Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1961 (68. évfolyam, 1-74. szám)
1961-03-22 / 22. szám
ß Költségvetés Papucs Péteréknél Írta: CS. NAGY ILONA MA SZERETNÉK JÓL FELÖLTÖZNI. Egy vitaestre készülök és a jól öltözöttség fesztelenségével akarok részt venni a vitában. Lázasan, egymásután dobálom ki a szekrényből a szükségtelen ruhadarabjaimat is. Tíz-húsz év előtti ruhatáram minden kellékével kísérletezem. Az arcomon a kétségbeesés grimasza. — Ennek a sötétszürkének a kabátja szűk. Nem tudom begombolni — morfondírozok félhangosan. — Nem a kabát a kicsi, fiam! A pocakod a nagy! — szól át a feleségem a másik szobából. Szerencse, hogy nincs a közelben. De ez azért mégis szörnyű. Már tíz éve hajtogatom, hogy föl kell frissíteni a ruhatáramat. DEHÁT A GYEREKEK! és a névsorban még a feleségem is előttem van! Oh, hogy mennyi kellemetlenséget okozott már ez a névsor! Szerelmünk ugyanis még az iskolában kezdődött. Vegyes osztályba jártunk. Ő Adorján Piroska, én Ádám Péter. Még ma is sokat tűnődöm rajta, hogyan lehetett megszeretni, mikor mindég az ő nevével kezdődött a vész! Adorján, Ádám, Balázs, Biró volt szinte minden órán a visszatérő refrén. Feleségem kis pisze orrú, kedves, filigrán teremtés volt. Azt mondják, aki nem ismerte, az el se hinné róla. Szorgalmas is ,volt. A feleléssel mindig gyorsan végzett. Arról álmodni se lehetett, hogy a tanár majd elkínlődik vele és “ránk” csöngetnek. Nekem legalább is soha se volt szerencsém. Balázsnak, Bírónak már többször. Amikor kisorakoztunk a tábla elé, Csak rám néztek, mint mentsvárra és némikép megkönnyebbültek, amikor a fejemmel jeleztem, hogy nem sok az, amit tudok. DE, HOGY SZAVAMAT NE FELEJTSEM, mostanában nem a feleléssel van a baj. Megfelel az én feleségem mindenre,mindenkinek helyettem is. Ellenben a névsorral még most is baj van. És ez okozza a zavarokat a ruhatáram körül is. Tudniillik mindig én vagyok a sorban az utolsó, amikor a fizetésem fölosztjuk. Legföljebb már csak harisnyára futja. Köztudomású dolog ugyanis, hogy a feleségem nem szeret harisnyát javítani, így aztán harisnyával el vagyok látva. Végül aztán elhatároztam, a legközelebbi elsején javasolni fogom, hogy most kezdjük hátulról a javak fölosztását, így is történt. Legalábbis szóltam. De erre a feleségem is taktikát változtatott. Kijelentette, hogy a ház tatarozásra szorul, már régen időszerű lett volna. És mivel a “tatarozás” szó betűrend szerint is hátrább van és fontosabb is, mint az én személyem, most azon kezdjük. És már le is jegyezte: “A kőművesnek előleg (legalábbis) ennyi.’ A ‘‘váratlan kiadások" rovata következett. — Azt pedig most jelentősen föl kell emelni, mert ugyebár kőművessel még nem beszéltünk — mondta a kedves párom — és csak egy hasszámot írhattunk be költségvetésünk első és legfontosabb a "tatarozás” oszlopába. Feleségemnek igaza van. — ismertem el. Nem jöhetünk zavarba a hónap közepén. DE AZÉRT CSAK ÉSZNÉL TARTÓZKODJUNK! — húztam meg magamban a vészcsengőt. A “váratlan kiadások” összegéből, már máskor is lett megmagyarázhatatlan módon kalap és cipő, és fizettünk belőle varrónő-számlát is. “Csak lassan, csak okosan Peti fiam!” mondogatom magamban és kemény elhatározással megfogadtam, résen leszek. Nincs vész, még mindég megvan azonban a fizetésem fele, — biztattam magam. Néhány nyakkendőt és egy-két inget még kinéztem