Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1975 (82. évfolyam, 1-50. szám)
1975-01-05 / 1. szám
3. oldal I. Nem könnyű az embereket meggyőzni arról, hogy szemük helyett eszükkel nézzék a világot. (Fontenelle) Az öt hivatalosan működő papi szeminárium Győrben, Esztergomban, Szegeden, Egerben és Nyíregyházán, az egyetlen katolikus Központi Hittudományi Akadémiával együtt a mai életre neveli a felnövekvő papságot. A szemináriumi felvételhez sikeres érettségi vizsga szükséges, de nem kötelező valamelyik egyházi intézetben szerzett érettségi. Az újabb statisztika szerint egyre többen jelentkeznek állami gimnáziumokból teológusnak. Most könnyű a vallásszabadság látszatát fenntartani Magyarországon, mert minket sem került ki az általános Világjelenség, az üresen kongó papi szemináriumok szomorúsága, így is alig lehet betölteni a megüresedett helyeket a szemináriumok utánpótlásával. Ehhez aztán még hozzájön, amit a látványosságokhoz szoktatott hívő észre sem vesz. Minden kispapnak jelentkező hallgatót két évi katonai szolgálatra köteleznek. A katonai szolgálat alatt külön „elhárító szervek" dolgoznak a teológusok „meggyúrásán". Jól fizetett állásokat, egyetemeket biztosítanak azoknak, akik hajlandók lemondani a papi hivatásról. Ez minden istenhivő felekezet teológusaira érvényes. Némelyeket arra próbálA Kissinger külügyminiszter nevéhez fűződő „szofort-külpolitika” papíron mutatós, azonban a gyakorlatban alibi-külpolitikának is lehetne nevezni, mert egyetlen eredménye, hogy formai egyetértést hangoztat a tárgyalások alatt és után, de a diplomáciai gyakorlat áldozataival nem törődik. Ezt tapasztaltuk a bennünket legközelebbről érintő kérdésben, a rabnépek ügyében, akiket Kissinger külügyminiszter nem csak leírt, nem csak elfeledett, de egyszerűen észre sem veszi létezésüket. Formailag — ennek következtében — az amerikai külpolitikának Kissingerrel és Kissinger után ilyen problémája nincs — és ha a gyakorlatban léteznek Európában szovjet rabságban élő népek, az nem az amerikai külügy baja, hanem az ő bajuk, miért élnek. . . Ez főként a Szovjetunió iránti óvatlan hetentekülpolitikában alapelv. A kommunista pártdiktatúra valamely kremlini múzeumában bizonyosan külön gyűjtik azoknak a becsapásoknak a trófeáit, amely becsapásokat azok ellen sütöttek el sikeresen, akik naivul hitték, mert ők másként szólították a Szovjetet, mint az elődök, a Szovjet megváltoztatja természetét. Ezek közé kerül majd az a külpolitikai is, amelyre Kissinger külügyminiszter rávette Nixon elnököt és újabban Ford elnököt is. Reméljük, az amerikai törvényhozókban lesz annyi éberség, hogy ezt nemcsak észreveszi, hanem Amerika biztonsága érdekében meg is meri állapítani. Az amerikai sajtó egy-két tisztán látó cikkírója már most is pedzi a külügyminiszter kiegyensúlyozatlanságát és felelősségét. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartjuk közölni az egyik neves amerikai közíró vezércikkét, amely tengerparttól tengerpartig jelenik meg az amerikai lapokban. Kissinger diplomáciája szétesik Írta: JOSEPH KRAFT Kissinger Henry utolsó külföldi útja határozottan megsavanyodott. Minden lépésén olyan diplomáciai elkötelezettségekbe bonyolódott, amelyeknek lehetőségei igen költségessé válhatnak ennek az országnak, valamint szövetségeseinek. A Közép-Keleten Kissinger beleenyhült mosolyogva olyan Izrael és arab államok közötti tárgyalásokba, amelyeknek az ára Izrael halálos ellenségének, a PALESZTINAI FELSZABADÍTÓ SZERVEZETnek elismertetése. És