Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1987 (94. évfolyam, 1-50. szám)
1987-12-20 / 48. szám
8. oldal KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Filippi István: Szakadárok, csoportok és szekták A mainzi „Johannes-Gutenberg-Egyetem" professzora, dr.phil.Werner Weidenfeld, az „európai gondolat" újraélesztéséről írt tanulmányában kifejtette, hogy Európa a hellénrómai kultúrát felváltó kereszténység alapkövén nyugszik: ,,A római birodalom bukása és a római császárság felbomlása után kizárólag a nemzetközi latin nyelvű Római Katolikus Egyház alkotott szellemi egységet és képezett erősen zárt kört az állandóan terjeszkedni akaró Iszlám ellen. Központi vezetésű Ecclesia volt ez, a „Res publica Christiana", mely nem ismert különbséget latinók, szlávok, germánok és másfajtájú népek között, hanem Krisztus megváltásában eggyé forrasztotta őket. Latin nyelvű egyetemek épültek, hol különböző nemzetek fiai tanultak. Szellemi tartalommal teltek meg a művészetek: festészet, szobrászat, irodalom, könyvnyomtatás és zenekultúra, de morális célok felé haladt a tudomány is. Később, az Újkor kezdetén, kiterjedt a Világ: távoli kontinenseket, idegen kultúrájú népeket fedeztek fel, reformátorok, humanisták és szabadgondolkozók jelentek meg a színen, így Európa lassan elveszítette vezető szerepét és csak földrajzi fogalommá vált. Azóta sem billent helyre az egyensúly, mert a kereszténység ,,leváltása" és másfajta nemzetközi csoportosulások létrehozása újabb és újabb konfliktusokat, sőt háborúkat is okozott. ” Nem vagyok sem történelem -, sem egyháztudós, de ha tanulmányozom az elmúlt évszázadok eseményeit, akkor nagyon is igazat kell adnom a mainzi professzornak. Ha az Egyház elveszti fix pontját és vitákba keveredik, akkor az minden esetben tragikus következményeket von maga után. Már a negyedik évszázadban kezdődött, de kis híjján háromszáz évig tartott az ariánus szakadárok vallási irányzata, kik Jézus Krisztust csak Istenhez hasonlónak, de Vele nem egyenlőnek mondották. Ezt próbálta leállítani a niceai zsinat 325-ben, de nem eléggé erélyesen. Valójában a sokfajta szakadár elméleteknek nagyon is politikai háttere volt, hiszen a nyugati germán gótok és a keleti görög-szláv keveredett népek vezérei már akkor át akarták venni Rómától a központi vezetés kormányát. Győzött a kívülálló harmadik erő és 711-ben a mohamedán Tarik, Gibraltáron keresztül elfoglalta Spanyolország déli részét, majd Portugáliát. Hihetetlen, hogy 600 évig uralkodtak ott és csak 1492-ben sikerült az utolsó mór gyarmatosítókat kiűzni Granadából. Sajnos a győztesek sem voltak jobbak náluk. „Vigyázzunk a kritikával, mert a már megszállást követő állami Inquizició papjai szintén szakadárok voltak Spanyolországban és nem sokat törődtek a távoli római pápával. Egyházi törvényszékek keretében ítélkeztek, de valójában állami hivatalnokok voltak. " (Dr.Peter Weltl: Weltgeschichte, Südwest-Verlag) Néhány évtizeddel később újabb vallási nézeteltéréseknek álcázott, de végeredményben politikai hatalmi harcok bontották meg Európa egységes világnézetét. Többrendbeli reformátorok és ellenreformátorok lázították, majd vallásháborúk tizedelték az ártatlan lakosságot, kik hithű keresztények akartak maradni, de maguk sem tudták, hogy melyik oldalra álljanak. Harminc évig mindkét fél egyenlő arányban gyilkolta felebarátait. Csak akkor tértek észhez az egymással marakodó egyház fiak, amikor már Bécset ostromolta a török. Százötven évig nem törődtek Szent István nemzetével! Nincsen új a nap alatt, tehát senki sem tanul a más kárából, gyakran a sajátjából sem! Közel-Kelet még mindig forrong: