Katolikus Szemle 39. (1925)

7. szám - Könyvismertetések és birálatok - Mihályi Ernő: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei

meg abban, hogy kínzó kétségeik után a békét, megnyugvást és harmó­niát Istenben megtalálják. Régnier fenntemlített beszédében azt mondja Bordeauxról: « Ön Szalézi Szent Ferenc hazájából való s a lelkek irányítása érdekli. Ama válságokra, melyeken azok keresztülmennek, Ön megoldásokat ajánl s azokat a kötelesség tiszteletében, a lemondás nemességében, az áldozat hősiességében látja». Valóban e nemes elvek vezérlik Bordeauxt nemcsak regényeiben, hanem kritikáiban is. Megvan benne nemcsak a fogé­konyság, az éleslátás s az elmélyedésre való hajlam, hanem egyúttal az erkölcsi felfogás komolysága és emelkedettsége, valamint az írói felelős­ség, az írott szó jelentőségének tudata is, ami neki a kritika mai francia művelői közt is igen kiváló helyet biztosít. Birkás Géza dr. Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei. Közrebocsátja az Igazgatóság. III. k. 1921123. Budapest, 1924. 4°, 130 l. E műnek mindjárt külső formája méltó a kiadó tekintélyes intézmény­hez. Gazdagon meg van rakva illusztrációkkal. Van benne sok finom részlet­tanulmány, értékes összefoglalás, vannak benne sokat igérő kezdeményezések. Ameling megállapítja, hogy a Vatikáni és a Szépművészeti Múzeum két, összeillő töredéke, a Platonnak felajánlott fogadalmi dombormű a Kr. u. II. századból való, valószínűleg Kisázsiában készült realisztikus alkotás. Éles részletmegfigyelések jellemzik Hekler cikkét, mely a Szépművészeti Múzeumnak Kr. e. V. századból eredő tarentumi mészkőreliefjeit a pelo­ponnétoszi iskolába s ion hatás alá sorozza. Lederer Sándor szellemes analógiákkal bizonyítja, hogy a Szépművészeti Múzeum Volto Santo képe Piero di Cosimo keze alól került ki. Divald Kornél felsőmagyar­országi középkori fafaragásunkról és táblaképírásunkról végzett kutatá­sainak eredményeit foglalja össze. 177 nagyjában ép, 55 többé-kevésbbé csonka szárnyasoltárról, 16 kálváriaszoborcsoportozatról és 166 egyéb fából faragott középkori szoborról számol be. Kár, hogy fényképek hiánya s a levéltári kutatások nehézkessége miatt összehasonlító kritikát még nem gyakorolhatott rajtuk. Így is megállapítja, hogy Felsőmagyar­ország keleti felén Egeren át Nagyváradról, nyugati felében Esztergomon át Budáról nyerte művészi ösztönzéseit. Hekler közli érdekes megfigye­léseit, mint diadalmaskodott Lionardo lángelméje antik mintaképein. Meg­kapó a Lionardo és Apelles közt vont párhuzam. Éber László a pécsi alabastrom epitáfiumot a romanizáló németalföldi iskolának tulajdonítja. (XVI. század). Az obeliszk nem későbbre mutat? Pigler Andor Guido Reni két rajzának történeti jelentőségét állapítja meg. Ybl Ervin Szavojai Jenő levelezése alapján bebizonyítja, hogy a ráckevei bárok kastély Hildebrandt János Lukácsnak, a bécsi Belvedere építőjének legkorábbi műve. (1702.) Egyénisége tehát még itt nem bontakozott ki a maga tel­jességében. Meglátszik rajta Fischer v. Erlachnak hatása, olasz és francia

Next