Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1975 (82. évfolyam, 1-50. szám)

1975-09-21 / 36. szám

8. oldal KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Úi ezredévre készülve Ma a szentmise ünnepélyes hangulata alatt, egyszerre csak megérintett a gondolat, látva a jelenlevők meghatottságát, hogy mi, erdélyi fe­rencesek, 1956. óta vagyunk itt Youngstownban. Idestova húsz esztendeje. De nem az idő­tarta­mára gondoltam, hanem 1956-ra. 1956 fontos dátum. Magyarországon akkor aludt ki a szabad­ság lángja. Erre gondolva, egyszerre úgy érez­tem, hogy a külföldi magyarság, az emigráns magyarság, helyette egy kis tüzet gyújtott itt Youngstownban. Mi ferencesek, erdélyi barátok, jóllehet a mi nevünkön szerepel, de tulajdon­képpen nem mi vagyunk a birtokosai ennek a területnek — hiszen, mint Szent Ferenc fiainak, nem lehet földi vagyonunk —, mindenünk, amink van, a népé, akitől kaptuk. Tehát nem­­ mi gyújtottuk a tüzet, hanem magyar testvére­ink, akik támogattak, akik segítettek, akik ado­mányoztak. És azóta, mióta itt vagyunk, annyi minden történt, amit nem terveztünk előre. De­­ mégis,­­ megtörtént. És ma új millennium hajnalához érkeztünk. Azt mondottuk, hogy ez az ünnepi nap ugyan befejező ünnepsége az első millenniumnak, — de ugyanakkor kezdete az új millenniumnak. És amikor most megkezdjük az új millenniumot, rá szeretnék mutatni egy pár kis tüzecskére, ami meggyulladt, amit gyújtot­tak magyar testvéreink, amióta itt Youngstown­ban letelepedtünk. 1. ELSŐSORBAN RÁ SZERETNÉK MUTATNI arra a kis tűzre, amit az AMERIKAI MAGYAR KATOLIKUS EGYLET gyűjtott, amikor megad­ták a lehetőséget, hogy megkezdjük a magyar könyveknek és magyar okmányoknak a gyűjté­sét, a BIRÓ BENEDEK ATYA EMLÉKKÖNYV­­TÁR­ban. Tőlük kaptuk az első adományt. Az­óta, amint látják, sokat fejlődött ez a könyvtár, különösen, amióta új lakást adtunk neki. Sok segítségünk volt. És itt külön azt a segítséget szeretném említeni, amit Nyugat Berlinből kap­tunk. Az ottani szabad egyetemről dr. Farkas Gerhard József és kedves neje, Gabriela, most már negyedszer vannak itt köztünk, és sokszor éjt nappallá téve dolgoznak ennek a könyvtár­nak a rendezésén és fejlesztésén. Én azt hiszem, amikor most Erdélyben pusztítják a magyar em­lékeket, könyveket, okmányokat, nagyon fontos, hogy legyen olyan hely, ahol a magyar szellemi örökségünket, a magyar könyveket, a magyar okmányokat gyűjthetjük. Mostani könyvtárunk, amely ma már szinte 14 000 kötetből áll — egy kis tüzecske a nagy magyar sötétségben. 2. AZUTÁN, MIÓTA YOUNGSTOWNBAN LETE­LEPEDTÜNK, megalakult a csíksomlyói búcsú­járó hely, a Csíksomlyói Boldogasszony young­­stowni kegyhelye. Ki tudja elsorolni azt a sok, kisebb és nagyobb adományt, amit azóta a kegy­helynek a hívek nyújtottak, amióta engedélyt kaptunk a csíksomlyói, Szomorúakat Vigasztaló Szűzanya kegy­helyének megnyitására, itt Young­stownban? Minden esztendőben, amikor, mint zarándo­kok kijönnek hozzánk, látnak valami újat. Elő­ször a zárdánkat és a kegykápolnát, azután a Szent István szobrot, a parkolóhelyet, majd a Vasfüggöny Keresztutat, azután a Szent István alapította vármegyék örök emlékét azokon a bronztáblákon, a gránitköveken. És tavaly, ami­kor itt járt kedves hercegprímás atyánk, az egy tömbből álló gránitoltárt és az énekkar részére a pavilont építettük. (Tavaly említettem, hogy szükséges volna még valami fedő a Fatimai Mi­asszonyunk kegyszobra és az oltár fölé.) Nagyon fontos — mint Török atya mondotta —, hogy ra­gaszkodjanak a magyarok az egyházközségeik­hez, de azt hiszem az is fontos, hogy a külön­böző magyar egyházközségeknek legyen egy lel­ki