Katholikus Néplap, 1867. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1867-07-04 / 27. szám

212 ez életben alig részesülök többé azon szerencsében, hogy am. püspökeimet láthassam: kérem Excellentiá­­dat, adja rám öreg emberre érseki áldását.“ Ünnepé­lyes pillanat volt, midő­n a tisztes agg az áldás veré­­séért térdeire bocsátkozott érseke előtt; az áldás bu­­csuima volt, mintegy megszentelése az aggastyánnak közel halálához. Augsburgban 1854. az epemirigy dühöngött. Na­ A hegy úgy néz ide messziről a hegyorom, Mintha mondná : „Ezt a helyet rég unom ! Jaj, beh fényes az a puszta szerteszél, Engemet meg örökön föd a sötét. Sötét erdő nőtte be a vállamat, És a villám úgy döngeti hátamat: Csak lent volnék, csak egyszer is legalább! Hogy játszanék velem a szép délibáb !“ És fülembe súg a szellő csendesen, Szavában a sík panaszát ellesem: „Hej, beh büszkén áll ott az a hegyorom! Úgy tekint el keleten és nyugaton, ponkint számos áldozat esett. Schmid K. aug. 28. szin­tén e baj által elévetve feküdt ágyba. „Ma — mondá — 64 éve, hogy uj misémet mondtam.“ September 1. föl­véve a haldoklók szentségeit , s már harmadikon a véd­­angyalok napján hunyt el csendesen az Urban, ki egész életében iratai által az ifjúság valódi védan-S vajmi boldog! sűrű, árnyas sátorát A nap gyújtó lángival nem hatja át; Körülfolyjék, öntözik a csermelyek, S én enyhémül csak egy posványt sem lelek! Tengerével a délibáb hiteget, de egy csöppel sem enyhíti nyelvemet; sa jaj, ha jönek a szelek és viharok, A homoktól majdhogy meg nem fulladok !“ így panaszol mind a kettő oktalan, Elfeledve a mi áldás rajta van; S hogy baj nélkül nem lehet itt senki sem, De kevesbbel, a ki tűri csendesen. Eredi II. A pápa világi uralma. „Ezen trón pillanatnyi gyöngesége daczára is sokkal tovább fog tar­tani, mint bármely más bársonynyal bevont fa, mert kettős alapja van, tudnillik a jog és hit alapja.“ Ismerjük isteni Üdvözítőnknek ama szavait, me­lyek erejénél fogva Jézus sz. Pétert az ő nyájának leg­főbb pásztorává, egyházának fejévé s e földöm­ helyet­tesévé tette; és ezen sz. Péterre ruházott legfőbb pász­tori tiszt minden kötelmeivel, jogai­ s felhatalmazásá­val átszállott ezen apostolfejedelem valamennyi utó­daira, a római pápákra, minthogy az egyháznak, mint azt Krisztus megalapította s szervezte, egész az idők végéig fönm­aradnia kell. Ezen legfőbb lelki ha­talom- s legmagasabb egyházi méltóság­gal pedig a pápa világi hatalmat s fejedel­mi méltóságot is egyesít. A történelem bizony­sága szerint a pápa Rómának az egyházi­ államnak már több mint ezer éve birtokában van, tehát világi ural­kodó is egyszersmind. De kivált korunkban fájdalommal tapasztaljuk, hogy nemcsak Jézus egyházának ellenségei, a térfele­­kezetek, hanem még azok is, kik katholikusoknak vall­ják magukat, megütköznek a pápa világi uralmán. — Irigység s ama gonosz akarat folytán, hogy a katholi­­cismus meggyöngíttessék, az újabb korban számosan egyesülve különféle kísérleteket tettek, hogy a szent­atyától a világi uralmat elragadják, és valóban, terüle­tének egy jelentékeny részét sikerült is tőle elvonni a vallástalanok törekvéseinek. De ezen ellenséges erősza­koskodások ellenében a föld minden részéből százezer­nyi aláírásokkal ellátott részvétiratok intéztettek a sze­j­tik ki, hogy ők a pápa világi hatalmának minden meg­­s­sértését, az egyházi államok legcsekélyebb megcsonkí­­t­tását is nemcsak igen károsnak tartják a religio-, egy­ház- s hazára , illetőleg az államra, hanem azt mint égbekiáltó igaztalanságot tekintik s attól teljesen iszo­nyodnak. A katholika egyház püspökei nyilvános imá­kat rendeltek , hogy az Úr az ő helyettesét birtokai­ és igazaiban védelmezni s ellenségeinek gaz törekvéseit meghiúsítani kegyeskednek. Minthogy e tárgy jelenleg annyiszor jő szóba s oly különféle módon történnek arról nyilatkozatok, jó­nak látjuk e becses lapokban egy értekezést bocsátani közre a pápa világi uralmáról s világosan meg­mutatni itt, hogy az ő főpásztori tiszte­ s az egyház jóllétére nézve ugyan nem épen nélkülözhetlen, de szerfölött hasznos, sőt a mostani körül­mények közt szükséges is, és azon föl­ül jo­gosan szereztetett. I. A pápa világi uralma az ő főpásztori tisztének gyakorlása­ s az egyház fönál­lására nézve nem épen nélkülözh­etlen; az első keresztény idők történelme is bizonyítja ezt. Mi a szentírásban mit sem találunk a világi hatalomról, me­lyet Krisztus e földöni helyetteseire ruházott volna. Mi olvassuk ugyan abban, hogy Péternek a mennyek or­­szága kulcsait ígérte s adta, de nem a földi ország jó­

Next