Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1982 (89. évfolyam, 1-50. szám)
1982-01-17 / 2. szám
4. oldal 2. évközi vasárnap Olvasmány Sámuel első könyvéből (3, 30—10, 19) Sámuel gyermekkorától fogva Héli főpap mellett az Úrnak szolgált. Ott is aludt az Úr templomában, a frigyszekrény közelében. 1,9-szer csak az Úr szólította Sámuelt. Azonnal felelt is: „Itt vagyok. Azzal Hélihez futott és jelentkezett: „Hívtál, itt vagyok.” Héli e szavakkal küldte vissza: „Nem hívtalak. Menj viszsza és feküdj le!” Vissza is tért, és lefeküdt. De az Úr ismét szólította Sámuelt. A gyerúrra felkelt, Hélihez ment, és jelentkezett: „Hívtál, itt vagyok.” Megint azt felelte: ,,Nem hívtalak, fiam. Menj csak vissza, és feküdj le!” Sámuel ugyanis még nem ismerte fel az Úr szavát, mert az még egyszer sem nyilatkozott meg előtte. De az Úr megint, immár harmadszor szólította Sámuelt. Az ismét felkelt, odament Hélihez, és jelentkezett: „Hívtál, itt vagyok.” Héli ekkor ébredt rá, hogy az Úr szólítja a gyermeket. Azért ezt a tanácsot adta neki: „Menj, feküdj csak le! S ha ismét szólít, mondd: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád. Sámuel el is ment, és visszafeküdt a helyére. Ekkor az Úr egész közel jött, és újra szólította őt, mint az előbbi alkalommal: „Sámuel, Sámuel!” Sámuel erre így felelt: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!” Azután Sámuel felnövekedett. Vele volt az Úr, és minden úgy történt, ahogyan ő előre mondotta. Ez az Isten igéje. Zsoltár 39 (2 és 4ab, 7 —8a, 8b—9, 10) íme, eljövök, Uram, hogy teljesítsem azt, amit kívánsz! Várva vártam Isten jóságát, és meghallgatta kiáltásomat. Új éneket adott szájamba: Istenünknek zengő éneket. íme, eljövök, Uram, hogy teljesítsem azt, amit kívánsz! Nem kellett néked véres vagy ételáldozat, de engem tettél örök szolgáddá. Egészen elégő vagy engesztelő áldozat nem volt kedvedre, akkor mondottam: „íme, eljövök!” íme, eljövök, Uram, hogy teljesítsem azt, amit kívánsz! Könyvtekercsben rólam írva áll, hogy teljesítsem amit megkívánsz. Istenem, én magam akarom, törvényed ott és szívem legmélyén. íme, eljövök, Uram, hogy teljesítsem azt, amit kívánsz! Igaz voltodat hírrel hirdetem: nagy gyülekezet előtt megvallom. Tanításodat közlöm ővelük, Uram, te jól tudod énrólam. íme, eljövök, Uram, hogy teljesítsem azt, amit kívánsz! Szentlecke Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből (6, 13c—15a, 17 — 20) Testvéreim! Testünk nem a kicsapongásokért van, hanem az Úrért; az Úr pedig testünkért. Isten ugyanis feltámasztotta a mi Urunkat, és hatalmával minket is feltámaszt. Nem tudjátok-e, hogy testetek Krisztus tagja? Aki az Úrhoz ragaszkodik, egy lélek ővele. Kerüljétek a paráznaságot! Minden bűn, melyet az ember elkövet, a testén kívül van, a parázna azonban a tulajdon teste ellen vét. Nem tudjátok-e, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok-e, hogy nem vagytok a magatokéi? — Nagy volt ugyanis a ti váltságdíjatok! Dicsőítsétek meg és hordozzátok tehát Istent testetekben! Ez az Isten igéje. Alleluja, alleluja, alleluja! Megtaláltuk a Messiást, azaz Krisztust. Kegyelmet és igazságot kaptunk általa. Alleluja, alleluja, alleluja! Evangélium Szent János könyvéből (1, 35 — 42) Jézus nyilvános működése kezdetén egy alkalommal ott állt Keresztelő János a Jordán partján két tanítványával. Mikor látta, hogy Jézus közeledik, így szólt: „Íme, az Isten Báránya!” Mihelyt a két tanítvány e szavakat hallotta, követte Jézust. Jézus megfordult, és látta, hogy követik. Megkérdezte őket: „Akartok-e tőlem valamit? Mit akartok?” Azok azt felelték: „Rabbi — vagyis Mester —, hol lakói?” „Jöjjetek, nézzétek meg! — válaszolta. Erre elmentek, és megnézték, hol lakik. Aznap nála maradtak. Körülbelül délután négy óra volt akkor. A kettő közül az egyik, aki János szavára övezte őt, András volt, Simon Péter testvére. Mihelyt találkozol testvérével, Simonnal, elmondta neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagyis a Fölkentet.” És elvitte testvérét Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Silón vagy, János fia, Péter, vagyis Kőszikla lesz neved.” Ezek az evangélium igéi. