Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1975 (82. évfolyam, 1-50. szám)
1975-11-16 / 44. szám
2218 N LINCOLN AVE CHICAGO ILL 60614 1975. — VOL. 82. ÉVF. NOV. 16. — VASÁRNAP — 44. SZ. Amerika egyetlen katolikus Catholic Hungarians9 Sunday The only Catholic Hungarian magyar hetilapja ^ . l. ............. ■■ ■ ------- _ n i Weekly Newspaper in the U.S.A. Egyes szóm óra: 30 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: Price of one copy: 30 cents • 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509 —■ Telefon: (216) 799-2600 N. A.: »Vessenek véget a kulturális terrornak« követelik a lengyel püspökök Ez volt a lengyel főpásztorok őszi konferenciájának egyik témája. A másik a lengyel kommunista sajtó, rádió és televízió műsorát, szellemét bírálta, és felszólította a katolikus szülőket, hogy gyermekeik védelmében éljenek a kritika jogával. Valahányszor vallásellenes cikkeket, rádió vagy televízió adást hallanak, írjanak a szerkesztőségnek és tiltakozzanak. MIELŐTT ELINDULT VOLNA RÓMÁBA a mintegy kétezer tagú nemzeti zarándoklat, a lengyel püspökök megtartották őszi konferenciájukat. Wisinszky bíboros elnökletével megvitatták az időszerű egyházpolitikai problémákat: a templomépítési állami engedélyek késleltetését, a katolikusok ellen alkalmazott hátrányos megkülönböztetéseket, az emberi jogok sorozatos megsértését és a rendszer visszaéléseit a keresztény és nemzeti értékekkel. Volt idő, amikor a rendszer abban bízott, ha kedvez a nemzeti érzésnek, megnyeri a lengyel nép szimpátiáját. — Régi várakat, templomokat, kápolnákat, nemzeti műemlékeket restaurált, amit a nép szívesen vett. De amikor ezért a rendszer elismerését, elfogadását remélte, csalódott. És ezt úgy fejezi ki, hogy a tömegtájékoztató eszközökkel rombolja a nép nemzeti és keresztény értékeit. A püspöki kar közös pásztorlevélben foglalt állást a rombolás ellen. Felszólította a varsói kormányzatot: vessen véget a kulturális terrornak. Szüntesse meg a tömegtájékoztató eszközök használati monopóliumát és tartsa tiszteletben a katolikus egyház sajtószabadságát. Állítsa vissza a rádió műsorában a háború előtt annyira kedvelt, betegnek szóló katolikus adásokat. A RENDSZER TOVÁBBI KELLEMETLENKEDÉSEKKEL válaszolt. A több mint kétezer zarándok repülővel indult Rómába. Húsz különjárat szállította október elején a zarándokokat az Örök Városba. De a kommunista hatóságok egy 40 tagú, népviseletbe öltözött, fiatalokból álló csoportot, — akik a csensztochovai Fekete Madonnát vitték, másfél napig visszatartották a repülőtéren. — Ugyanígy tettek all kileczei egyházmegyés pappal is. A papok azonban nem tágítottak. Leültek a repülőtéren és kijelentették, addig nem mennek el onnan, míg Rómába nem szállítják őket. Másfél nap után a kommunisták engedtek és a papok a népviseletes csoporttal együtt Rómába repültek. Wisinszky bíboros és kísérete egy nappal korábban, vonattal érkezett a katolikus egyház központjába. Néhány óra múlva a lengyel bíboros-prímás hosszabb kihallgatáson volt VI. Pál pápánál. A Szentatya szombaton, október 11- én fogadta a lengyel zarándokokat a Szent Péter bazilika mellett épült új aulában. Szokatlanul hosszan beszélt hozzájuk. Legalább kétszer anynyi időt töltött a lengyelekkel, mint általában a nemzeti zarándokcsoportokkal szokott. A zarándokokban hangsúlyozottan a katolikus Lengyelország képviselőit köszöntötte. Elismeréssel méltatta bátor hitvallásukat a jelenlegi nehézségek közepette is, és arra kérte őket, hogy legyenek továbbra is bátrak a küzdelemben. WISINSZKY BÍBOROS ugyanilyen hosszú beszéddel mutatta be a Szentatyának a zarándokokat, akik eljöttek — mondotta —, hogy az egyház látható feje iránt kifejezzék a mindig hű Lengyelország — a Polonia semper fidelis — ragaszkodását. A lengyel katolikusokban nagy a bizalom Szent Péter utóda iránt — mondotta a bíboros és így folytatta —, évezredes hagyományok fűzik őket Rómához. Ezek a hagyományok kifejezésre jutnak a lengyel kultúrában is, amely lényegében