Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1984 (91. évfolyam, 1-50. szám)

1984-05-27 / 21. szám

4. oldal Húsvét 6. vasárnapja Olvasmány az Apostolok Cselekedeteiből (8, 5—8,14-17) (Amikor kitört a keresztényüldözés) Fülöp (diakónus) Szamaria városába ment, és hirdetni kezdte az ottani lakosoknak Krisztus örömhírét. A néptömeg feszülten figyelt Fülöp szavaira. Érdeklődéssel hallgatták, és felfigyeltek azokra a csodajelekre, amelyeket művelt. A tisztátalan lelkek ugyanis nagy kiáltással eltávoztak sok ördögtől megszállott emberből. Még sok béna és sánta is meggyógyult. Nagy is lett az öröm abban a városban. Amikor a Jeruzsálembentartózkodó apostolok meghallották, hogy Szamaria befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. Ezek odaérkezésük után imádkoztak értük, hogy szálljon rájuk a Szentlélek. Még ugyanis egyikükre sem szállt le, mivel addig csak Jézus nevében voltak megkeresztelkedve. Rájuk tették tehát kezüket, s azok megkapták a Szentlelket. Ez az Isten igéje. Zsoltár (65,1—3a, 4—7a, 16 és 20) Dicsérd az Istent, nagy világ! Ujjongva dicsérje Istent az egész világ, énekelje fölséges nevének énekét! Dicsérd az Istent, nagy világ! Minden nép hirdesse dicsőségének hirét! Mondjátok Istennek: „Csodásak műveid.” Dicsérd az Istent, nagy világ! Az egész föld imádjon téged, és mondjon éneket, szent nevednek zsoltárt zengjen! Dicsérd az Istent, nagy világ! Jertek, lássátok Isten tetteit: félelmetes csodákat művelt az emberért. Dicsérd az Istent, nagy világ! Szárazfölddé tette a tengert, és folyóvizén hozta át választott népét. Dicsérd az Istent, nagy világ! Örvendezzünk tehát őbenne, mert hatalma örökké megmarad. Dicsérd az Istent, nagy világ! Mindnyájan, akik félitek az Istent, jertek, halljátok, elbeszélem, mily nagy csodákat tett velem. Dicsérd az Istent, nagy világ! Áldott az Isten, mert meghallgatta imádságom szavát, és nem vonta meg tőlem kegyelmét. Dicsérd az Istent, nagy világ! Szentlecke Szent Péter apostol első leveléből (3,15-18) Testvéreim! Urunkat, Jézus Krisztust szentül őrizzétek szivetekben. Legyetek mindig készen arra, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi tőletek, mi az alapja a ti reménységeteknek. De mindig szeliden, tiszteletet tanúsítva és jó lelkiismerettel válaszoljatok, hogy akik Krisztusban való szép életetek miatt becsmérelnek titeket, éppen rágalmaik miatt maradjanak szégyenben. Jobb ugyanis, hogy inkább jótetteitekért szenvedjetek, ha ez az Isten akarata, mintsem gonoszságaitokért. Hiszen Krisztus is meghalt egykor a bűnök miatt, az ártatlan a bűnösökért, hogy Istenhez vezessen minket; test szerint megölték ugyan, de a lélek szerint életre kelt. Ez az Isten igéje. Alleluja! Jézus mondja: „Aki szeret engem, megfogadja szavamat. Atyám is szeretni fogja, és hozzá költözünk.” Alleluja! Evangélium Szent János könyvéből (14,15—21) Jézus búcsúbeszédében ezt mondta tanítványainak: „Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat. Én pedig kérem majd az Atyát, és ő más Vigasztalót ad nektek: az igazság Lelkét, aki örökké veletek marad. A (hitetlen) világ nem kaphatja meg őt, mert nem látja és nem ismeri; ti azonban megismeritek, mert állandóan veletek marad, és bennetek lakik. Nem hagylak titeket árván, ismét eljövök hozzátok. Rövid idő, és már nem lát engem a világ. De ti láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok majd, hogy én Atyámban vagyok, ti pedig énbennem, és én tibennetek. Aki parancsaimat elfogadja és megtartja, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom neki magamat.” Ezek az evangélium igéi. Szomorú szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy ÓZDY SÁNDOR -4-az argentínai Córdobában elhunyt. Nyugodjék békében! A KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA I Szombat vagy vasárnap az Úr napja? Egy adventista csoport magyar