gyűjtőhelye, közös találkozóhelye, és úgy gon­dolom, ez a búcsújáróhely, ez a kegyhely ezt a célt szolgálja. Eddig sokat változtattunk a bú­csúk megtartásának idejében, de most nyilváno­san is be szeretném jelenteni, hogy ezután Mind­szenty József bíboros hercegprímásunk látogatá­sa emlékére, pünkösd napján, és az AMERIKAI MAGYAR KATOLIKUS EGYLET-tel a Szent Ist­­ván-nap rendezésére, minden évben pünkösdi búcsút pünkösd napján, és a szokásos csíksom­lyói őszi búcsú emlékére, a Szent István-napot a „Labor Day”, a Munka Napja utáni vasárna­pon, amely legközelebb áll Kisasszony-napja ün­nepéhez, tartjuk majd meg, hogy közösen imád­kozzunk, hogy közösen fohászkodjunk. (­Termé­­szetesen máskor is szívesen fogadunk csoporto­kat vagy látogatókat!) így készülve az új mil­lennium kezdésére. Hiszem, az új millennium kezdetén is apostoli küldetésünk van. Ezelőtt ezer esztendővel, Szent István a pogány népek között, a maga pogány népéért, megkezdte a ke­reszténység felépítését. Ma otthon ismét pogány­ság uralkodik népünk fölött,­­ és nekünk ma ugyanúgy feladatunk, hogy népünkért bátorság­gal, buzgósággal, áldozatokkal, megtartsuk a ke­resztény magyar hitet az elkövetkezendő ezer esztendőre. Ezért hangsúlyoztam a déli szentmisében, mennyire fontos, hogy imádkozzunk. Imádkoz­zunk minden vasárnap templomainkban, egy­házközségeinkben, minden nap családi körünk­ben — és ezeken a külön alkalmakon, a búcsú­járáson, egy szívvel-lélekkel nagy sokaságban, meg sokkal nagyobb tömegekben fohászkodjunk a Mindenható Istenhez, az ő szentjei közbenjá­rásáért, a Magyarok Nagyasszonya közbenjárá­sáért, Szent István és a többi magyar szentek, Szent Ferenc atyánk közbenjárásáért, hogy ők segítsék megtartani bennünk azt a hitet, amit Szent István nekünk átadott. Küldetésünk, hogy átadjuk a következő nemzedékeknek ezt az ezer­éves magyar kereszténységet az új millennium­ban. 3. AZT HISZEM, MINDNYÁJAN TUDJUK, hogy­­ itt, Youngstownban adjuk ki Észak-Amerika­­ egyetlen magyar katolikus hetilapját, a szinte­­ nyolcvan éves KATOLIKUS MAGYAROK VA­­SÁRNAPJÁ-t. Sokszor szinte kétségbe esünk,­­ hogy hogyan? De, mintegy csukott szemmel, nem törődve a nehézségekkel és a holnappal, mégis mindent megteszünk, hogy a lap tovább­ra is megmaradjon. Az utolsó esztendőben több mint ötvenezer dollárt költöttünk nyomdánkra, kivetkőzve mindenünkből, hogy nyomdánk ne csak a KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAP­JA nyomdája, hanem sok magyar könyv, sok más magyar írás megörökítője is lehessen. De ezt sem a magunk erejéből, hanem magyar test­véreink segítségével tettük. Kérjük továbbra is, ahogy Mindszenty hercegprímásunk buzdított a múlt esztendőben, segítsenek fenntartani a KA­TOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJÁ­t mert ő sokszor hangoztatta, hogy ennek a lapnak nem szabad megszűnni. Ha az ember végig­gondol­ja, hogy minden terjesztő, vagy nagyon kevés terjesztő nélkül jelenik meg a lap, most már, mint mondottam, nyolcvan esztendeje, az szinte csoda, de tanúság a magyarság ragaszkodásáról is. Az olvasók maguk a terjesztők! Alázatosan kérjük, hogy segítsenek továbbra is terjeszteni a lapot, hogy továbbra is fenn tudjuk tartani! 