Katolikus Szemle 27. (1913)
6. szám - Könyvismertetések és birálatok - Veress Endre: Possevino Antal: Transilvania
tüntette ki magát kortársai között. Utóbbi minőségében sokat utazott. Ismételten járt Francia-, Német-, Magyar-, Lengyel-, Orosz- és Svédországban s mivel utazásairól megfigyeléseket és leírásokat közölt, a földrajzi tudományoknak is jelentős szolgálatokat tett, így pl. a Commentario della Moscovia® című műve, mely rövid idő alatt több nyelven 9 kiadást ért, a városokat is leírja s a hozzámellékelt térképpel együtt sokáig egyetlen ismertetése volt az orosz birodalomnak. Fontosabb ennél azonban Erdélyről írt jelen munkája, melyet amainál nagyobb gonddal és utánjárással készített, azután, hogy XIII. Gergely pápa és Báthory István lengyel király megbízásából 1583 tavaszán Erdélyben járt, hogy ott a négy évvel előbb beküldött jezsuiták ügyeit rendbehozza s megnyissa a király s a pápa együttes költségén a rend kolozsvári iskolája mellé épített szemináriumot, mely aztán akadémiai ranggal működött áldásosan sokáig. Possevino északról jött be Magyarországba, a Krakóból Kassára vezető régi, százados postaúton. Innen az ecsedi és szatmári várak érintésével Somlyóra, a Báthoryak ősi fészkébe és Kolozsváron át Gyulafehérvárra ment, az erdélyi fejedelmi udvarba. Erdélyi tartózkodása alatt meglátogatta még a szászok legfőbb városát, Nagyszebent is, valamint a török végeken fekvő Váradot, melynek katholikus lakói immár évtizedek óta nem láttak katholikus papot. Az addigiaktól teljesen elütő életviszonyok nagyon meglepték Possevinot s tapasztalván, mennyire kevéssé vagy tévesen ismerik Erdélyt és múltját, visszatérve Lengyelországba a király mellé, a tőle kapott fölvilágosításokkal kiegészítő benyomásai és gyűjtött adatai tárházát s annak kincseit folyamatos szép stílusba öntve keletkezett ez a munka, melyet év végére befejezett, de a következő 1584 tavaszán ismételten átnézett és később is átjavított, azzal a szándékkal, hogy kiadja, amit azonban soha nem ért meg. Possevino eddig csak címe szerint ismert művének az a jelentősége, hogy első rendszeres leírása Erdélynek s a hozzácsatolt magyarországi részeknek, melyek iránt a XVI. század vége felé fordult nagyobb mértékben Európa figyelme, a Magyarország földjén lefolyó háborús és vallási mozgalmak miatt. Az öt könyvre osztott munka első fejezetében Possevino Erdély fekvése, folyói, földje, termékenysége, lakói és levegője leírását nyújtja. A szerző pontos helyrajzi ismertetését adja Erdély négy folyójának, a Marosnak, Oltnak, Körösnek és Szamosnak, megemlítvén azt is, hogy ez az utolsó, meg az első hajózható is kisebb hajókkal, melyeken sót hordanak Magyarországba. Aztán leírja a föld terményeit és állattenyésztését, valamint az arany-, ezüst- és sóbányákat, azzal a helyes megjegy- Erről Fraknói Vilmos is ír «Egy jezsuita diplomata hazánkban® c. értekezése 45. lapján. (Különlenyomat aKatholikus Szemle® 1902-ik évfolyamából.)