Katholikus Néplap, 1867. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1867-07-04 / 27. szám
PEST, II. félév, 17. szám, Július 4. 1897. Megjelenik e lap minden héten egyszer, csütörtökön. Előfizetési ár: helyben félévre 1 forint 31 A pályázatok beigtatásáért tíz sorig minden egyszer Az előfizetési pénzeket, valamint a lapba szánt kéziratokat 1kr., egész évre 2 forint 62 kr., vidékre fél- fölvételért 1 frt, tiz soron fölül, egyszeri közlésért 2 frt. a Szent-István-Társulat igazgatóságához kérjük intézteim.1 évre 1 frt 70 kr., egész évre 3 frt 70 kr. ha többször közöltetik, 1 forint 50 krajczár számittatik Schmid Kristóf*. A páratlan jelességü ifjúságnénak, ki Dinkelsböhl nevű városban Bajorországban 1768-ki aug. 15- született, szülei igazán jámbor, istenfélő keresztények voltak. Reggelenkint összegyüjtvén gyermekeiket, térdre borultan imádkozának velök. Ünnep-, s vasárnapon a derék atya kezénél vezette el a kis Kristófot, s ennek bátyját a templomba, s itt az egész gyermeksereg példát vehetett az atya oldalán áhitatosan imádkozó két kis testvéren. Isteni szolgálat után gyermekeire függesztő az apa szerető pillanatát; a hallott szóbeszédet gyermekekhez alkalmazott észrevételekkel kisérő, s ártatlan arczukon lehetett látni, miként a kegyelem harmata termékenyíti a jónak megnyíló kis sziveiket. Szabad óráiban az atya a szentirásból beszélt gyermekeinek érdekes történeteket. — Előadását bensőség, áhitat jellemzé. És a gyönyörű bibliai történetek mély, maradandó nyomokat hagytak kivált Kristófnak igen fogékony szivében. — Egész életén át kedvencz tanulmánya maradt a szentirás, s örömmel vallá be, hogy ennek szorgalmas olvasása nélkül alig sikerültek volna anynyira keresetlen s mégis oly vonzó irányu elbeszélései. Szent napokban a nehéz munka szorosan tiltva volt a háznál. Egyik vasárnapon Kristóf atyja munkánál találva egyik kézművest, a csekély kereset miatti panaszkodónak azt mondá: „Ínségén nem csodálkozom, mert a vasárnapikenyérkereseten nincsen Isten áldása. “ Röviden mondhatjuk, hogy Kristóf atyja igazán keresztényiig nevelte gyermekeit. , Minden, mit rátok hagyhatok, szóla, a jó nevelés és gondos oktatás. — De gyermekeim ezekkel könnyebben fogtok boldogulhatni, mint számosan sok pénzzel. — Nem is függ annyi attól, mije van valakinek, mint inkább, mi ő, mire képes, és mit tud.“ Más alkalommal, midőn atyja oldala mellett kiváncsian nézte a kis Kristóf, miként idomítja a fazekas a sárdarabot csinos edénynyé, igy szólt fiához : „Íme fiam! E sarat csak addig lehet idomítani , mig lágy; ha kiszárad és kemény, lehetetlen belőle valamit képezni. Épen igy van az ifjúsággal is, azért el ne mulaszszad a képezés idejét most kellőleg használni.“ — Szüle, gyermekre egy iránt áradott ily jól vezérlett nevelés áldása. A derék atya hivatalos ügyekben távol lévén, veszélyes betegsége esett, s fölüdüléséhez csekély volt az orvosok reménye. E hír az egész csa-27