Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1960 (67. évfolyam, 10-103. szám)

1960-10-23 / 84. szám

­ Gondoljunk csak az aradi vértanú feleségére Ha visszatekintünk a múltba, nézzük, mit csinált a magyar nő az elmúlt ezer esztendőben, büszkén látjuk, hogy családjáért, a nemzetért, az emberiségért folyó munkából ugyancsak kivette részét. A betegek ápolása, elhagyottak istápolása, árvák vé­delme mindig az asszony feladata volt és őseink ebből a mun­kából lelkesen vették ki részüket. A magyar asszony a maga körében, számon tartotta, hol van segítségre szükség és ahol kellett: tettel vagy jó szóval, ápolással vagy meleg ruhával mindig ott volt, jó szívvel, puha kézzel, hogy megadja a szeren­csétlennek, amit a maga erejéből nem tudott megszerezni. A szegényekért dolgozó, áldozatra mindig kész nagyasz­­szonyok közül gondoljunk csak most Damjanich Jánosnéra, aki a mai, sok áldozatot vállaló magyar asszonynak egyik legszebb eszményképe lehet. Egyike volt azoknak az úttörőknek, akik összegyűjtötték a segíteni, dolgozni akaró magyar asszonyokat, hogy együtt, nagyobb erővel vegyék fel a küzdelmet a baj ellen. Arad megye főbirájának a leánya volt a szép Csernovits Emilia. Fiatal volt, jókedvű, jómódú családból származott, bi­zony nem is csoda, hogy nagy szemei boldog várakozással néz­tek a jövő elé, ami majd bizonyosan csupa szépet és jót hoz, boldogságot, derék férjet, aki szereti és megbecsüli feleségét. És eleinte úgy látszott, mintha az élet is olyan szép volna, mint a mese. Emilia megismerkedett a császári hadsereg fiatal tisztjével, Damjanich Jánossal. A fiatalok megszerették egymást és mert a fiatalembernek feljebbvalói szép jövőt jósoltak, a fő­bírónak nem volt kifogása leánya választása ellen. Megvolt az eljegyzés, nemsokára az esküvő is. 1847-et írtak a naptárba, a­mikor Damjanich János és felesége örök, hűséget esküdtek és elutaztak a férj állomáshelyére, Temesvárra. A fiatal pár boldogsága, sajnos, nem tartott soká. A te­mesvári parancsnok, Haynau, akinek kegyetlenségéről Olasz­országban rémmeséket mondtak, szívesen fogadta a fiatal párt. Gyakran volt vendégük és nagyon élvezte azokat a jó, ma­gyaros vacsorákat, amivel Damjanichné vendégeinek kedves­kedett. A paprikáscsirke ellen nem volt a kegyetlen feljebbva­lónak kifogása, de amikor egyszer beszéd közben kiderült, hogy a szláv nevű fiatal tiszt lelkes magyar, annyira megharagudott, hogy elhelyeztette Olaszországba, így a fiataloknak el kellett egymástól válni és Damjanichné csak férje leveleiből ismerte meg a császári katonatisztek olaszországi életét. A márciusi események híre hazaszólította Damjanich Já­nost, akinek szerepe a szabadságharcban igazi hősköltemény. Felesége csak akkor lehetett hosszabb ideig mellette, mikor törött lába már betegágyhoz láncolta a hős tábornokot. Hogy Világos után mit szenvedett a szerencsétlen fiatalasszony, azt nem lehet leírni, pedig utolsó pillanatig bízott abban, hogy meg­­jön a kegyelem, nem hajtják végre az ítéletet a szabadságharc legendás hitű hősein. Mikor 1849. október ötödikén szentelt az aradi várból, hogy meglátogathatja férjét, akihez már hosszabb ideje nem engedték be, Damjanichné meg volt arról győződve: kegyelmet kaptak, talán már viheti is haza még mindig beteg férjét. De amikor a cellába lépett és ott látta a papot, aki az utolsó vigasztalást hozta a halálra itéltnek, akkor eszmélt rá, hogy minden elveszett. Harminc éves