Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1961 (68. évfolyam, 1-74. szám)
1961-06-04 / 43. szám
2-ik oldal Katolikus Magyarok Vasárnapja CATHOLIC HUNGARIANS’ SUNDAY 1 he Oldest Hungarian Catholic Newspaper in the United States and Canada Published Every Wednesday and Sunday by the Catholic Publishing Co. Inc. Youngstown Office« 517 So. Belle Vista Ave., Youngstown 9, Ohio. _____ I , .Telefon: SWeetbriar 9.1S8S. Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Böhm. Papal Prelate — Pástor EDITOR-IN-CHIEF: FATHER GABRIEL TAKÁCS O.F.M. THIS NEWSPAPER IS WHOLLY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT _____ ORGANIZATION SUBSCRIPTION RATES: ELŐFIZETÉSI ARAK. For two years in the U. S. $16 00 Két évre a U. S.-ben ....... $16.00 For one year in the U. S. $ 9.00 Egy évre a U. S.-ben ........ $ 9.00 For six months in the U. S. $ 5.00 Fél évre a U. S.-ben ..... $ 5.00 For two years in Canada $18.00 Két évre Kanadában ..... $18.00 For one year in Canada.... $10.00 Egy évre Kanadában ...;. $1000 For six months in Canada $ 5.00 Fél évre Kanadában ........ $ 5.00 Foreign Countries are same as Canada Egyéb külföld egy ár Kanadával A legrégibb katolikus magyar lap az Egyesült Államokban és Kanadában Alapította 1894 október 24-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-plébános A Szent István Ferences Komisszáriátus megbízásából FELELŐS SZERKESZTŐ: FATHER TAKÁCS GÁBOR O.F.M. Szerkesztő: ESZTERHAS ISTVÁN. ‘ Könyvosztály: GODA FERENC Second class postage paid at Youngstown, Ohio t Gondoljunk csak a régi budapesti kávéházra Régi mondás volt, hogy Budapest a kávéházak városa. Majdnem minden nagyobb utcasarkon található volt egykettő, néhol több is. Nem egészen gyökértelen intézmény, mert ékes kávéháznak nyomai már a 18. században is föllelhetők, mégpedig Budán, ahol a Fortuna-kávéház volt a leghíresebb, mégpedig falfestményei révén. Már akkor volt valamiféle kávéházi művészet. Azonban a kávéház igazában a táblabíró-világ korszakában ékesedett neki. A kávéház volt dédnagyapáink korában az a hely, ahol a honfiak hosszúszárú pipa mellett politizáltak, billiárdoztak és olvasták Középeurópa egyetlen haladó újságját, az Augsburger Allgemeinst, már t. i. azokat a számokat, amelyeket nem foglalt le a cenzúra. A kávésok aztán szépen megtollasodtak s módjuk lett rá, hogy ne csak feketét, hanem művészetet is adjanak törzsvendégeiknek. Ez a művészet, mint minden művészet, híven tükrözi vissza a kor lelkét, bármily banális helyen ütötte is föl a tanyáját. Elmondja, mi kellett akkor az embereknek: a híres Pilvax-kávéház festett dísze például “a legkitűnőbb hősök és nagyszívű hazafiak képeitől” volt ékes, mint azt az egykorú (1843) újságíró szépen megírta. Négy évvel utóbb a régi Redut-kávéház, már a verseny kedvéért is, kipingáltatta a falait “magyar királyok és hősök arcképeivel.” A heroikus kor heroikus díszt kívánt. Voltak azonban más természetű kávés becsvágyak is és például a régi sétatéri Steingaszner-kábéház falaira kerültek a kor színpadi hírességei: a csodaszép Elssler Fám, a remek Taglioni, a kitűnő Griss, megannyi sztár, képmásai. Politika és színház az a két erő, amely a kávéházi művészetet irányította, a kor ízlését tolmácsolta. De ne higgjük, hogy itt csak amolyan mesterekre bízták a kávéház kiékesitését, mert abban szerep jutott a negyvenes évek Pestje legjobb művészeinek is: a Steingaszner-kávéház belső díszítésének tervezője és a munkák irányítója nem kisebb mester volt, mint Feszi Frigyes, az a nagy művész, aki két évtizeddel később