Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1975 (82. évfolyam, 1-50. szám)

1975-03-30 - 1975-04-06 / 13-14. szám

1975. III/3­., IV/6. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Kegyelemteljes húsvéti ünnepeket kíván: v§ LEZSÁK INSURANCE AGENCY jf 3645 Warrensvillc Ceníer Rd., Shaker I {eights, Ohio 44122 X> 'I ele fon; 283-8100 Kellemes HÚSVÉTI ÜNNEPEKET kíván a )-f SZAPPANOS RECORD SHOP P. O. Box 20206 — 3046 East 123. Street, *= Cleveland, Ohio 44120 — Telefon: 561-5524 J-? .................................................................................... Kegyelemteljes HÚSVÉTI ÜNNEPEKET kíván a 5| BOROSS CAFÉ ft Tulajdonos: Mike Boross jj 12302 Buckeye Rd., Cleveland, Ohio 44120 — Tel.: 795-5340 ^3 Kellemes HÚSVÉTI ÜNNEPEKET kíván a B & I TV Radio Service Co. Tulajdonosok: BILL JENIG­ER és IMRE TAKACS )3­12306 Buckeye Rd., Cleveland, Ch. 44120 — Tel.: 283-8543 'jx ...................................................................................,M)| Kegyelemteljes HÚSVÉTI ÜNNEPEKET kíván Nj Julius Garage £» Body Shop /1 »11418 Woodland Ave., Leveland, Ch. 44104 — Tel.: 231-4847 )­£ ...................................................................................... Kegyelemteljes HÚSVÉTI ÜNNEPEKET kíván a /.£ Hungarian Strudel Shop y§ 11512 Buckeye Rd., Qeveland Ohio — Telefon: 791-4354 Na ....................................................••••••.............. Kellemes HÚSVÉTI ÜNNEPEKET kíván a GREEN TREE TAVERN Joe & Mario Szobo 2890 East 116th St., Qeveland, Ohio — Tel.: 721-9413 II KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁN: )| fí KONDOR JÓZSEF és NEJE 2| MAGYAR FILMKÖLCSÖNZÖ * 17014 Mt. Overlook, Cleveland, Oh. 44120 — Tel.: 795-4517­­3 .................................................................................................... KEGYELEMTELJES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KIVAN a ). L. HUDAK REALTY Inc. |J| Cu...................................................................................................I |­S KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KIVAN­­| fC . )s it LOUIS FEHÉR hentesárúüzlete )i 11604 Buckeye Rd., Cleveland, Ohio 44120 St *..................................*..................*..........|| fC Kegyelemteljes húsvéti ünnepeket kíván: )s lC GARRY s ATLANTIC SERVICE n| 2906 E 2 116. St., Cleveland, Oh. 44120 — Tel.: 421-9107 .y| KEGYELEMTELJES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KIVAN STEVE). TATALICK S| Stand D-5 West Side Market, Cleveland, Ohio ;• • •••••••••••••••••••••••• ! ( Kegyelemteljes HÚSVÉTI ÜNNEPEKET­ kivan: Hollander Furniture & Appliance Co. J§ 12001 Buckeye Rd., Cleveland, Ohio Tel.: 921-9678) , fi................................................................................................... Kegyelemteljes HÚSVÉTI ÜNNEPEKET kíván a fi FARKAS BEAUTY SHOPPE 2869 E. 116. St., Leveland, Ohio 44120 — Tel.: 231-2782 X­•••••••••••••••••••••••••••••••••••••• # KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KIVAN «jf Albert B. Tóth , MAGYAR ÜGYVÉD \% 3025 Lorain Ave., Qeveland, Ch. 44113 — Tel.: 671-2510 v2 »••••••••••••••••••••••• •••••••••••••• ••'/f Kegyelemteljes HÚSVÉTI ÜNNEPEKET kivan a i* f, JAKAB-TÓTH & CO. V 11713 Buckeye Rd., Qeveland ,Ohio — Tel.: 921-4421 Vx 12014 Buckeye Rd., Leveland, Ohio­­ Tela 561-7524 . ...............................................................................................­| KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁN­­| a DOVER VINEYARDS )| 24945 Detroit Rd., Westlake, Ohio Telefon: 871-3310 J *••••••••••••••••••••••••••••••••••••••• *33 KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KIVÁN Jf Angélát Auto Body (| xC 6817 Lorain Ave., Cleveland, Ohio — Tela 961-4725 )f ft Kegyelemteljes húsvéti ünnepeket kíván: Orbán Flowers ,, %f­ , 11520 Buckeve Rd., Cleveland, Ohio — Tela 721-1500 fi*................................................................................................... Kegyelemteljes húsvéti ünnepeket kíván: gf U a SHAKER STUDIO­­f* Tulajdonos: W. Fabritius Vs 12806 Woodland Ave., Qevelard, Ohio — Tel.: 795-4529 Vx ............................ »NI |A KEGYELEMTELJES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KIVAN « ® Hartman J. Károly és Társa MAGYAR TEMETKEZÉSI OTTHONA )% g? 11410 Buckeye Rd., Cleveland, Ch. 44104 — Tel.: 791-8200 -V .......................................................................... KEGYELEMTELJES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KIVAN v€ Bodnár Lajos és Fia | f. Magyar temetkezés rendezők vf lÉ/ 3929 Lorain Ave, Cleveland, Ohio 44113 — Tela 631-3075 v2 X¡ KEGYELEMTELJES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KIVAN a l­ |-¡ Szent Margit Egyházközség gf FEDERAL CREDIT UNION YJ IGAZGATÓSÁGA ÉS TISZTVISELŐI KARA Vj Cleveland, Ohio 44120 - Telefon: 721-2027 *nHuH*417r*í7r***íÍí*í*z***íIí*í*íz*iTír*uír*uzr*urs Találkozás idegenben írta: Thiery H. Ilona A guadalajarai Róma szálló harmadik eme­letének egyik szobájában fáradtan pihen a va­kációzó magyar házaspár. — Haj — sóhajtotta az asszony. — Halál­fáradt vagyok. Huszonöt napja kószálunk eb­ben az országban és ötödik napja itt a város­ban. Buszon, autón, gyalog. Emberek... üzle­tek... nyüzsgés... koldusok... paloták... árusok... énekesek... parkok... szobrok... és újból koldusok. Már zúg a fejem a sok látni­valótól. — Megértelek, de te akartál eljönni a kali­forniai füstből... te bolyongsz mindig nyugta­lanul. .. keresve... valamit keresve... — Igaz. De nézd, most már tudom, hogy en­nek a városnak másfélmillió lakosa van s az mind az utcán jár éjjel-nappal. Kétezernégy­száz autóbusza és az is mind az utcán jár, örök­ké jár. Zakatolva, csikorogva és — szüntelenül. — Majd elgondolkozott. — Az én városomnak kétmillió a lakosa, ott kétmillió magyar él. Azt is a történelem folyamán nem egyszer támad­ták, lerombolták, felépítették, az életükért har­coltak. Lakóival együtt remegtem az ellenségtől, éhes gyermekeit karomban tartottam. Utcái, fái, házai, minden köze egy-egy emlék. Ez a város itt, mint a többi is, számomra idegen. Nincs egy mosoly, egy barátságos arc. Templo­mai csodálatosak és itt mögöttünk a kormány­zósági palota is gyönyörű. Katedrálisuk, görög, gót, arab és bizantin stílusával csodálatosan szép, de mikor belépek templomukba, megful­ladok a sok aranytól. Nem Istent érzem, hanem parányi koldus voltomat, kihez a szerény Krisz­tus sokkal közelebb áll, mint ez a sok fény és pompa. Falai közt nem magyar királyt koro­náztak, s nem fűz hozzá enyéimért átimádko­zott órák emléke; nem nekem zúgott orgonája, karácsonyi gyertyái nem nekem lobogtak. — Ha te mindenütt csak összehasonlítasz és „azt a