mivel az izraeliek ezt nem akarják elfogadni, ma félő annak a lehetősége, hogy ezen a területen a harcok újabb fordulója következik. Oroszországban Kissinger beleegyezett abba, hogy Ford elnök és Leonid Brezsnyev között a találkozás Vladivosztokban történjék meg. Az a tény, hogy a találkozás olyan városban történt, amely azon a területen épült, amelyet Kína magának követel, és amely — a másik részről — Oroszország uralkodó és hódító törekvését jelképezi a Csendes-óceáni térségben, maga után kell vonja a kapcsolatok romlását e között az ország és két legfontosabb barátja között, akik ezen a térségben élnek, Amerika, valamint Kína és Japán között. A Perzsa öbölben Kissinger tulajdonképpen tudomásul vette, hogy az Egyesült Államoknak azokkal az olajárakkal kell dolgozni, amelyeket az olajtermelő országok kartellének a tagjai: Szaud- Arábia, Irán és a többiek diktáltak. És Indiában Kissinger elfogadta azt az elvet, hogy ez az állam nukleáris felszerelésbe kezdhet anélkül, hogy Washington ezt komolyan ellenezné. Majd később Joseph Kraft ezeket állapítja meg: Kissinger lényegében taktikus. Erénye — és ebben pártatlan —, hogy a tárgyalási pozíciót össze tudja vonni egy, a kitűzött cél előtti megállapodásban — a legkisebb költségek mellett. Hogy van-e Kissingernek erős stratégiai érzéke, ez nem világos. De eddig nem is volt rá szüksége. Nixon elnök sokat és keményen foglalkozott külpolitikával és sokat törődött — talán túl sokat — az alapvető erő és gyengeség kérdéseivel. Ismételten megóvta Kissingert a tárgyaló fél munkájával járó nyavalyától, attól a vágytól, hogy minden áron megegyezzen. Most, hogy Nixon elnök lemondott, nincs olyan magasabb stratégiai felfogás, amely ellenőrizné Kissinger lépteit. így történhetett, hogy annak a kedvéért, hogy létrehozzon egy olyan csúcstalálkozót — amire Ford elnöknek igazán nem volt szüksége —, elfogadta Vladivosztokot találkozóhelyként, mielőtt kiértékelte volna azt a kárt, amelyet ez a lépés okozott ennek az országnak igen fontos kapcsolataiban, amelyek Kínához és Japánhoz fűzik. Ezekből a nehézségekből nem lesz könnyű kikecmeregni. Ma a fő kérdés, a bajok elkerülése, ez nem vitás. Ford elnöknek érdeke, hogy lelassítsa a kissingeri diplomácia tempóját — talán addig a pontig, hogy feladassa vele távolkeleti útját. Mert mielőtt belevetné magát a külügyminiszter azokba a kényes, nemzetközi problémákba, amelyekkel ma az Egyesült Államoknak szembe kell nézni, előbb ki kell alakítson magában egy olyan teljesen összehangolt álláspontot, amelyben általában a stratégiai kérdések és különösen pedig az olajárak összhangban vannak egymással, — írja az amerikai közíró. De ehhez hozzá kell tenni a mi különös megfigyelésünket, amelyet a Magyarországot megszálló szovjet haderő Magyarországról történő kivonása ügyében kifejtett, negatív külpolitikai beavatkozás óta nem tudunk feledni, hogy ezek a taktikai engedmények, amelyekbe Kissinger ,,beleenyhül" a hetente korában, mindig olyan vonatkozásban tűnnek fel, amelyek egyik végén a Kremlin áll. A Palesztinai Felszabadító Szervezet elfogadása az Egyesült Nemzetek Szövetségében, a Szovjetunió külpolitikai törekvése volt. Izraelben ezért ma már gyanakodva figyelik az amerikai külpolitikát és nyíltan hangoztatják, hogy a Szovjet befolyás túl erős. A vladivosztoki találkozás csapdája ugyancsak az oroszok tüntetését szolgálta. Brezsnyev ily módon mutatott fügét a kínai ajánlatnak és Pekingnek. Az olajárak elfogadása igazolta az arab közvéleményben, hogy a