shiita és szunita muzulmánok, arabok és zsidók ölik egymást. Évtizedek óta csak őrájuk irányulnak a világsajtó reflektorai, míg Közép- és Keleteurópa népeivel nem törődik senki sem. Időközben átlépte Európa küszöbét, elérte közepét és minden viszályt kihasználva, lépésről-lépésre az Atlantióceán felé terjeszkedik az európai keresztény kultúra legveszélyesebb ellensége: a pánszláv bolsevizmus. Rómát ismét szakadárok boncolgatják és annyifelé szagatják, hogy látszólag minden egyházközségnek más és más „irányvonala" van: „marxistakatolikusok”, „felszabadítóteológusok”, „szekszuálisszabadelvűek”, az ariánusokat jóval túlhaladt „földreszegezettek”, a „Küng-féle szekularizálók" és végezetül „Marcel Lefebvre konzervatív hívei", kik megtagadják a II.Vatikáni Zsinat határozatait. Most ezekről szeretnék egy-két szót szólni. Frankfurt városának több mint 30 katolikus temploma van, a közeli Wiesbadennek is legalább ennyi. Ezek egyikében, a St. Athanasius ,,privát”-kápolnában tartott évek óta szentmisét Hans Milch plébános. Sajnos, jogtalanul, mert a német püspökség nyolc évvel ezelőtt elbocsátotta az egyházi szolgálatból, így el kellett hagynia előző „munkahelyét”, a Szent Márton plébániát. Micsoda szörnyű bűnöket követett el Milch atya? Hívei szerint csak annyit, hogy továbbra is úgy mondotta a Szentmisét, mint ahogyan azt papnövendék korában tanulta: latinul, az oltár felé fordulva, „konzervatív” miseruhában. Sokan látogatták, fiataloköregek vegyesen, kik nem fértek be a kis templomocskába, ezért vasárnaponként többször kellett misét tartani, hogy mindenki megkaphassa az Oltáriszentséget. Érvényes volt, vagy sem, azt döntse el a Szentatya, én nem tudom, mert még soha sem voltam ott. Milch atya, kétezer taggal megalapítota az „Actio Unica Spes”imatársaságot és körlevelében kijelentette, hogy fenntartás nélkül követik Lefébvre püspök tanításait. Augusztus 8.-án, szombaton este, hiába várták papjukat az egybegyűlt hívek, mert az holtan feküdt lakásának padlóján. Gyilkosa, miután késsel ledöfte a 63 éves lelkészt, egy fából faragott lándzsát kalapált annak szívébe. A nyomozók már vasárnap este letartóztattak egy háborodott elméjű olasz csavargót, aki magát Mózesnek képzelte és főleg papokhoz járt koldulni. Ettől függetlenül szállodában lakott. Szobájában több falándzsát találtak a rendőrök. — Lázadó démonokat űzök el velük! — dadogta a nyomorust, de többet nem lehetett kiszedni belőle. „Több, mint 600an vettek részt a bestiálisan meggyilkolt Milch atya temetésén, — írja az ,,ABENDPOST" munkatársa, Claudius Simon, — de legalább ezer ember követte a gyászmenetet. Harmincöt „rebellis pap" és egy diákküldöttség búcsúztatta az elhunytat. Sok hívő kérdezi, hogy miért nem engedélyezett a német püspökség gyászmisét tartani a Szent Márton temlomban és miért nem harangoztak a gyászmenet alatt? Halálon túl tart az ellenségeskedés?” Világos, hogy nem szabad kétségbevonni a Római Katolikus Egyház vezető szerepét, viszont ezt csinálják a felszabadítási teológiát hirdető baloldali papok is, mégsem büntetik őket ekkora szigorral! II. János Pál pápa érthetően beszél mindenütt és állást foglal a marxista tévtanok ellen, tehát nincsen szükség „avignoni ellenpápákra". Ha egyházunk testének tagjai végre követnék a Fejet, akkor nem szaporodnának a „rebellis” felekezetek! Vannak súlyosabb eltévelyedések is! Névtelen körlevelet kaptam Amerikából. Ez állt a többoldalas füzet utolsó oldalán: „A magyar egyház hittudományi intézetének közleménye.” Ezen kívül sem cím sem név nem található sehol sem. Sokakat félrevezethet ez a két-három emberből álló „intézmény”. Felülről oktatják