röplapokon is terjeszti tanait. Egyik ilyen röplapjuk azt igyekszik bizonyítani, hogy vasárnap helyett ma is szombaton kellene az Úr napját ünnepelni, amint a zsidók teszik, az adventistákkal együtt. Felsorolják azokat a szentírási helyeket, amelyek a zsidók számára előírták a sabbat (pihenőnap) megünneplését, s hivatkoznak arra is, hogy az apostolok is szombatonként keresték fel a zsinagógákban a zsidókat, hogy nekik ott Krisztusról beszéljenek. Ez természetes. Ha a zsidók szombatonként gyűltek öszsze a zsinagógákban, hiába mentek volna oda az apostolok vasárnap igehirdetésre. Tévesen azonban azt is állítja a röpirat: a Szentírásban A győri kegykép története 1649-ben nehéz napok köszöntöttek az írországi katolikusokra. A protestáns angol uralom üldöztetése elől menekülnie kellett Walter Lynch püspöknek, aki a clonferti egyházmegye püspöke volt. Az ír főpásztor Bécsig jutott el, és ott találkozott Püsky János püspökkel, aki érdeklődéssel tekintette meg az ír főpap által magával hozott szép Mária-képet, és a bujdosó apostolutódot meghívta magához Győrbe. Menedéket adott neki, kinevezte a székesegyház kanonokjává, majd helynökévé tette. A győriek megszerették a jámbor, jószívű ír püspököt, aki otthont talált a magyarok között. 1663-ban halt meg. A Mária-kép, amit magával hozott Írországból, a győri székesegyház falára került. Több mint harminc év telt el, amikor 1697. március 17- én rendkívüli esemény történt az Írországból származó Máriaképpel. Ez a nap Szent Patriknak ünnepe, aki az írek apostola és megkeresztelője volt. Népe otthon ezekben a napokban újra az üldöztetések keresztjét hordozta katolikus hitéért. A Szent Szűz együttérzett szenvedő ír népével, és a magyar székesegyház falán függő Mária-kép szeméből véres könnyek csorogtak. Reggel hat órától kilencig tartott ez a megmagyarázhatatlan jelenség. Alighogy észrevették a jámbor hívek a könnyező képet, a hír nyomban szétszaladt a városban, és a székesegyház zsúfolásig megtelt a megdöbbent emberekkel. Kijött az egyházi hatóság is: levették a képet a falról, és úgy vizsgálták meg közvetlen közelről, de a véres könnyek továbbra is folytak a Szent Szűz szeméből. A könnyek egy részét kendővel itatták fel. Ma is őrzik a kendőt, amelyen halványan ugyan, de még láthatók a könnyek nyomai. Az akkori győri várkapitány, Siegbert Heister generális maga is szemtanúja volt a csodálatos eseménynek, és egyik legbuzgóbb sürgetője lett annak, hogy a kegykép mielőbb oltárra kerüljön. Az akkori püspöki hatóság alaposan kivizsgálta a történteket, s hosszas és komoly mérlegelés után megengedte — hét évvel az esemény után —, hogy oltárt emeljenek a kegykép számára a székesegyház északi hajójában. Néhány évtized múlva gróf Zichy Ferenc volt a győri püspök, s az ő parancsára emelték a mai barokk oltárt, és a kegyképet ezüst keretbe foglalták. Zichy püspök — ha Győrben tartózkodott — mindennap meglátogatta a Szent Szűz képét, s órák hosszat imádkozott előtte. Úgy rendelkezett, hogy a kép előtti kriptába temessék k ip majd el. A kripta fedőlapjának feliratát ő maga írta meg és vésette márványba: „E helyen készíttettem neked, az Isteni Kegyelmek Anyjának oltárt, magamnak pedig sírboltot, hogy a te közbenjárásodra Egyszülött Fiadnál lelkem üdvösségére szolgáljon a hívek könyörgése, amíg az oltár árnyékában pihenek, amit neked szenteltem. Az egész örökkévalóságon át a tiéd: gróf Zichy Ferenc győri püspök. " Breyer István püspök 1935-ben rendezett nagy ünnepséget a kegyképnek, és amikor 1940-ben meghalt, gróf Zichy Ferenc mellé temetkezett. 