Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1975 (82. évfolyam, 1-50. szám)
1975-09-21 / 36. szám
8. oldal KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Úi ezredévre készülve Ma a szentmise ünnepélyes hangulata alatt, egyszerre csak megérintett a gondolat, látva a jelenlevők meghatottságát, hogy mi, erdélyi ferencesek, 1956. óta vagyunk itt Youngstownban. Idestova húsz esztendeje. De nem az időtartamára gondoltam, hanem 1956-ra. 1956 fontos dátum. Magyarországon akkor aludt ki a szabadság lángja. Erre gondolva, egyszerre úgy éreztem, hogy a külföldi magyarság, az emigráns magyarság, helyette egy kis tüzet gyújtott itt Youngstownban. Mi ferencesek, erdélyi barátok, jóllehet a mi nevünkön szerepel, de tulajdonképpen nem mi vagyunk a birtokosai ennek a területnek — hiszen, mint Szent Ferenc fiainak, nem lehet földi vagyonunk —, mindenünk, amink van, a népé, akitől kaptuk. Tehát nem mi gyújtottuk a tüzet, hanem magyar testvéreink, akik támogattak, akik segítettek, akik adományoztak. És azóta, mióta itt vagyunk, annyi minden történt, amit nem terveztünk előre. De mégis, megtörtént. És ma új millennium hajnalához érkeztünk. Azt mondottuk, hogy ez az ünnepi nap ugyan befejező ünnepsége az első millenniumnak, — de ugyanakkor kezdete az új millenniumnak. És amikor most megkezdjük az új millenniumot, rá szeretnék mutatni egy pár kis tüzecskére, ami meggyulladt, amit gyújtottak magyar testvéreink, amióta itt Youngstownban letelepedtünk. 1. ELSŐSORBAN RÁ SZERETNÉK MUTATNI arra a kis tűzre, amit az AMERIKAI MAGYAR KATOLIKUS EGYLET gyűjtott, amikor megadták a lehetőséget, hogy megkezdjük a magyar könyveknek és magyar okmányoknak a gyűjtését, a BIRÓ BENEDEK ATYA EMLÉKKÖNYVTÁRban. Tőlük kaptuk az első adományt. Azóta, amint látják, sokat fejlődött ez a könyvtár, különösen, amióta új lakást adtunk neki. Sok segítségünk volt. És itt külön azt a segítséget szeretném említeni, amit Nyugat Berlinből kaptunk. Az ottani szabad egyetemről dr. Farkas Gerhard József és kedves neje, Gabriela, most már negyedszer vannak itt köztünk, és sokszor éjt nappallá téve dolgoznak ennek a könyvtárnak a rendezésén és fejlesztésén. Én azt hiszem, amikor most Erdélyben pusztítják a magyar emlékeket, könyveket, okmányokat, nagyon fontos, hogy legyen olyan hely, ahol a magyar szellemi örökségünket, a magyar könyveket, a magyar okmányokat gyűjthetjük. Mostani könyvtárunk, amely ma már szinte 14 000 kötetből áll — egy kis tüzecske a nagy magyar sötétségben. 2. AZUTÁN, MIÓTA YOUNGSTOWNBAN LETELEPEDTÜNK, megalakult a csíksomlyói búcsújáró hely, a Csíksomlyói Boldogasszony youngstowni kegyhelye. Ki tudja elsorolni azt a sok, kisebb és nagyobb adományt, amit azóta a kegyhelynek a hívek nyújtottak, amióta engedélyt kaptunk a csíksomlyói, Szomorúakat Vigasztaló Szűzanya kegyhelyének megnyitására, itt Youngstownban? Minden esztendőben, amikor, mint zarándokok kijönnek hozzánk, látnak valami újat. Először a zárdánkat és a kegykápolnát, azután a Szent István szobrot, a parkolóhelyet, majd a Vasfüggöny Keresztutat, azután a Szent István alapította vármegyék örök emlékét azokon a bronztáblákon, a gránitköveken. És tavaly, amikor itt járt kedves hercegprímás atyánk, az egy tömbből álló gránitoltárt és az énekkar részére a pavilont építettük. (Tavaly említettem, hogy szükséges volna még valami fedő a Fatimai Miasszonyunk kegyszobra és az oltár fölé.) Nagyon fontos — mint Török atya mondotta —, hogy ragaszkodjanak a magyarok az egyházközségeikhez, de azt hiszem az is fontos, hogy a különböző magyar egyházközségeknek legyen egy lelki