Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1958 (65. évfolyam, 28-99. szám)
1958-05-28 / 43. szám
Amerika egyetlen katolikus magyar lapja Catholic Hungarians* Sinilnv SZERKESZTŐSÉG: Qcveland Address: 4160 Lorain Ave., Cleveland 13, Ohio, USA. Tel.: MElrose 038. KIADÓHIVATAL: Youngstown Address: 517 South Belle Vista Ave., Youngstown 9, Ohio, USA. Tel SWeet,ar 9-188S EGYES SZÁM ARA, 10 CENT PRICE OF ONE Coplo CEN T Nyugat-Európa és az olajkutak LIBANON, A FEHÉR SZIKLÁK ORSZÁGA mind élesebben a világ figyelő közvéleményének a látásába kerül. A kicsiny partszakasz, szinte nem is más, mint a Földközi-tengerre nyíló kis-ázsiai erkély Területe kisebb, mint az amerikai Connecticut államé mindössze 4,015 négyzetmérföld. Lakosai talán kitesznek másfélmilliót. Fővárosának, Bejrútnak csak 371 ezer lakosa van. Természetesen ez a miniatűr méret senkit nem téveszthet meg, 1958 tavaszutáján, hiszen jól emlékszünk 1939 nyarának izgalmaira, amelyek a jelentéktelen méretű Danzig és danzigi korridor körül forogtak. Tehát sokkalta kisebb ok is okozhatott olyan szörnyen vészes és véres romlást, amelynek a következményeit még ma is érzi az egész világ. Ez jut a nyájas olvasónak az eszébe, amikor olvassa azt a washingtoni jelentést, hogy az Egyesült Államok, valamint Anglia közös fellépésre határozták el magukat, amennyiben a kis Libanon területi épsége veszélyben forogna. Ugyanakkor a fővárosi jelentés hangsúlyozta azt is, hogy az amerikai külügyminisztérium úgy látja, a libanoni kormány, valamint a libanoni rendőrség és haderő ura a helyzetnek. AZ AMERIKAI—ANGOL KÖZÖS ÁLLÁSPONT KIMONDJA, hogy amennyiben a libanoni helyzet rosszabbodnék, úgy a két ország közös megbeszélésen dönt a fegyveres erők használatáról. Ezt két előfeltételtől teszik függővé: 1. Hogy a libanoni kormány segítséget kér. (Ez esetben az Eisenhower doktrína értelmében, amint ezt régebben kifejtettem, Amerika beavatkozására már felhatalmazást adott a Kongresszus.) 2. Hogy a két nagyhatalom meggyőződést szerez arról, a támadó veszély kívülről fenyegeti Libanont és nem belső polgárháborús összecsapásról van szó. Washingtonban a nyilatkozat napján a Fehér Házban jártak a törvényhozás pártjának vezetői, sőt Dewey is, New York állam volt kormányzója, a republikánus párt egyik legtekintélyesebb tagja, a párt többszörös elnökjelöltje. LONDONBAN UGYANCSAK IZGALMAS VOLT A POLITIKAI ZAJLÁS. London máris megállapította, hogy a libanoni zavargásokat a határon kívülről irányítják és robbantgatják. A külügyminisztérium szószólója azt is megállapította, hogy a libanoni robbantásokért Egyiptom felelős. A külügyminiszter a képviselőházban nem volt hajlandó kijelenteni, hogy Anglia nem fog fegyveres erőt használni Libanonban. A kérdést az angol munkáspárt képviselői tették fel, kívánva annak a leszögezését, hogy a nyugati hatalmaknak nincs szándékuk Libanonban beavatkozni az eseményekbe fegyveres erővel. A külügyminiszter szerint a helyzet olyan bizonytalan és sötét, hogy nem tehet ilyen ígéretet. Független konzervatív részről éppen az ellenkezőjét kérték, hogy nyugtassa meg a külügyminiszter az angol közvéleményt, hogy ha az amerikai erők az amerikai polgárok védelmében beavatkoznak Libanonban, akkor az angol kormány társulni fog az amerikaiakkal. A külügyminiszter erre kijelentette, hogy