1947-ben pedig, amikor a Szent Szűz könnyeinek 250. évfordulója volt, a hívek hatalmas tömege tette felejthetetlenné a jubileumot. Az akkori megyés püspök, Papp Kálmán, a Szűzanya nagy tisztelője volt. Jubileumi szentbeszédének szavai mai is komoly figyelmeztetésnek számítanak: „Isten üzent a magyar népnek a Szűzanya véres könnyeivel. Mintha csak azt mondaná, hogy amikor súlyos idők vannak, akkor jön a lelkek nagy órája, az egész emberek ideje, akik nem félkézzel, nem ímmel-ámmal, hanem egész lelkük feláldozásával, szívük vérével iparkodnak imádkozni, dolgozni és Istennek szolgálni. Ilyenekre volt szüksége az országnak 1697-ben, és ilyenekre lenne szüksége ma is. " sehol sincs szó arról, hogy a keresztények kezdettől fogva az Úr feltámadásának napjára tették át az Úr napját. Igaz, kimondottan nem írja a Szentírás, hogy a keresztények ezentúl szombat helyett a vasárnapot ünnepelték meg, azonban erre lehet következtetni abból, hogy a trpási hívek „a hét első napján" (azaz vasárnap) tartották a kenyérszegést, mert Szent Pál „a szentek számára gyűjtendő alamizsnát" erre a napra rendelte: „A hét első napján mindegyiktek tegye félre és gyűjtse össze, ami tőle telik, hogy ne akkor kelljen gyűjteni, ha majd megérkezem.” Az Úr napja kifejezéssel a Jelenések könyvében találkozunk. A legrégibb egyházi írók ugyancsak arról tanúskodnak, hogy a keresztények vasárnap tartották az Úr napját. Az adventisták vádja (amit a magyar röplap nem említ), hogy a vasárnapot csak a negyedik században vezették be, nyilvánvaló tévedés, melynek legfeljebb annyi alapja van, hogy Konstantin császár 321-ben a vasárnapot állami ünnepnapnak tette meg. A vasárnap megülésében két elem van: az istentiszteletnek és a pihenésnek parancsa. Az első tisztán vallási, az utóbbi társadalmi jelentőségű, bölcs gondoskodás, hogy a munkás idő előtt ki ne merítse erőit. Az ember testi teljesítőképessége s a hat munkanap között valami összefüggés van, amit ma már a tudomány egészségügyi és népjóléti szempontból szükségszerű ténynek ismer el, aminek szükségességét azonban kezdettől fogva csak a természet Alkotója láthatta előre. Helyesen mondják, hogy a vasárnap a szegények szabadságlevele. De ezenkívül a vasárnap a családi kötelék megerősítője s megújítója, a templomi közös istentisztelet révén pedig a társadalmi válaszfalak és szociális ellentétek áthidalója. Ezért már Nagy Konstantin óta állami védelem alá is helyezik a vasárnapot a keresztény országok. A magyar vasárnap elnevezés onnan származik, hogy a XI. században az Úr napján istentiszteletre összegyűlt nép vásárt is tartott, míg Szent László ezt el nem tiltotta. Az említett magyar nyelvű adventista röplapból is láthatják a katolikus hívek, hogy nem elég a Szentírást olvasni s idézni, hanem ismerni is kell egy kissé az egyháztörténelmet és az Egyház tanítását is, mielőtt értelmesen hozzászólhat valaki a katolikus tanításokhoz. Mivel az adventisták természetesen angolul is terjesztik tanaikat (a Plain Truth folyóiraton és más kiadványaikon keresztül, amelyekben gyakran tévesen idézik a Szentírást, de egyébként nagyon értelmes cikkeket közölnek), könnyen tévedésbe ejthetik olvasóikat tanításaikkal. Jaszovszky József atya nyugdíjba vonul Jaszovszky József atya, a San Franciscó-i magyar katolikus misszió lelkésze április 25-én az alábbi levelet intézte főpásztorához, John Quinn érsekhez: Your Excellency, My Dear Archbishop, With the consoling feeling of these words: “Tu es sacerdos in aeternum..." I am asking your approval for my retirement, namely I wish to become a retired missionary priest after having served God and our American and Hungarian people in California, in Austria, in Hungary since my ordination to the priesthood in 1931, throughout 53 years. Thanking your understanding, prayers and help in our problems and difficult affairs, I am respectfully in the love of Christ, Joseph Jaszovszky Quinn érsek a következőket válaszolta: Dear Father Jaszovszky, I have your beautiful letter expressing your desire to retire. I recall our conversation several days ago and your letter reflects that conversation. As I