olvasóikat a névtelen szerzők, kik a turini lepelről megjelent újságcikkeket felhasználva, a judeai kereszténység római egyházának nevezik a Vatikánt és erősen támadják a Szentatyát. Meglepő tudatlanságot árulnak el azzal, hogy Krisztust szumér TUR AN-nak nevezik és csodajelnek tartják azt, hogy a „lepedő” éppen TURIN városába került. Annyit viszont illene tudni, hogy csak németül nevezzük Torinot Turinnak, úgy mint Wient Bécsnek. Az sem igaz, hogy a Szentatya „letagadná” a turini leplet, de még nem időszerű az egyház végleges állásfoglalása. Erről így ír Werner Bulst, jezsuita professzor: „A halotti lepel különleges módon a mi korunk ajándéka. A legmodernebb tudomány és technika eszközeivel csak mi tudtuk komolyan megvizsgálni valódiságának régi problémáját. 1987 elején jelentette a sajtó, hogy II. János Pál pápa, mint a torinói lepel tulajdonosa és Anastasio Alberto Ballestrero torinói bíboros érsek, mint a lepel őre, hozzájárult a lepel rádióaktív viszgálataihoz. Hat nemzetközileg elismert kutatóintézet, egymástól, függetlenül végzi el a méréseket. 1988 húsvétjára tervezik az eredmény nyilvánosságra hozatalát.” A „szumi-turáni” szekta fontoskodó „hitmagyarázói” csak az otthoni Egyházügyi Hivatalnak tesznek szívességet, mert bizonyítékot szolgáltatnak nekik ahhoz, hogy a nemzeti emigrációt rágalmazhassák. Ugyancsak Amerikában terjed a ma már hárommillió tagot számláló „Moon-szekta”, mely szintén a kereszténységből meríti „hittételeinek” javarészét. Hogyan keletkezett ez a mozgalom? Erről „hivatalos” brossúrát terjesztenek: „Sun Myung Moon 1920. január 6.-án született Koreában. Paraszt szülőktől származik, kik kezdetben Konfucius tanait vallják, majd áttérnek az amerikai presbiteriánus keresztény hitre. Egyetemi tanulmányait Tokióban végzi, de 1944-ben visszatér hazájába, hol a japán megszállást kommunista rémuralom váltja fel. Letartóztatják és 5 évi kényszermunkára ítélik. Napfelkeltétől napnyugtáig dolgozik a Hung- Nam-i rabszolgatáborban egy marék rizsért és forró vízért. Ott tervezi a világ összes vallásainak egyesítését a kommunizmus ellen. Híveket is szerez rab társai között, ezért halálra ítélik, de MacArthur tábornok UN-csapatai kiszabadítják őt fogságából. Szöulban megalapítja szektáját, templomot épít, majd Amerikába utazik, hol olyan sikeresen szervez, hogy ma már hatalmas vagyonnal rendelkezik. Szerényen él és jövedelmének jórészét a kommunizmus elleni harcra fordítja. Jelmondata: „Mi azért vagyunk itt, hogy az igazságért éljünk, úgy, ahogyan Jézus Krisztus élt. Ez nem teológia, nem filozófia, hanem Isten igazsága.” Moon hittételeit minden pap mondhatná a szószéken, mégis mi az oka annak, hogy aránylag rövid idő alatt 3 millió fiatalt tudott beszervezni szektájába, főleg a menekültek köreiből, itt Németországban? „Korunk valódi antikrisztusa a kommunizmus, — írja. — Sem fizikai, sem szellemi eszközökkel nem győzhetjük le azt, csak akkor, ha Krisztus hatalmát nem csak hirdetjük, hanem élünk is azzal ” Látszólag egyetérthetünk ezzel is, de joggal kérdezhetjük, hogy miért kellett ilyen örök igazságokkal szektát alapítani? Mert Moon sajátmagát tartja Krisztus modern megtestesítőjének, az új Messiásnak! Jóhiszemű keresztény fiatalok a Moon-szekta tagjai, kik visszautasítják a kommunista propagandát, de észrevétlenül haladnak egy másik útvesztő felé. II. János Pál pápa nagyon jól látja ezt is és hittérítő útjainak állomásain többszázezer fiatal előtt nyíltan elemzi a marxista kommunizmus és a kereszténység közötti áthidalhatatlan szakadékot. Ha mindenki a Szentatya mögé állna, akkor eltűnnének a szekták és a kétezredik év hajnalán