Katholikus Néplap, 1872. július-december (28. évfolyam, 27-51. szám)
1872-07-04 / 27. szám
212 És úgy is tett, nem fogadta el, pedig sokszor kínálták a bírói palczát neki. András bácsi igen vallásos ember volt, több boldogságot, örömet lelt a templomban mint a tanácsteremben. Ha hozzá mentem, mindig a nagy bibliánál találtam, vagy béreseinek beszélt valamit a szentírásból nekem is oly szép lecskét tartott néha, hogy szinte elcsodálkoztam rajta, s akkor sejteni sem mertem volna, amit most tudok. Házasságukat Isten csak a szép Juliskával áldotta meg. Juliska alig volt tizenöt éves, gyönyörű , kedves teremtés, fekete hajával, bogár szemeivel, magas karcsú termetével, rózsapiros arczával, bármelyik úriházban is megállhatott volna. El is nevezték őt hamar a legények „Szép Juliskának“, vetélkedve igyekeztek kegyébe jutni, egyik virágot, a másikJakab minden szép pántlikáját neki hordta; — május elején négy-öt májusra emelkedett házuk előtt tele czifra zsebkendőkkel, narancsokkal, senkinek sem volt annyi a faluban; nem volt farsangon lakodalom, melyre András bácsit meg ne hívták volna, már csak Juliska kedvéért is; det ilyenkor összeszedték magukat a vőfények és olyan czifra meghívót peherintettek, hogy Juliska meg nem állhatta nevetés nélkül.De ígérte is András bácsi, hogy elmegy, aminthogy el is ment, mert különben erőszakkal vitték volna el. Juliska amily szép, oly jó is volt; társnői iránt a legszívesebb, a szegényeknek gyakran titkon is adott alamizsnát. Szüleinek egyedüli boldogságuk, örömük őbenne volt, rá is költötték volna a félvagyont, de nem kellett, mert Juliska nagyon egyszerű, igénytelen volt, megelégedett, ha oly ruhával bírt is, mint a legszegényebb leány. Juliskának nem sokára kérője akadt. — Könnyen talál a szép és jó leánykérőt; de meg is érdemelte ő, mert ügyes munkás volt, a házi dolgokban már egészen helyettesité anyját; ő kelt fel éjfél utáni egy órakor kenyeret sütni, ő készített s küldött a tanyára tiz—húsz aratónak eledelt, ő fejte a tehenet, telerakta kötényét kukoriczával s etette a nyugtalan sok apró jószágot, galambokat, a sertést, borjút kihajtotta a pásztor elé, s mindezt a legnagyobb csendben téve, nehogy édes szülei fölébredjenek. A padkán erősen lobogott a tűz, készité a reggelit, mire öregei fölkeltek, reggelijök már az asztalon gőzölgött; az udvaron, szobában csend, rend volt. Mig szülei benn étkeztek, kétszer is kiszaladt a kertbe, hogy elzavarja a saláta vagy virág közt vitézkedő kakast, majd megöntözé virágait, melyeket gondosan nevelt. A Salzburg látképe. (L. Vegyesek.) .