Szovjet által indítványozott és támogatott olajháború Amerika és a nyugati államok ellen helyes lépés volt, mert nagy hasznot húznak belőle. India atombombáját is azért bocsátotta meg Amerika egy olyan állammal szemben, amely szent teheneit őrzi és élelmiszer segítséget vár, mert India a Szovjetunió szövetségese Kínával szemben, amint ez a Pakisztán elleni háborúban is bebizonyosodott. Az amerikai cikkíró fejtegetésének abban igaza van, hogy Kissinger összes diplomáciai sikerei csupán taktikai előeredmények, a végeredményt, a stratégiai célt nem érik el. A baj az, hogy ezzel a kérdést Kissinger is és az amerikai külpolitika is befejezettnek veszi. Ebben maradnak. Az amerikai kül-politika ma csak taktikázik, stratégiája nincs. És ezt az áldozatok tudják a legjobban, a délvietnami kommunizmustól rettegő katolikusok, az olajhiányban szenvedő nyugati társadalmak és újabban az Amerika biztonságáért aggódók. De tudjuk mi, magyarok is, akik a szovjet csapatok kivonulásáért küzdünk. És legeslegújabban Izrael állam vezetői is tudják, akik — most Washingtonban járva — nem hiszik el, hogy az arab csókok, amelyeket Kissinger kap, bármi garanciát is jelentenének... Az amerikai külpolitika csak taktikázik - de stratégiája nincs KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Sünön József: Egon, a reverenda meg a zongora Kiegészítésre szoruló magyarországi riport egy fiatal pap szemével Figyelmet keltő címmel jelent meg Németh Sándor riportja a „Magyar Ifjúság" című hetilapban. Nehéz lenne eldönteni, hogy a riportban szereplő Egon nevű kollégám tényleg létező, valóságos személy, vagy csak tanmese, egy-két valótlan adattal fűszerezve. Ez a falu mindig visszahív. Most egy ívvél invitál. A tanácselnök, dr. M. Tibor írta. Másnap már ott ülök nála, kora délután. Kávéval és igazi kisüstivel kínál. — Remélem úgy készültél, hogy maradsz pár hétig. Ami itt történik egy ideje... — Tulajdonképpen mi történik? — vágok közbe. — Egy évvel ezelőtt öt öregasszonyon és négy idős emberen kívül senki sem járt templomba. Az öreg papnak ministránsa sem volt már, mielőtt elment. — Ez a nagy téma? —szólok közbe, kihasználva, hogy egy pillanatra elhallgat. A tanácselnök idegesen elnyomja a cigarettát, de máris újra gyújt rá. — Az öreg elment. De jött helyette egy 25 éves káplán. És azóta majd, minden fiatal templomba jár. Minden vasárnap zsúfolásig tele van a katolikus templom, és még a református fiatalok is ide járnak. Ez a pap gyökeret vert az ifjúsági klubban. Olyan gyökeret, amit kitépni nagyon nehéz. Gyere, átmegyünk a klubba. Beszélgetni ráérünk aztán is. — Nézz oda a pult elé, éppen ott áll az új pap. Az a fehérnadrágos, aki piros ingpulóverben támaszkodik a pultnak. — Hisz ő a zongorista! — ismertem fel. — Éppen ez a baj! Ha Egon nem tudna zongorázni, ma nem járnának templomba a gyerekeink ... Ezt az okfejtést végképp nem értem. Mi köze van Egonnak és a zongorának ahhoz, hogy hetven fiatal templomba jár? "A riportból kiderül, hogy pontosan annyi idős, mint én és a leírás alapján azon a környéken volt káplán, ahol 1972-ben én is kezdtem a papi munkámat. Ezek szerint Egont nekem is ismernem kellene, hiszen éveink alapján is egy időben kellett, hogy befejezzük teológiai tanulmányainkat. Sajnos, a környékünkön nem volt még egy 25 éves pap 1972-ben, főleg olyan nem, aki zongorázott. Igaz, én zenegimnáziumot végeztem, így hát nem tudom, hogy mennyi közöm van Egonhoz, de a munka és egyéb körülményeink annyira hasonlítanak egymásra, hogy szinte a „csodával" határos. Annak ellenére, hogy sajnos nem sikerült Egonnal soha életemben találkozni, egy valamiből biztosan kiindulhatunk. Egy idős vagyok vele, egyforma irányelvek szerint neveltek bennünket. Egon személyében és történetében benne van a magyar, fiatal papi generáció öszszes problémája, természetesen Németh Sándor által erősen megnyirbálva. Én most ezeket a kihagyott dolgokat szeretném pótolni a most induló sorozatban. Hátha létezik Egon, akkor érdemes melléje állni és megtenni mindazt helyette, amit ő az otthoni cenzúra és irányított pártpropaganda miatt nem tehet meg. Mert ez régen bevált módszer az elvtársaknál, hogy olyanokkal kezdenek ki, akik nem tudják magukat megvédeni. Egon és a magyarországi többi fiatal pap sorsa megérdemli a Vasárnap és az olvasók figyelmét. Én is a magyarországi fiatal papokkal együtt nevelődtem, így ismerem Egon és a többiek személyes és hivatásukkal járó problémáit. Ezzel a sorozattal semmi más célom nincs, mint felhívni a Nyugat becsapott magyar közvéleményét Németh Sándor választott mottójával: Nem könnyű az embereket meggyőzni arról, hogy szemük helyett eszükkel nézzék a világot. (Fontenelle) Ezzel indítom ezt a sorozatot, amely — sajnos — Egon kollégám és fiatal paptársai közé nem juthat el. Abban azért reménykedem, hogy a Vasárnap olvasói között akadnak olyanok, akik hírt visznek Egonnak és társainak Magyarországra és elmondják a nevünkben is, közös véleményünket, érdemes az embereket meggyőzni arról, hogy a szemükkel és az eszükkel nézzék a világot. nak rábeszélni, hogy a katonaság letelte után maradjanak kapcsolatban az elhárító szervekkel és megfelelő díjazás ellenében tájékoztassák őket a szemináriumok belső helyzetéről. Néha odáig megy ez a felajánlás, hogy Rómában a Pápai Magyar Egyetemen biztosítanak ezért tanulmányi lehetőségeket, így egy fiatalember, amikor bemegy a szemináriumba, hogy papnak tanuljon, sokszor nem is tudja, kik közé került. A hallgatók és a tanárok között is akadnak hűséges kiszolgálói a rendszernek. Persze, azért nem mindenki. Igazságtalanságot követnénk el a becsületes papok és teológusokkal szemben, ha általánosítanánk. Egy biztos, hogy az állameskü letételével — amely nélkül lehetetlen papi munkát végezni Magyarországon —, a fiatal pap a kommunista elképzelések és pártpolitika örvényébe kerül. Az Egyház joghatósága érvényes ugyan, de sajnos csak látszólagos. Mert a püspöki kar, ha valamit el akar érni, mindenhez az Állami Egyházügyi Hivatal engedélyére van szüksége. Mostanában sok szó esik a békepapság kérdéséről. Mi is ez tulajdonképpen? Hivatalosan egy papnak nem illik belépni a kommunista pártba, ezért ennek van egy ügyesen álcázott fiókszervezete. A „hazafias népfront” kebelében működő békepapság. A sokszoros rendőrségi zaklatások és a meg nem szűnt vallásüldözés ellenére kerülnek ki a papok a szemináriumokból. Például, Egon barátom is és én is ilyen tapasztalatokkal gyarapodva végeztünk. Az ember hozzá szokott ahhoz, hogy a körülményeket mindig alaposan szemügyre véve rendezze be kispapi és papi életét. Sokszor a teológiai tanulmányok mellett a legártatlanabb és leghasznosabb időtöltések közé tartozik a zongorázás, orgonálás és olvasás. Egon — velem együtt —, a mai világgyerekeként nőtt fel otthon, Magyarországon. Világosan felismerte, hogy a reá bízottakat, főleg a fiatalokat csak úgy lehet visszavezetni Krisztushoz, ha közéjük megy, megismeri őket problémáikkal együtt. A mai pap, amikor a körülmények megkívánják, s éppen úgy zongorázik