megépítette a Vigadót, a kávéházban elhelyezett szökőkút alakjait pedig ugyanaz a Marschalkó szobrász mintázta, aki nemsokára rá a Lánchíd oroszlánjait véste köbe. Egy másik ilyen intézményben Kiss Bálint “akadémiai festése” festette falra az “ínyencek csoportját.” A régi jó kávésoknak tehát “volt szívük” művészetre költeni, de nem látták kárát. Hogy ez így van, azt legjobban bizonyítják utódaik, akik korszerűen utánozták e régi őseiket. így keletkezett aztán Pesten néhány olyan kávéház belső díszítése is, amelyről minden, Budapestet megjárt idegen megjegyezte, hogy párját ritkítja. A legnagyobb kávéházi pompa azokban az években vált divatossá, amikor csak úgy duzzadt Budapest a vállalkozó kedvtől: a millenáris ünnep előtt és után. Nyakra-főre nőttek ki a földből az új paloták és középületek s iparosok, művészek alig győzték a munkát. Bőven áradt a pénz egyik zsebből a másikba, öröm és gondtalanság volt az általános hangulat. A kávéházi művészet ebben az időben hasonlított egy óriási zenekarhoz, amelyben az építész volt a karmester, a kar tagjai pedig tempo furiosában játszották az öszszes hangszereket: dolgozott ott szobrász, stukkómester, aranyozó, kárpitos, asztalos, festő, textiles, bronzöntő, üveg- és agyagműves, lakkozó, intarziás és az iparművészeti technikák minden művésze. Ennek a kornak szülötte pl. a New York-kávéház egész barokk-rokokó pompája, amely egyetlen helyecskét sem hagy furatlan-faragatlan-festetlenül, nyugalom helyett izgató változatosságot, egység helyett dús egyveleget ad és belerángatta a jó pesti kávézót abba az álomba, hogy minden arany, ami fénylik. Ebben az ujjongó eldorádóban volt valami parvenüvonás, a dolgok igazi lényegével való nemtörődés. Mert akkor (ma szinte el se hihetjük), az építészeknek a tervezésnél az volt a legcsiklandósabb problémája, amit ma már nem tartunk problémának, vájjon a leendő mű német vagy francia reneszánsz legyen-e, vagy barokk. Sőt: egyes mesterek a múltban való kotorászás közepette elmentek egészen a mór stílusig is (még ilyen kávéház is keletkezett akkor). A kávéházi művészet mesterei megtalálták akkor a maguk céljára azt a stílust, amelyben a legtöbb forma hemzseg, a legcsillogóbb az anyag, a legkápráztatóbb a szín. Ezzel híven tükrözték koruk budapesti hangulatát. Az idők változtak s az első világháború gondoskodott róla, hogy ez a változás keservesen nagy legyen. A katasztrófa után egy időre befellegzett a kávéházi művészet . /// •• (folytatibb az ötödik oldalra)......................... KATOLIKUSMAGYAROK VASÁRNAPJA Az Amerikai Magyar Katolikus Liga közli: S0 Kaat SOth Street, New York 16. N. Y. — Telefon: MUrray Hill 4-362S. A LIGA 1961. ÉVI TAGSÁGI JEGYEI ÁTVEHETŐK A MAGYAR EGYHÁZKÖZSÉGEKNÉL, VAGY AZ EZEKTŐL TÁVOLLÉVŐKNEK ÍRÁSBELI KÉRÉSRE KÖZVETLENÜL A LIGA KÖZPONTI IRODÁJA KÜLDI MEG AZOKAT. 20.900 MAGYAR BEVÁNDORLÓ VÁRAKOZIK A MAGYAR QUÓTÁRA. A bevándorlási hatóságok legutóbbi kimutatása szerint 20.900 magyar bevándorló van előjegyezve az amerikai quótára. Ebből a számból 18.994 vár a preferencia nélküli quótára. 