Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1980 (87. évfolyam, 1-50. szám)

1980-05-25 / 21. szám

3. oldal I Erdélyért! Tiltakozzunk! Cselekedjünk! (Folytatás az 1. oldalról) A fent idézett jelentésért azonban nemcsak Washingtont, de Budapestet is el kell marasz­talnunk. Ugyanis többen hiszik, hogy a Kádár­­rezsim, ha nyilvánosan nem is, de a diplomácia mellékútjain ténykedik az erdélyi magyarsá­gért. Ha ez így lenne, akkor a Kádár-követek, buzgó ügynökök, kereskedelmi és kulturális uta­zók megutálták volna a módját, hogy az er­délyi magyarság sérelmeit Washingtonba el­juttassák, és ez esetben a fent idézett jelentés nem született volna meg. Nem könnyű szívvel, de tudomásul kell ven­nünk, hogy — jelenleg — az erdélyi magyarság sorsa Budapestet nem érdekli, Washington pe­dig egy látszatnak feláldozza Marad az emig­­rációs magyarság, ahol — szerencsére — az erdélyi magyarság többségében jó képviselőket kapott. Továbbá az alábbiakat ajánlom megfonto­lásra. Ha beadványt készítünk, az mindig hitelt ér­demlő tényeket tartalmazzon, és hagyjuk ki a romantikus szemléletet, amely ünnepélyeken hasznos és lelkesítő, de nemzetközi fórumokon hatástalan, sőt, inkább kárt okoz. Lényeges tudni, hogy egyes külügyi szervek dolgoznak-e a magyarságot érintő ügyön, és oda időben jó anyagot kell eljuttatni. Igen ám, de hogyan lehet ezt időben megtudni? Csakis, ha Washingtonban újra lesz a ma­gyar ügynek egy rátermett lobbyzója, aki ki­fürkészi, hogy hol mi készül. Évekkel ezelőtt volt Washingtonban egy te­hetséges, művelt magyar lobbyzó — kicsit hun­cut, de hát minden lobbyzó huncut —, akit a szürkék kifúrtak. Ha az illető ma is működne, azt hiszem, az idézett jelentés nem látott volna napvilágot. Továbbá Washingtonban olyan magyart kell megbízni, akinek tiszta közéleti múltja, Ame­rikában elért eredményei, felkészültsége sze­mélyének súlyt ad, és rajta keresztül a magyar ügynek is. A magyar kérdés nem felszínes reprezentá­­lést („az elnökkel reggeliztem", „az elnök kezet fogott velem"), hanem a magyar ügy eredmé­nyes, szívós intézését igényli. Az első világháború után úgy a csehek, mint a lengyelek az emigrációban érték el országuk megalapítását, illetve függetlenségét. A világ eseményei mozgásban vannak. A Szovjetunió sem fogja világhatalmát örökké tar­tani, és amint a Kreml falai megremegnek, a vasfüggöny lehullik, és Európa egy része újjá­­rendeződik. Ebbe Washingtonnak lényeges bele­szólása lesz. És vajon kikre fognak hallgatni? Románokra? Csehekre? Magyarokra? Akiknek nagyobb súlyuk és tekintélyük van. Az első világháború után az Osztrák—Magyar Monarchia súlyos hibáiért, a második után a vesztes oldalon állásért, igazságtalanul, súlyos árakat fizettünk. Ma a magyar forradalom egye­dülálló történelmi értéke Washingtonban még nem értékesített váltó. Ez olyan tény, amivel a vasfüggöny mögött egyetlen nemzet sem rendelkezik. A váltó beváltásra vár! De hogy beváltják-e, azon is múlik, hogy kiknek a kezében van és lesz! A Vasárnap kiadásában jelent meg Nyírő Józsefnek, Erdély nagy írójának utolsó re­génye az IMF. AZ EMBEREK! Voltaképpen nem is regény ez a munka, hanem élmény beszámoló. A szerző egyes szám első személyben mondja el menekülésének történetét. Mint sok százezer kortársa, ő is szenvedések, megpróbáltatások között, éhez­ve, lázvva menekítette nyugatra puszta életét. A németországi menekülttáborokban há­nyódó, kegyelemkenyéren tengődő magyarok — csendőrök, orvosok, katonák, papok, ügy­védek — életét mutatja be. (Így, ahogy volt: dermesztő őszinteséggel, a mindent megélt ember hűvös to­gyilagosságával. Nyírő József: ÍME. AZ EMBEREK című műve kapható a Vasárnap könyvosztályán: 1739. Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509. Ara kemény kötésben 12,00, fűzve 8,00 dollár, plusz hatvan cent portó. KATOUKCS MAO KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Európai lapszemle Első témánk: az orosz gazdasági élet nehéz­ségei. A TAGESSPIEGEL cím­ű nyugat-berlini lap ezeket írja: A Szovjetunióban az ipar növekedés mér­téke évről évre kisebbedül. Ezt a tényt egy Münchenben tartott tudományos konferencia szögezte le, mégpedig a keleti kérdésekkel fog­lalkozó tudósok szimpóziája. A csökkenés oka mindenekelőtt a Szovjetunió munkaerő-potenciá­jának a hanyatlása Ennek következtében az ipar növekedés most már évenként csak 0,5 vagy 0,8 tized A 80-as évek második felében pedig még ennyi sem lesz. Ahhoz, hogy ezen változtassanak, az ipar nagyszabású moderni­zálására, az üzemek racionalizálására és igen nagy­ arányú tőkebefektetésre lenne szükség. Ebből azonban jóformán semmi sem áll ren­delkezésre. Ily módon — a szakértők szerint — az évi növekedés a 80-as évek első felében visszaesik körülbelül 2 százalékra, a 80-as évek második felében pedig elénk a nullát. Szükség volna — folytatja a Tagesspiegel — a munka termelékenységének a fokozása, még­pedig újabb tőke igénybevétele nélkül. Ez per­sze bizonyos intézkedéseket igényelne, és kér­déses, a szovjet gazdaság képes-e ezek meg­tételére? Így például elengedhetetlenül fontos volna, hogy számos üzemben leépítsék a sem­miképpen sem racionális munkaerőtartaléko­­kat. Miből áll ez a tartalék? Többnyire tanu­latlan munkások hadából, akiket csak azért vesznek fel, hogy rendelkezésre álljanak, ami­kor különleges feladatokat kell végrehajtani, például segédkezni a termelés betakarításánál. A Szovjetunióban ilyesmire mindig szükség van, és hogy ilyen esetekben ne szakmunkásokat kelljen kivezényelni, tartalékolják a tanulatlan munkásokat. Ezen kellene változtatni, ehhez azonban szükség lenne egy ma még hiányzó tervmechanizmusra, amely a rejtett munkaerő­­tartalékokat felszabadítaná. A Tagesspiegel ezután a szovjet mezőgazda­ságra vet egy pillantást. A szovjet mezőgazdaság a rendszer jelenlegi legsúlyosabb gondja. Már az amerikai gabona­­bojkott előtt is nehéz volt a helyzet, stagnált a hús- és zsírfogyasztás, mert az állatok szá­mára nincs elegendő takarmány. Ha az ame­rikai gabonaszállítási tilalom hosszabb ideig tart, akkor az elkövetkezendő években a Szov­jetuniónak fokozott erőfeszítéseket kell tennie a mezőgazdaság megjavítására. Erre azonban csak korlátozott mértékben van lehetősége, sok esetben pedig egyáltalán semmi lehetősége nincs. A Szovjetunióban a mezőgazdasági ter­melés lényegesen alacsonyabb rendű, mint pél­dául Nyugat-Európában. A Szovjetunióban hek­táronként csak a felét termelik annak, mint amit az európai Közös Piac országaiban. A müncheni SÜDDEUTSCHE ZEITUNG a keletnémet kommunista állam különböző pro-­­­pagandakampányairól számol be. Heck célja, hogy a lakosságot hulladékanyag gyűjtésére serkentsék, afféle „gyújtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded" jelszavaktól hangos az­ ország. Megalakult például a „rozsdavas ifjú­­­­­ági brigád", és ehhez hasonló csoportok, az­­ üzemeket is felszólítják, hogy takarékoskodja­nak. A lakosság azonban nem nagyon töri ma­gát, már csak azért is, mert ha történetesen­­ mégis összeszedne valami hulladékanyagot, nem­­ tudja elszállítani. Ezenkívül úgyis olyan terv­­i hajsza folyik, hogy az embereknek nincs ked­­­­vük magánidejükben még a szemétben turkálni — derül ki a Süddeutsche Zeitung cikkéből. Nemzetközi lapszemlénk következő, utolsó té­mája: az amerikai külpolitika, különös tekintet­tel az afganisztáni szovjet invázióra. A tekinté­lyes osztrák napilap, a bécsi DIE PRESSE mun­katársa, S­mdvai Pál nemrégiben végigjárta az amerikai külpolitikát alakító fórumokat, illetve műhelyeket, felkeresett több hangadó szemé­lyiséget. Azt