nem lenne okos dolog ilyen lehető eshetőséget előre megvitatni a parlament nyílt ülésén. A kérdések pergőtüzére válaszolva annyit Selwyn . Lloyd külügyminiszter megállapított, hogy Egyiptom és Szíria Egyesült Arab Köztársasága a Szovjetunió támogatásával cselekvően segítette a libanoni robbantásokat és gyújtogatásokat. Bizonyíték van arra vonatkozóan, hogy fegyvereket csempésztek be, incidenseket provokáltak és hogy külföldiek vettek részt a bomlasztás és robbantás végrehajtásában is. A TÉRKÉP ELMONDJA A TÖBBIT. Nasser új impériuma, az Egyiptomból és Szíriából létrehívott Egyesült Arab Köztársaság között fekszik és azt elválasztja a két nyugat-barát szomszédállam, Irak és Jordán. Az Arab-Kelet megfigyelői és szakértői szerint a két nyugatbarát arab állam nem tud megmaradni független álláspontján, ha Libanont, az Európa felé tekintő kis-ázsiai erkélyt sikerül Nasseréknak megszállniuk, így hát a Kremlin által kidolgozott arab taktika nyilvánvalóan az, hogy Libanont, amelynek a kicsinysége könnyen megtévesztheti a nyugati közvéleményt, számítva a Nyugat passzivitására, elszakítják a nyugati oldaltól és ezután ölükbe hullik Irak és Jordán is. LIBANON AZONBAN NEM CSUPÁN ERKÉLY, hanem, amint már több ízben írtuk, az arab olajvezeték végállomása is. Két nagy olajvezeték szállítja a nyugati irányzatú arab állam, Irak és a semleges álláspontra visszahúzódó Saudi Arábia olajtermékét a libanoni tpnnc.martr.i --r ' - r'-1-közelében levő Baba t urgur olajmezőkről származik amelyek az angol vezetés alatt működő Iraqeum Companyhoz tartoznak. Évi termése 21 millió tonna. Társvállalatai, a zubiri és rumailai mezőkön évi 9 millió tonnát termelnek ki, az ain-zalahi és butmahi mezőkön pedig 1 millió tonnát. Az angol alvállalat, a Khanaqin Oil Company, a helyi igényeket elégíti ki félmillió tonna termelésével évenként. Az olajat Tripoliszba viszi az olajvezeték, ebbe a libanoni kikötőbe és pedig Szírián, tehát az Egyesült Arab Köztársaság területén keresztül. A MÁSIK NAGY OLAJTERMELŐ ÁLLAM, Szaudi Arábia olaját is Libanonban rakják át tengeri szállításra. A szaúdi-arábiai olajkutakat, amelyek igen nagy területen helyezkednek el, az amerikai olajvállala az ARAMCO létesítette és kezeli. Az Arabian- Amrican Oil Company termelése 1950-ban 360 millió arrelt tett ki. Ennek az olajnak a szállítására hasrált alajvezeték Saudi Arábiát elhagyva, Jordánan megy a tengerpart felé, majd a szíriai határrl párhuzamosan, de már szíriai területen halad, úgyék be Libanonba és a libanoni kikötőben, Lidonban rakják át az olajat tankhajókba. . KÉT FONTOS OLAJVEZETÉK azonban nemcsak azért áll a nemzetközi politika középpontjában, mert ez hozza ki a tengerig ezt a mesebeli gazdagságot, hanem azért is, mert ez a két olajvezeték tekinthető Európa fő olajütőerének is. Ezek az olajvezetékeközvetlenül a Földközi-tengerre nyílnak, tehát a nyugti államok hajói innen azonnal Európába tudják sállítani az arab olajat. A Szuezi csatorna vagy ikerüa út nélkül. Az európai gazdasági életet, az európa közlekedést, szállítást és a repülést súlyos mértékűen befolyásolná ennek az olajnak a kiesése. Érthető tehát, hogy Amerika és Anglia figyelme ma libanonra összpontosul. A kis ország, amelynek lakossága fele részben mohamedán, fele részben keresztény, magában hordozza egy másik válság