172 személy vár az első preferencia alapján a quótára, ugyancsak 172 személy a második preferencia alapján, 596 személy a harmadik preferencia alapján és 966 személy a negyedik preferencia alapján. A magyar quóta 1865 lett, ami azonban elenyészően kevésnek mutatkozik, a jelentkezők nagy számával szemben. A quótákat még az első világháború utáni időkben állapították meg. Azóta az idők változtak és a bevándorlási quóták revíziója nagyon aktuális volna. Sok olyan ország van, ahol a quótának tíz százaléka sincs kimerítve. A quótarendszer újjászervezését és átcsoportosítását már több alkalommal kilátásba helyezték a bevándorlási hatóságok, ill. a képviselőház igazságügyi albizottsága, de mindez ideig nem történt semmi. Amint ez a kérdés a képviselőházban ismételten tárgyalásra kerülne, úgy a Liga kérni fogja tagjainak támogatását a kedvező átcsoportosítás érdekében. A PÁZMÁNEUMBAN TANULÓ KISPAPOK SZÁMÁRA Mrs. Julianna Moecker, New York, 1000 dollárt adományozott, amelyet a Liga központi irodája továbbít a Pázmáneum vezetőségének. Sajnálattal kell megállapítani, hogy az egyetlen magyar papnevelő intézet részére nagyon szórványosan érkeznek szerény adományok. Nagy segítséget jelentene az Intézet vezetőségének, és az ott tanuló kispapoknak az amerikai katolikus magyarság jelentősebb érdeklődése. A Pázmáneum vezetősége reményének adott kifejezést, hogy a clevelandi Szent Margit egyházközség példája követésre talál. Ismeretes, hogy Msgr. Köller Endre, az egyházközség nevében a közelmúltban 400 dollárt adományozott a Pázmáneumban nevelkedő kispapok segítésére. Adományok küldhetők közvetlenül a Pazmáneumnak, vagy a Liga központi irodája továbbítja azokat. FONTOS KERESÉS: Szamosújvári Tibor címének mielőbbi bejelentését kérjük a Liga központi irodájába. Aranyjubileum a Szentháromság egyházközségben A BARBERTONI SZENTHÁROMSÁG EGYHÁZKÖZSÉG első krónikása, Biró Lőrinc atya megindult szavakkal kezdi el az egyházközség történetét: “Valamennyien egy hazából, a keresztreszögezett, sárbatiport Magyarországból szakadtunk ide s a hit, a világ legerősebb köteléke fon össze mindannyiunkat a távolban!" AZÓTA GYÁRVÁROS NŐTT A KUKORICA-FÖLDEK HELYÉN, a kies parkok és népes utcák közt tör ég felé az áldozatos magyarság művészi temploma és iskolája, kultúrterme és számos intézménye. S a zseniális irányítást dicsérik a példás fegyelmi egyletek, melyeket áldozatos lelkű hivősereg táplál és erősit. De hosszú volt az út idáig és göröngyös. A Szent József Betegsegélyző Klub templomvételről tanácskozott 1911 január elsején s lefoglalózta a német telepesek First St.-en fekvő elhagyott kis fatemplomát. De tizenhárom évnek,kellett eltelnie, amíg sikerültállandó lelkiatyára szert tenniök. Közben Égner Sólymos és Dénes lelkészek segítettek a lelki igényeken. Majd a kitűnő Pupinszky Nándor, akroni pásztor vette vállára a barbertoni hivek gondjait. BÍRÓ LŐRINC ATYA 1924 májusától állandó jelleggel vezeti a plébániát s igy az erdélyi ferencesek megjelentekor egyensúlyba jutott az egyházközség ügye is. Biró Lőrinc szervező erejével, majd a missziós lelkű Szabó Piusz és Bónis Arkangyal tüzes szavával kialakul az uj szellemi irányvonal. 1927 áprilisában Ft. Kovács Athanáz jöttekor, újabb lángot vetett a lelkesedés s egy év alatt alapot teremtett a Wooster Rd-i telek megvételéhez. Ami erre következett, az legendába való, s az arcuk verejtékét Isten elé szóró hivek csodája. Hisz 1932 november 6-án már felszentelik az altemplomot. De küzdelmes évek, válságok s betegség késleltetik a sikeres folytatást. ATHANÁZ ATYA ELKÖLTÖZTEKOR, 1952 decemberében, Ft. Dengl Miklós jut a lelkes apostolok örökébe s az ő szervező energiája izzóvá fokozza a szunnyadó erőket s a hivő lelkesedést. S beteljesedik a mű, s Barberton város megkapja egyik legizlésesebb, kivül-belül művészi ihletből fogant kőépületét. 