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA DR. MEHRLE TAMÁS OP: A mennyország Az örök életről beszélve, elsősorban a mennyországra gondolunk. A katolikus egyház tanítása szerint a tisztítótűz csak átmeneti állapot, és a világítélettel teljesen megszűnik. A pokol örökké tart ugyan, azonban inkább örök halált, mint életet jelent: akik elkárhoznak, nem tudnak meghalni, de az életnek mégsem örvendhetnek, elesnek az igazi örök élettől, mely nem egyéb, mint Isten örök életében való részesedés. Ily értelemben kell értenünk a magyar gyászének kérését: „Ments meg engem, Uram, az örök haláltól, ama rettenetes napon minden bajtól!” • A MENNYORSZÁG MISZTÉRIUM Az örök élet nem pusztán csak a lélek halhatatlanságát jelenti. Arról vitatkozni lehet, hogy a természetes ész erejével egyáltalán be lehet-e bizonyítani a lélek halhatatlanságát. Ez nagyrészt attól függ, milyen filozófiai alapelvekből indulunk ki. Hitünk azonban nem filozófiai elveken, hanem Isten kinyilatkoztatásán alapul.Márpedig a kinyilatkoztatásnak tagadhatatlan tanítása, hogy a földi élet csak próbatétel, az igazi élet csak a földi élet elmúltával kezdődik, s nemcsak a lélekre, hanem a feltámadott testre, tehát az egész emberre vonatkozik. Az örök élet — vagy ahogy mondani szoktuk: a mennyország — igazi misztérium, mert sem létezését, sem a mibenlétét bizonyítani nem tudjuk. Ahogy nem tudjuk elképzelni az örök kárhozatot, úgy az örök élet hitigazsága is hozzáférhetetlen képzeletvilágunk számára. Legfeljebb földi életünk élményeit vehetjük alapul, s azokat analogikusan értelmezhetjük, így földi életünkben megismerkedhetünk a szenvedésnek, a fájdalomnak minden nemével. A kárhozatot tehát mint hatványozott szenvedést, valahogyan el tudjuk képzelni, jobban mondva meg tudjuk érteni. Tagadhatatlan az is, hogy földi életünkben sok örömben van részünk, szellemi és testi élvezetet ismerünk, s így valahogyan megsejthetjük, mi is az örök boldogság. Igaz, tudjuk, mi az öröm, mi az élvezet, de tapasztalatból nem ismerjük a boldogságot. Amit felületesen boldogságnak nevezünk, már múlékonysága miatt sem igazi boldogság. A boldogságtól ugyanis elválaszthatatlan az örökkévalóság tudata. Mihelyt tudomásul vesszük, hogy valamilyen örömünk véget ér, máris el kell ismernünk, hogy nem vagyunk maradéktalanul boldogok. Ez viszont azt is bizonyítja, hogy nemcsak az örök élet misztérium, hanem mi emberek is titokzatos lények vagyunk. Egyrészt vágyódunk a teljes boldogságra, másrészt mégsem tudjuk, mi ez a boldogság. Boldogok szeretnénk lenni, de épp mert a maradéktalan boldogságra törekszünk, a földi életben sohasem vagyunk boldogok. Persze, aki nem hisz, mondhatja, hogy az emberi léleknek ez a boldogság utáni vágya még nem bizonyítja, hogy annak elérése lehetséges is, inkább arra szolgál, hogy cselekvéseinknek dinamizmust, feszültséget, perspektívát adjon. Hitünk azonban arról biztosít minket, hogy ez a boldogság utáni vágyunk Istenben teljesülhet, és teljesül is, ha kegyelmével közreműködünk. Számunkra tehát a boldogság nem elvont fogalmat jelent mely megengedi, hogy földi életünk örömélményeit mintegy viszonylagosítsuk, és mindig tökéletesebb dologra törekedjünk, hanem igazi elérhető célt, azt a célt, melyre egész földi életünk útjának irányulnia kell. • A SZENTÍRÁS TANÍTÁSA Az örök élet mibenlétére következő cikkeinkben még kitérünk, már amennyire ez a hit fényében egyáltalán lehetséges. Az a tény, hogy hitünk igazságai misztériumok, nem jogosít fel arra, hogy hallgassunk róluk, és hivő megfontolás tárgyává ne tegyük őket. A hit alázatot, de