vizsgálta, hogy az afganisztáni szovjet agresszió mennyit ártott az úgynevezett enyhülési politikának. Megállapította, hogy az amerikai külpolitika tudós tervezői két táborra szakadtak, főleg a következmények megítélését illetően. Van azonban néhány kérdés, amely­ben nagyjából minden szemlélő egyetért. A cikk­író ezeket mondja: Először: úgy látják, hogy a helyzet rendkívül veszélyes, mert amit a Szovjetunió ma megtett Afganisztánban, azt holnap megteheti máshol. Másodszor: az amerikai külpolitikusok egyet­értenek abban, hogy Moszkva felé erélyt kell mutatni; semmi sem volna veszedelmesebb, mintha Moszkva azt hinné, hogy bármit tehet, és mindent büntetlenül. Harmadszor: egyöntetűen úgy ítélik meg az Egyesült Államokban, hogy a Szovjetunió az afganisztáni invázió előkészítése alatt és után is­ több ponton elszámította magát. Nem volt el­készülve például az afgánok nagyobb ellenál­lására, nem számított az általa létrehozott báb­kormány gyengeségére, és figyelmen kívül hagy­ta az iszlám világ és a Nyugat reakcióját. Vé­gül abban is egyetértenek a máskülönben el­lentétes felfogású amerikaiak, hogy szó sincs arról, mintha az afganisztáni szovjet agresz­­sziót a szovjet Politbüróban valamely kisebb­ség, vagy éppen Brezsnyev ellenezte volna. A szovjet külpolitika stratégiáját és taktikáját to­­­vábbra is Brezsnyev határozza meg, olyan be-' folyásos személyekkel együtt, mint Szuszlov és Kvilenko, vagy Gromiko külügyminiszter. Mindebből tehát azonosan látják a helyzetet az amerikai külpolitikai szakértők. Élesen kü­lönböznek azonban a teendők és a következmé­nyek megítélésében. Az egyik iskola, amely ma­gát a pragmatikus iskolának nevezi, súlyos kö­vetkezményektől tart. Ennek az irányzatnak az egyik kiemelkedő személyisége jelenleg Nor­man Podhoretz, aki a COMMENTARY című fo­lyóiratban fejtette ki a hozzá hasonlóak felfo­gását. Szerinte a teheráni túszszedéssel az ame­rikai külpolitika egyik korszaka véget ért, né­hány hónap múlva pedig, a Szovjetunió afga­nisztáni bevonulásával az amerikai külpolitika új korszaka kezdődött. Ennek az új korszak­nak a veszélye Amerika finnlandizálása. Ez a politikai kifejezés a nemzetközi irodalomban Finnország helyzetére vonatkozik, nem a finn nép magatartására, hanem arra a szovjet szán­dékra, amely Finnország teljes szuverenitását nem engedi érvényesülni, amely azt akarja, hogy Finnországot többé-kevésbé markában tartsa. A Die Presse cikkírója szerint Podhoretz kö­réhez tartozik Rostow volt államtitkár, vala­mint Paul Nitze volt honvédelmi miniszterhe­lyettes. Ez a kör év és figyelmeztet, hogy a kelet-nyugati erőviszonyok már Afganisztán előtt felborultak a Nyugat rovására. A továb­biakban a Die Presse cikkírója a következőkre mutat reá: Podhoretz és a vele egy nézeten levők úgy látják, elengedhetetlenül fontos a Szovjetunió­val szemben az újabb úgynevezett elrekeszelési politika, sőt, a szovjet törekvésekkel szembe kell állítani egyfajta nyugati ellenstratégiát. Hozzá­teszik még: nincs kizárva, hogy máris késő. Sür­getik a könnyen mozgó amerikai interkontinen­tális rakétarendszer kifejlesztését, és egyikük maró iróniával fejti ki, hogy az amerikaiak évenként 3 milliárd dollárt költenek a rock- és popzene hanglemezeinek a megvételére, majd­nem annyit, mint amennyibe ilyen rakétarend­szerek felállítása kerül. A bécsi Die Presse cikke tájékoztat arról is, hogy az amerikai külpolitika irányítói, amíg egyfelől keményebb magatartást kívánnak ta­núsítani a Szovjetunióval szemben, differen­ciáltabban óhajtanak eljárni a kelet-európai kommunista államok esetében. Így például az amerikai gabonaszállítási tilalmat a Szovjet­unióra korlátozzák, nem akarják kiterjeszteni a többi kommunista országra. Magyarországgal kapcsolatban megjegyzi a cikk: Amerikában