1959 december 13-án szentelte fel fényes külsőségek között Kral püspök atyánk a gyönyörű templomot és iskolát. AZ IDEI MÁJUS 28-IKI SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPON ismét dicsőségesen hirdetik a harangok a jubileumi örömet. Délben tizenkettőkor felvonulnak az egyletek Begin püspök atyánk hálaadó szentmiséjén. Ezt követőleg művészi műsorszámok fogják köríteni a banketten Barth Piusz ferences vizitátor és Vitéz Bán atya szabadságharcos vezető-titkár szónoklatát S az egész emigráns magyarság együttérzése kiséri a nemzeti és keresztény öntudat hordozóit, az alapító és egyházfenntartó tagok seregszemléjét. Virraszt a magyar szellem és a mi hálánk fénye is virraszt, s bevilágít a szebb jövőbe! [SiällLSaiHSigSSiSgSlSÄlHiiSjiSiSilgäSijSSSESBliailSiSgBii* / A magyar hírnév követei a cserkészek A Magyar Cserkészszövetség jelenti, hogy a Trinidadban rendezett 2500 főt számláló trópusi nagytáborban a hatfőnyi magyar küldöttség az első naptól kezdve az érdeklődés középpontjában állt. A pálmafák alatt felvert magyar tábort külön látogatásukkal az alábbi magasrangú személyek tisztelték meg: Lord Hailes, a Nyugatindiai Államszövetség főkormányzója, és felesége; Sir Grantley Adams, nyugatindiai miniszterelnök és felesége; Sir S. Hochey, Trinidad kormányzója; Dr. Eric Williams, Trinidad miniszterelnöke, John S. Donaldson kultuszminiszter, ezenkívül a parlament, a diplomáciai testület, és a fővárosi közigazgatás számos tagja. Nagy népszerűségnek örvendett a táborban az a fényképkiállítás, mely magyarországi táj- és városképeket, jellegzetes magyar népviseleteket és iparművészeti cikkeket, cserkészvonatkozású képeket, továbbá az 1956-os forradalom és szabadságharc jeleneteit tartalmazta. A műanyagból készült 3 centiméteres magyar zászlócska, amit cserkészeink a fényképkiállításnál osztogattak ajándékképen, a jamboree legfelkapottabb emléktárgyává vált. Rio Claro felé utazva a vonaton egy aszszony óriási tortát adott ajándékba a magyar cserkészeknek. Másnap a táborból egy hindu gyógyszerész saját kocsiján, vitt be két magyart a fővárosba, hogy a brazíliai visszautazáshoz szükséges vízum-fényképeket elkészíttethessék. A kínai fényképész sem, fogadott el pénzt a munkájáért. Az egyik környékbeli mohamedán farmer minden nap egy láda trópusi gyümölccsel kedveskedett a magyaroknak. A közeli Maracas völgy amerikai, francia, és skót származású lakói a tábor előtt és után is egy-egy napra vendégül látták a magyar küldöttség tagjait. A táboron kívüli ebéd és vacsora-meghívások tömegéből a magyarok mindössze ötnek tudtak eleget tenni. Házigazdáik voltak. A francia főkonzul, a Pan-American repülőtársaság amerikai igazgatója, egy libanoni gyártulajdonosnő, egy német ültetvényes, és a trópusi mezőgazdasági egyetem diákegyesülete, fehér, fekete/ Sárga és barnabőrű dlakbl. A magyar fiúk által rendezett búcsúesten a 150 meghívott vendégnek egy trinidadi ancyol tisztviselő magyar felesége szolgálta fel azokat a csemegéket, melyeket egy hattagú kínai család hozott ajándékba. A szeretet és különleges megbecsülés valójában az egész magyar népnek szólt. Ennek bizonyítására álljon itt befejezésül egy mondat, melyet a látogatók jegyeztek a magyar cserkészek vendégkönyvébe: “Szavakban ki sem tudom mondani mit érzek én magam s bizonyára sokan mások, azért a nagyszerű kiállásért, amit a magyar nép az istentelen kommunizmussal szemben tanúsított." A NYUGAT-EURÓPAI EGYESÜLT ÁLLAMOK - WESTERN EUROPEAN UNION. BONNBAN, Nyugat-Németország fővárosában érdekes hírt tettek közzé. A hat európai állam kormányfői, akik az Európai Közös Piacot megteremtették, De Gaulle elnök és Adenauer kancellár között létrejött megállapodás szerint, július elején Bonnban tanácskozásra gyűlnek