a fent maradt összegből. És a jövő hónapban is a névsor végén kezdjük — elmélkedtem — és majd csak szert tehetek egy új ruhára is. Ezután következtek a tagdíjak, tandíjak, a konyha költségek. Roppant határozottan. Nem, nem engedem a születés és névnapok miatt növelni ezt az öszszeget is. — Fiam! — emelem föl figyelmeztetőleg a kezem — ebben a hónapban kántorböjt is van, amit ekkor megtakarítasz, erre a célra fordíthatod. Feleségem arcáról a mosolyt ez nem törölte le. Kitalálta, hogy nemcsak a gyerekek körében lesz ünnepelni való, hanem a barátnők között is van Tilda, Szabina és így tovább... Pedig éppen javasolni akartam a ‘‘kis kiadások” jelentős csökkentését. Feleségem azonban az ellenkezőjéről győzött meg. És föl kellett emelni a már megszabott összeget a duplájára. VÉGRE TÚL VOLTAINK a fogorvoson is és acsaládtagokra fordítandó költségek következtek. Gyorsan számoltam magamban és közben láttam a feleségem szorosra zárt ajkán, ráncolt homlokán, ő is ezt teszi. Majd ki is mondja az összeget, amit föl lehet osztani. Nekem, mint jelen esetben az elsőnek, tehát volt esélyem. A PÁROM EKKOR ANGYALI MOSOLLYAL RÁM KACSINTOTT. — Most pedig mi következünk, ugye. Péterként? — kérdezte. És még mielőtt tiltakozhattam volna a közös nevezőre hozás miatt: — Azt akarod talán mondani, hogy én következem?! A párom lesújtó nyugalommal máris írta a családi névsort. Visszafelé: Zoltán. Szilárd. Piroska I. Piroska II. És végül odabiggyeszti a sort lezárva ötödiknek: Péter. Velem forogni kezd a szoba. A háztartási naplónkban eddig csak "Babuci, Öcsi, a Kisöreg, Én (mármint a feleségem) és Te (ez meg én volnék) néven szerepeltünk. — A fiainknak és a kislányunknak van rendes nevük is! — intett le hidegvérrel a feleségem. — Nem olyan kicsik azok már, hogy Pöttynek, Tökmagnak, Sobrinak, Mókusnak, meg mit tudom én minek hívjuk őket. Aztán — adta meg a további felvilágosítást — a Piroska én vagyok, a Péter meg te! NEVETNEM KELLETT! De nem tudtam. Voltam én már a helyzettől függően "fiam!!”, "lelkem”, "bogaram”, ‘‘te vén fösvény”! de még "kutyuka" is, csak Péternek soha se hívott meg a feleségem, mióta családfőnek tisztelnek! És már röpködtek is a fejem körül a szavak és hozzá a számok: kalap, cipő, kesztyű, ruha, ing, kötöttkabát. A gyerekeknek. Én már két vállra voltam fektetve, a kegyelemdöfést vártam. , Kedves, ötlött még az agyamba, hogy magának csak púdert írt föl. Bár gyanúsan túl nagy, a "váratlan kiadások" összege, gondoltam kábultan, még majd nem lesz alaptalan a gyanúm. De nem térhettem magamhoz, mert ekkor megsimogatta a fejemet. — Te vén csacsi — súgta édesen és nevemhez odabiggyesztette: harisnya. E kegy után nem tehettem egyebet én "vén szamár" megcsókoltam a kezeit és jóval később a hideg zuhany alatt tértem magamhoz. Most pedig veszem a szürke ruhát, megyek vitatkozni. Máshová. Legföljebb nem gombolom be. A szürke ruhát .. . NAGY MAGYAR SIKER A PHILADELPHIAI AMSz BÁL. A február elején tomboló hóviharok miatt március harmadikára halasztott AMSz gálabálnak oly sikere volt, hogy túlzás nélkül mondhatjuk ilyen sikert még keveset láttunk. Az AMSz philadelphiai csoportjának elnöke angol és magyar nyelven üdvözölte a megjelenteket, majd Bácskai Béla az AMSz központja nevében szólalt fel, angol nyelven ismertetve a Szövetség célkitűzéseit és az évi tervbevett programot, amit a