gyűjtőhelye, közös találkozóhelye, és úgy gondolom, ez a búcsújáróhely, ez a kegyhely ezt a célt szolgálja. Eddig sokat változtattunk a búcsúk megtartásának idejében, de most nyilvánosan is be szeretném jelenteni, hogy ezután Mindszenty József bíboros hercegprímásunk látogatása emlékére, pünkösd napján, és az AMERIKAI MAGYAR KATOLIKUS EGYLET-tel a Szent István-nap rendezésére, minden évben pünkösdi búcsút pünkösd napján, és a szokásos csíksomlyói őszi búcsú emlékére, a Szent István-napot a „Labor Day”, a Munka Napja utáni vasárnapon, amely legközelebb áll Kisasszony-napja ünnepéhez, tartjuk majd meg, hogy közösen imádkozzunk, hogy közösen fohászkodjunk. (Természetesen máskor is szívesen fogadunk csoportokat vagy látogatókat!) így készülve az új millennium kezdésére. Hiszem, az új millennium kezdetén is apostoli küldetésünk van. Ezelőtt ezer esztendővel, Szent István a pogány népek között, a maga pogány népéért, megkezdte a kereszténység felépítését. Ma otthon ismét pogányság uralkodik népünk fölött, és nekünk ma ugyanúgy feladatunk, hogy népünkért bátorsággal, buzgósággal, áldozatokkal, megtartsuk a keresztény magyar hitet az elkövetkezendő ezer esztendőre. Ezért hangsúlyoztam a déli szentmisében, mennyire fontos, hogy imádkozzunk. Imádkozzunk minden vasárnap templomainkban, egyházközségeinkben, minden nap családi körünkben — és ezeken a külön alkalmakon, a búcsújáráson, egy szívvel-lélekkel nagy sokaságban, meg sokkal nagyobb tömegekben fohászkodjunk a Mindenható Istenhez, az ő szentjei közbenjárásáért, a Magyarok Nagyasszonya közbenjárásáért, Szent István és a többi magyar szentek, Szent Ferenc atyánk közbenjárásáért, hogy ők segítsék megtartani bennünk azt a hitet, amit Szent István nekünk átadott. Küldetésünk, hogy átadjuk a következő nemzedékeknek ezt az ezeréves magyar kereszténységet az új millenniumban. 3. AZT HISZEM, MINDNYÁJAN TUDJUK, hogy itt, Youngstownban adjuk ki Észak-Amerika egyetlen magyar katolikus hetilapját, a szinte nyolcvan éves KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJÁ-t. Sokszor szinte kétségbe esünk, hogy hogyan? De, mintegy csukott szemmel, nem törődve a nehézségekkel és a holnappal, mégis mindent megteszünk, hogy a lap továbbra is megmaradjon. Az utolsó esztendőben több mint ötvenezer dollárt költöttünk nyomdánkra, kivetkőzve mindenünkből, hogy nyomdánk ne csak a KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA nyomdája, hanem sok magyar könyv, sok más magyar írás megörökítője is lehessen. De ezt sem a magunk erejéből, hanem magyar testvéreink segítségével tettük. Kérjük továbbra is, ahogy Mindszenty hercegprímásunk buzdított a múlt esztendőben, segítsenek fenntartani a KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJÁt mert ő sokszor hangoztatta, hogy ennek a lapnak nem szabad megszűnni. Ha az ember végiggondolja, hogy minden terjesztő, vagy nagyon kevés terjesztő nélkül jelenik meg a lap, most már, mint mondottam, nyolcvan esztendeje, az szinte csoda, de tanúság a magyarság ragaszkodásáról is. Az olvasók maguk a terjesztők! Alázatosan kérjük, hogy segítsenek továbbra is terjeszteni a lapot, hogy továbbra is fenn tudjuk tartani! 