össze. A tanácskozás célja: az európai országok politikai egyesítése a Nyugateurópai Egyesült Államokban. A hír hangsúlyozza, hogy úgy De Gaulle elnök, mint Adenauer kancellár készek felajánlani Angliának egy helyet az Európai Közös Piacon és a Nyugateurópai Egyesült Államokban. Anglia válaszát május 29-ig várják, amikor a Western European Union parlamentje össze fog ülni. Ezenkívül szerepelni fog a tárgysorozaton a berlini kérdés, amelyben semmiféle engedményhez nem járulnak hozzá. A híradás kifejezi azt a reményét, hogy Kennedy elnök figyelembe veszi ezt a közös francianémet álláspontot, amikor a moszkvai diktátorral Bernban találkoozik. 1961 június 4. KÁDÁR A BÉCSI TALÁLKOZÓ ELŐTT ÍGÉRGETI: AZ OROSZOK TALÁN KI FOGNAK MENNI Magyarországról nem először érkezik olyan homályos utalásnak a híre, hogy a Szovjetunió végre ki fogja vonni — talán, — majd — egyszer csapatait az országból. De mivel a jó emlékezetű emberek azonnal fel tudják sorolni azokat az alkalmakat, mikor, és mindig nemzetközi találkozók és konferenciák előtt, ilyen híreket terjesztetett a Szovjetunió, most is azonnal érteni és látni kell, a bécsi találkozó elővágása ez a kis kádári hírterjesztés. A manipulációban az a legmegvetendőbb, hogy ezekre a megtévesztő és alaptalan hírterjesztésekre mindig készségesen vállalkoznak a Kremlin budapesti ügynökei, hívják őket Rákosinak, Gerőnek, avagy Münnichnek és Kádárnak. A kommunista kézben levő Magyar Távirati Iroda jelentése szerint Kádár János a magyarországi kommunista párt főtitkára május 24-én két budapesti gyárban is beszélt a munkások előtt és beszédében megismételte a nemzetközi konferenciák előtt esedékes híresztelést. A hírt azonban igen homályos és megfoghatatlan formában mondotta el Kádár. Igenféleképpen: nem lehet azt várni a Szovjetuniótól, hogy az idők végtelenjéig védelmezze Magyarország határait . . . Tehát lehetséges, hogy a Szovjetunió egyszer mégis kivonja csapatait Magyarországról és erre úgy kell felkészülni, hangoztatta ravaszul a magyarországi bolsi ügynök, hogy modern hadsereget kell kiépíteni, mert azért agresszorok még léteznek . . . Kádár természetesen azokat a magyarokat tartja agresszoroknak, támadóknak, akiknek nem tetszik a kádári zsarnokság sem jobban, mint Kádár elődjei. És ilyen értelemben Kádárral és azzal szemben, amit képvisel, az egész magyarság agresszornak számít. Ki akarják támadni Magyarországról. Amint lehet.. . — TITOSZLÁVIA ÉS A VALLÁSSZABADSÁG Érdekes vita zajlott le a "CHRISTIAN DEMOCRATIC REVIEW" hasábjain. A folyóirat múlt számában közölte mr. Eugene Hinterhoff cikkét, amelyben többek között a cikkíró azt állította, hogy az ortodox egyház és Belgrád viszonya kitűnő és habár Jugoszlávia politikailag kommunista diktatúra, a vallásszabadság sértetlen maradt és az ateizmus, amely szerves része a kommunista politikának, alig több Jugoszláviában, mint egy üres jelszó. A cikk végülis felteszi a kérdést: nem látható-e, hogy Jugoszlávia közeledik a Nyugathoz? A különös állításokkal teletűzdelt cikk, amely ezek szerint Tito igazolására vállalkozott, felkeltette az ellentmondást és a "CHRISTIAN DEMOCRATIC REVIEW” legújabb számában dr. Ludovik Push válaszolt a szerecsenmosdatásra. A válasz megállapítja, hogy a vértanú Stepinac kardinális a titoszláv kommunista rezsim áldozata volt, történelmi tény, hogy egy évtizede ortodox püspökök és papok is börtönbe kerültek, mert nem voltak hajlandók Tito ateista rendszerével együttműködni. Majd az ellenvélemény írója idézett egy megbízható jugoszláv forrásból érkezett