embernek halálos betegségében eszébe jutott, hogy mint kis fiúcska egy két krajczáros zsemlét lopott, s komolyan kérő tanácsot, mint tehetné ezt jóvá, minthogy a péket nem ismeri. Negyven egész év múlt el; annyi idő alatt lopása eszébe sem jutott, s miatta nyugtalanságot sem érzett. Úgy van az ember az igazságtalan vagyonnal, mint mikor valami szemébe esik; alkalmatlanságára van az mindaddig, míg abból ki nem jött, — avagy gyuladásba jön a szem, kínos fájdalmat okoz, sőt világát is kioltja. Éz így fekszik lelkeden, mihez igazságtalan uton jutottál, legyen az pénz, vagy bármi egyéb, meg kell attól szabadítani a lelket, különben egyre nyugtalanít, éget, különösen végső órádban, midőn már-már oda kell költözni a lé­leknek, hol a legkisebb igazságtalan fillérért is lakol­­nia kell. Mert az örök igazság törvénye igy szól: add, s hagyd meg mindenkinek a magáét. Ked­vedért bizony az Úr Isten meg nem másítja törvényét, sem pedig fel nem old alóla; neked kell hozzá alkal­­mazkoznod, mert biz ő nem fog hozzád alkalmazkodni. Vagy talán azt mondod: Hála Istennek! igazság­talan vagyon miatt nyugton halhatok meg; nem lop­tam, nem raboltam; ezt senki sem mondhatja rólam, lelkemet biz én ilyesmivel nem terhelem. — Azonban nem mind arany, a mi fénylik ; nem mind csupa becsü­letesség, a mi annak látszik. Meghiszem, hogy senki­nek sem törted fel pénzes­ládáját; megengedem, hogy senkinek sem dörögted fülébe, útját állván: pénzedet, vagy életedet! Mindezt megengedem, hiszen sokkal jobban féltél az igazság szolgáitól, hogysem ezeket elkövesd. Ámde, ha amolyan tündérvesszőt tennének a te vagyonodra, mely oly tulajdonságú, hogy mikor igazságtalan vagyont érint, szüntelen izog-mozog, vall­jon nem fogna-e izogni-mozogni, mivel ezt meg amazt nem a legtisztességesebben kerested, itt meg amott nem 13

Next