várost” keresed, akkor nekünk nincs mi­ért utazni. Más ország, más népek, más kul­­túrra, ennek is megvan a szépsége. Egy percig csend volt. Az asszony lehúnyt szemmel feküdt, fejében még az utca forgalma zakatolt, vízesések ezüstös sugaraira gondolt, a parkok óriási virágaira, az egyetem sokezer diákjára és erre az eleven, lüktető életre, mely ebben a városban lobogott, zajlott. Más mint Amerikában, ahol üres utcákon csak autók töm­kelege suhan, a lakónegyedek lehúzott tollai mögött szinte nincs emberi élet. Igen, ez is más város — az is más. Igen, mindig összehason­lított, mindig hazagondolt. München romjai kö­zül, Párizs forgalmából, New York i­jesztő gran­diózusából és Los Angeles fényben fürdő, il­­lattalan virágcsodái közül. Paloták, szobrok, ide­gen folyók, idegen hegyek, idegen szépségek közül is mindig odagondolt — mert azt a várost szerette, annak élte életét valamikor. Szerette minden kövét, fáinak lombját, vízének csillo­gását. Szerette a Duna hídjait, amint átívelték a vizet és összekötötték a két pártot. A rokkan­tak székére gondolt a villamosokon, a parlament esti sziluettjére, a Tabán édes házaira és a templomok karcsú íveire. Miért is jutott most megint az eszébe? Miért is jut mindig, újból és újból az eszébe? Soha nem fog eltompulni a vágy... a fájdalom, amit ilyenkor érez?... Mit keres itt? Minek is jött ide?... Itt minden olyan más — olyan halál­idegen. Felugrott és az ágy melletti asztalkáról elvet­te a hatalmas telefonkönyvet, Guadalajara vá­ros telefonkönyvét és lapozni kezdett benne. — Mit keresel, fiam? — kérdezte az ura. — Valamit. Egy helyet, ahol magyar szót hallhatok. Egy klubot vagy vendéglőt vagy, mit tudom én... magyar szót keresek a sok pergő spanyol után. „H” — mormolta. — Hun­gary. Itt nincs semmi. Majd az „U”-nál, hogy ta­lán Ungaria. — Nem. Ott sem volt. Indignálódva nézett az urára. — Ebben a városban nyoma sincs annak, hogy valahol van egy város... van egy ország, amelynek kultúrája él, régebbi mindezeknél. Mikor azt az országot alapították, itt még véres szíveket áldoztak... óh... nem, nincs ebben a könyvben semmi. Kis gondolkozás után a restaurantoknál, majd „Kis”, azaz „K” betűnél keresett magyar nevet, az sem volt. Nagy... Kovács... Tóth... Cs... betűs sem... nem__ seholsem... Végül az „F” betűnél örömmel kiáltott fel: — Megvan! Na látod?... végre találtam magyart. —Hol? — nézett fel az ura, aki a térképet bóklászta. — A telefonkönyvben. — És most telefonálni akarsz egy idegennek? Csak azért, mert F­ el kezdődik a neve és eset­leg magyar? Los Angeelsben vagy 40.000 ma­gyar van, azokat már mind felhívtad? — Azt nem... de értsd meg szívem... ta­lán tud ajánlani egy magyar vendéglőt. Ma­gyar ételt szeretnék enni és magyar hírt inni. Még Kuala Lumpur­ban is van magyar, itt mi­ért ne lenne? A férj bólintott, de nem szólt senkit. Hát lehet a nőket érteni? Pláne megérteni? Az asszony tárcsázott s hangja majdnem köny­­nyessé vált, amikor hívására, magyar szavára — magyarul válaszoltak. — Önök magyarok? — Hát persze! — Kérem, mi is magyarok vagyunk. Öt nap­ja bolyongunk a városban, 25 napja az ország­ban... magyar szóra vágyunk... magyar ven­déglőt keresünk... tudnának nekünk segíteni? — Szívesen. Hol laknak, melyik szállóban? És megbeszélték, hogy eljönnek. És elviszik őket valahová magyar szóra... magyar zené­re... magyar italra... Guadalajarában. Ezek