lehetőséit is. Libanon első megszállására ugyanis akkor kerül sor, amikor a mohamedán lakosság 1860-ban 2500 keresztényt mészárolt le Libanonban. Nasserék izgatása most ismét igyekszik ezt az ellentétet is felkavarni. Libanon önállóságát éppen annak köszönhette, hogy Libanon keresztény lakosságának oly módon akartak némi biztonságot nyújtani, hogy elválasztották a sziriai ellenséges érzületü mohamedánság kinyomó többségétől. nasserék és mögötte a kremlin számítasz abban REJLIK, hogy ezt a mohamedán rokonszenvet sikerül felcsigázni és ennek révén Liban^y^yji^^«3zeriteit%rtgz Bgyesült Arab KöztársaslgiCdassei ^már kls . könnyű Vé tenné ellen.Mi ugyanis Európát elvághatnák az olajtól, ez egyedura! !i.Adós helyzetbe hozná a szövetkezett orosz és arab olajkínálatot, amelynek feltételeit Moszkva szabható meg. Ami azt jelenthetné, hogy Moszkva azt kérhetné a szükséges olajért, amit akar. Politikai vagy gazdasági, vagy akár erkölcsi engedményekben. AZ ESEMÉNYEKET MAGYAR SZEMPONTBÓL NÉZVE nem állhatjuk meg, hogy egy elkésett kérdést fel ne tegyünk: nem lett volna ésszerűbb, ha Nyugat-Európa jobban ragaszkodik a közép-európai olajmezőkhöz, mint az arab olajkutakhoz? (V. 21.) IMPERONAL 1958 — VOL. 65. ÉVF. MÁJUS 28. — SZERDA — 43. SZ. Only Catholic Hungarian Newspaper in the United States AZ ÚJ FEGYVERES ALAKULAT: NÉPHADSEREG, RENDŐRSÉG, HATÁRŐRSÉG, MUNKÁSŐRSÉG, PARTIZÁN SZÖVETSÉG, ÉS MOST A HONVÉDELMI SPORTSZÖVETSÉG A SZABADSÁGHARC ÓTA a magyarországi kommunista pártfunkcionáriusokon élesen látni azoknak a lelki nyavalyáknak a jelentkezését, amelyek a világ minden kommunista pártjának a tagjain kitörnek ezekben a napokban a magyar szabadságharc után. Addig tagadták, hogy az ember lelkes lény, míg most a letagadott, saját telkükön kitörő félelmek és betegségek győzik meg őket arról, hogy valami van, ami belül rezeg és remeg. S aminek a szavát szeretnék elfojtani. Amint az ide, Bécsbe, érkező hírek mondják, elsősorban fegyveres erők szervezésével kívánják a belső bizonytalanság hangját elhallgattatni. Jellemző tünet: a kommunista pártfunkcionáriusok nem akarják élezni az osztályharcot. Igyekeznek a maguk házatáján maradni s lehetőleg nem több ellenséget szerezni, mint amennyit muszáj párttagságuk s pártállásuk megtartásáért. De igyekeznek a maguk pártarisztokrata kiváltságait szolidálni, azaz úgy átcsoportosítani — családi ház, értékálló cikkek —, hogy változás esetén is maradjon némi himmihummi, amint a már nem kommunista tejecskébe is be lehet aprítani. Még ennél is fontosabb az utód, a fióka sorsának a biztosítása, hogy a pártarisztokrata fia legalább olyan előjogokat élvezzen, mint a pártuborkajára felkapaszkodott atya. Ezt elsősorban olymódon biztosítják, hogy a felsőbbfokú nevelési lehetőségeket kézben tartják s megszabják, hogy “osztályidegen” elemek a nem mindig gyorseszű pártarisztokrata fiókáknak kellemetlen konkurrenciát ne okozhassanak. Szép nyugodalmas, nyárspolgári élet lebeg szemük előtt, amit viszont “vakulj magyar” alapon munkáshatalomnak festenek a cégéren. Természetesen ehhez a munkáshatalomhoz szükséges, hogy a mai uralkodó osztály zavartalanul élvezhesse kiváltságos helyzetét és a dolgozó munkások tulajdon és választási jog, valamint szabad vélemény nyilvánítás nélküli néma rabszolgaként mai helyzetükben maradjanak. A