Katholikus Néplap, 1872. július-december (28. évfolyam, 27-51. szám)

1872-07-04 / 27. szám

212 És úgy is tett, nem fogadta el, pedig sokszor kínálták a bírói palczát neki. András bácsi igen vallásos ember volt, több bol­­dogságot, örömet lelt­­ a templomban mint a tanács­teremben. Ha hozzá mentem, mindig a nagy bibliánál találtam, vagy béreseinek beszélt valamit a szentírás­­ból nekem is oly szép lecskét tartott néha, hogy szinte elcsodálkoztam rajta, s akkor sejteni sem mertem volna, a­mit most tudok. Házasságukat Isten csak a szép Juliskával áldotta meg. Juliska alig volt tizenöt éves, gyönyörű , kedves teremtés, fekete hajával, bogár szemeivel, magas karcsú termetével, rózsapiros arczával, bármelyik úri­­házban is megállhatott volna. El is nevezték őt hamar a legények „Szép Juliskának“, vetélkedve igye­keztek kegyébe jutni, egyik virágot, a másik­­Jakab minden szép pántlikáját neki hordta; — május elején négy-öt májusra emelkedett házuk előtt tele czifra zseb­kendőkkel, narancsokkal, senkinek sem volt annyi a faluban; nem volt farsangon lakodalom, melyre András bácsit meg ne hívták volna, már csak Juliska kedvéért is; det ilyenkor összeszedték magukat a vőfények és olyan czifra meghívót peherintettek, hogy Juliska meg nem állhatta nevetés nélkül.­­De ígérte is András bácsi, hogy elmegy, a­minthogy el is ment, mert különben erőszakkal vitték volna el. Juliska a­mily szép, oly jó is volt; társnői iránt a legszívesebb, a szegényeknek gyakran titkon is adott alamizsnát. Szüleinek egyedüli boldogságuk, örömük őbenne volt, rá is költötték volna a félvagyont, de nem kellett, mert Juliska nagyon egyszerű, igénytelen volt, megelégedett, ha oly ruhával bírt is, mint a legszegé­nyebb leány. Juliskának nem sokára kérője akadt. — Könnyen talál a szép és jó leány­kérőt; de meg is érdemelte ő, mert ügyes munkás volt, a házi dolgokban már egészen helyettesité anyját; ő kelt fel éjfél utáni egy órakor kenyeret sütni, ő készített s küldött a tanyára tiz—húsz aratónak eledelt, ő fejte a tehenet, telerakta kötényét kukoriczával s etette a nyugtalan sok apró jószágot, galambokat, a sertést, borjút kihajtotta a pásztor elé, s mindezt a legnagyobb csendben téve, nehogy édes szülei fölébredjenek. A padkán erősen lobogott a tűz, készité a reggelit, mire öregei fölkeltek, reggelijök már az asztalon gőzölgött; az udvaron, szobában csend, rend volt. Mig szülei benn étkeztek, kétszer is kiszaladt a kert­be, hogy elzavarja a saláta vagy virág közt vitézkedő ka­kast, majd megöntözé virágait, melyeket gondosan nevelt. A Salzburg látképe. (L. Vegyesek.) .

Next