is... Nem veszik észre — érdekes — az elvtársak, hogy ezt az alkalmazkodást tulajdonképpen ők maguk nevelték belénk. Mert, aki erre képtelen volt, az nem juthatott el az oltárig. Mi köze volt Egonnak és a zongorának ahhoz, hogy hetven fiatal újra a templomba járt? Erre szabad legyen a saját tapasztalatomból válaszolni. Amikor én is megjelentem új helyemen, rohamosan nőtt a fiatalok száma a templomban. Először csak a kíváncsiság hozta el őket. A szószékről azokra a problémákra válaszoltam, amelyeket akkor kérdeztek, amikor közöttük ültem fehér nadrágban és piros ing-pulóverben. Ők, mint barátnak, elmondták hitbeli nehézségeiket, hétköznapi problémáikat. Egy elv szerint neveltek bennünket Egonnal, így valószínűleg ő is ugyanezt tette a maga körülményei között. Aztán még egy végletesen fontos valami: zongorázás közben, fehér nadrágban és piros ingpulóverben is, ott állt szolgája mögött Krisztus. Nem múlott el nyomtalanul Egon életében — velem együtt — az öt szemináriumi esztendő és Krisztus követésével járó áldozat. Kár, hogy Németh Sándornak ez annak idején nem jutott eszébe. (FOLYTATJUK) 1975 január 5. Beszámoló a II. Magyar Kongresszusról A MAGYAR TÁRSASÁG jelenti: A november végi háromnapos, immár XIV. Magyar Találkozó, új nevén II. Magyar Kongresszus, ismételten nagy siker jegyében zajlott le Clevelandben. A Magyar Találkozó az évek folyamán egyre jobban terebélyesedett, így az idén az Építész és Mérnök Világszövetség, a Magyar Orvosszövetség, az Orientalisták, az Árpád Akadémia könyvszakosztálya ülései mellett tanácskozásra gyűltek össze a magyar egyetemi tanárok, a Szent László Lovagrend a Vitézi Renddel karöltve országos összejövetelt tartott, valamint ez alkalommal bontott zászlót az Erdélyi Világszövetség. A Magyar Kongresszus első napján, azzal egyidejűleg az Amerikai Magyar Szövetség tartotta meg országos közgyűlését. A Magyar Kongresszus általános részében magyar sorskérdésekkel foglalkoztak a szerte Amerikában összesereglett kiváló előadók. Az „Európa biztonsága és Magyarország" elnevezésű ankéton dr. Chászár Ede, Padányi Gulyás Jenő és dr. Szász Zoltán nagy felkészültséggel vitatták meg a kérdést. A másik ankéton ,,A magyar szó bölcsője és temetője a magyar család” kiváló előadói gárda, pedagógusok és családanyák, Evendtné Petres Judith, Beniczky Ádámné, dr. Kálnoki Kiss Tiborné, Ft. dr. Bátori József és Ft. Elek Áron a magyar szülők feladataira mutattak rá ifjú nemzedékünk magyarnak való megtar- tása érdekében, szakszerűen boncolgatva a kérdést, és tanácsaikkal gyakorlati megoldásokat javasoltak. A két nagy ankét mellett távoli földrészek előadói számoltak be nagyszabású magyarságmentő és a magyarság érdekében végzett munkásságukról. Tollas Tibor Münchenből jött el a Magyar Kongreszusra, hogy beszámoljon és az európai magyar szervezetek részéről közös akcióink támogatásáról biztosítson bennünket. Vitéz Duska László a távoli Calgaryból látogatott el a Kongresszusra, hogy a Széchenyi Társaság magyar kulturális alapja célkitűzéseit ismertesse, amely egy kanadai magyar egyetemi tanszék felállítása érdekében végzi áldozatos munkáját. Ugyancsak Kanadából, Ottawából érkezett dr. Harcsár Ferenc, hogy beszámoljon a Magyar Lektorátus eredményeiről. Jól elkészített tudományos ülést tartott az Árpád Akadémia könyv- és levéltudományi osztálya dr. Szilassy Sándor, Széplaki József és dr. Béky Halász Iván szakelőadásával. Sikeres volt a magyar származású főiskolai és egyetemi tanárok baráti megbeszélése és örömmel