mentioned to you on that occasion, it is my understanding that upon retirement you will remain in your rooms at Saint Patrick 's Seminary. You have served the Church under the circumstances of severe persecution with great valor and courage. Your presence in this Archdiocese has been a great blessing to the Church here; and in the name of the Church, I express the deepest gratitude to you. As time passes, you may have questions about specific aspects of your retirement and I want to assure you of my desire to be of service to you. Wishing you God's blessing and with all good wishes I remain Sincerely yours in Christ, John Quinn Archbishop of San Francisco Imádkozni A mai anyagias világban néhány felebarátunknak furcsán hangzik ez a szó: imádság. Egyesek — akik okosoknak, praktikusoknak tartják magukat — mint ódivatúakra néznek ránk, amikor azt mondjuk: Imádkozzunk egymásért! Ezek azt állítják, hogy az erőnk megfeszítésével végzett munka nem szorul rá az imádságra. Nézzünk csak bele őszintébben, mélyebben ebbe a kérdésbe! Mi Istenben hívők is úgy tartjuk, hogy „úgy dolgozzál, mintha az eredmény csak tőled függne, de imádkozzál is mellette úgy, mintha munkád eredménye csak Istentől függne". Mi értelme és haszna van az imának? Értelme az, hogy Isten segítségét, áldását kérem munkámra, bocsánatát kérem tévedéseimre, s hálát adok neki minden jóért. S mindezt azért teszem, mert hiszem, hogy van felettem Teremtő Isten. Aki nem hisz Istenben, annak természetesen értelmetlen dolog lenne imádkozni. Érdekes azonban, hogy éppen ezek a nem hívők, nem imádkozók emlegetik és jajkiáltják Istent a leghangosabban, amikor betegágyukban szenvednek. Nem lenne okosabb már előre megtanulni imádkozni? Hogyan lehet haszna az imának — kérdik —, hiszen Isten nem hallja hangomat, imám mormolását, rózsafüzérem pergetését? Hogyan tudna odafigyelni száz- és százmillió ember imájára? Azt, hogy Isten miként hallja meg imánkat, senki sem tudja megmagyarázni. Ha értenénk Istent, akkor mi is olyanok lennénk, mint Isten. A hangya sem érti, hogy az ember mikor és miért tapos rá csizmájával, s miért vigyáz máskor a lépésére, hogy megkímélje őt. De találhatunk emberi hasonlatokat is, amelyekkel, legalább megközelítően, felfoghatjuk az ima értelmét és hasznát. Az egyik ilyen hasonlat az elektromos áram, a rádió, a televízió, a lézer kisugárzása. Hiába van kiváló lámpám, rádióm, ha azt nem kapcsolom be az áramkörbe, és nem állítom a megfelelő hullámhosszra. Isten — emberi nyelven szólva — az egész világmindenség elektromos központja, energiája. Ebből veszi erejét, életét a nap, a kozmikus sugarak, az egész természet, a növény- és állatvilág s mi, emberek, te is, én is. Amint az Istenből kisugárzó energia megszűnik, mindennek vége: te is befejezed az életet, én is. Az anyag nem élhet Isten energiája nélkül. Ez az energia behálózza az egész világot. Itt vonul el mellettünk, körülöttünk mindenfelé, csak hozzá kell nyúlnunk, és merítenünk belőle. Kifogyhatatlan. (Anélkül, hogy panteizmust akarnánk vallani, ez az Isten erejéről szóló földi hasonlat segíthet az ima megértésében.) Az imádság bekapcsolódás Isten kisugárzó energiájába, erejébe. Lelkem rádióját, televízióját beállíthatnám a gonosznak, a sátánnak a hullámhosszára is. De én Istennek, a Menynyei Atyának a hullámhosszára állítom be a lelkemet. Az ő adóállomását akarom hallani, az ő képeit nézni, az ő biztató vigasztalását élvezni." És ezt a vele való kapcsolatot imáim és fohászaim, szent énekeim útján tartom vele. Imám lehet gondolatbeli, szóbeli, saját szavaimmal, az imakönyvemből, rózsafüzéremből. Mindegy, hogyan, csak őszintén, szívből bugyogjon, és akkor mindig megmaradok az ő atyai szeretetében. Tudok imádkozni? ***** Levelezőimmel itt közlöm új címemet: dr. Szépe László Rt. 114, Sixes Road Canton, Georgia 30114 1984. május 27.