MAI MAGYARORSZÁGI KOMMUNISTA FEGYVERES ERŐK nem alkalmasak arra, de nem is szolgálnak arra, hogy idegen behatolás ellen védelmezzék a magyar népet. Az ország területén jogtalanul állomásozó orosz csapatok azt állítják, hogy ők vannak ezért Magyarországon. S ha a magyarországi fegyveres erők valóban honvédelmi erők lennének, elsősorban ezeket a magyar területre benyomuló imperialista, gyarmatosító orosz erőket kellene kiverni. Az elnyomott és kiuzsorázott nép szempontjából ugyanis az mindegy, hogy a gyarmatosítás gazdasági vagy pártszervezetek révén történik, a katonai erő, legyen az hadihajó, vagy tankezred a lényeges, amely a kasszírozást végzi... A munkáshatalom, tehát a pártdiktatúra és haszonélvezői, a pártarisztokrácia védelmére a magyar néppel szemben minél több fegyveres erőre van szükség. A néphadsereg, a rendőrség, a határőrség, a munkásőrség, a partizán szövetség, mind nem elég a megrendült bátorságú pártfunkcionáriusok, kucserák helyrebillentésére, így hát újabb félkatonai szervezetet keltettek új életre: a Magyar Honvédelmi Sportszövetséget. Honvédelmi tömegmunka az ellenforradalom után — mondotta Szabó István, az MHS IV. országos konferenciáján, ahol újult erővel kezdtek a szervezéshez. Szabó szerint a legközelebbi években 20,000, 25,000 lövésszel megteremtik a tömegbázist. Az alapszabály tervezetet Várkonyi László alezredes terjesztette elő. Eddig azonban csak az előtérbe tolt kis figurák szóltak. De megjelentek a honvédelmi sport magyarországi mozgatói is a nyílt színen. Elsősorban Sz. Sz. Satyilov a megfelelő szovjet félkatonai szerv, a DOSZAAF egyik elnöke. Hogy tévedés ne legyen, a sportvezetőség célját illetően, vörös zászlót nyújtott át. Hu Pen-fu, a kínai testvérszervezet parancsnoka aztán élőszóban is elmondotta, a Honvédelmi Sportszövetség milyen sportot űz: a néphatalom erősítését... (Ami egyáltalán nem honvédelem, hanem kimondottan pártvédelem, a magyar nép többségi, túlnyomó nagy többségi akarata ellen.) DE A LEGOTROMBÁBBAN A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT POLITIKAI BIZOTTSÁGÁNAK A TAGJA: FEHÉR LAJOS elvtárs leplezte le a Magyar Honvédelmi Sportszövetség “sportágait”, amikor nagy lendületében túlságosan elhajolva az igazság felé, ezeket árulta el: — Azt hiszem, a konferencia küldöttei egyetértenek abban, hogy ifjúságunkat nemcsak hasznos civil mesterségekre, továbbá táncolni és szórakozni kell megtanítanunk, hanem arra is, hogyha szükséges, áldozatkészen álljon hazája ügye mellé a munkáshatalom oltalmazása érdekében ... Tehát a lényeg a munkáshatalom oltalmazása. És itt Fehér Lajos olyan indulatba jött, hogy tovább ment, még mást is elárult, úgyis mint a kommunista párt politikai központjának a tagja: — Mi nem fogadunk el olyan tanácsot, amellyel a politikamentesség örve és fedezéke alatt a rendszerünkkel szembenálló ellenséges elemek gyülekező helyévé szeretnék tenni a Magyar Honvédelmi Sportszövetséget. Megmondjuk nyíltan: politikai jellegű intézménnyé akarjuk fejleszteni a Magyar Honvédelmi Sportszövetséget, de a munkáshatalom védelmében... " EHHEZ HOZZÁTENNI SEMMIT NEM KELL. Csak ennyit kell mindebből megállapítani: a münnichelő kormányzat szerint annyi a “rendszerükkel szembenálló elem”, hogy még a Honvédelmi Sportszövetséget is kézbe tudnák venni, ha nem kötnék a kommunista párt tetszéséhez a tagságot. A Honvédelmi Sportszövetség tehát a párt fegyveres rendőri tartaléka a néphadsereg, a rendőrség, a határőrség, a munkásőrség, a partizán szövetség után. A hatodik pártvédelmi tartalék. Ennyire félnek a magyar néptől... Bécs, 1958 május. „ SÁRKÁNY GYÖRGY MICHAEL A. FEIGHAN: UTASÍTSÁK KI MENSHIKOVOT Andrej Gromyko szovjet külügyminiszter kiutasította Moszkvából az amerikai követség másodtitkárát, John A. Baker Jr.