megjelentek elismerő tapssal jutalmaztak. Azután megjelentek a nyitópárok Révay István zenekarának kísérete mellett oly teljesítményt nyújtottak, amiért szűnni nem akaró taps dicsérte meg őket. Ezután kezdődött meg a tánc. Éjféltájban a new-yorki egyetemisták Rhapsodia táncegyüttese adott a megjelenteknek oly kellemes, művészi gyönyörűséget, amilyenben — általános vélemény szerint — Philadelphiának még nem volt része. A tánccsoport bemutatott egy párostáncot, üveges táncot, szatmári verbunkost és az “Első szerelem” című tánckölteményt A tánccsoport szereplését nem tapsvihar hanem valóságos tapsorkán követte, amit csak a zenekar tudott megállítani. A megjelent szenátorok, konzulok , egyéb közéleti vezető személyek véleményét hallgatva, meg kell állapítani, hogy a bű nagy magyar siker, amelyért a rendezőség minden elismerést megérdemel. FERDINÁNDY GYÖRGY: “SZIGET A VÍZ ALATT”. (Száztíz oldalas francia nyelvű novellás köte a szerző kiadásában. Strasbourg, 1960). A neo-realista művészi iskola eddig , Vittorio De Sica által rendezett olasz-franci filmekben aratta legemlékezetesebb sikereit A kispolgárok halk élet-tragédiáit jelenít meg, a valóságábrázolás és hangulatfestő pillanatfelvételeivel. Ennek a művészi iránynak a sikeres hírnöke a fenti novella gyűjtemény, melyben jegyszedők és hólapátolók, állástalan zenészek és hivatásos kártyavár-építők láthatatlan szenvedései kiáltanak erkölcsi igazságszolgáltatásért a bűnös társadalomhoz, s a polgári lelkiismerethez feloldozásért. A tisztult irodalmi stílus és a francia nyelv mesteri kezelése igazi nemzeti propagandává teszi ezt a külsejében szerény, de az irodalmi meglátás erejében rendkívül igényes művecskét. S ezért biztatással tesszük azt francia műveltségű honfitársaink asztalára. Dr. Dobolyi Praesidius. — 6 — CATHOLIC HUNGARIANS’ SUNDAY KÖNYVOSZTÁLYA — BOOK DEPARTMENT 1739 Mahoning Avenue, Youngstown 9, Ohio. Tel.: SVV 9-2690 BÉKÉS-DALLOS: Újszövetségi Szentirás Kötve $ 1.50 DALLOS FERENC: „Imádkozzatok Testvérek“. Imakönyv. $2.50 Bőr’kötésben, aranyszegéllyel $ 5.50 HOZSANNA (Harmat-Sik: Szenit vagy Uram, imakv.) $2.00 KATOLIKUS HITTAN (Dogmatikai kézikönyv) $ 1.50 KEMPIS TAMÁS: Krisztus követése I-IV. (biblia papíron) $2.00 Fekete bőrkötésben $ 3.25 PROHÁSZKA OTTOKÁR: Naplójegyzetek $5.00 SZENT VAGY, URAM (nagy orgonakönyv) $ 15.00 UTAZÁS A JÉZUSKÁHOZ. Társasjáték, színes dobozban. $ 1.25 VASÁRNAPI MISEKÖNYV (Misszálé) Vászonkötve $ 1.50 Párnázott, bőrkötésben arany szegéllyel $ 4.25 ZADRAVECZ ISTVÁN: Keresztüli ájtatosság $0.20 Four Years Struggle of the Church in Hungary (Published by Order of Cardinal Mindszenty) $ 2.90 A magyar népköltészet remekei I-II. (ant.) $ 7.00 ARANY JÁNOS: Toldi trilógia I-III. Kötve $3.60 BABITS M.: Az európai irodalom története (ant.) $4.50 RETRAYAL AT THE UN (The story of Paul Bang-Jensen) $ 4.75 G. A. BÜRGER: Münchausen báró csodálatos kalandjai $1.00 CSABA ISTVÁN: Az elsülyesztett háború Fűzve $ 1.50 CSABA MARGIT: Amit a nagylánynak tudnia kell $ 1.25 CSÁRDÁS JÓZSEF: Életfogytiglani börtön $ 1.75 CSÁVOSSY LEÓ: Hirdessétek harangok. (Fre. 2.00) Éve $2.50 DÉNES TIBOR: Siontuli beszélgetés $ 2.50 ESZTERHÁS ISTVÁN: Kétszer radikális Gyuri $1.00 ESZTERHÁS ISTVÁN: Magyar disputa (Tört. regény) $2.50 ESZTERHÁS ISTVÁN: Mendő Szabó Mari néni komendál $ 1.25 ESZTERHÁS ISTVÁN: Nyugodt lehetsz elvtárs Fűzve $3.00 Kötve $ 4.00 ESZTERHÁS I.: Úriemberek kutyája (vidám regény) $1.00 FIALA FERENC: Egy hajó elsüllyed a Dunán $2.00 FÜRY LAJOS: Az út vége I.