volt Damjanich Jánosné, mikor felvette az özvegyi fátyolt. És hatvan évig viselte, hatvan évig, haláláig gyászolta, siratta férjét, akinek oldalán olyan rövid boldogság jutott csak neki osztályrészül. Mikor egyedül maradt, érezte, az ő életének már csak az ad tartalmat és értéket, ha másokon segíthet. És soha nem is csinált mást, lelkesen, fáradhatatlanul dolgozott, a szegényekért. Eleinte csak a hozzá forduló sze­rencsétleneknek adhatott jó szót, egy kis kenyeret, meleg ruhát. A honvédek özvegyei, árvái, de maguk a honvédek is, akik nyomorékon tengődtek, vagy akik bujdosva próbálták életüket a zsarnokság bosszújától megmenteni, tudták, amint a csatában igazi apjuk volt Damjanich, feleségéhez úgy menekülhetnek, úgy fordulhatnak minden bajukban, mint igazi édesanyához. 1862 legelején a Kertészgazda Lap szerkesztője, Lukácsy Sándor megpendítette az eszmét, hogy gazdaasszony egyesüle­tet kellene alapítani, ahol összefognának a magyar asszonyok, közös munkával igyekeznének a romokat eltakarítva, a szebb magyar jövőért dolgozni. NEMZETI GAZDASSZONY E­­GYESÜLET lett volna az egylet címe, de ezt nem engedélyez­ték, így a két vértanú özvegye, gróf Batthyány Lajosné és (Folytatása a következő hasábon) 2’ik oldal Katolikus Magyarok Vasárnapja CATHOLIC HUNGARIANS' SUNDAY Th* Oldest Hungarian Catholic Newspaper in the United States and Canada Published Every Wednesday and Sunday by the Catholic Publishing Co. Inc. Youngstown Office! 517 So. Belle Vista Ave., Youngstown 9, Ohio. Telefoni SWeetbriar 9-1888. Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Böhm, Papal Prelate — Pástor EDITOR-IN-CHIEF: FATHER GABRIEL TAKACS O.F.M. THIS NEWSPAPER IS WHOLLY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT _______________________ORGANIZATION SUBSCRIPTION RATESI ELŐFIZETÉSI ARAKI For two years in the U. S. $ 16.00 Két évre a U. S.-ben ........ $16.00 For one year in the U. S. $ 9.00 Egy évre a U. S.-ben ...... $ 9.00 For six months in the U. S. $ 5.00 Fél évre a U. S.-ben ...... $ 5.00 For two years in Canada $18.00 Két évre Kanadában ...... $18.00 For one year in Canada.... $10.00 Egy évre Kanadában ...... $10.00 For six months in Canada $ 5.00 Fél évre Kanadában .......... $ 5.00 Foreign Countries are same as Canada Egyéb külföld egy ár Kanadával A legrégibb katolikus magyar lap az Egyesült Államokban és Kanadában Alapította 1894 október 24-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-plébános A Szent István Ferences Komisszáriátus megbízásából FELELŐS SZERKESZTŐ: ________FATHER TAKÁCS GABOR O.F.M. SZERKESZTŐSÉG ÉS KÖNYVOSZTÁLYI 4160 Lorain Ave., Cleveland 13. Ohio, U. S. A. Tel.­ MElrose 1-9338 Kéziratokat, híreket, tudósításokat, cikkeket erre a címre kérjük küldeni Szerkesztő: ESZTERHÁS ISTVÁN. Könyvosztály: GODA FERENC Nyitva: délelőtt 9-12-ig, szombaton 9-2-ig. Second class postage paid at Youngstown, Ohio KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Az Amerikai Magyar Katolikus Liga közli: SO East 30th Street, New York 16, N. Y. — Telefon: MUrray Hill 4-3623. A SZENTATYA FOGJA PÜSPÖKKÉ SZENTELNI MSGR. EDWARD E. SWAN­­STROMOT. Váratlanul, az eredeti tervektől eltérően, amelyek szerint msgr. Swanstro­­mot Spellman newyorki bíboros szentelte volna november 9.-én püspökké, a Szent­atya döntése folytán Rómában szentelik, október 28.