Katholikus Néplap, 1860. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1860-03-01 / 9. szám
78 egyedül a pápa, V.Pius, a szent nyújtott neki 50,000 arany forintot és segédcsapatokat, melyek az alatt,mig hős Leonidasunk, Zrínyi Miklós a török ellen tusázna, Óvárnál üzenek tábort Castaldo Alphonz és gróf Cavriani vezérlete alatt. VIII. Kelemen 1595-ik évben 10,000 részint gyalog,részint lovas katonát külde hazánkba az ő rokona, a hős Aldobrandino legvitézebb bajnok vezérlete mellett, mely csapatokkal erősödve a cs. k. hadsereg, először Esztergomot ragadá ki a török hatalmából,aztán pedig Visegrádot szerzé vissza. Az 1596-iki országgyűlésen a karok és rendek hálát nyilvánítanak a pápának a segédcsapatokért, s a 30,000 pajzsosnak nyújtott havi dijért: „semmi sem fekszik, mondják ők, inkább szivünkön, minthogy méltó és halhatatlan hálákat rebegjünk mi szentségednek irántunk s egész a végsőkig jutott szerencsétlen hazánk iránt tanúsított kiváló kegyes jótéteményeidért.------Nem volt senki a halandók között, ki a cs. k. fölség után a mi fogyatkozott ügyünk felsegélésére nagyobb segélyt nyújtott volna szentségednél. Mert a pénz roppant összeges egyéb nagylelkű jótéteményeiden kívül a közel lefolyt nyárban igen alkalmas időben jövének a hadi csapatok segélyünkre, melyek ő felsége seregeivel egyesítve, Esztergomot és Visegrádot visszaszerzék. — Vajha oly szerencsés időket érnénk, és oly kedvezően szolgálnának körülményeink, hogy szentségednek és azon fölséges apostoli szent széknek ezen érdemeidhez méltó hálákat nyilváníthatnánk.“") VII. Sándor pápa szüntelen azon volt, hogy hazánkat a török nyomasztó járma alól megszabadítsa, 1664-ben fölfegyverzett csapatait itt akará segélyünkre tartani és a hadi költséget 700,000 aranynyal szaporító, XI. Incze pedig, kinek pápasága alatt Bécs Muhamednek ostromzára alól fölmenekült, s Buda 146 évi rabság után felszabadult, e szerencsés hadjáratok sikerét 2,000,000 arany döntő befolyású s nagy jelentésű segély adományozásával mozditá elő. Még tovább is lehetne fűzni az apostoli szentszéknek hazánk iránt tanúsított nagylelkűségének lánczolatát; de az eddig felhozottak is eléggé meggyőzők, miszerint a pápák mindig hazánk legnagyobb jótevői gyanánt mutaták magukat, s mi örök hálával maradunk irántuk mindig lekötelezve stb.“ Ha e rövid történeti adatok felett szemlét tartunk, lehetetlen el nem ismernünk a nagy jót, melyet érettünk minden időben tőnek az egyháznak fejei. Mily roppant nagy azon pénzösszeg, melyet önjóvoltukból a pápák ama keserűség napjain nekünk nyújtanak a méltányosság nem kívánja-e, hogy a vett jótéteményeknek legalább kamatjait siessünk visszafizetni? A pápa ügyének felkarolása saját ügyünk védelme.Ne késsünk tehát letenni szerény filléreinket a kereszténység közös atyja lábaihoz, hogy avval nélkülözéseit fedezze, — concordia parvae res crescunt, az egyesülés által a kis dolgok fölszaporodnak, növekednek. Ne késsünk tehát, mint a körlevél szavai nógatnak bennünket, szívből adjunk a kevésből is, a vidám adakozót kedveli az Isten, és kétszer ad, ki gyorsan ad. Adjatok és adatni fog nektek. Az Isten irgalma legyen velünk. Amen. — Esztergom, febr. 21-én 1860. A rómaiak hamis vallásának botrányos szertartásaiból eredő farsang épen haldoklófélben van, midőn e sorokat irom, s néhány percz múlva egy évre ismét megszűnt lenni. Az igaz keresztény embernek nincs oka bánkódni elmúlásán; mert ha e néhány hetet oly örömek közt tölté, melyek szabadok, és sem testére, sem lelkére nézve nincsenek káros hatással, úgy semmit sem vesztett, minthogy az ily ártatlan örömeket egész éven át élvezheti (kivéve a nagyböjt idejét, mely alatt még az ily örömek is tiltvák, ha t. i. oly zajjal volnának összekötve, mely figyelmünket a bűnbánattól elvonná). Ha pedig — mitől Isten mentsen! — talán a tiltottakra vetemedett, vagy tántorodott volna, és pedig egyedül azért, mert e napok annyi rész példa és botrány szülői lévén, azokra több alkalom kínálkozék , úgy rá nézve valóban csak hasznos e napoktól mielőbb megválni, s mert legsürgetőbb teendője jobbulását minél hamarább megkezdeni. Azok, kiknek lelki üdvök épen nem fekszik szivökön, némi boszankodással nézik a naptárban a „Hamvazó-szerdát,“ mint a nagyböjt első napját, s szeretnék azt onnét végkép kiküszöbölni vagy legalább is hátrább tolni; de mivel ezt nem tehetik, álfogalmuk lévén az „élni siess !