-II. Fűzve $3.50 FÜRY LAJOS: Barkócafa-bot $200 GÁRDONYI GÉZA: Egri csillagok I-II. Kötve $4.50 GÁRDONYI GÉZA: Láthatatlan ember kötve $ 3.60 GÁRDONYI GÉZA: Láthatatlan ember. Díszes bőrkötve $4.00 GORSIK-MAGYAR: Magyar múltúak I-II. $ 4.00 GULÁCSY IRÉN: Fekete vőlegények I-II. Diszes bőrkve. $8.50 HARSÁNYI ZSOLT: Matthias Rex I-II. Diszes börkötve $8.50 HISTÓRIÁS KALENDÁRIUM az 1961. évre $1.75 INVESMESTER SZAKÁCSKÖNYVE I-II. $ 5.00 KARAKAY I.: 18 magyar népdal harmonikára s zongorára .$ 2.00 KIS JÓKAI ERZSÉBET: Ajándék $1.50 KISJÓKAI ERZSÉBET: Fényképalbum ■$ 0.75 KISJÓKAI ERZSÉBET: Tulipántos láda $0.75 KOMÁROMI JÁNOS: Tumkó (antikvár pld.) $1.75 KOSÁRY DOMONKOS: A history of Hungary $ 3.50 KOSZTER ATYA: Lurkó (a csíki hegyek kis embere) $3.00 KUTASI-KOVÁCS LAJOS: Holtvágány (regény) $2.00 LÜKKÖS ANTAL: A kis tücsök története (meséskönyv) $1.20 MAKKAI SÁNDOR: Táltoskirály. Diszes bőrkötve $4.30 M. VAN DER MEERSCH: Emberhalászok (Regény) $3.00 MÓRICZ ZSIGMOND: Légy jó mindhalálig kötve $3.60 NÁNDORFEHÉRVÁR (Oratorium, 2 „LP“ hanglemezzel) $7.96 STIBRÁN TERÉZ: The Streets Are Not Pawed with Gold $4.50 SZALAY JEROMOS: The truth about Central Europe $2.00 SZENTIVÁNYI B.: A piarista kusztódiátus gazdaságtört. $9.75 TAMÁSI ÁRON: Ábel trilógia I-III. Kötve $5.90 TÖRÖK SÁNDOR: Kököjszi és Bobojsza (meséskönyv) $1.25 VARGA LÁSZLÓ: A magyar titok $ 1.75 WASS ALBERT: A funtinért boszorkány kötve $6.90 VASZARY GÁBOR: Monpti (Egész vászonkötve) $3.00 ZÁSZLÓS-ZSÓKA GYÖRGY: Vae victis $2.50 A fenti könyvek csak kis része a könyvosztályunkon kapható könyveknek. Helyszűke miatt nem tudjuk összes könyveinket felsorolni. Rendelés előtt tehát kérje legújabb könyvjegyzékünket. TEGHZK-MÁTÉ NÓTAESTEK NYUGAT-KANADÁBAN A denveri szép napok nagysikerű dalünnepélye után Máté Jenőnek oly sürgősen kellett hollywoodi stúdiójába visszatérni filmezni, hogy emiatt most is kénytelenek voltunk az 1200 mf. utat ismét 25 óra alatt megfutni. Ez ugyan egy kissé különbözik a régi jó Déryné ifiasszonykorabeli ekhósszekéren való színész-utazásoktól, mégis lényegében erősen hasonlatos ahhoz. Mert az ifiasszony és daliás színésztársai (Megyery, Egressy Béni, Petőfi, Csokonai) megszállott apostolai voltak a magyar nemzeti költészet géniuszának. Nem vagyongyűjtés vagy anyagi javak szerzése okából, de a magyar kultúra szolgálatában viselték el az úti viszontagságok legnehezebb terhét is. Sőt örömmel vállalták, így Teghze-Gerger Miklós és Máté Jenő is a nemzet napszámosainak vallják magukat. Ezeknek az égő lelkű művészeknek talán elemi szükséglet, hogy elvigyék tehetségük gyöngyét s a muzsikus lelkükből fakadó magyar nótáikat széles e nagy Amerikába, amerre csak letelepedett és apái kultúráját éli és szereti a magyar. Most az edmontoni magyar testvérek meghívására indultunk Hollywoodból a kanadai tél birodalmába. A modern Pegazus ugyan a Cadillac nevet viseli ezúttal, de majdnem úgy repül, mint mythoszbeli őse: 2400 mf. 40 óra alatt. Ha azt mondtam az edmontoni magyar véreimre, hogy testvérek, ezt igazán így kell érteni. Mert Alberta üde levegője nem terhes a magyar torzsalkodásoktól. Nincs különbség magyar és magyar között. Ezek olyan csodálatos