nem értelmi természetünk feladását követeli tőlünk: az igazság mindig értelmünkhöz szól, még akkor is, ha teljesen nem tudjuk felfogni. Ez alkalommal csak egyetlenegy szentírási szöveget idézünk részletesen, mely megrendítő képekkel írja le a gonoszok és igazak örök sorsát. A Bölcsesség könyve, mely a Krisztus előtti században íródott, világosan, bár költői képek segítségével tanítja az igazak örök boldogságát és a gonoszok örök kárhozatát. Az istentelenek „csalfa észjárásuk miatt azt mondogatják egymásnak: Rövid és szomorú az életünk, nincs orvosság az ember halála ellen, és nem ismerünk szabadítót az alvilágból. Hiszen véletlenül keletkezünk, és majdan úgy leszünk, mintha sose lettünk volna. Hisz orrunkban csak füst az élet lehelete, és a gondolkodás csupán szikra szívünk lüktetésekor. Ha elalszik, testünk hamuvá lesz, a lélek meg elillan mint a lenge szellő. Idő múltán még nevünk is feledésbe merül, és senki sem gondol többé tetteinkre. Életünk elmúlik, ahogy a felhőnek nyoma vész, eloszlik mint a köd... Életünk csak egy árnyék tovasuhanása, és halálunk nem ismétlődik meg, mert le van pecsételve, és nem tér vissza senki. Rajta hát! Élvezzük a jelenvaló jókat! Használjuk ki buzgón a világot, mint ifjúkorunkban! Töltekezzünk pompás borral, mirhával, s ne nélkülözzük a tavasznak egyetlen virágát se! Koszorúzzuk magunkat festő rózsákkal, még mielőtt elhervadnának ... Leskelődjünk az igazra, mert terhünkre van. Szembeszáll tetteinkkel... Dicsekszik, hogy ismeri az Istent, az Úr gyermekének mondja magát” (Bölcs 2, 1—13). A szentíró a következőképpen ítéli meg az istenteleneket: „így gondolkodnak ők, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette őket. Nem ismerik Isten titkos szándékait. Ezért sem az erény jutalmát nem remélik, sem a tiszta lelkek díját nem tudják becsülni. Isten ugyanis halhatatlanságra teremtette az embert, és saját lényének képmásává tette ... Az igazak lelke azonban Isten kezében van, és gyötrelem nem érheti őket. Az esztelenek szemében úgy látszott, hogy meghaltak; a világból való távozásukat balsorsnak vélték, elmenetelüket megsemmisülésnek. De békességben vannak. Mert ha az emberek szemében szenvedtek is, a reményük telve volt halhatatlansággal. Kevés fenyítés után nagy jótéteményben részesülnek, mert Isten próbára tette és magához méltónak találta őket. Mint aranyat a kohóban, megvizsgálta és elfogadta őket égő áldozatul. Látogatásuk idején majd felragyognak, és olyanok lesznek mint a szikra, amely a tarlón tovaharpódzik. Nemzetek felett ítélkeznek majd, és a népeken uralkodnak, s az Úr lesz királyuk mindörökre. Akik benne bíztak, akkor majd megismerik az igazságot, és akik hűek voltak, szeretetben nála maradnak, mert kegyelem és irgalom lesz választottainak osztályrésze... Igen az istentelenek reménye olyan mint a szélforgatta polyva, mint a könnyű hab, amit a vihar kerget, mint a füst, amit eloszlat a szél, mint a vendég emléke, aki csak egy napig maradt. Az igazak azonban örökké élnek, és az Urban van jutalmuk, és a Magasságbeli viseli gondjukat, így elnyerik az Úr kezéből a dicsőség országát s a szépség koronáját, mert jobbjával oltalmazta és karjával védelmezi őket” (Bölcs 2, 21 ; 9, 5, 14—16). Mily megrázó a halál utáni sors alternatívájának e költői képekben történő ecsetelése! Krisztus Urunk isteni tekintélyével megerősítette ennek az ószövetségi írásnak tanuságtételét. Az utolsó ítéletről szóló példabeszédet e szavakkal zárja le: „Ezek — ti. akik nem állták meg a földi élet próbáját — örök büntetésre mennek, az igazak meg az örök életre (Mt 25, 46). 