a nők! A magyar nők! Este nyolcra ígérkeztek. Lent a hallban fog­nak találkozni. — Kérem, ismertető jel, hogy a hajam fonva van a fejem tetején, biztosan megismernek ar­ról. A viszontlátásra... é­s boldog mosollyal tette le a kagylót. Este fél nyolckor már lent ültek a hallban, süppedő vörös szőnyegen halkan jártak a vendégek ki és be. A sarokban a televízión egy szép nagykontyos spanyol nő szirupos dalt éne­kelt. Hangja érzékin, lágyan bugyogott, a ven­dégek a fotelekben, bőrdíványokban ülve hall­gatták a műsort s a hölgyek fején — általában — fonott volt a haj. Az ajtón át elég sűrűn jöttek-mentek a ven­dégek. Kik fel szobáikba, kik fel az étkezdébe vacsorázni, vagy az íróasztalnál kötötték le a másnapi városnéző túrát. — Hogy fognak megismerni minket? — ag­gódott az asszony. — Nézd, itt úgy látszik, ez a hajviselet divat. Az ajtón házaspár lépett be. Egyszerű kosz­tümben, kedves mosollyal néztek körül. Semmi különös jel nem volt rajtuk. Sem nemzeti ruha, sem csákó, sem kacagány... A két magyar csa­lád megindult egymás felé és kezet fogott. Ta­lán csak a szívdobbanásuk volt az ismertető. Négyen magyarok. Kint a nagyvilágban. Évek óta bolyongva... keresve... várva... remény­kedve ... vagy átkozódva... kacagva... vagy sokszor sírva... Idegenben. Évtizedek óta. Négyszemélyes amerikai kocsihoz vezették őket és pompás kivilágítású sugárúton indultak el a Guadalajara másik arca, másik része felé, ahol az idegenek éltek. Csendesebbek, tisztábbak voltak az utak és több autó suhant rajtuk. F-né kedves, decens, bájos asszony volt, per­cek alatt megtalálták a témát és mire a sugár­út tereit elhagyták és csendesebb, elegáns vil­lákkal szegélyezett fás utak felé kanyarodtak, már majdnem ismerték egymás élete történetét. F. Árpád híres futballista volt és éveken ke­resztül olaszországi majd franciaországi csapa­toknál volt vendégjátékos. 1956-ban kerültek Amerikába, majd rövid időn belül egy mexikói csapat szerződtette edzőnek. A csapatot a mexi­kói bajnokságig vitte fel, Guadalajarában te­lepedett le és azóta is itt élnek. Elhajtottak az amerikai konzulátus épülete előtt, végül egy kis kanyar után egy gyönyörű villa előtt álltak meg. — Asszonyom, magyar klub vagy vendéglő nincs városunkban, de magyar szóra, magyar zenére és jóízű borra szeretettel hívjuk Önö­ket szerény otthonunkba. A kapu előtt kis mexikói lányka ült s lobogó szemű fiatalember csapta neki a szelet. Akár odahaza — valamikor... A kislány felrohant, ajtót nyitott, felgyúltak a fények s az emeletet körülvevő terasz párkányán 42 cserép vörös muskátli üdvözölte őket. A ház emeletes volt, tágas, lent egy nyugdíjas amerikai család lakta a földszintet, a második azaz harmadik emeleten voltak a személyzeti szobák és a mosókonyha. A házban fehér kőpadló, finom, egyéni bú­torok, csodás perzsaszőnyegek, álomfüggönyök, herendi vázák, szobrok, csillár — és egy gomb­nyomásra a falból halk cigányzene szólalt meg. Alig tudtak beszélni... Magyarok idegenben. A munkáért a pénz idegen. Az utca... a há­zak ... a kövek... a virágok... a szomszé­dok... felettük az ég... idegen. A szorgalom, a becsület, a kimondott szó súlya egy valamikori távoli világ neveltjének értéke — magyar. A szív, a lakásban az ízlés, a finom vonalak, a to­kaji, az apró sütemények, a halk zene s az egész igazi hazai vendéglátás — magyar. A férfiszoba