-án. A szentelési szertartást XXIII. János pápa személyesen fogja vé­gezni, a római Szent Péter bazilikában. A rendkívüli kitüntetés, amely a Katolikus Segítő Szolgálat, N.C.W.C., vezetőjét érte, nagy örömet keltett elsősorban az amerikai nemzetiségek körében. Kétségtelen, hogy a kitüntetés msgr. Swanstrom munkáját és eredményeit jutalmazza. Msgr. Swanstrom 12 éve áll a világ legnagyobb segítő akció­jának élén. Sok százezer hontalan menekült köszönheti a vezetése alatt álló szervezet­nek új exisztenciáját az Egyesült Államok­ban. Msgr. Swanstrom neve ismert az egész világon. XII. Pius Pápa a szegények barát­jának nevezte. Ma az N.C.W.C.-nek a Vas­függöny mögötti országok kivételével, szin­te a világ minden országában van képvise­lete. Az egész világon kiosztott javak értéke az elmúlt esztendőben elérte a 150 millió dollárt. Jelenleg a legégetőbb problémák a távol Keleten és Délamerikában jelentkez­nek, ahol a világ legnagyobb segítő­ intéz­­ményének kirendeltségei igyekeznek segí­teni az arra rászorulókon. A távol-keleti nyomor enyhítése leírhatatlan nagy fela­datot rótt az N.C.W.C.-re, amelynek a meg­oldása szinte lehetetlen. Ez esetben kizáró­lag a nyomor enyhítéséről és elesettek se­gítéséről lehet szó. Amint jelentettük, a Katolikus Liga felhívására az amerikai nemzetiségek december hó elején egy ha­talmas bankett keretében fogják ünnepel­ni az új püspököt, a szegények barátját, az elesettek és hontalanok segítőjét. A RUHAGY­Ű­JTÉSI AKCIÓRA, A­MELY A HÁLAADÁS NAPJÁVAL (Thanks giving) van összekötve, már most felhívja a Liga az amerikai magyarság figyelmét. A ruhagyűjtési akció részleteiről Ft. Gáspár János, a Liga pénzügyi bizottságának az el­nöke, az elmúlt évekhez hasonlóan felhí­vásában fog tájékoztatást adni. Sajnálatos körülmény, hogy a második világháború befejezése után 16 évvel Magyarországon nagyobb szükség van ruhára, mint volt a háború alatt és az azt követő ínséges idők­ben. Az Európában élő menekülteknek is változatlanul szükségük van jó állapotban lévő, használt ruhákra, tekintve, hogy új ruhát a legtöbb esetben nincs módjukban beszerezni. A ruháscsomagok a kormány által kirótt 60%-os vám ellenére is nagy segítséget jelentenek, a címzetteknek, mi­vel a szabad világból küldött használt ru­hák nagyobb értéket képviselnek, mint a vasfüggöny mögött készülő silány anyagok A Liga vezetősége reméli, hogy ebben az esztendőben is sikerül 150 ezer font ruhát összegyűjteni, amely kb. a jövő évi szük­ségletet fedezné. Ruháscsomagokat a Liga tagjai újólag küldethetnek, tekintve, hogy a legújabb szállítmány megérkezett az eu­rópai raktárakba. A jövőben a Liga az otthoni kívánal­maknak megfelelően 5 kg­-os csomagokat is fog küldeni. Erre vonatkozó tájékoztatást a Liga írásban fogja kiküldeni az érdeklődő tagoknak. Ajánlatos a karácsonyra szánt ruháscsomagokat már most elküldetni, mert a Liga tagjai körében lévő nagy ér­deklődés folytán fizikailag nem lesz lehet­séges azoknak kellő időben történő elkül­dése. A Liga vezetősége tagjaitól továbbra is csak a szokásos portó hozzájárulást kéri, amely az 5 kg-os csomagoknál még az ed­diginél is jelentősen kevesebb. Csomagkül­dési kérelmeknél kérjük a tagsági jegy szá­mát feltüntetni. A philadelphiai szabadságünnepély végleges műsora Az Amerikai Magyar Szövetség Philadelphiai Osztálya jelenti, hogy a szabadságharc évfor­dulójára és Trianon emlékezetére, 1960 októ­ber 22-én a Szent József Kollégium nagyter­mében 8 órai kezdettel (54 th and City Ave., Philadelphia, Pa.) rendezendő