magyarok, akik együtt építenek, együtt éreznek, együtt mulatnak, együtt emlékeznek és együvé forr a szívük egy várva-várt magyar feltámadásért való nagy imádságban. Hámor József, Dezső Gábor és Kiss Imre lelkészek rendidezésében a Jubilee Auditóriumban parádés közönség gyűlt össze március 3. este, hogy meghallgassák Teghze-Gerber Miklós örökszép nótáit és Máté Jenő zengő baritonját. A közönség áhitatos csöndben élvezte, amikor Teghze Miklós elmesélte nótái születésének történetét. A maga dalolta édes-bús melódiák, majd a vidám és huncutkás falusi históriák egymás után bújtak elő az öreg nagy nótafa bűvös keze alatt a zongorából. A közönség sírt és nevetett: otthon hajladoztunk a virágos réten, most pipacsot, majd búzavirágot szedve emlékezésünk csokrába; jártuk a kerek erdőt és voltunk falu rossza rozmaringgal a kis kalapunk mellett. Mendre Enikő és Nagy Gábor szavalatában, majd a sok kis magyar cserkész énekkar dalaiban gyönyörködtünk: ők a magyar jövendő továbbvivői. Hála Hámor atya kiváló nevelő munkájának. De a terem zárórája elérkezett és haza kellett menni. Másnap azonban újra összegyűlt a “népség”, de moraja nem hogy csillapult volna, hanem inkább erősödött. A Szent István templom gyűléstermében remek vacsora várta a jövőket, s hogy ott milyen magasra csapott a jókedvű ,nehéz volna leírni papíron. A művészekkel együtt danolt az egész bankett. “Ez még a tegnapinál is igazabb nótaest volt” — mondta Kiss Imre atya vidáman. Másnap a calgaryi ref. egyház gyülekezeti termében keresi Ödön és Makko Lajos lelkészek ugyancsak szép közönséget hoztak egybe s itt is ugyanúgy belopta, magát a közönség szivébe a Teghze Máté művészegyüttes. Mindkét helyen Dr. Betfia László konferált, a magyar nóta 1000 éves történetéről beszélt, alaszkai élményeit mondta el, hunorával mulattatta a közönséget. Májusban vissza kell merniünk Calgaryba is és Edmontonba is. A viszontlátásra kedves kanadai testvérek! Dr. Betfia László. Tollas Tibor amerikai, irodalmi estjei A Magyar Szabadságharcos Világszövetség, a Magyar Cserkész Szövetség és a diákszervezetek vállalták, hogy Tollas Tibor, az elnyomott magyar nép börtönköltészete kiváló képviselőjének, a Bécsben megjelenő Nemzetőr című lap főszerkesztőjének amerikai körútját előkészítik és megszervezik. A rendező szervezetek által kiadott sajtótájékoztató most beszámol arról, hogy Tollas Tibort körútja során a fent említett szervezeteken kívül 27 északamerikai város különböző társadalmi egyesületei, egyházközségei, ezenkívül az amerikai és a kanadai sajtó támogatta. A magyar szabadságharc ügyének szolgálata volt a fő cél, és az ugyancsak ezt szolgáló angolnyelvű Nemzetőr további megjelenését biztosította Tollas Tibor amerikai körútjának anyagi eredménye. Tollas Tibor február 11-én New-Yorkban, 12-én Bridgeporton (Conn.) tartott előadást. Megjelent Phönixvilleben (Pa.) ahol az ottani magyarságot látogatta meg. New-yorki tartózkodása alatt járt a U-ben és a United Press szerkesztőségében. Február 16-án rendezték meg a Tollas Irodalmi Estet Baltimoreban (Md.) és Washingtonban, a USA fővárosában. A fővárosban rendezett irodalmi esten megjelent az amerikai Tudományos Akadémia külügyi osztályának alelnöke, az angolnyelvű Füveskert előkészítője E. C. Rowan is. Előkészületben van Tollas Tibor Lyndon Johnson alelnöknél való kihallgatása is. 21-én