-t. A kiutasításra a fiatal, 30 éves diplomata állítólag azzal szolgáltatott okot, hogy túl sokat barátkozott a moszkvai egyetemi hallgatókkal. John A. Baker Jr. kiutasítása mögött érdekes történet rejtőzik. John A. Baker Jr. megérkezése után beiratkozott a moszkvai egyetemre. Az első és egyetlen amerikai diplomata volt, aki elment az egyetemre és kérte rendes hallgatóként való felvételét. A nagy kulturcsere hangulatban a szovjet egyetemi hatóságok nem tagadhatták meg felvételét. A történelmi tanszék hallgatója lett és tagja a történelmi tanszéken alakult kosárlabda csapatnak. Tudjuk, hogy a kruscsevi diktatúrának milyen csiklanyos területe ma az egyetemi élet. Az egyetemről kulturbotrány nélkül nem távolíthatták volna el. Eltávolítása igazolta volna azokat a híreket is, hogy az egyetemi hallgatókat mennyire megrendítette a magyar szabadságharc, így hát kiutasították a Szovjetunióból. A szovjet külügyminisztérium így fogalmazta meg a kiutasítás okát: “rendszeresen megsértette a diplomáciai tisztviselők szokásos magatartásának a szabályait. . .” Igaz is, diplomáciai tisztviselők nem szoktak beiratkozni az egyetemre s nem játszanak az egyetemi hallgatókkal kosárlabdát . .. Viszont éppen ezzel a lépésével igen modern és haladó szellemű diplomatának mutatta magát John A. Baker Jr. A Szovjet érzékeny pontjára tapintott rá. Hogy mennyire érzékeny ez a terület, mutatja a kiutasítás. Michael A. Feighan clevelandi képviselő, a hazájában elnyomott magyar nép pártfogója, ezzel kapcsolatban feltűnő nyilatkozatot tett: — Itt a legvégső ideje annak, hogy tanácsolják el Amerikából Menschikov szovjet követet. Tegyék ki Washingtonból a társadalmi estélyek mosolygó kedvencét. Menshikov hazudott az országos televíziós programon, amikor azzal védekezett, hogy a Szovjet nem zavarja a “Voice of America” adásait a Szovjetunióban és az oroszok által megszállt Közép- és Kelet-Európában. Ez a hamisítás ellenvetés nélkül hangzott el és amerikaiak millióit csapta be, azt hitetve el velük, hogy az oroszok már nem zavarják a szabad világ rádióadásait. Menshikov különböző teákra és társadalmi összejövetelekre hívja meg az amerikaiakat, különösen a női csoportokat azért, hogy a gyanútlanokkal elhitesse, a vasfüggöny mögött szabadon választott kormányok képviselik a nép akaratát. Az orosz követség a kormány feje felett, szemben a nemzetközi jog protokoljával és a diplomáciai szokásjoggal, közvetlenül befolyásolni akarta az amerikai kongresszust, hogy ne járuljon hozzá a német felfegyverzéshez. Tevékenysége ugyanaz, mint a francia Genet-é volt, akinek azonnali visszahívását követelte Geroge Washington elnök. Ha Eisenhower elnök erre a moszkvai lépésre nem válaszol kellő eréllyel, úgy azt Pruscsevék a gyengeség jelének fogják tekinteni — fejezte be nyilatkozatát Michael A. Feighan clevelandi képviselő, aki egyike a kommunizmus