4. ÍGY GYULLADNAK KI A TÜZEK, így valósulnak meg egymás után az álmok. Azonban még egy álmot álmodunk... Annyi az idősebb magyar, akik hozzánk fordulnak, hogy segítsünk nekik. Helyet keresnek, helyet, ahol ők is leélhetik békességben nyugodtan, magyar testvéreikkel az utolsó esztendeiket. Régóta álmodunk magyar faluról az amerikai magyar Csíksomlyón. Régóta gondolkozunk, hogyan is tudnánk végrehajtani ezt a tervet, hogyan tudnánk felépíteni ezen a területen, amely — mint mondottam —, tulajdonképpen nem a mienk, hanem a tietek, kedves testvéreim; hogyan tudnánk azt öreg, idősebb testvéreinknek a lakásává tenni? És az álom megvalósításának lehetősége is ma, a szentmise alatt jutott az eszembe. Tavaly Mindszenty bíboros hercegprímás azt mondotta, hogy a magyar mérnököknek, a magyar építészeknek és a magyar ügyvédeknek össze kell fogniuk, hogy segítsék a magyarságot közös terveik végrehajtásában. Vannak ugyanis magyarok, különösen az emigrációban, akiknek nincsenek örökösei, olyanok, akik nem tudják, hogy kire hagyják nehéz munkával megtakarított kis vagyonukat. Az jutott eszembe ma a szentmise alatt, hogy milyen jó volna, ha ezek a magyarok összefognának, ha mondjuk, ketten vagy négyen, nem tudom, öszszeállnának, és ezen a területen, amelyet már megszentelt a mi imádságunk, felépítenék saját otthonukat. Tudom, ennek kivitelére sok ügyvédi tanácsra volna szükség, sok építésznek, mérnöknek a segítsége kell! — De azért buzdította Mindszenty bíborosunk ezeket a tudós, képzett embereket, hogy segítsenek a magyarságot érintő tervek végrehajtásában. Mert én úgy hiszem ezt az álmunkat megvalósíthatnánk. Sokan vannak, akik együtt szeretnének élni. És talán szívesen otthagynák azt az otthonukat, amelyben egyedül élnek, magukrahagyottan, és talán közösen összefogva megkezdhetnék az új magyar falu felépítését. Ismétlem, hogy ezt a gondolatot teljesen készületlenül adom elő. Én sem tudom hogyan történjék, mikor történjék. Ez ma még csak álom. De azt hiszem, egy olyan álom, amely megvalósítható lenne, ha közösen összefogunk közösen végigálmodjuk. TEHÁT ENNEK AZ ÚJ ESZTENDŐNEK a hajnalán ne essünk kétségbe. Szent István király élete alkonyán elvesztette a fiát, a pogányok fellázadtak ellene, de mégsem adta fel a reményt, csak az Úrra építette. Ma is az egész világ — úgy látszik — ellenünk van. Minden évben öregszünk. Ugyan ki tudja valóra váltani az álmokat? Én nem mondom, hogy holnap, vagy éppen mi tujuk valóra váltani az álmokat, de azért álmodni szabad. Ma ideállott a fiatalság és tanúságot tett, hogy folytatni akarja a munkát. Talán rájuk van szükség, és nemcsak ezekre a fiatalokra, akik egészen fiatalok, hanem azokra, akiknek van már állásuk, hogy ők segítsék szüleiket, sokszor nagyszüleiket, hogy álmaikat megvalósíthassák az életben. Szükségünk van az összefogásra! Szükségünk van a reménységre! Szükségünk van a bizakodásra! Szent István egyedül állott ezer esztendővel ezelőtt. És mégis ma ünnepeljük Szent István ezeréves alkotását, a szentistváni ezer esztendőt. Kevesen vagyunk. De ha a krisztusi hit, a krisztusi bizalom él bennünk, én azt hiszem, a magyar álmokat, amelyeket ma álmodunk, valóra válthatjuk, a sok tüzet összehordhatjuk és nagy tüzet tudunk rakni, amely messze fénylik, amely világít a világon szétszórt magyaroknak. És keletkeznek lassankint magyar központok, amelyek az új ezer esztendőnek a hajnalán tűnnek fel előttünk, mint fényes tüzek a sötétségben. ★ MOST NAGY MEGHATOTTSÁGGAL és hálával gondolok mindenkire. Különösen a Mindszenty Kamarakórusra, az Amerikai Magyar Katolikus Egyletre és vezetőire, akik ezt az ünnepséget itt, a youngstowni Csíksomlyón rendezik, azután szomszédainkra, barátainkra, akik mindig olyan szívesen segítenek a konyhán, sok jótevőnkre, akik eljöttek, a fiatalságra, akik szerepeltek és mindenkire, akik fáradoztak — hogy szívem mélyéből hálát mondjak nekik és buzdítsam őket arra, hogy ezentúl is segítsenek, hogy még nagyobb tömegek ünnepeljék a pünkösdi búcsút, a Szent István-napot, amelyek