4. ÍGY GYULLADNAK KI A TÜZEK, így való­sulnak meg egymás után az álmok. Azonban még egy álmot álmodunk... Annyi az idősebb magyar, akik hozzánk for­dulnak, hogy segítsünk nekik. Helyet keresnek, helyet, ahol ők is leélhetik békességben nyugod­tan, magyar testvéreikkel az utolsó esztendei­­ket. Régóta álmodunk magyar faluról az ame­rikai magyar Csíksomlyón. Régóta gondolko­zunk, hogyan is tudnánk végrehajtani ezt a ter­vet, hogyan tudnánk felépíteni ezen a területen, amely — mint mondottam —, tulajdonképpen nem a mienk, hanem a tietek, kedves testvére­im; hogyan tudnánk azt öreg, idősebb testvére­inknek a lakásává tenni? És az álom megvalósí­tásának lehetősége is ma, a szentmise alatt ju­tott az eszembe. Tavaly Mindszenty bíboros her­cegprímás azt mondotta, hogy a magyar mérnö­köknek, a magyar építészeknek és a magyar ügyvédeknek össze kell fogniuk, hogy segítsék a magyarságot közös terveik végrehajtásában. Vannak ugyanis magyarok, különösen az emig­rációban, akiknek nincsenek örökösei, olyanok, akik nem tudják, hogy kire hagyják nehéz mun­kával megtakarított kis vagyonukat. Az jutott eszembe ma a szentmise alatt, hogy milyen jó volna, ha ezek a magyarok összefognának, ha mondjuk, ketten vagy négyen, nem tudom, ösz­­szeállnának, és ezen a területen, amelyet már megszentelt a mi imádságunk, felépítenék saját otthonukat. Tudom, ennek kivitelére sok ügyvé­di tanácsra volna szükség, sok építésznek, mér­nöknek a segítsége kell! — De azért buzdította­­ Mindszenty bíborosunk ezeket a tudós, képzett embereket, hogy segítsenek a magyarságot érin­tő tervek végrehajtásában. Mert én úgy hiszem ezt az álmunkat megvalósíthatnánk. So­kan van­nak, akik együtt szeretnének élni. És talán szí­­­vesen otthagynák azt az otthonukat, amelyben egyedül élnek, magukrahagyottan, és talán kö­zösen összefogva megkezdhetnék az új magyar falu felépítését. Ismétlem, hogy ezt a gondolatot teljesen készületlenül adom elő. Én sem tudom hogyan történjék, mikor történjék. Ez ma még csak álom. De azt hiszem, egy olyan álom, amely megvalósítható lenne, ha közösen összefogunk közösen végigálmodjuk. TEHÁT ENNEK AZ ÚJ ESZTENDŐNEK a haj­nalán ne essünk kétségbe. Szent István király élete alkonyán elvesztette a fiát, a pogányok fel­lázadtak ellene, de mégsem adta fel a reményt, csak az Úrra építette. Ma is az egész világ — úgy látszik — ellenünk van. Minden évben öreg­szünk. Ugyan ki tudja valóra váltani az álmo­kat? Én nem mondom, hogy holnap, vagy éppen mi tujuk valóra váltani az álmokat, de azért ál­modni szabad. Ma ideállott a fiatalság és tanúságot tett, hogy folytatni akarja a munkát. Talán rájuk van szükség, és nemcsak ezekre a fiatalokra, akik egészen fiatalok, hanem azokra, akiknek van már állásuk, hogy ők segítsék szüleiket,­­ sokszor nagyszü­leiket, hogy álmaikat megvaló­síthassák az életben. Szükségünk van az össze­fogásra! Szükségünk van a reménységre! Szük­ségünk van a bizakodásra! Szent István egyedül állott ezer esztendővel ezelőtt. És mégis ma ün­nepeljük Szent István ezeréves alkotását,­­ a szentistváni ezer esztendőt. Kevesen vagyunk. De ha a krisztusi hit, a krisztusi bizalom él ben­nünk, én azt hiszem, a magyar álmokat, amelye­ket ma álmodunk, valóra válthatjuk, a sok tü­zet összehordhatjuk és nagy tüzet tudunk rakni, amely messze fénylik, amely világít a világon szétszórt magyaroknak. És keletkeznek lassan­­kint magyar központok, amelyek az új ezer esz­tendőnek a hajnalán tűnnek fel előttünk, mint fényes tüzek a sötétségben. ★ MOST NAGY MEGHATOTTSÁGGAL és hálá­val gondolok mindenkire. Különösen a Mind­szenty Kamarakórusra, az Amerikai Magyar Ka­tolikus Egyletre és vezetőire, akik ezt az ünnep­séget itt, a youngstowni Csíksomlyón rendezik, azután szomszédainkra, barátainkra, akik min­dig olyan szívesen segítenek a konyhán, sok jó­tevőnkre, akik eljöttek, a fiatalságra, akik sze­repeltek és mindenkire, akik fáradoztak — hogy szívem mélyéből hálát mondjak nekik és buz­dítsam őket arra, hogy ezentúl is segítsenek, hogy még nagyobb tömegek ünnepeljék a pün­kösdi búcsút, a Szent