tájékoztatást: "Sokan vannak, akik vallásos kötelességeiknek eleget tesznek, azonban csak titokban tehetik, a házasságokat éjszaka kötik és titokban, titokban és éjszaka keresztelik az újonnan születetteket is és csak az esti sötétségben mennek az emberek misére menni ...” Vájjon miért kell mindennek titokban történnie, ha a vallásszabadság nem szenvedett a Tito uralom alatt sérelmet? És ha a szülők Jugoszláviában nagy többségükben elégedetlenek az istentagadó marxista neveléssel, miért nem engedik meg, hogy magániskolákat létesítsenek és azokban vallásoktatást tartsanak? Miért nem engedélyezik a hitbuzgalmi lapok megjelenését? És amíg ez így van, lehet-e vallásszabadságról beszélni? A válasz olyan meggyőző volt, hogy a "CHRISTIAN DEMOCRATIC REVIEW a válasz közlése után szerkesztői megjegyzést fűzött a válaszhoz és abban közölte, hogy az eredeti cikk írója nem munkatársa a lapnak, egyéni benyomásait és véleményét közölte cikkében és kifejtett véleménye nem egyezik a lap felfogásával. A BULGÁRIAI MOHAMEDÁNOK ÉS A KOMMUNIZMUS Bulgária az a szerencsétlen csatlósállam, amelyben legerősebb a szovjet elnyomatás. A cirillbetűs ország elsőszámú, áldozata a moszkvai kommunista sajtónak és a céltudatos kommunista agitprop tevékenység már évekkel ezelőtt elérte azt az eredményt, hogy Bulgáriában legtöbb előfizetővel egy szovjetorosz lap rendelkezik. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a bulgár nép kommunista lett, mert például a fővárosban, az ifjúság körében olyan erős volt a kommunistaellenes mozgalom, hogy két évvel ezelőtt egy nagy rendőrségi akció keretében a szófiai “huligán” ifjúságot összeszedték és Oroszországba deportálták. A szibériai szűzföldeken kegyetlenül és embertelenül mostoha viszonyok között létesített ifjúsági munkatáborok egyik zendülését is bolgár fiatalok szervezték. Az egyik szófiai kommunista lap “Nov Zhivot” most a szovjet zsarnokságnak ebből a totális poklából is azt jelenti, hogy nem bírnak a mohamedán délbulgár lakossággal. Egyszerűen, írja a kommunista lap, nem tudnak azon változtatni, hogy mindenki vallásos. A kommunista párttagok, öregek és fiatalok, a kommunista ifjúsági mozgalom tagjai, mind pontos és rendszeres látogatói a mecseteknek, amelyek már nem tudják befogadni a tömegeket, amikor péntek este, a mohamedán vallásos szertartás idején a mecsetek felé áramlanak. A lap különösen élesen támadja az ifjúságot, amely nemhogy elidegenedne vallásától, hanem az üldözés hatása alatt még jobban ragaszkodik mecseteihez. Senki sem szándékozik feladni a vallását, , még a helyi kommunista vezetők sem, sőt ellenzik a bé■ keharcos, ateista körök felállítását. A kommunista lap ■ ebből arra következtet, — felháborodva — hogy a délbolgár, helyi vezetők vagy egy követ fújnak a mecsetek hitveivel, vagy pedig félnek tőlük ... — . — “AKI EREDMÉNYEIKNEK TAPSOL - KÖZÖNSÉGES BOLOND...” A Londonban megjelenő Daily Telegraph április 14-i számában a következő figyelmeztetés jelent meg: “Ha valóban megtette, ahogy az oroszok mondják, hogy megtette, Juri Gagarin őrnagy fantasztikusan bátor ember, aki megérdemli elismerésünket, de csak egyedül ezen az alapon. Jobb ügyre alkalmas. Minden, amit az oroszok tesznek a technika területén és minden, amit más téren tesznek, egyetlenegy célból történik: a kommunizmus totális győzelmének az elérése céljából, hogy az egész világban véget vessenek a szabadságnak. Aki eredményeiknek tapsol , közönséges bolond. A böcs ember kijózanító félelemmel figyel fes azzal a novetívd elhatározással, hogy ellentáil nékik.”