keresztény szellemű. Megköszönik a pápának, hogy a jelenlegi viharos időkben is kötelességének tartja, hogy példát adjon a megingathatatlan hitvallásban. Ez a hivatás erősíti meg a híveket és bátorítja őket, hogy megvédjék hitüket. „Őrködnünk kell, mert kötelességünk megvédeni a saját hitünket, de gyermekeink, ifjúságunk, családaink hitét is, bármilyen körülmények között éljenek. Amikor azokkal állunk szemben, akik gyűlölik az Istent, kézzel foghatóan érezzük Isten erejét, aki megszilárdítja hitünket. Lengyelországban megtanultuk, miről ismerhetjük fel a különböző szellemeket, és sok tapasztalatot szereztünk a küzdelemben, hogy méltó helyet biztosítsunk Istennek az országban. Ifjúságunk mind nagyobb számban ismeri fel az evangélium értékét és vállalja keresztény hivatását. Ebben nagy segítségére van a Szűzanya, a mi édesanyánk és királynőnk, az egyház édesanyja. A lengyel egyház a nép hitéből él, abból a népből, amelyik szeret és tud imádkozni, és imádkozva tud virrasztani és remélni. —A lengyel bíboros prímás megköszönte a pápának, hogy a szellemi zűrzavarban megingathatatlanul áll a hitben. — Mutassa meg a tudósoknak, a teológusoknak és nevelőknek az örök igazságot, hogy nincs üdvösség Krisztuson kívül. Wisinszky megköszönte a pápának, hogy bízik a lengyel katolikusokban és püspökeikben. A LENGYEL PÜSPÖKI KAR elnöke több püspök és pap, illetve kétezer zarándok kíséretében Rómában ismételten hangoztatta a lengyel egyház küzdelmeit és bátor hitvallását. A lateráni bazilikában Poletti bíboros, a pápa római helynöke azzal fogadta a lengyeleket, hogy az egész világ csodálattal figyeli hitvallásukat. Wisinszky beszédében kiemelte, hogy 1966-ban, amikor a lengyel kereszténység ezeréves jubileumát ünnepelte, Varsó nem engedélyezte a tervbe vett római zarándoklatot. A nyilatkozatokból világos, hogy a lengyel egyház vezetői változatlanul tovább folytatják eddigi politikájukat a kommunista kormányzattal szemben. ENNEK A POLITIKÁNAK LÉNYEGE a következő: a lengyel püspöki kar, élén Wisinszky bíborossal, nem koldul. Nem könyörög engedményekért. Nem hálálkodik, ha a rendszer itt-ott engedélyt ad új templom építésére. Az egyházat ugyanúgy megilletik a jogok, mint az egyes állampolgárokat. Wisinszky azt is hangoztatja, és vele egyetértésben a többi püspökök és (Folytatása a nyolcadik oldalon) P. Werenfried van Straaten néhány napos látogatásra az USA-ba érkezik november 10.-én P. Werenfried, az atomkor legeredményesebb népszónoka, a magyar nép nagy barátja, Mindszenty bíboros tisztelője és harcostársa. Többszáz templom, kolostor, betegápoló központ és lakótelep felépítése, százezernyi szeretetcsomag az európai menekülteknek és a vasfüggöny mögé, bizonyítékai annak, hogyan harcolt a múltban embertársaiért. A Speck-Pater, P. Werenfried 1913-ban született Amszterdam mellett. Középiskolai tanárnak készült, majd belépett a flandriai Tongerloban levő premontrei kolostorba. 1947-ben apátja azzal bízta meg, hogy a volt ellenségen, a hontalan, éhező németeken segítsen. A flandriai parasztasszonyok voltak az első, legmegbízhatóbb munkatársai, ötletes kérésére füstölt szalonnát vittek a plébániára, amelyet hetenként egyszer összegyűjtöttek és a tongerlói apátság hűvös pincéjében tároltak. Az ottani növendékek aztán becsomagolták a kalóriában gazdag falatokat és kilós csomagokban átküldték Németországba. Amikor P. Werenfried jótevői előtt, beszámolt az elért eredményről, egy széles csípőjű asszony hangosan felkiáltott: — Lang leve de Speckpater! (Éljen a szalonna-atya!) Ezt a megtisztelő „rangot” nemcsak az egyszerű nép vette át, hanem a közvélemény is. — 1966-ban a Német Szövetségi Köztársaság elnöke a „Deutsches Bundeskreuz”-cal tüntette ki a Speckpatert. A „SZERETET VISSZHANGJA” Karitatív szervezetének címe: az ÜLDÖZÖTT EGYHÁZ SEGÍTŐJE, amelynek ma több mint 700 000 jótevője van Németországban, Belgiumban, Ausztriában, Franciaországban, Hollandiában, Olaszországban, Angliában, Svájcban, Írországban, Spanyolországban, Ausztráliában