Katolikus Szemle 20. (1906)
8. szám - Értekező czikkek, elbeszélések - Szeghy Ernő: A japánok vallási élete
A JAPÁNOK VALLÁSI ÉLETE. Az igazat megvallva, mindig mosolyognom kell, valahányszor statisztikai kimutatásokat olvasok arról, hogy Japánban hány híve van a shintó vallásnak, mennyi a buddhizmusnak, hányan követik Confuzse erkölcstanát, s mily számmal vannak a minden positív vallást tagadó racionalizmusnak hívei. Nem tudom ugyanis elképzelni, hogy a statisztika milyen tényekre alapítja ebbeli adatait. Tudvalevő dolog például, hogy legtöbb japánt születésekor shintó templomban mutatnak be és keresztelnek meg a maguk módja szerint; halotti ágyáról pedig buddhista papok kísérik nyugovó helyére. Ez a japán ugyan, a legjobb esetben, élete folyamán a számtalan buddhista és shinto szekta valamelyike hívének vallotta magát, de azért a mondottak alapján mégis csak nehéz volna eldönteni, hogy igazában melyikhez tartozott. Legtöbb esetben azonban egyáltalában nem vallott szint, s így hovatartozóságának kérdése még bonyolultabb lesz. Nem szabad ugyanis a mi vallási fogalmainkat alkalmaznunk a keleti vallásokra: ez utóbbiak távolról sem exkluzívek, s a japán még nagyon vallásos ember számba mehet, ha minden vallásból azt válogatja ki, ami épen szája izére van. Mellőzve tehát itt ama végtelenül bonyolult vallási rendszereket, melyeket a tudós kontok fejtegetnek iskoláikban tanítványaik előtt, s melyeknek labirintjeiben ők maguk látnak legkevésbé tisztán, csupán azt a vallásosságot akarom fejtegetni, összes babonás félszegségeivel együtt, mely a nép életében gyakorlatilag nyilvánul, s a Japánban utazónak minden lépten-nyomon szemébe tűnik. Az adatok nagy tömegéből természetesen csak néhány szembetűnőbbet válogathatok ki, hogy azokban ismertessem lelki világát ennek a kistermetű nagy népnek, mely már annyi ideje tartja lekötve az egész művelt világ figyelmét. Ezen cikk részben azonos egy felolvasásommal, melyet 1905. április 13-án tartottam a Budai Katholikus Körben.