újjászületne a szabad, keresztény Európa! SZENT LÁSZLÓ TÁRSASÁG ÉS REND ÉVI ÜLÉSE A Szent László Társaság és Rend évi ülését Clevelandban november 28-án tartotta a Magyar Kongresszus keretein belül. Az évi ülés dr. Mustos István (Trenton, NJ) imájával kezdődött, majd Szent Királyi János széktartó köszöntötte őexcellenciája dr. Kada Lajos érsek urat, aki a Vatikánból jött közénk. Meghatóan szép beszédet intézett a lovagokhoz, kiemelve Szent László király érdemeit. A szép számmal megjelent Lovagok melegen ünnepelték az Érsek urat. Szent Királyi János széktartó megemlékezett az elhunyt dr. Irányi László püspök úrról, a Szent László Társaság és Rend kormányzójáról, majd v. Páncélos Mihály, a Rend szertartás mesteréről. Negyedi Szabó Margit a róluk szóló megemlékező verseit, Könnyű László lovag olvasta fel. A Széktartó beszámolt a Rend ügyeiről, majd a következő új lovagokat avatta fel: Márton Lászlóné született Végh Lidia (Wisconsin), aki hosszú évekig élt a felvidéken, ahol magyarságmentő munkát végzett, mint tanítónő. Horváth László (New Jersey) zeneszerző, karnagy, zongoraművész, aki „Song for Cardinal Mindszenty” és „English Mass” angol nyelvű zeneműveivel nagy sikert ért el. II. János Pál pápa is dicséretben részesítette. A „Cantata Hungarica” zeneművét az Árpád Akadémia arany éremmel jutalmazta. v. Kemes László, a clevelandi Egyesült Egyletek 14 éve élén álló elnökit, a magyarságért végzett munkája elismeréséért. Márton Lászlót (Chicago), aki már a Rend tagja volt, de most lett formálisan felavatva. Dr. Kada Lajos érsek úr megáldotta a most felavatott lovagokat és a Társaság és Rend tagjait. A meghatóan szép évi ülés még sokáig emlékezetes lesz számunkra. T. Dombrády Dóra Szent László lovagkeresztes lovag 1987. december 20. Bujdosó Bálint: ROVÁS A ROMOKON (versek), Boardman, Ohio: Homeland. Fűzve 199 oldal. Ára a portóval együtt $12.00. Megrendelhető a Vasárnaptól, a pénz előzetes beküldésével: P.O.B. 2464, Youngstown, Ohio 44509. A szerző, a kiadó és néhány műpártoló közös áldozatával végre megjelent emigrációnk egyik legszerényebb és legtehetségesebb költőjének első önálló verseskötete. A külföldi költők sorsának szimbolizálása ez a késő virágzás. A szeptemberi nap fáradt ragyogása, utolsó fellobbanása. A kitűnő pap-költő versei 1945-től a menekülő sorssal kezdődnek Németföldön: ,,És mert leírom, hasztalan betűket róva, miket már holnap vagy hétszáz év múlva (mindegy) maga alá temet a hullam, a törmelékhegy. A hun folyó is sivatagba fűlt. A próba: nemzetté lenni, meddő téma, vesztett játék... Mind vízbe fűlő, ki egy utolsót kiált még, egy omló kőre (vízbe vagy a szent kőre?) véselt vén hun betűt: ,A törvény áll s örök Rendelések'...” Kóta Zoltánnak, azóta kidőlt sorstársának ajánlotta „Folyók' című versét: ,,Az Izár partja vak....... S az árva estét vakon dideregtem át magányos asztalomnak szélén, idézve Újhelyt, Kolozsvárt és Pestet, s a néma vizeket, melyek vissza sose folynak.” Mennyi keserűség húzódik meg a ,,Hazamegyünk’, az „Éneklő börtön” című verseiben és mennyi bánat bújkál „Egy farmert látok” soraiban .Fölugrik, járkál, keze reszket, ahogy fújja a csöpp keresztet. (Rajta idegen írás, Európából, régi — régi ifjúkorából...) S olykor —, furcsa, ki érti? Olyankor sír a kemény férfi.” És sorra jönnek Kosztolányi, Jókai, Vajk Úr, Rákóczi, Mindszenty, Imre öccse, a Kuruc, a Haza, a Honvágy, mind fénylő emlékek, örök sebek. Hányszor sírja vissza az elbocsátó szülőföldet. Emlékezés a vén Bácskára, Bácskai kesergő, Dal a City Hallról és a Sugovicáról. Hazai fák: ,,Óh régi fák, vén magyar bükkök, fűzek, hársak, el sohse tűntök! Bennem