sajnálják, hogy­ Magyaror­szág Moszkva egy intésére lemondta egy ma­gyar parlamenti küldöttség amerikai látogatá­sát, és a magyar külügyminiszter Bonnban ese­dékes szereplését is. Csehszlovákiával az a hely­zet, hogy már tervezték a második világháború óta amerikai őrizetben levő cseh arany vissza­adását, de erre nem kerülhetett sor, mert a cseh rezsim brutálisan lépett fel a polgárjogi mozgalommal szemben. Romániával kapcsolat­ban azt írja a lap: Amerika respektálja Buka­rest „független külpolitikáját", aggodalommal látja szigorú belpolitikáját, például az emberi jogok és a kisebbségek ügyének kérdésében Befejezésül az amerikai külpolitika egyik ér­dekes perspektívájáról szólva a cikk ezt mond­ja: Ha nem Carter lesz a következő elnök, a kormány legtöbb keleti szakértője elveszti ál­lását, de ha Carter lesz, akkor is az új kül­ügyminiszternek új kelet-európai szakértőkre lesz szüksége. Lengyel egyházi sikerek (Folytatás az 1. oldalról) ből. Az erre vonatkozó rendeletet 15 évvel ez­előtt hozták, amikor az állam és az Egyház vi­szonya rendkívül feszült volt. A rendeletet most megszüntették. Egy harmadik kedvező intézkedés lehetővé teszi, hogy külföldi papok előnyösebb feltéte­lek mellett látogathassanak el Lengyelország­ba. Eddig ugyanis az iyen látogatásokat, leg­alábbis részben akadályozta az a követelmény, hogy a külföldi látogató mindennap legkevesebb 15 dollárt köteles volt elkölteni. Ez általában minden turistára érvényes. A pénzügyminiszter most a külföldi papok esetében új, tehermen­tesítő szabályzatot adott ki. Különösen fontos ez a szomszédos kommunista államok papsága számára, de természetesen nyugati papok szem­pontjából is, így különösebb anyagi megterhe­lés nélkül élvezhetik a lengyel Egyház, érsek­ségek, püspökségek, kolostorok vagy plébániák vendégszeretetét. Végül említésre méltó a lengyel kommunista hatóságok egy negyedik engedménye, amely a sajtószabadság szempontjából fontos. Rómában ugyanis nemrégiben létrehozták a vatikáni fél­­hivatalos Osservatore Romano lengyel kiadását. A varsói kormány most megengedte e lengyel nyelvű vatikáni lap hatezer példányának re­pülőgépen történő beszállítását. A lengyel saj­tóorgánum havonként jelenik meg, és mint a püspöki kar szóvivője közölte, a kormány nem korlátozza a példányszámot, annyi példányban hozható be, amennyiben csak akarják. Csonka Emil 1940. május 25. A másik oldal, avagy törés a gyermekben Anyák, apák napján többet gondolunk a szülői sze­­retetre, gondjainkra és manapság több bánatunkra. A mostani nagyobb hasadékot a szülő és a gyermek között mi többnyire a mi idősebb szempontunkból nézzük és bíráljuk. Pedig ez csak az egyik oldal. Van az éremnek másik oldala is. Az ok a gyermek szempontjából. Bár a mi idősebb korosztályunk már m­i van gyermekeinek forrongó időszakán, de visszatekintve a múltra, feleletet találhat arra, miért lett néhány gyermekünkből teljesen más valaki, mint aminek mi reméltük. És még eleven példákat láthatunk az unokáinkban, s talán még hasznos tanácsot adhatunk a szülőknek. A hasadás többnyire apróságokkal kezdődik el... A tizenéves Jánoska egyik nap hazajön az iskolából, és lelkendezve újságolja, hogy beválasztották a futballcsa­patba — az itteni divatos futballba, amelyben kézzel viszik a labdát, sokat veszekszenek, és csak ritkán rúg­ják. János apja a hírre lekicsinylően, szinte undorral jegyzi meg: No, ez is sport? Látnád csak az igazi futballt (soccer), amit mi játszottunk! Ez a tietek csak durva, esztelen rohangálás .. . Jánoskában megtörténik az első lelki törés ilyen kicsinység miatt. Mert az apa nem a gyermeke szem­szögéből nézi a világot, hanem csak az ő elképzelése, megszokottsága szerint. S így történt ez a ruházat, hajviselet, zene, szóra­kozás, illemszabályok és