Katholikus Néplap, 1864. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1864-08-04 / 31. szám
PEST, AUGUSTUS 4. 31. szám. II. FÉLÉV. 1864. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztő lakása(kegyesrendüek épülete 32. sz.) Ügynöki hivatal. (Lipót utcza 8. sz.) 5. Havi B.Asszony. 6. Urunk szinv. 7. VilL. Kajetán. (Evang. Bol-I Előfizetés : helyben félévre írt 31 kr dogok a szemek. Lukács 10, 23—37.) 8. Justin. Czirjék. 9. Roman. egész évre 2 frt 62 kr ; vidékre félévre 1 10. Lőrincz. 11. Zsuzsanna. frt 66 kr, egész évre 3 frt 32 kr o. é. A viaskodó egyház, és fegyvere. is. (Folytatás.) Judith, a szent és istenfélő nőről az ó-szövetség lapjain olvassuk, hogy csupán az imafegyverrel fölvértezve bátorkodott a Betuliát ostromló hatalmas asszyriaiak vezérének, Holofernesnek sátrai közé menni, hol őt, a kevély hóditót Istennek segélyével megölve, s ez által hadseregét zavarba hozva, azt honfitársai által megfutamitotta s tönkre verte. Látjuk itt, mint bátorítja a már-már elcsüggedő izraelitákat Manasszesz deli özvegye; mint veti le diszöltönyét, fölcserélvén azt szőrzsákkal és hamuval, mint sanyargatja gyönge testét, s mint küldi imáiban Istenhez buzgó fohászait. Látjuk őt, a szent hősnőt, mint övedzi magát a szellemi fegyverrel, s halljuk, mint bátorítja végelhatározásában merész vállalatáért remegő honfitársait végbucsúzásában, azon örökre emlékezetes szavaiban, melyeket a tántoríthatlan, Istenbeni remény adott ajkaira: „Ti pedig , úgy mond , nem akarom, hogy vizsgáljátok cselekedetemet, és, mig hirt nem adok, ne történjék egyéb, mint imádság, könyörgés érettem a mi urunkhoz Istenünkhez!“ (Jud. 8, 33.) — Ugyanezen fegyvernem által szabadittatott ki az oroszlánok verméből az abba vetett Dániel próféta is, csupán ezzel zárván be a fenevadak száját, hogy neki ne ártsanak. Hitte ezt az őt kegyelő perzsa király Darius, a miért is, mielőtt a verembe vetteté őt, erre czélzólag szólt hozzá : „Istened, kit mindenkor tisztelsz, ő mentsen meg téged.“ De hitték azt ellenségei is, erősen lévén meggyőződve, hogy csupán az imádkozás következtében, melyet minden nap intéze a maga Istenéhez, oly magas polczra küzdhette fel magát, s oly nagy mérvben élvezte királyuk kegyelmét, mégsem jutván eszékbe, hogy ugyanazon szellemi fegyvernem őt az oroszlánok agyaraitól is megszabadíthatja. Valamint Dániel prófétának az oroszlánok előtt, úgy kellett államok sokszor a Krisztus zászlaja alatt harczolóknak is az őket halállal fenyegető fegyveres hatalom előtt. Csak egy intésébe került, hogy izekre aprittassa őket, s ime a dicső imafegyver által ép oly csodásan ragadtattak ki ez alól, mint az előhozott próféta a fenevadak karmaiból. A kereszténység első korszakától egész napjainkig nem találkozott év, melyben e szellemi fegyver csodahatásátszemlélnünk nem lehetne. Ezzel vivtanak és folytonosan vívnak az egyház látható fejétől, a római pápától kezdve, annak valamennyi ép tagjai. Ezzel kezdik s ezzel végzik be földi pályájokat, csak a siron túl élvezendvén az elhervadhatlan koszorú örömeit, melyek hasonló bajnokok számára téretvék el az egek Urától. Az „Apostolok cselekedetedből tudvalevő, hogy, midőn az első pápa, sz. Péter apostol Heródes királytól elfogaték s börtönbe vetteték s ott az egész zsidó húsvéti ünnepek alatt tartaték, imában kérése vigasztalását. De a még akkoriban csak mustármaghoz hasonló egyház is, mint ott olvassuk: „szüntelen könyörög vala Istennek ő érezte.“ S ime, midőn a kovásztalanok napjainak elmúltával őt kihozandó vala Heródes, hogy Jakabhoz hasonlólag megölesse, az Ur angyala, leoldván róla a súlyos lánczokat, melyekkel megkötözve vala, legott kiszabadítja őt, s János anyjának házába , hol a szent atyafiak egybegyülve imádkozának, elvezeti. Hasonló nyomasztó körülmények között ugyanazon magatartást tanussták sz. Péter apostolnak valamennyi törvényes utódjai, a szentséges római pápák és az érték Istenhez könyörgő egyetemes egyház. Ennek 18 százados története napnál világosabban tünteti elő azon diadalok hosszú sorát, melyeket valamint látható fejei, úgy nemkülönben összes hívei is az imafegyver használatával kiérdemlettek. Ezúttal csak a századunkban felmerült némely e tekintetben kiváló eseményekre szándékunk, olvasóinkat figyelmeztetni. Lássuk, mit tett ez érdemben a századunk első felében sz. Péter székén ülő VII-ikius pápa. Ez is, mint tudjuk, sz. Péterhez hasonlólag hurczoltaték a fogságba I. Napoleon franczia császár parancsa következtében. Azon pillanatban, melyben éjszaka idején palotájának egyik ablakáról egy az alatt reá várakozó