1982- jan. 17. Az Árpád-házi Szent Erzsébet osztály (Szent István Egyházközség, Los Angeles, CA.) 1981. évi beszámolója Kedves Magyar Testvérem! . Mint minden évben, így az idén is, az év befejezővel elszámolunk az osztály nevében végzett jótékonysági munkáról. Védőszentünk 750. jubileumi évében is hálas szívvel köszönöm a nagy áldozatát azoknak, akik kitartó hűséggel segítették a nagycsaládos ruhátlanok gondját, az elhagyottak nélkülözéseit, az újszülöttek nincstelenségét, a betegek gyógyszerigényét, a templomok karbantartását, a menekülttáborban levők szükségét enyhíteni. Szent Erzsébet szegényeinek 1981-ben 12 alkalommal indult csomag. A csomagok tartalmához a ruhákat Babar Máriától, Balatoni Zsuzsannától, Gyertyánfy Klárától és Kornéltól, Kassai Istvánnétól, Kinszky Vilmától, özv. Klekner Károlynétól, Kristóff Erzsébettől, id. Lassányi Józsefnétől, Lassányi Máriától, Pauer Józseféktől, dr. Szentirmay Páléktól, Tillman Gizellától és N. N.-től kaptuk. A csomagok küldésére, a gyógyszerek beszerzésére, a templomok javíttatására, öregotthonok és a Katolikus Magyarok Vasárnapja támogatására, a magyar menekültek és idős papok megsegítésére, összesen 1453,86 dollárt juttattunk. Az adományozók létszáma: 94. Az inflációs gondok közepette nagyon köszönöm a szeretet nagy szentjének a nevében való ragaszkodást és a határtalan bizalmat. A szép erkölcsi eredményért a jó Isten ezerszeresen jutalmazzon meg minden jótevőt! A szegények hálájával kívánok a küzdelem részeseinek kegyelmekben nagyon gazdag új esztendőt! 1981. december 28. Igaz szeretettel: Kalló Erzsébet Foldy Ilona Mária 1907. április 7 — 1981. november 25 A hű és áldozatos magyarság száma ismét fogyatkozott. A hálaadás ünnepének előestéjén, hosszú betegség után, az Úr magához szólította szolgálóját. Foldy Ilona mint egyetemista részt vett az alföldi tanyavilág szociális szempontból való felmérésében. Tanári diplomával inkább a szociális munkát választotta. A Szociális Miszsziótársulat ifjúsági mozgalmának szervezője és titkára volt, amikor megismerkedtünk. Majd minden érdeklődését lekötötte a települési mozgalom. A székesfőváros Kőbányán egy épületet bocsátott rendelkezésre, ahol nagy ambícióval és lelkes önkéntes gárdával indult meg a munka. Asszonyoknak, lányoknak tanfolyamokat tartott gyermekápolásról, főzésről, varrásról. Orvosi és jogi tanácsokat adott. Főiskolásokat szervezett be családlátogatásokra, de abba kellett hagyni a munkát a háború és a mind gyakoribb bombázások miatt. Amint lehetett útlevelet kért és kapott Dániába, az ottani telepítési mozgalom tanulmányozására. Pár hónapot New Yorkban is töltött, majd visszatért Európába. A segíteni vágyás azonban ismét Amerikába hozta. Dolgozott Philadelphiában a Nemzetközi Intézménynél főleg magyarokkal. 1957-ben Ausztriába ment a magyar menekülőket segíteni, előkészíteni a kivándorlásra. Az érzelmi és egyéb problémák miatt az otthonukból kimozdított, főleg serdülőkorúak nevelőintézetbe való helyezése és felügyelete volt a beosztása. Majd Philadelphiában dolgozott, amíg betegsége miatt vissza kellett vonulnia. Hosszú betegségét türelemmel viselte. A munka hiányzott Ilonának, s egyedüllétében többször elfogta a honvágy, de már nem volt energiája Budapestre utazni. Angol és magyar barátai, ismerősei hűségesen látogatták utolsó percéig. Hamvait haza viszik, hogy szeretett hazájában várja a feltámadást! Lelkéért a szentmiseáldozatot december 5-én ajánlották fel nagyszámú honfitársa és közeli ismerősei részvételével. Ilona lelke legyen közbenjáró azokért, akik mint ő, hazájukon kívül előtte mentek vagy követni fogják. dr. Kopasz Irma S. M. KÖNYVÚJDONSÁG! KÖNYVÚJDONSÁG! Krupa Sándor A SARLÓ-KALAPÁCSOS SÁRKÁNY TORKÁBAN Vasárnapra rendezésében, Sí f r Te 13’ önkötésben 16 doll plusz 1 dollár portó, külföldre pedig 1,50 dollár. Napjainkban látni akaróknak íródott. A sarló-kalai esős sárkány torkában oly élményolvasmány lehet mehez magyar nyelven ritkán juthatunk. Kapható a Vasárnap könyv osztályán (1739 Mai Ave., Youngstown, Ohio 44509). 10 A könyv megrendelhető a szerzőnél is- Krupa Sándor, Box 250, Dewitt, Mich. 48820.