lelket öntenek belénk, hogy megtartsuk a keresztény örökséget. A déli szentmisén az imán kívül a szeretetről is beszéltem, amelyben minden eggyé válik. De azt hiszem, először mégis az imádság jön, mert az teszi lehetővé, hogy szeressük egymást igazán, szívből. Az Úr irgalma és az Úr jósága készítsen, sürgessen minket imádságra, tegyen minket apostolokká, hogy a szép magyar álom valóra váljon. Köszönöm! A jó Isten fizessen ittlétünkért Vigyék magukkal ezt a gondolatot: Imádkozzunk egymásért, hogy egymást szeretni tudjuk és egymáson segíteni. (Ft. Dengl Miklós D. F. M., a Vasárnap felelős szerkesztőjének a youngstowni Szent István napot befejező beszéde, 1975. szeptember 7-én.) Uj magyar millenniumot... (Folytatás az első cédáiról) — Szent Istvánnak köszönhetjük a kereszténység kezdetét, mert példájával és minden szervező tehetségével küzdött és dolgozott népe megtérítésén, miután II. Szilveszter pápától megkapta a királyi koronát. Ez a korona még mindig itt van köztünk, hogy emlékeztessen mindarra, amit Szent István tett a magyar népért. — Szent István példáját követték Szent Imre, Szent Margit, Szent László és Szent Erzsébet, többek közt, hogy a magyar nép gyökerét tovább erősítsék és a keresztény kultúrát fejleszszék. Annak ellenére, hogy a magyarságnak sok háborúban volt része, a keresztény magyar gondolat mégis győzött, sok évszázadon át. Ennek a keresztény magyar gondolatnak gyakorlása segített ahhoz, hogy a magyarság megélte az ezer évet. Ez a tény erősíti bennünk, magyarul érző fiatalokban azt a reményt, hogy a magyar nemzet a második ezer évet is megéri! Én, mint másodgenerációs magyar, örökségként kaptam szüleimtől, tanáraimtól és cserkészvezetőimtől ennek a keresztény magyar gondolatnak továbbőrzését és továbbvitelét. Ezt a munkát szüleim és tanítóim útmutatása alapján és a cserkészet keretein belül óhajtom megvalósítani. — Tudjuk azt: az otthoni magyar ifjúság szívében nem virágozhat úgy a hit, ahogy Szent István tanította, mert az ellenség minden eszközt felhasznál arra, hogy az ifjú szívekben ezt eltompítsa. Mi szabad világban élünk, ahol szabadon gyakorolhatjuk vallásunkat és nyíltan megvallhatjuk hitünket és magyarságunkat. — Ezért feladatunk az, hogy szentistváni örökségünket tovább adjuk a reánk bízott fiatalságnak, úgy példaadással, mint tanítással. Mindszenty bíboros hercegprímásunk tanácsait követve, szeretnénk mi is erősek lenni magyarságunkban és hitünkben. Bízunk abban, hogy Mindszenty József példájával megerősödve a szentistváni eszméknek megfelelően erősek és kitartóak lehetünk és a Boldogasszony oltalma alatt küzdeni tudunk Istenért, egyházért és hazánkért. — Minden okunk megvan arra, hogy büszkék legyünk magyar származásunkra. Életreszóló feladatunknak tartjuk azt, hogy keresztény magyar szellemben dolgozzunk fajtánkért, népünkért. Ehhez kérjük a jó Isten segítségét, — mert azzal a tervünket megvalósíthatjuk. Ft. DENGL MIKLÓS Az ünnepséget ft. Dengl Miklós atya zárta be a házigazda, az erdélyi Szent István ferences rendtartomány nevében. Az új millenniumról, új feladatokról, új erőgyűjtésről szóló beszédét tudósításunk mellett közöljük. sik fi fi 1 .Ember küzdj « és bízva bízzál!’ (Madách) IV*. Kís és LEVELEKBŐL Bl s. ÉGETÉSEKBŐL írja ír Szépe László, dr. 1970. szeptember 21. Fények az éjszakában Vándorlásunk a hontalanságban gyakran vezet sötét utakon. Van néha úgy, mintha végleg beborulna fölöttünk az ég. Állásnélküliség, anyagi gondok, bajok, betegségek, nézeteltérés a családban, stb. — mintha csak minden keresztet egyszerre kapnánk a vállunkra. Ehhez jön a felfordult, megtébolyodott világ is. — Ilyenkor úgy érezzük, mintha sötét alagúton vonszolnánk magunkat keresztül egy bizonytalan jövő felé. De ez csak a kép egyik oldala, a sötét oldala. Van még bőven a másik, napos oldalból is, és mi keresztények, bízva az élő Istenben, kell hogy a napos oldalt keressük, építsük. Vannak még fények a sötét világban. Olyan jóleső, felemelő érzés volt részemre ilyen fényeket látnom a napokban Clevelandben és Youngstownban. — A mi Wisconsinunkban hetek óta esett az eső, itt Youngstowwnban, a zarándoklat napján, ragyogott a nap. De nemcsak a természet adott fényt, hanem a lelkek is, akikkel találkoztam. A mi vidékünkön kevés a magyar, ezért jó volt a fajtámból ennyi nemes arcot látni a szeptember 7-i zarándoklaton. A nemes vonást a lelki finomságra, a reménykedő hitre és izzó magyarságra értem. Mennyi küzdő, hívő és értékes ember egy tömegben! A zarándoklatról az újság krónikása úgyis beszámol. Nem a műsort, a szereplőket akarom ismét felsorolni, méltatni, csak azt a gondolatot leírni, ami engem, a más vidékről jöttet fogott meg az ünnepségen. Ezek a gondolatok akkor keringtek bennem, amikor a művészi Mindszenty Kórus énekelt, amikor a másodgeneráció szavalt, amikor a nagy számú áldozó, az őszhajú, hajlott hátúak és egyenes tartású kemény fiatalokkal egyaránt vette az Urat magához az áldozásban. A gondolatom pedig ez: Tudja-e Cleveland környéke úgy értékelni még azt a lehetőséget, hogy ilyen gyönyörű magyar megnyilatkozásban, ünnepben vehet részt, mint amilyet én, a szétszórtságban élő, értékeltem — és talán irigykedve is néztem? Vajon érezték-e ugyanazt a felemelő melegséget bent a lélekben az itteniek is, mint amit én éreztem?... S volt-e elég áldozatkészség az itteni környéken lakókban a 30—60 mérföldet megtenni, hogy ezen a szép ünnepségen részt vegyenek? . . . Vagy voltak sokan, akik inkább otthon maradtak és kényelmes karosszékből a kába tv-műsort nézték a magyar zarándoklat helyett?★ Világító, melegítő fényt láttam a Szent Imre templom fatimai csoportjának összejövetelén is. Talán arckifejezésemben, szóban akkor nem is tudtam mutatni a meghatottságot, amelyet éreztem. Mert nagyon megrázó érzés az, hogy ma, amikor a romlás már Fatima környékét is eléri, még vannak bizakodók, hívők, akik továbbra is kapaszkodnak a fatimai Szűzanya kezébe és imával, rózsafüzérrel ostromolják az eget, hogy Isten könyörüljön meg hazánkon és a világon. Az ott imádkozók átszellemült arcát nézve, eszembe jutottak azok, akik már lemondtak, elvonultak, elfásultak. Úgy éreztem, hogy ezek a fatimai családcsoportok tudnak még csodát tenni és megfordíthatják a világkatasztrófa menetrendjét. Amikor az ő fényüket láttam, úgy éreztem, még van remény. Ezekért a szép élményekért hálás vagyok a Szent Imre pásztorának, a lelkes Rosta, Maróthy, Nagy Mihály, Stoy családoknak és mindenkinek, aki ezt lehetővé tette , akiknek szemében izzott a hit és remény fénye. Vannak még felemelő, biztató fények bőven, ebben a sötétedő világban. OCEAN TRAVEL 1071 Bathurst St., Toronto, Canada M5R 3G8 Tel.: 534-2874 & 534-1347 OLCSÓ UTAZÁSOK UTLEVEL - VÍZUM - AUTÓBÉRLET - BIZTOSÍTÁS FORDÍTÁS - ROKONOK KIHOZATALA IKKA — TÜZEK — COMTURIST — IBUSZ GYÓGYSZER — VIRÁG KÜLDÉSÉ HELP WANTED DRAFTING MEN 0R W0MEN OR ELECTRONICS (IN LESS THAN ONE YEAR) ISN’T FOR EVERYONE, BUT MAYBE IT’S FOR YOU!! “CHECK IT OUT" Visit the school, see what’s involved No salesman will visit your home. — You must make the effort. CALL (216) 696-2626 REGISTER NOW FOR SEPTEMBER HICKOK GRISWOLD TECH. INST. 2341 Carnegie 3rd Floor Reg. No. 72-110359T