Katolikus Szemle 7. (1893)
2. szám - Értekezések és elbeszélő czikkek - Karácson Imre: Janus Pannonius élete és művei (Második, befejező közlemény)
A boroszlói ünnepélyek után Janus Pannonius székhelyére tért vissza, aminek oka részint az volt, hogy egy török csapat Horvátországon keresztül Stájerországba tört, így tehát az alvidék is fenyegetve volt, részint mivel a jó viszony közte és a király között ekkor már lazulni kezdett. A király elhidegülésének és bizalmatlanságának okát Janus Pannonius az ő irigyei rágalmának tulajdonítja. Legalább egyes helyeken, mint a De se negrotante in castris czímű költeményében keserűen kifakad amiatt, hogy irigyei folyton rágalmazzák őt a királynál. A nagy király gyengeségei közé tartozott, hogy a hizelgést nagyon szerette, s ekkor különösen két idegen egyházi férfiú hízelegte be magát a királynál: az egyik volt Beckenstoer János, a másik a krétai püspök, ki mint pápai követ tartózkodott Mátyás udvarában.1) Janus Pannonius Galeottihoz intézett levelében a leghevesebben kikel különösen ez utóbbi ellen. »Elég nekem — úgymond — sz. Pál apostol, ki Epemenides költővel azt mondja: a krétaiak mindig hazudnak . . . mert ha ő nemzetségére nem krétai is, de azoknak püspöke, és pedig nem annyira a papságban, mint a hazugságban.«2) Ezek csakugyan ezért értek rágalmaikkal: Janus Pannonius elvesztette királya bizalmát, aminek következménye lett az is, hogy a király fölmentette őt a horvát-szlavonországi bánságtól, mely hivatalt eddig Thur Osvát zágrábi püspökkel együtt viselte. Mindez leverőleg hatott Janus Pannoniusra, s ehhez még egy másik csapás is járult, midőn hőn szeretett anyja az 1470. decz. 10-én 3) meghalt. Fájdalommal kesereg a 0(s))~vog de morte matris czímű megható elégiájában 1) Teleki, i. m. 445. 1. — 2) Epistolae Mathiae Oorvini. III. 31. 1. — 3) »Atra dies Nonas sequeris quae quinta Decembres.« öpvjvoc de morte matris.