legjobb szakértőinek. Bizonyos, hogy indítványának elfogadása igen hasznos lenne, mert Kruscsevéknek be kellene látni, hogy a szemtelenség módszereire a külpolitikában is rá lehet fizetni. FT VÉGVÁRI VAZUL ATYA CLEVELANDBAN Mint már jelenteü**nk az MHBK clevelandi csoportja a Ma- Szabadságharcos Szövetség clevelandi szervezetével és a Creveláuui ‘Inagyen carsanaiml’■'Szex vezetők közreműködésével 1958 május 24-én este 7 órai kezdettel a Moreland Filmszínházban hősök napi emlékünnepélyt rendez, melyre szeretettel meghívta Cleveland magyarságát a rendezőség. Az ünnepség felkért vendégszónokai: Ft. Végvári Vazul ferences atya, a Szabadságharcos Szövetség amerikai elnöke, a budai szabadságharcosok volt parancsnoka és Kovács Gyula, a Magyar Felszabadító Bizottság alelnöke. Kérjük Cleveland magyarságát, különösen pedig a szabadságharcos bajtársakat, hogy ezen a szép ünnepségen — ahol elesett bajtársainkról emlékezünk meg — mennél nagyobb létszámban jelenjenek meg. Belépődíj nincs. Hozzájárulás a tényleges a költségeket fedezi, illetve rászorult bajtársaink segélyezésére szolgál. MSZHSZ clevel Imit tudósító * A FRANCIA KRÍZIS ÁLLANDÓSUL? A francia helyzet változatlanul súlyos. Algériában a katonai erők által felállított Jóléti Bizottság kormányoz, Párisban a parlamentnek felelős kormány rendkívüli hatalmat kapott. Pierre Pflimlin miniszterelnök és a kormány az új Franciaországban, Massu tábornok és Jóléti Bizottsága az úr Algériában. De Gaulle hajlandó átvenni a kormányzást, rendkívüli hatalommal, ha azt alkotmányos úton ajánlják fel. Erről a parlament hallani sem akar. Viszont az algériai francia haderő, amely az egész francia fegyveres erő lényeges része, csak De Gaulle kormányának hajlandó engedelmeskedni. Azonban addig is, amíg ez eldől, Massu ejtőernyőseinek, akik felzendültek a kormány ellen, utánpótlásra van szükségük Algériában, amit viszont csak Pilimlin, a francia miniszterelnök, aki ellen felzendültek, küldhet utánuk Franciaországból Algériába — és küld is. Az algériai francia katonák zendülése mögött lélektani motívumok találhatók. A francia haderő nem kíván többé visszavonulni. Visszavonultak Indokinából, visszavonultak Tuniszból, visszavonultak Marokkóból, visszavonultak Szuezből. Úgy érzik, ha hadseregre szükség van, akkor nincs arra szükség, hogy a pártok egzisztenciájáért viaskodó politikusok miatt mindenhonnan visszavonuljanak. Viszont a francia katonai zendülés hírére Tuniszban, Marokkóban kiképzett minden tuniszit és marokkóit behívtak katonának, mert az arab államok vezetői már attól tartanak, hogy egy katonai diktatúra kivívott önállóságukat veszélyezteti, esetleg nem ismeri el. Megfigyelők számítása szerint De Gaulle diktatúra, kommunista-szocialista népfront, vagy további parlamenti kormányzás a hármas lehetőség, amely a mai válsággal birkózó Franciaország előtt áll. Az első megoldás Franciaországban hozna fellángoló, belső zavargásokat, a második megoldás a hadsereggel találja magát szemben. A harmadik út, amin ma halad Franciaország, a válságot állandósítja s a másik két megoldást nem küszöböli ki. Pierre Pflimlin valószínűleg megkísérli az alkotmányreformot, hogy a belpolitikai egyensúlytalanságtól megszabadulhasson Franciaország és az új választási rendszerrel többségi párt létrejöttét lehetővé tegye.