Katholikus Néplap, 1867. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1867-07-04 / 27. szám
212 ez életben alig részesülök többé azon szerencsében, hogy am. püspökeimet láthassam: kérem Excellentiádat, adja rám öreg emberre érseki áldását.“ Ünnepélyes pillanat volt, midőn a tisztes agg az áldás veréséért térdeire bocsátkozott érseke előtt; az áldás bucsuima volt, mintegy megszentelése az aggastyánnak közel halálához. Augsburgban 1854. az epemirigy dühöngött. Na A hegy úgy néz ide messziről a hegyorom, Mintha mondná : „Ezt a helyet rég unom ! Jaj, beh fényes az a puszta szerteszél, Engemet meg örökön föd a sötét. Sötét erdő nőtte be a vállamat, És a villám úgy döngeti hátamat: Csak lent volnék, csak egyszer is legalább! Hogy játszanék velem a szép délibáb !“ És fülembe súg a szellő csendesen, Szavában a sík panaszát ellesem: „Hej, beh büszkén áll ott az a hegyorom! Úgy tekint el keleten és nyugaton, ponkint számos áldozat esett. Schmid K. aug. 28. szintén e baj által elévetve feküdt ágyba. „Ma — mondá — 64 éve, hogy uj misémet mondtam.“ September 1. fölvéve a haldoklók szentségeit , s már harmadikon a védangyalok napján hunyt el csendesen az Urban, ki egész életében iratai által az ifjúság valódi védan-S vajmi boldog! sűrű, árnyas sátorát A nap gyújtó lángival nem hatja át; Körülfolyjék, öntözik a csermelyek, S én enyhémül csak egy posványt sem lelek! Tengerével a délibáb hiteget, de egy csöppel sem enyhíti nyelvemet; sa jaj, ha jönek a szelek és viharok, A homoktól majdhogy meg nem fulladok !“ így panaszol mind a kettő oktalan, Elfeledve a mi áldás rajta van; S hogy baj nélkül nem lehet itt senki sem, De kevesbbel, a ki tűri csendesen. Eredi II. A pápa világi uralma. „Ezen trón pillanatnyi gyöngesége daczára is sokkal tovább fog tartani, mint bármely más bársonynyal bevont fa, mert kettős alapja van, tudnillik a jog és hit alapja.“ Ismerjük isteni Üdvözítőnknek ama szavait, melyek erejénél fogva Jézus sz. Pétert az ő nyájának legfőbb pásztorává, egyházának fejévé s e földöm helyettesévé tette; és ezen sz. Péterre ruházott legfőbb pásztori tiszt minden kötelmeivel, jogai s felhatalmazásával átszállott ezen apostolfejedelem valamennyi utódaira, a római pápákra, minthogy az egyháznak, mint azt Krisztus megalapította s szervezte, egész az idők végéig fönmaradnia kell. Ezen legfőbb lelki hatalom- s legmagasabb egyházi méltósággal pedig a pápa világi hatalmat s fejedelmi méltóságot is egyesít. A történelem bizonysága szerint a pápa Rómának az egyházi államnak már több mint ezer éve birtokában van, tehát világi uralkodó is egyszersmind. De kivált korunkban fájdalommal tapasztaljuk, hogy nemcsak Jézus egyházának ellenségei, a térfelekezetek, hanem még azok is, kik katholikusoknak vallják magukat, megütköznek a pápa világi uralmán. — Irigység s ama gonosz akarat folytán, hogy a katholicismus meggyöngíttessék, az újabb korban számosan egyesülve különféle kísérleteket tettek, hogy a szentatyától a világi uralmat elragadják, és valóban, területének egy jelentékeny részét sikerült is tőle elvonni a vallástalanok törekvéseinek. De ezen ellenséges erőszakoskodások ellenében a föld minden részéből százezernyi aláírásokkal ellátott részvétiratok intéztettek a szejtik ki, hogy ők a pápa világi hatalmának minden megssértését, az egyházi államok legcsekélyebb megcsonkíttását is nemcsak igen károsnak tartják a religio-, egyház- s hazára , illetőleg az államra, hanem azt mint égbekiáltó igaztalanságot tekintik s attól teljesen iszonyodnak. A katholika egyház püspökei nyilvános imákat rendeltek , hogy az Úr az ő helyettesét birtokai és igazaiban védelmezni s ellenségeinek gaz törekvéseit meghiúsítani kegyeskednek. Minthogy e tárgy jelenleg annyiszor jő szóba s oly különféle módon történnek arról nyilatkozatok, jónak látjuk e becses lapokban egy értekezést bocsátani közre a pápa világi uralmáról s világosan megmutatni itt, hogy az ő főpásztori tiszte s az egyház jóllétére nézve ugyan nem épen nélkülözhetlen, de szerfölött hasznos, sőt a mostani körülmények közt szükséges is, és azon fölül jogosan szereztetett. I. A pápa világi uralma az ő főpásztori tisztének gyakorlása s az egyház fönállására nézve nem épen nélkülözhetlen; az első keresztény idők történelme is bizonyítja ezt. Mi a szentírásban mit sem találunk a világi hatalomról, melyet Krisztus e földöni helyetteseire ruházott volna. Mi olvassuk ugyan abban, hogy Péternek a mennyek országa kulcsait ígérte s adta, de nem a földi ország jó