regisztrálhatjuk ezt a nagyszerű ifjú gárdát, amely magyar jövőnk biztosítéka. A Kongresszust bevezető péntek esti nagy irodalmi- és művészesten — amelyet dr. Füry Lajos író nyitott meg — mintegy 500 főnyi közönség jött össze, hogy meghallgassa nagy magyar írónk, Wass Albert magyar hitvallását, dr. Molnár Zsigmond hazafias visszaemlékezését, és kiváló művészeink, Alapi Endre zongoraművész, Buzáné Ormay Ildikó énekművésznő és Udvari Sándor cimbalomművész művészi átéléssel előadott számait. Tollas Tibor és dr. Fiedler Kálmán költeményei méltón járultak hozzá az est nagy sikeréhez. A műsorbemondói tisztet Brosné Karikás Cecilia látta el finoman és nagy hozzáértéssel. A Magyar Kongresszus gazdag társadalmi eseményei közül kiemelkedik továbbá a szombat esti Magyar Bál, amelyen a clevelandi magyar közönség találkozott a 150 főnyi, távoli helyekről érkezett vendégekkel. A díszvacsorán nyújtották át ünnepélyes formák között az arany Árpád-érmet az elmúlt évi Árpád-díj nyerteseinek: dr. Basa Molnár Enikő, Ferencz Béla, Kerecsendi Kiss Márton, v. Szathmáry Károly, dr. Szendrey Tamás és Széplaki József kitüntetetteknek, valamint kihirdették az ezévi pályázat eredményét, amelynek arany Árpád-érem nyertese dr. Chászár Ede lett. Ugyancsak kihirdették a Magyar Kongresszus által kitüntetésre érdemesített „az év emberé”-t, az idén „korunk legnagyobb magyarjáéra változtatott elnevezéssel Mindszenty József hercegprímás urunkat „az év magyar családjáét, Moser György családját Clevelandből és „az év magyar intézményé"-t, a Burg Kastl-i gimnáziumot. A díszvacsorán Ewendtné Petres Judith konferált, a tőle" megszokott szellemességgel és rutinnal. A hagyományos Magyar Bált a clevelandi Magyar Színház tánccsoportjának erre az alkalomra betanult, szivet-lelket gyönyörködtető „Szatmári tánca" vezette be Soltay István rendezésében, majd tíz fehér ruhás első bálozó bemutatásával a csárdás hangjaira kezdetét vette , a Magyar Bál, amely hajnali három óráig tartott. Az Árpád Akadémia gazdag műsora a vasárnap nagy élménysorozata volt. Dr. Béky Zoltán elnöki megnyitója és dr. Somogyi Ferenc jelentése után dr. Endrey Antal, Eszenyi László, Fényes Mária, dr. Kosztolnyik Zoltán és dr. Várdyné Huszár Ágnes székfoglaló előadásai következtek, majd emigrációs írói és kiadói konferenciát tartottak Wass Albert elnökletével, íróink közül ott láttuk Ewendiné Petres Judithot, Fényes Máriát, dr. Füry Lajost, Illés Lajost, Kerecsendi Kiss Mártont, Kossányi Józsefet, Kutas Erzsébetet és Szebedinszky Jenőt. A háromnapos Magyar Kongresszus tartama alatt emigrációs nagy magyar könyvkiállítás volt, valamint az eddigieket felülmúló képzőművészeti kiállítás, amelynek megrendezése Gyimesy Kásás Ernő érdeme, és amelyet a fényképkiállítás gazdagított Simonsits Attila és v. Nagy Kornél közreműködésével. I K K A Pénzküldés és szabadválasztású árucikkek, öröklakás autó, háztartási felszerelések, életjáradékbiztosítás V I K A G és koszorú küldés, skrappás, sírkövek.I' U Z E X Pénz és csomagküldés Csehszlovákiába ROMÁNIÁBA Pénz és csomagküldés. Kelet Németországba és Lengyelországba úgyszintén GYÓGYSZERKÜLDÉS a leggyorsabban KÖZJEGYZŐSÉG: hitelesítések, fordítások, garancia- és megbízólevelek CSOPORTOS ÉS EGYÉNI UTAZÁSOK KEDVEZMÉNYES ÁRON vízum - hotelfoglalás, autóbérlés. Repülős hajójegyek részletre is. — Hozassa ki rokonait látogatóba! FORDULJON BIZALOMMAL HOZZÁNK HIVATALOS MAGYAR UTAZÁSI IRODA TRANSEX TORONTO, 4, ONT: 424 Bloor Street West Tel.: 923-1193, 923-1294 Útlevél -