érkezett Tollas Tibor Csikágóba, ahol meglátogatta a Chicago Daily Tribune és a Chicago American, valamint a Chicago Review szerkesztőségét, amint a fővárosban meglátogatta az Associated Press, a Catholic Standard, a Christian Science Monitor és a Washington Evening Star szerkesztőjét, és a rabország börtönirodalmának hivatott képviselőjeként kérte a szerkesztőket a magyar szabadság ügyének a támogatására. Csikágóban több mint 300 főnyi közönség hallgatta előadását. A csikágói irodalmi esten amerikai szavalóművészek Csikágo vezető polgárai előtt tolmácsolták a börtönköltészet legkiválóbb műveit angol nyelven is. Február 26-án Detroitban (Mich.), az International Institute dísztermében 13 detroiti egyesület közös rendezésében magyar és angol nyelvű műsoron adták elő Tollas Tibor költeményeit, közte legújabb műveit is. A hallgatóság számát a rendezőség 400 főre tette. Február 28-án Tollas Tibort Detroit város polgármestere a város díszpolgárává nevezte ki és az erről szóló határozatot díszoklevélben, arany kulccsal a költőnek személyesen adta át. Detroit város polgármestere Louis C. Miriam határozatában kimondotta, hogy mivel az egész világ emlékezik Magyarországnak 1956- ban, a kommunizmus ellen vívott hősi küzdelmére, és mivel az 1956-os forradalomban küzdő fiatal magyar írók és költők a szabadság ügyének és a magyar nemzet megpróbáltatásainak hat nyelven megjelenő lapjukban adnak hangot, és mivel Tollas Tibor a Nemzetőr főszerkesztője ennek az odaadó csoportnak a szellemét képviseli, továbbá mivel Tollas Tibor a kommunista elnyomatásból felemelkedő szabadságvágyról és annak elszántságáról annyi szép költeményt irt, Detroit városa díszpolgárának választja meg. A költő-főszerkesztő március 1-én az ann-arbori egyetem magyar diákjait és Donald Hall amerikai költőt látogatta meg, majd március 4-én Clevelandban jelent meg a clevelandi magyarok által rendezett irodalmi estén. Clevelandban zsúfolásig telt meg a terem, és Tollas Tibor megjelenésekor a lelkes közönség felállással üdvözölte a költőt. A clevelandi rendezőség nevében G. K. Z. tudósításában azt írja, hogy minden egyes szereplő, de az egész közönség is azzal az érzéssel távozott, hogy a terem forró légkörében sokszáz jó magyar szívében fogant meg az a tudat, hogy kéz a kézben, együttes összefogással egyszer mégis visszatérhetünk Kárpátok koszorúzta hazánkba. Március 5-én Pittsburghban gyűlt össze a magyarság Tollas Tibor meghallgatására. Tollas Tibor amerikai körútja még tart és a rendezőség a körút további állomásairól is beszámolót fog adni. *) GONDOLJATOK MAGYAR SZÜLŐHAZÁJÁRA Toursi Szent Márton püspök sírja megtalálásának századik évfordulójára XXIII. János pápa sajátkezűleg irt levelet intézett Tours püspökéhez. Levelében a Szentatya a francia katolikusok számára. “Szent Márton-évet” hirdetett meg a felebaráti szeretet elmélyítésére és a karitász mozgalom hatásosabbá tételére. Felhívta továbbá a francia katolikusokat, hogy “imádkozzanak Szent Márton püspök szülőhazájáért, — aki tudvalevőleg Szombathelyen, az akkori Sabariában született — és testvéri együttérzéssel kérjék a Szent hatalmas közbenjárását Istennél e nemes nemzetnek oly súlyosan megpróbált gyermekei számára.” — Szent Márton püspök Franciaországban nagy tiszteletnek örvend. 480 várost és községet neveztek el róla. 3600 plébániának ő a védőszentje.