és az Egyesült Államokban. Többmillió dolláros költségvetéssel, tizenegy vasfüggöny mögötti országban osztja szét a szeretet visszhangjának kézzel fogható ajándékait. Tavaly 210 000 dollárt adott Magyarországon ruhára, könyvre, járműre és templomtatarozásra. Nyugaton tanuló magyar diákok segélyezésére 150 000 dollárt adott. Gyulafehérvárott 200 000 dollárral járult hozzá szeminárium építéséhez. A múlt évben is Németországban kapta a legtöbb adományt: négymillió dollárt. Sorban után Belgium, Svájc és Franciaország következnek. Az Egyesült Államok az utolsó előtti helyen áll 34 895 dollárral. Az adományok 95 százalékát „A SZERETET VISSZHANGJA” című, hat nyelven megjelenő lapjának olvasói küldik. Ebben az újságban imára szólítja fel az olvasókat az üldözött egyházért, és a felebaráti szeretet gyakorlati megvalósítását ajánlja. Dél-Kalifornia lesz USA titkárságának székhelye. P. Werenfried folyó hó 10-én New Yorkba érkezik németországi székhelyéről s onnan rövid tartózkodás után Dél-Kaliforniába repül, ahol az orangi premontreiek perjelségében fog megszállni. USA titkárságának székhelyét Kalliforniába szándékozik áthelyezni New Yorkból abban a reményben, hogy mozgalma így nálunk is hathatósabb támogatásban fog részesülni. — Honfitársaink, akik a „SZERETET VISSZHANGJA” olvasóinak táborához óhajtanak csatlakozni, szíveskedjenek írni a következő címre: IRON CURTAIN RELIEF, c om. Werenfried, 38001 Parkview Lane, Apt. 40 B, Irvine, CA. 92664. A Speck Pater és a magyarok Meg kell jegyezni, hogy a végleges kibontakozástól kezdve, a magyarok támogatása állandóan szerepelt a szervezet költségvetésében. Nehéz lenne számokban kifejezni azt az összeget, amelyet az Ostpriesterhilfe 1948. óta a magyarok támogatására folyósított. P. Werenfried van Straaten figyelemmel kíséri a magyarok életét otthon és külföldön is. Huszonhét esztendeje áll mellettünk, imádkozik értünk és lehetővé teszi, hogy a vallási élet anyagi feltétele meglegyen. P. Werenfried mozgalmát a jótevők rendkívüli módon támogatják és ez a támogatás tulajdonképpen az egész Ostpriesterhilfe alapja. A beküldött adományokat a kérések sorrendjében azonnal eljuttatják a rászorulók címére. Ide kell iktatni azt is, hogy azok közé a barátaink közé tartozik, aki annyira ismeri kemény sorsunkat, hogy még az elszakított, hadizsákmány sorsú magyarokról is tud. És nemcsak tud, hanem segít is rajtuk. Épületes lenne az egész tevékenységét ismertetni. Erre később talán visz(Folytatása a harmadik oldalon) SÖTE LAJOS, az Erdélyi Bizottság elnöke: Soha ne szűnjünk meg Erdélyért munkálkodni! ★ AZ ELMÚLT KÉT ÉV az erdélyi magyarság helyzetének lényeges rosszabbodását hozta. Mintha csak válasznak szánta volna a román kormány az újabb megszorításokat, a magyar iskolák elmagyartalanítását, a magyar múlt elleni hadjáratot az 1973. év végén kelt emlékiratunkra, melyben a világ összes erdélyi szervezeteivel együttesen a magyar nyelv második hivatalos, államnyelvként felismerését indítványoztuk Erdély egész területén. ★ SAJNÁLATOSAN az erdélyi emigrációs változáson ment keresztül ugyanezen idő alatt. Ez azért sajnálatos, mert nem úgy néz ki, hogy az egység jelszavával, de nem az egység szellemében, türelmetlenül végrehajtott szervezés javára szolgált volna az erdélyi magyarságért folyó emigrációs munkának. Mégis és az erdélyi szervezetek önként elhatározott együttműködési készségével a Washingtonban székelő központi magyar szerve kezdeményezése körül kialakult munkaközösség lényegében semlegesítette az új szervezés széthúzó hatását, és a lehetőségekhez képest legjobb összműködésben dolgozott. Ez az idei és az elmúlt 10 év alatt másodszor lefolyt, úgynevezett kongresszusi akció, az amerikai magyarság hatóképességének próbaköve volt. Hogy a részvevők nem számoltak felmérhető sikerrel, az realitásukat bizonyítja. De hogy valóban nem tudták elérni a kitűzött célt, az erdélyi magyarság helyzetének javulását a román—amerikai kereskedelmi egyezmény elismerésének