ünnepségének műsorát véglegesen a következőkben állapí­totta meg a rendezőség: Av. AMERIKAI HIMNUSZ. BEVEZETŐ IMA: Fr. Spaits György, r. kath. lelkész. ÜDVÖZLŐ BESZÉD: Dr. Konkoly László, elnök ZONGORASZÓLÓ: Liszt 15-ik Magyar Rapszódia, előadja: Dr. Kiszely Andor,­goraművész. ANGOL­­NYELVEN FELSZÓLAL: Mrs. Kathryn Granahan a Kongresszus tagja. ÉNEKSZÁM: Mrs. Juze Augustyte, lit­ván opera énekesnő. ANGOL NYELVEN FELSZÓLAL: Mr. James H. J. Tate, a Philadelphiai városi tanács elnöke. KLASSZIKUS TÁNCMOTÍVUMOK: Erőss Szabados Éva, balerina a Budapesti Operaház és a Müncheni Operaház volt tagja. Szünet HISZEKEGY: énekli a közönség. SZAVALAT: Forradalmi vers, előadja: Bácskai B. Béla, a Szabadságharcos Szövet­ség Intézőbizottságának tagja. ZONGORASZÓLÓ: Liszt és Chopin műveiből, előadja Dr. Kiszely Andor, zongo­raművész. SZAVALAT: Gyóni Géza: Csak egy éjszakára, előadja: Kemenes Ernő. ÜNNEPI EMLÉKBESZÉD: Eszterhás István író, a Vasárnap szerkesztője. MAGYAR TÁNCMOTÍVUMOK: Erőss Szabados Éva, balerina. SZAVALAT: Végvári: Eredj ha tudsz... DOUGHERTY KISS MÁRIA, előadómű­vésznő ZÁRÓIMR: DI. Bechman János szabad­ságharcos református lelkész. MAGYAR HIMNUSZ: énekli a közön­ség. KONFERÁL: Bácskai Béla. Díszleteket tervezte Simon József iparmű­vész, virágokat szállította Szalóky István. A rendezőség kéri a közönséget, tegyék lehetővé pontos megjelenésükkel azt, hogy az ünnepélyt 8 órakor elkezdhessék. — o — ,,GONDOLJUNK ...“ c. cikk folytatása Damjanich Jánosné MAGYAR GAZDAASZ­­SZONYOK EGYESÜLETE név alatt szer­vezték meg a magyar nők Világos utáni első, emberbaráti, hazafias tömörülését. Az egyesületnek kettős célja volt. Jó ma­gyar háziasszonyokat nevelni, a másik meg jótékony munkában egyesíteni ezeket a jó háziasszonyokat. Amikor az egyesület meg­alakult, mindössze negyven tagja volt. De a következő évben már közel százhetven ma­gyar háziasszony fogott össze, közös munkára, úgy hogy az első közgyűlésen már elhatároz­hatták leányárvaház felállítását. A háziasz­­szonyok nevelését pedig kiállításokkal, verse­nyekkel, jutalmak kitűzésével igyekeztek elő­mozdítani. Az árvaházhoz persze sok pénz kellett. De az asszonyok semmiféle nehézségtől nem riad­tak vissza. Jótékony ünnepélyeket, sorsjátékot rendeztek, gyűjtöttek, úgy hogy 1868-ban már megnyithatták az árvaházat, ahol első évben tizenhat árva leánykát neveltek derék magyar asszonyokká. Bár az egyesület minden tagjának, első­sorban az elnöknek, Damjanichnénak legfőbb gondja és törekvése az egyesület felvirágoz­tatása volt, az, hogy céljukat, az árvaház fel­állítását, óvodák, akkoriban növeldéknek ne­vezett leányiskolák felállítását elősegítsék, bőr-­ csődék berendezésével segítsenek a legszegé­nyebb anyákon, azért a pillanatnyi nyomor enyhítésére is mindent elkövettek. Az aldunai árvíznél élelmiszert gyűjtöttek, hajót béreltek, úgy vitték le a segítséget a szegény éhezők­(Folytatás az előző hasábról.) nek. 1863-ban borzasztó szárazság volt or­szágszerte, de különösen a Tiszántúl pusztult el az egész termés. A gazdaasszonyok akkor még csak kétéves egyesülete mindenfelé le-­­vesosztókat állított fel. Damjanichné Szolnok­ra ment, ahol a vezetése alatt működő nagy népkonyhán naponta ezer éhes ember kapott meleg ételt, így dolgozott Damjanich Jánosné. Az egész ország szeretete és nagy tisztelet, meg­becsülés vette körül a vértanú özvegyét, aki munkájában olyan méltó volt férje emlékéhez. A honvédek és