zúgtok, mint búgó, síró kürtök.” A bujdosásra enyhülést csak a Boldogságos Század (Kivándorló Génua tetőiről): ,Járj Indiákon a déli óceánon, Szétvertek Anyja s Tornya, Boldogasszony, kóbor népének ma is révet, hont mutasson, hol vert magyarra béke, béke várjon.” És végül, ha emlékezni és sírni akarsz (néha enyhülést hoz a sírás), itt „Az utolsó vonat”: ,,A kerék csattog. Nincs megállás. Elhúz a város, egy ólmos-párás. ím kifutott az utolsó vonat... Kolozsvár halott csöndben ott maradt ” * Legyen a „ROVÁS A ROMOKON” a magyar verskedvelők velemjárója és eredményezze, hogy a második és harmadik kötet is mielőbb megjelenjék. RABTALÁLKOZÓ NEW BRUNSWICK-BAN A Volt Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (VMPFSZ) évi hagyományos összejövetelét 1987. november 22-én délután tartotta a New Brunswick-i Magyar Református Templom kultúrtermében. Elsőnek, többek köszöntése után, Tollas Tibor költő, a Nemzetőr főszerkesztője, politikai beszámolót tartott, majd rátért a magyarországi ellenzék munkájának ismertetésére. Kiemelte Rácz Sándor munkásvezér amerikai útjának jelentőségét. Majd ismertette a Magyar Szabadságharcos Szövetség, a VMPFSZ és az RMDSZ által elfogadott határozatot, amely az 1988. évet a MAGYAR SZABADSÁGHARC MÁRTÍRJAI EMLÉKÉVÉNEK NYILVÁNÍTOTTA. A jövő év június 16-án lesz 30 éve annak, hogy az utolsó törvényes magyar kormány tagjait legyilkolták. A határozat követeli, hogy a Kádárék hozzák nyilvánosságra az összes kivégzett bajtársaink nevét, kivégzésük helyét és idejét és földi maradványaikat adják ki hozzátartozóiknak. Tollas Tibor értékes beszámolója után költeményeit ismertette. Olchvári István MHBK vezető kívánságára pedig elszavalta a „Bebádogoztak minden ablakot” c. világhírű versét mély átéléssel és kitűnő előadókészséggel. A jelenlévők között láthattuk Tollas rabtársait, Kővágó József polgármestert, a VMPFSZ díszelnökét, Belső Gyulát, az Amerikai Magyar Republikánus Szövetség elnökét és sok szabadságharcost. Az irodalmi estét Páter Végvári Vazul, OFM felemelő szavai és imája zárta be. Majd a magyar himnusz és a hiszekegy eléneklésével végetért az ünnepély. A megjelentek nagy része azután a rabvacsorán vett részt, amelynek megnyitó imáját Páter Kiss Máté, OFM, a Szt. László Templom plébánosa mondotta. Majd Bácskai H. Béla, a politikai foglyok titkára köszöntötte a rabtársakat és átadta Tollas Tibornak a Szövetség emléklapját és a pápai érmét. Utána Helcz Tibor elnök a rabszövetség munkáját méltatta. Jelentette, hogy az évekkel ezelőtt elfogadott tervezet alapján a szövetség jelvénye elkészült, amelynek bemutatására felkérte Bogárd András rabtársat, a torontói szervezet vezetőjét. Majd a jelvények szétosztására került sor. Azok a rabtársak, akik nem voltak jelen, 3 dollár beküldésével Bácskai H. Béla titkártól igényelhetnek jelvényt 509 Elizabeth Drive, Eagleville, PA 19403 címén. A résztvevők között láthattuk Vigh Zsoltot, az RMOSZ Igazgatósága elnökét, dr. Pogány Andrást, a Magyar Szabadságharcos Szövetség orsz. elnökét, Nagytiszteletű Réczey Barnabás házigazdát, Szedfridt Józsefet, a „Magyar Tanya” elnökét, Somody Pál könyvüzlet tulajdonost és Szegedi Dénest, az RMDSZ igazgatóját. A rabvacsora rendezése Fodor Dezső bajtárs érdeme. Jelentőségteljes a rabtalálkozó azon határozata, amely magáévá teszi a VMPFSZ európai kongresszusa zárónyilatkozatát, amely követeli a szabadságjogok helyreállítását Magyarországon, a titkos, szabad választást több pártrendszer részvételével és az 1956-os mártírok teljes rehabilitálását. A nagysikerű rabtalálkozó és a vacsora a magyar hiszekegy elmondásával zárult. Politikai Fogoly Tudósító