István-napot, amelyek lel­ket öntenek belénk, hogy megtartsuk a keresz­tény örökséget. A déli szentmisén az imán kívül a szeretetről is beszéltem, amelyben minden eggyé válik. De azt hiszem, először mégis az imádság jön, mert az teszi lehetővé, hogy szeressük egymást iga­zán, szívből. Az Úr irgalma és az Úr jósága ké­szítsen, sürgessen minket imádságra, tegyen minket apostolokká, hogy a szép magyar álom valóra váljon. Köszönöm! A jó Isten fizessen ittlétünkért Vigyék magukkal ezt a gondolatot: Imádkozzunk egymásért, hogy egymást szeretni tudjuk és egy­máson segíteni. (Ft. Dengl Miklós D. F. M., a Vasárnap fele­lős szerkesztőjének a youngstowni Szent István napot befejező beszéde, 1975. szeptember 7-én.) Uj magyar millenniumot... (Folytatás az első cédáiról) — Szent Istvánnak köszönhetjük a keresztény­ség kezdetét, mert példájával és minden szerve­ző tehetségével küzdött és dolgozott népe meg­térítésén, miután II. Szilveszter pápától meg­kapta a királyi koronát. Ez a korona még min­dig itt van köztünk, hogy emlékeztessen mindar­ra, amit Szent István tett a magyar népért. — Szent István példáját követték Szent Imre, Szent Margit, Szent László és Szent Erzsébet, többek közt, hogy a magyar nép gyökerét to­vább erősítsék és a keresztény kultúrát fejlesz­­szék. Annak ellenére, hogy a magyarságnak sok háborúban volt része, a keresztény magyar gon­dolat mégis győzött, sok évszázadon át. Ennek a keresztény magyar gondolatnak gyakorlása segített ahhoz, hogy a magyarság megélte az ezer évet. Ez a tény erősíti bennünk, magyarul érző fiatalokban azt a reményt, hogy a magyar nemzet a második ezer évet is megéri! Én, mint másodgenerációs magyar, örökség­ként kaptam szüleimtől, tanáraimtól és cserkész­vezetőimtől ennek a keresztény magyar gondo­latnak továbbőrzését és továbbvitelét. Ezt a mun­kát szüleim és tanítóim útmutatása alapján és a cserkészet keretein belül óhajtom megvalósí­tani. — Tudjuk azt: az otthoni magyar ifjúság szí­vében nem virágozhat úgy a hit, ahogy Szent István tanította, mert az ellenség minden esz­közt felhasznál arra, hogy az ifjú szívekben ezt eltompítsa. Mi szabad világban élünk, ahol sza­badon gyakorolhatjuk vallásunkat és nyíltan megvallhatjuk hitünket és magyarságunkat. — Ezért feladatunk az, hogy szentistváni öröksé­günket tovább adjuk a reánk bízott fiatalságnak, úgy példaadással, mint tanítással. Mindszenty bíboros hercegprímásunk tanácsait követve, sze­retnénk mi is erősek lenni magyarságunkban és hitünkben. Bízunk abban, hogy Mindszenty József példá­jával megerősödve a szentistváni eszméknek megfelelően erősek és kitartóak lehetünk és a Boldogasszony oltalma alatt küzdeni tudunk Is­tenért, egyházért és hazánkért. — Minden okunk megvan arra, hogy büsz­kék legyünk magyar származásunkra. Életreszó­­ló feladatunknak tartjuk azt, hogy keresztény magyar szellemben dolgozzunk fajtánkért, né­pünkért. Ehhez kérjük a jó Isten segítségét, — mert azzal a tervünket megvalósíthatjuk. Ft. DENGL MIKLÓS Az ünnepséget ft. Dengl Miklós atya zárta be a házigazda, az erdélyi Szent István ferences rendtartomány nevében. Az új millenniumról, új feladatokról, új erőgyűjtésről szóló beszédét tudósításunk mellett közöljük. s­ik fi fi 1 .Ember küzdj « és bízva bízzál!’ (Madách) IV*. Kí­s és LEVELEKBŐL Bl s­.