politika miatt. Mindig több és több törés, amit a gyermek nem tudott megérteni, mert apa nem ért rá megmagyarázni, s türelme sem volt hozzá. Többnyire csak röviden, ridegen, sőt, talán dur­ván letorkolta a másik véleményt. Ezért aztán Jánoská­ból idegen, ellenkező lázadó lett Később a legtöbbje me­gint rendbe jött, men megtanulta apa szemszögéből is látni a dolgokat, s így megértő lett, de közben sok tö­résen ment át, s ez sebet hagyott. Minderre nem került volna sor, ha apa is mindjárt kezdetben próbált volna belehelyezkedni fia helyzetébe, aki gyermekésszel belekerült két különböző világ ütkö­zőjébe. Ezért kell nekünk, idősebbeknek, szülőknek, nagyszülőknek a másik oldalt, a gyermek helyzetét is figyelembe vennünk, és a felmerülő hibákat megértéssel, türelemmel és szeretettel javítgatnunk. Nagy hasadást, lelki törést okozhat aztán gyerme­keinkben különösen az, amikor m­ magunk vagyunk hi­básak akár hitbeli, vallási vagy erkölcsi téren. Egy-egy erkölcsi kisiklás, akár apa, akár anya részéről nemcsak törést, de lelki tragédiát okozhat a gyermekben, s ez elkísérheti őt egész életén át. Nagyon helyesen írja egy nagymama Kaliforniából: Kezdetben sokat veszekedtem unokám­mal, sőt, ha­ragosan szidalmaztam is, amikor bekapcsolta sikongó rockzenéjét a gramafonon, vagy felvette rongyos nad­rágját. Aztán rájöttem arra, hogy szegény gyerek ilyen­nek a hatása alatt van az iskolában, az utcán és bará­tai között Miért szidom, amikor nem is tudhatja, hogy van ennél szebb is? Kezdtem őt megérteni, és elkezd­tem őt nevelni lassan, finoman. S ma már értékeli és szereti a szép zenét is, és megtanult ízlésesen öltözködni. Mert ha a kínaiak itt Amerikában is meg tudnak marad­ni a családban úriemberek, szülőtisztelők, tisztán öltöz­­ködők, és pl. a New York-i zsidó családok gyermekei foglalják el a klasszikus koncertek ülőhelyeinek 40—50 százalékát, hát miért ne tudnánk mi magyarok is érté­kes, nemes fiatalságot fölnevelni, a divat ellenére is?..." S ezt írja világosan Kulcsárné Árvay Judit is: Amikor a gyermek eléri azt a kort, amikor meg­látja a szülő hibáit, és emiatt vita támad, ez nem an­-­­nyira a szülő tragédiája és fájdalma, hanem a gyer­meké. Mert amikor rájön arra, hogy szülője nem olyan tökéletes, aminek ő hitte, akkor szinte egy világ omlik össze benne, és meginog a talaj alatta. Mert a szülő, mint a tökéletesebb valaki, jelentette neki a biztonságot,­ menedéket. Ha ez a tökéletes kép a szülőről összeomlik,­ a gyermek elveszti biztonságérzetét, és lelki tragédián­ megy­ át . Családi életünknek ezek a keresztjei a legfájdalma­­sabbak. Fájó kereszt nekünk, amikor mást kapunk a gyermekünktől, mint amit reméltünk, és fájó seb ez a gyermek lelkében, amikor meg nem értést kap a szülők­től, és csalódnia kell annak erkölcsi értékében.­­ S ha a családi szentély sebeihez még hozzájárulnak a kinti, társadalmi, munkahelyi és politikai gondok is, akkor mindnyájan úgy érezhettünk, mint ahogy Árva& Judit mondja el ,.Az élet keresztfáján" cúnti versében: Megfulladok .. Hiába is nyitnátok száz ablakot, _ • ' • Az élet súlya nehezed* ram, — * , Nem birdt)- tovább! ! ! « ; Amerre csak nézek A pusztulás réme vigyorog (elém. * Politika. »Kő-hazugságok és érdek. * - -Már megszokott tények. Családok- széthullanak Mert hitében megingott minden tagja ,és nincs földi erő, amely összetartja, Hát, igy halad tovább. De merre és meddig? Senki sem tudja! — óh. Jézusom, tégy egy új csodát! ■*„ Te, ki Egy igazért meghagytad volna Szodomát. — Tekints most reánk! Lásd: szülő gyermeket. Gyermek szülőt elhagy ... óh. Atyám, vedd el e keserű poharat S fogd szorosan kezünk! Maradj velünk, óh, kérlek. Töröld el agyamból e kínzó képet. Emeld ki a sárból fetrengő néped! Uram! Irgalmazz nekünk! Dr. Szépe László dr.

Next