“ elvről, a farsang utolsó napjaiban úgy élnek, mintha sem Istennek, sem lelkismereteknek nem tartoznának számot adni cselekedeteikről. Ezek száma, fájdalom, egy városban is elég nagy, hát az egész világon! Nem illendő e tehát a mindenek Urát forró imáink által könyörületre bírni, hogy, az őt e napokban annyi megbánással illetők miatt, ne haragudjék mi reánk örökké? Ez nem csak hogy illő hozzánk, de legszorosb kötelességünk is. A keresztény szeretet ezenkívül parancsolja, miszerint felebarátainkat úgy szeressük, mint min magunkat, tehát az ő lelki üdvöket előmozdítani szintén kötelességünk. Előmozdítandjuk pedig,ha jobbulásukért Istenhez könyörgünk.Városunkban e szempontból igen szép és szent szokás uralt, a menynyiben a vízivárosi plébánia templomában a legméltóságosabb Oltári szentség épen e három nap folytán tétetik ki imádásra, s az első napon magyar, a másodikon német nyelven szent beszéd tartatik, melynek helyébe a harmadikon a „Te Deum“ lép. Az ájtatos hívek ez évben is igen szép számmal s példás buzgósággal vettek részt az oltáron jelenlevő Jézus imádásában, miből kitűnik, hogy „nincs keserűség az ő társaságában, s hogy vele lenni csak édes, csak örvendetes lehet“ (Bölcs, 8, 16.). Hogy valóban lehet e napokban ártatlanul, és mégis jól mulatni, azt tapasztaltuk az érseki papnövelde falai közt. Ugyanis az e növeldében fönálló „egyházirodalmi iskola“ tagjai (a tagok nem egyedül a magyar, hanem a latin nyelvben is művelik magukat) f. hó 19-ének estéjére ismét zene-, ének- és szavalati estélyt rendeztek, s örömük kétszeres volt, minthogy igen szépszámú és tisztes vendégkoszoru osztá meg azt. Az érseki papnövelde igazgatását legújabban az átalánosan szeretett s tisztelt ngs s ft. Majsch Jakab ur helyett ngs ég ft. Zaka János ur vévé át. Önlgának a tanfelügyelői és tanári pályán szerzett bő tapasztalatai, az egyházi irodalom terén a magyar egyház által hálásan elismert tevékenysége s magas műveltsége bölcs kormányáról biztosítnak bennünket. Katholikus hitéleti szempontból helyén lesz itt megemlítenünk, miszerint városunkban hetenkint három helyen fognak tartatni böjti szent beszédek, nevezetesen : a székesegyházban nt. Salgó János káplán ur által magyar, a királyi városban ft. Zajicsek János tanítóképezdei tanár ur által szintén magyar, és a Vízivárosban nt. Meszlényi Gyula ur által német nyelven. Az irgalmasság és kegyelmesség Istene adjon mindnyájunknak töredelmes és bűnbánó szivet, hogy a kegyelem napjait lelkünk hasznára fordítsuk. 1. 1. Tisza-Püspöki (egri főmegye), február 14-én 1860. Kedves szolgálatot vélek tenni a Kath. Néplap olvasóinak az által, hogy tudomásukra adom, miszerint nt. Kovacsóczy István ur, kinek kitűnő avatottsággal irt czikkeit ugyancsak e lapok hasábjain annyi lelki épüléssel olvasók, s ki már tiz év óta mint lelkipásztor Tisza-Püspöki anya- és fiókegyházainak kormányzását fáradhatatlan buzgalommal és ritka tapintattal vezette, érdemeinek elismeréséül kegyelmes föpásztorunktól — a szokásos csődvizsgálat elmellőzésével — a beigtatási okmányt megkapván, a senkitett napon ünnepélyesen plébánosnak beigtattatott. — A beigtató tisztjét ngs és ft. Perger János prépost és egri kanonok ur akadályoztatása következtében köztiszteletű és szeretetű alesperesünk, ft. Pánthy Endre ur főszentszéki ülnök és Török-Sz.Miklós városának plébánosa végezé. Az ünnepély a nagyon tisztelt beigtatandó lelkész urnák távol vidékről is megérkezett számos jó barátai, ismerősei és rokonai által képezett díszes vendégkoszorú, s a csinos, de aránylag kisded templomot a zsúfolásig megtöltő, nagy számmal összesereglett ajtatos hívek jelenlétében ment véghez. Nem hagyhatom említetlenül a beigtató fi. alesperes ur beszédjéből azon szellemdús fordulatot, midőn az érseki kegyes okiratnak, mely egyszersmind a főpásztori elismerésnek s az érdem kellő méltánylásának nyilvános tanubizonsága, elolvasása után ugyanő szeretett paptársához és barátjához intézve szavait, a lelkipásztori kötelmek rövid, de velős elősorolása után őt fölhivá, hogy azokat úgy mint eddig, ezután is híven teljesítse, hogy főkép az ige pallosát ezután is férfias állhatatossággal, rettenthetlen bátorsággal és lángoló buzgósággal villogtassa; mert különösen a mai időben kell Sión őreinek minden perczben résen államok, hogy visszaverhessék a támadásokat, melyek szellemi úgy, mint anyagi fegyverekkel Péter sziklája ellen intéztetnek ; ajánlá azután imáiba híveit,a hazát, az egész kereszténységet,főképen pe. ’) Katona, T.27.