­ ÉGETÉSEKBŐL írja ír Szépe László, dr. 1970. szeptember 21. Fények az éjszakában Vándorlásunk a hontalanságban gyakran vezet sö­tét utakon. Van néha úgy, mintha végleg beborulna fö­löttünk az ég. Állásnélküliség, anyagi gondok, bajok, be­tegségek, nézeteltérés a családban, stb. — mintha csak minden keresztet egyszerre kapnánk a vállunkra. Ehhez jön a felfordult, megtébolyodott világ is. — Ilyenkor úgy érezzük, mintha sötét alagúton vonszolnánk magunkat keresztül egy bizonytalan jövő felé. De ez csak a kép egyik oldala, a sötét oldala. Van még bőven a másik, napos oldalból is, és mi keresztények, bízva az élő Istenben, kell hogy a napos oldalt keressük, építsük. Vannak még fények a sötét világban. Olyan jóleső, felemelő érzés volt részemre ilyen fényeket látnom a na­pokban Clevelandben és Youngstownban. — A mi Wis­­consinunkban hetek óta esett az eső, itt Youngstowwn­­ban, a zarándoklat napján, ragyogott a nap. De nemcsak a természet adott fényt, hanem a lelkek is, akikkel talál­koztam. A mi vidékünkön kevés a magyar, ezért jó volt a fajtámból ennyi nemes arcot látni a szeptember 7-i za­rándoklaton. A nemes vonást a lelki finomságra, a re­ménykedő hitre és izzó magyarságra értem. Mennyi küz­dő, hívő és értékes ember egy tömegben! A zarándoklatról az újság krónikása úgyis beszámol. Nem a műsort, a szereplőket akarom ismét felsorolni,­­ méltatni, csak azt a gondolatot leírni, ami engem, a más vidékről jöttet fogott meg az ünnepségen. Ezek a gondo­latok akkor keringtek bennem, amikor a művészi Mind­­szenty Kórus énekelt, amikor a másodgeneráció szavalt, amikor a nagy számú áldozó, az őszhajú, hajlott hátúak és egyenes tartású kemény fiatalokkal egyaránt vette az Urat magához az áldozásban. A gondolatom pedig ez: Tudja-e Cleveland környé­ke úgy értékelni még azt a lehetőséget, hogy ilyen gyö­nyörű magyar megnyilatkozásban, ünnepben vehet részt, mint amilyet én, a szétszórtságban élő, értékeltem — és talán irigykedve is néztem? Vajon érezték-e ugyanazt a felemelő melegséget bent a lélekben az itteniek is, mint amit én éreztem?... S volt-e elég áldozatkészség az it­teni környéken lakókban a 30—60 mérföldet megtenni, hogy ezen a szép ünnepségen részt vegyenek? . . . Vagy voltak sokan, akik inkább otthon maradtak és kényel­mes karosszékből a kába tv-műsort nézték a magyar za­rándoklat helyett?★ Világító, melegítő fényt láttam­ a Szent Imre templom fatimai csoportjának összejövetelén is. Talán arckifejezé­semben, szóban akkor nem is tudtam mutatni a megha­tottságot, amelyet éreztem. Mert nagyon megrázó érzés az, hogy ma, amikor a romlás már Fatima környékét is eléri, még vannak bizakodók, hívők, akik továbbra is ka­paszkodnak a fatimai Szűzanya kezébe és imával, rózsa­füzérrel ostromolják az eget, hogy Isten könyörüljön meg hazánkon és a világon. Az ott imádkozók átszellemült arcát nézve, eszembe jutottak azok, akik már lemondtak, elvonultak, elfásultak. Úgy éreztem, hogy ezek a fatimai család­csoportok tudnak még csodát tenni és megfordíthatják a világka­tasztrófa menetrendjét. Amikor az ő fényüket láttam, úgy éreztem, még van remény. Ezekért a szép élményekért hálás vagyok a Szent Imre pásztorának, a lelkes Rosta, Maróthy, Nagy Mihály, Stoy családoknak és mindenkinek, aki ezt lehetővé tette , akiknek szemében izzott a hit és remény fénye. Vannak még felemelő, biztató fények bőven, ebben a sötétedő világban. OCEAN TRAVEL 1071 Bathurst St., Toronto, Canada M5R 3G8 Tel.: 534-2874 & 534-1347 OLCSÓ UTAZÁSOK UTLEVEL - VÍZUM - AUTÓBÉRLET - BIZTOSÍTÁS FORDÍTÁS - ROKONOK KIHOZATALA IKKA — TÜZEK — COMTURIST — IBUSZ GYÓGYSZER — VIRÁG KÜLDÉSÉ HELP WANTED DRAFTING MEN 0R W0MEN OR ELECTRONICS (IN LESS THAN ONE YEAR) ISN’T FOR EVERYONE, BUT MAYBE IT’S FOR YOU!! “CHECK IT OUT" Visit the school, see what’s involved No salesman will visit your home. — You must make the effort. CALL (216) 696-2626 REGISTER NOW FOR SEPTEMBER HICKOK GRISWOLD TECH. INST. 2341 Carnegie 3rd Floor Reg. No. 72-110359T

Next