hozzátartozóik ha csak tehet­ték, elzarándokoltak h­ozzá, de felkereste min­denki, akinek módjában volt ezt a nagyszerű asszonyt megismerni. El kellett hozzá menni, mert Damjanichné csak ott volt, ahol dolgozni kellett. Soha nem szerepelt, soha nem mutat­kozott a nyilvánosság előtt, így­ jótékony munkássága közepette érte meg teljes testi és szellemi frisseségben kilencvenedik születés­napját. Kossuth Lajos meleghangú levélben üdvözölte, arcképét küldte el neki, amit Dam­janichné meghatott szívvel tett íróasztalára, apja és férje képe mellé. De ezután már nem sokáig maradt itt, azok között, akik úgy sze­rették, akikért annyit dolgozott, 1909 őszén megbetegedett és november 30-án hatvan évi özvegység után követte férjét, akit egyetlen pillanatig se szűnt meg gyászolni. Nemcsak a vértanú hősnek, a jótékony munka nemes szivü asszonyának is ott a helye a magyar Pantheon­­ban. B. R. SZABADSÁGÜNNEPÉLY CLEVELANDBEN. A Hungária Szabadságharcos Mozga­lom jelenti, hogy október 23-án, vasárnap délután 4 órai kezdettel a Saint Patrick egyházközség dísztermében (Cleveland, West­ Side, 3606 Bridge Ave.) rendezi sza­badságharcos emlékünnepélyét, amelyre szeretettel hív és vár minden magyart a rendező bizottság. 1960 október 23. Politikai ősz „MÉG NYÍLNAK A VÖLGYBEN“ — még szép a kert, a park fái az őszi párizsi divat legszebb színeit öltötték ma­gukra, beleszőtték ünnepi ruhájukba a vörös, zöld és barna minden árnyalatát. Szelíden süt a nap, de reggel és este hideg cseppek öntözik a krizantémok kelyhét. Az ősz még nyarat játszik itt-ott, de a természet már készül a nagy leszámolásra. Utoljára felveszi még minden pom­páját, érett gyümölcsét oda kínálja, virágait mosolyog­­tatja, hogy mi emberek gyönyörködjünk, mielőtt mindent belep a hó. VALAHOGY MOST AZ EMBEREK IS AZ ŐSZ TOM­BOLÓ ÉLETMUTATÁSÁT VETTÉK MAGUKRA. Min­denütt ünnepségek, fogadások, díszülések, elnökválasz­tási csindaratta, jövés, menés, zaj, nemzetközi díszvacso­rák, ahol este ölelgetik azokat, akikre nappal asztalt dön­getve köpködtek minden gorombaságot, gúnyt és meg­alázást. — őszi parádé! Az ember gondolkodóba esik, mit vehet komolyan ebből az egész mostani akasztófahumoros életből? Az emberiség élni tudását, amely mindenen át­­ ravaszkodással, áltatással, erőfitogtatással vagy megalku­vással, de életet kíván teremteni továbbra is, vagy a halál­előtti megadást, amikor mégegyszer fellobban a tomboló élet — az ősz?! A GONDOLKODÓ EMBER KISSÉ DIDEREG. Előre fázik a még meleg napsütésben. Várjon elkészültünk-e arra, hogy idejében betakarítsuk termésünket, le tudjuk-e szedni a gyümölcsöt, amely talán még a mienk, de amely­re sóváran várnak gonosz szelek, hogy sárba verjék, amit nem tudtunk megőrizni. Van-e elég energiánk tartalék­ban, hogy meg ne fagyjunk az eljövendő télben és átvé­szeljük azt, míg újra jön a tavasz? ! NEMSOKÁRA BEZÁRUL VALAMI, ami ha lanyha is, ha nem is kielégítő, de élet volt. Kissé remegve várjuk az újat, mit hoz? Ígéret, remény cseng a fülünkbe innen is, onnan is. Hangos zajjal, képpel, szóval. De lesz-e erő, amely a sok ígéretet tetté váltsa? A légkör annyira zivataros, hogy csak sajnálni lehet azt, aki ma tettekre vállalkozik. ELNÉZEM ÉS ELHALLGATOM A MOSTANI ŐSZ leg­nagyobb attrakcióját, a MN parádét. Elnökünk megfon­tolt, komoly beszédét, nyílt kiállását a nyugati program mellett. Hasonló becsületes, emelkedett szellemben beszélt az angol delegátus. Még a szemnek is jól