feltételének tenni, az negatívum, amelyről gondolkozni kellene a jövő tanulságok céljából. Mert lehet, hogy az amerikai magyarság, mint egy népcsoport befolyása általában csekély; lehet, hogy az erőket jobban kellett volna kihasználni és koncentrálni. De az is lehet, hogy a kitűzött cél volt túl nagy, mivel az ország állítólagos érdekeivel ellentétben állhatott. ★ AMIT ÁLTALÁBAN TENNÜNK KELL, nemcsak Erdélyért, hanem egy fokozatosan erősödő magyar befolyásért az Egyesült Államokban, az hasonlatos egy hatalmas mozaikkép elkészítéséhez, amely ezer és ezer különböző színű, nagyságú és formájú kövecske jó helyen és időben összehangolt beillesztéséből alakul ki. A mozaikmunkát nem lehet gyorsan csinálni és egyik napról a másikra elkészíteni. Hasonlóan, évek múltába és következetes előrehaladásba kerül, amíg nagyobb lesz szavunk az amerikai életben. Annyi bizonyos, hogy erre mindannyiunknak törekedni kellene, különösen az ifjúságnak, mert az idő múlása nekik haladást jelent, míg az idősebb generációnak véget. Minél több vezetőemberünk kell legyen az amerikai életben, a tudományok és technológia mesterei mellett, ahol a magyarság mind jobban van képviselve, jogi emberekre, ügyvédekre, politikusokra van szükségünk. Három görög kongresszusi képviselő a feje tetejére állította a képviselőházat. (Igaz, a NATO-törvény mellettük állt, de Amerika érdeke talán nem.) ★ A TRIANON ÓTA GYAKRAN HALLOTT panasznak, hogy „rólunk döntnek, nélkülünk”, az első segély a mi dolgunk: „legyünk ott, ahol rólunk döntenek”. — Vegyünk részt az amerikai életben. Hogy szabad estéinkbe kerülnek? Miért? Fáradság és áldozat nélkül, úgymond, ingyen akarunk „magyar igazságot”? 1975. a konferenciák éve volt. Ezekről is kell beszélni. ★ AZ ELSŐ TORONTÓBAN zajlott le, mint világkongresszus. Ennek is el kellett jöjjön az ideje, hogy a világ minden tájáról jövő kiküldöttek, a legfontosabb kontinentális képviselők megtárgyalják a legfontosabb magyar problémákat. Számos munkabizottság alakult a fontos problémák megtárgyalására, de úgy látszik Trianon nem tekintődött fontos magyar problémának a kivándorolt magyarság első világkongresszusán. A kisebbségek sorsa a szomszéd államokban ugyan tárgyalásra került, programszerűen, de az nem helyettesít olyan irányú vizsgálódásokat, hogy a trianoni és párizsi békékkel kapcsolatban van-e felelőssége az emigrációnak, lehet-e, kell-e, szükséges-e, hogy az emigráció ezzel a témakörrel foglalkozzon, s ha igen, úgy mit és hogyan? Még egy „nem” döntés is, amivel semmiképpen sem lehet egyetérteni, megérdemli, hogy komoly tárgyalások eredménye legyen. Egészen bizonyos, hogy az angol nyelvű tájékoztatás egy olyan terület, amely még mindig újabb és újabb erőfeszítést tesz szükségessé. Részben betegség miatt is, az Erdélyi Bizottság nem volt képviselve a kongresszuson. ★ ILYEN GONDOLATOKKAL indítványozta az Erdélyi Bizottság az év első felében, hogy mielőbb az érintett szakemberek és érdeklődők, illetékes szervezetek bevonásával, egy trianoni konferenciát kell összehívni, hogy talán az emigráció történetében először, alkalom legyen az említett kérdések és szempontok alapos és szenvedélymentes megvitatására. A gondolat annyira megtetszett az egyik újabb keletű szervezetnek, hogy máris nekiláttak a konferencia megszervezésének. A kezdeményező Erdélyi Bizottságot azonban mellőzték a rendező bizottságból, amit nehéz megérteni. Majd a konferencia szándékolt lefolyásáról készült tervezetben meglepve olvashattuk, hogy egyes közéleti emigrációs vezetők „szerepében” trianoni álláspontjuk és egyéb kifogásolt működésük miatt „döntést” fognak hozni. Természetesen ez a „boszorkényégetésszerű” és „kivizsgálás” jellegű elképzelés összeegyezhetetlen az Erdélyi Bizottság eredeti indítványának a szellemével, így az Erdélyi Bizottság nem lehetett jelen. ★ A HARMADIK KONFERENCIA az erdélyi világkonferencia. Ezt ugyancsak az Erdélyi Bizottság indítványozta, éspedig kettős céllal. Az egyik az, hogy az er(Folytatás az ötödik oldalon.)