fala beborítva diplomákkal, el­ismerő levelekkel, fényképekkel. A vitrinek zsú­folva trófeákkal. Valamikor otthonról elindult egy gyerek, hogy magyar tehetségével hírt sze­rezzen a világban — másoknak, és hogy hírét vigye a világba — magyaroknak. Olyanok vagyunk mint az élesztő Isten kenye­rében — mondotta valaki egyszer. S széjjel­szórt a világban, hogy idegen lisztbe hullva kovász és hatalmas ízes kenyér váljon a ma­gyar élesztőből — a magyar tehetségből. Az asszony édesen beszélt a lányhoz spanyo­lul. Ajkáról halkan peregtek a szavak, kis mo­sollyal kísérte minden kérését. A férfi levele­ket mutatott, szerződéseket, meghívásokat, el­ismeréseket, amelyeket az általa trenírozott csa­patok kaptak az egész világról. Már többször beutazták a déli országokat, 2—3 évre át-átszer­­ződtek más városba, más csapatokhoz. Ilyen­kor az asszony egy szobányi berendezést vitt magával. Utálják a szállodai életet, lakást vesz­nek ki, saját bútorukkal, képekkel, virággal, dísszel teremtik meg maguk körül mindenütt a magyar otthont. — Mert az életet csak így lehet kibírni... — mondják. Otthonról most nem beszélünk... honvágyról sem... hiszen eleget beszél egyetlen mondat: — Úgy érzem, hogy itt egy gyönyörű börtön­ben élünk... De ez maga építette börtön és akkor mehet ki belőle, amikor akar. Kultúrbörtön. Magyar szóval, magyar könyvekkel, magyar ízléssel és zenével körülbástyázva. Nagy magyar drágakő — idegen tokban. Éjfél után ismét kimentek a teraszra. Lelát­tak a városra, melynek nyüzsgő zaját eltompí­totta a távolság, ablakszemek sokezernyi fénye összevillogott az utcalámpák és a csillagos ég­bolt fényével. Egy tekintettel még elbúcsúztak Guadalajara éjszakai lenyűgöző képétől, a terasz muskátli­saitól, az udvar fáitól, a földszint télikertjétől, s az édes, elegáns, szép magyar otthontól. Éjjel kettő volt, amikor hazavitték őket, és jóbarát­ként búcsúztak. Hosszú volt a nap és élménnyel teli. A lift csendesen zúgva vitte fel őket szobájukba . — Mondd, — fordult férjéhez — miért kell idegenben eltűnni ennek a sok magyar érték­nek? Az a ház és sok százezer kis magyar ház egy szép napon üres marad, a a muskátlik el­hervadnak, a falakra a magyar tájak helyére Orozco­k vagy más idegen képek kerülnek, s kétmillió értékes magyar így vész el idegenben. Villanyoltáskor férje tekintete végigsimított az asszony arcán. Elpihenve, lehúnyt szemmel feküdt, szeme sarkában apró könnycsepp állt. Vajon Guadalajará-t siratta? 1974. november hó Magyary Csilla; József-napi köszöntő Szent József, ma vidám dalt dalolok tiszteletedre! Dicsérem benned a munkást és a munka szent örömét , s dicsérem védőszentjét a családnak, a családnak, hol befogadják még nevelt Fiadat, Istenedet.­­Wfre Szent József, ünnepeden a tavasz közeleg. Kaliforniába, Kapisztrán János falujába megérkeznek a fecskék. Ki nem hallott még a csodáról? Minden évben névünnepeden Isten madárkái jönnek boldogan csicseregve. Ott voltam, láttam magam is. Szent József! Munkások pártfogója vagy­i­s így az enyém is. Te segítesz könnyű szívvel bemenni a gyárba, S ha néha nehéz: Hozzád sóhajtok. Te rám nézel mosolyogva s hajrá! újul erőm és Rád visszamosolygok. Szent József, vidám ma köszöntöm! Névünnepeden hálám dalát dalolom, Köszönöm, hogy segíted a munkám és még jobban köszönöm, hogy segítesz szeretni, imádni, követni Jézusodat. II. oldal

Next