esett egy ilyen nyugodt eleganciával álló, igazi diplomata alakot látni. De ott volt velük szemben a kétszínű medve szőrös ökle, amely dühödten veri az asztalt, fáj és morog vészesen; ott volt vele a kapzsi farkasok falkája, körül táncolva a bál­ványt és lesve minden szavát a nekik dobott koncért. Milyen messze áll egyik felfogás a másiktól — lehet-e ezt áthidalni? Mikor az egyik fél tiszta egyezséget kínál, de a másik csak ködös jelszavakat hangoztat — hazug bé­két, a tiszta szándék legkisebb jele nélkül. EGY RÉGI POLITIKAI MONDÁS és ehhez fűzött tré­fa jut eszembe még a békés ferencjózsefi időkből, amikor a honatyák között, legnagyobb vihart egy-egy házszabály­­módosítás, véderő, vagy pénzügyi hiba okozott. Valami ilyen vita során, mikor az ellenzék nem látta tisztán a kor­mány szándékát, közbeszólt az egyik honatya: Ne kertel­jenek, lássunk tisztán! „Clara pacta — honi amici!“ Milyen jó lenne, ha a ma vitázó feleknek is eszükbe jutna ez az aranymondás! De sajnos itt, a latin közmondás ketté van szakítva. A nyugatiak kínálják a „dara pactát“, de a kommunista vezér ezt hallatlanná téve, csak a „honi amicit“ hangoztatja. Pedig így csak annyit ér az egész, mint amennyit az a hajdani karzaton ülő vidéki atyafi ér­tett meg az egész képviselőházi vitából. Hazatérve kérdezi tőle a felesége: na mit tud kend, mit végeztek odafent az országházban? „Nem sokat“ — véli az ember. „Nem ko­moly az, amit odafent csinálnak. Ott is csak a fejérnépek­ről volt szó. Az egyik képviselő valami Klárát meg Micit emlegetett s úgy döngette az asztalt.“ FÉLEK, HOGY MI, SZEGÉNY KÍVÜLRŐL NÉZELŐ­DŐ POLGÁROK, szintén úgy véljük, hogy nem lesz ko­moly dolog, amit odafent végeznek. Hiába van egyik rész­ről a jószándék, ha a másik fél semmit sem hajlandó megszívlelni. A népek nagy barátja, az emberiség jólété­nek letéteményese, a béke apostol, szemétre dobja még a gondolatát is annak, hogy a nép kinyilváníthassa a saját akaratát. „A népszavazás gondolata gazbageba való, ezt vessék ki a fejükből“ — mondta legutóbb is. Nála nem fontos, hogy az emberiség mit akar, nem fontos a népek, az emberek élete. Nem fontos a vágy az igazi béke után. Ne legyen nyugalom, csak zűrzavar, nyomorúság, sírás a földön. Hát nem látják az emberek, hogy ez maga az ör­dög, aki a pokol uralmát készül megvalósítani? JÓ ISTEN! Lesz-e ember, aki ennyi gonoszsággal meg tud birkózni? Kinyílik-e az új népek szeme, hogy meg­lássa a valót és ne vegye magára ezt az igát és lesz-e ereje a már szenvedőknek, hogy le tudják egyszer rázni? MERT HA NEM, eljön a legkegyetlenebb tél, amelyet­­ az emberiség megélt. J B. R. — o — SZABADSÁGÜNNEPÉLY PITTSBURGHBAN A magyar szabadságharcosok pittsburghi csoportja jelenti, hogy szabadságünnepélyét 1960 október 23-án, va­sárnap délután fél három órai kezdettel rendezi a Home­­stead-i Carnegie könyvtár nagytermében. A program ösz­­szeállításán a rendezőség még dolgozik. ...................1111111,111......................................................... MEG FOG TANULNI ANGOLUL­­ Dr. Magyar Lavale­ffy«lvi»ütéstár GRAMOFON lemeze* NYELVKÖNYVÉBŐL Befektetése sokszorosan visszatérni­ Tegye el címünket:­­* AKCIÓ HUNGÁRIKA KÖNYVOSZTÁLYA Pp.» Office Box 22 to Buffalo 5, N. Y. U. S. A. Ha csontfájdalom gyötri (törés, repedés után) vagy izom, lumbago-fájdalomtól szenved, forduljon hoz­zám, nagyhatású, bevált gyógyszerrel segítek. J . ORION 310 Ohio Avenue, Glassport, Pa.

Next