Katolikus Szemle 39. (1925)
7. szám - Könyvismertetések és birálatok - Mihályi Ernő: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei
meg abban, hogy kínzó kétségeik után a békét, megnyugvást és harmóniát Istenben megtalálják. Régnier fenntemlített beszédében azt mondja Bordeauxról: « Ön Szalézi Szent Ferenc hazájából való s a lelkek irányítása érdekli. Ama válságokra, melyeken azok keresztülmennek, Ön megoldásokat ajánl s azokat a kötelesség tiszteletében, a lemondás nemességében, az áldozat hősiességében látja». Valóban e nemes elvek vezérlik Bordeauxt nemcsak regényeiben, hanem kritikáiban is. Megvan benne nemcsak a fogékonyság, az éleslátás s az elmélyedésre való hajlam, hanem egyúttal az erkölcsi felfogás komolysága és emelkedettsége, valamint az írói felelősség, az írott szó jelentőségének tudata is, ami neki a kritika mai francia művelői közt is igen kiváló helyet biztosít. Birkás Géza dr. Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei. Közrebocsátja az Igazgatóság. III. k. 1921123. Budapest, 1924. 4°, 130 l. E műnek mindjárt külső formája méltó a kiadó tekintélyes intézményhez. Gazdagon meg van rakva illusztrációkkal. Van benne sok finom részlettanulmány, értékes összefoglalás, vannak benne sokat igérő kezdeményezések. Ameling megállapítja, hogy a Vatikáni és a Szépművészeti Múzeum két, összeillő töredéke, a Platonnak felajánlott fogadalmi dombormű a Kr. u. II. századból való, valószínűleg Kisázsiában készült realisztikus alkotás. Éles részletmegfigyelések jellemzik Hekler cikkét, mely a Szépművészeti Múzeumnak Kr. e. V. századból eredő tarentumi mészkőreliefjeit a peloponnétoszi iskolába s ion hatás alá sorozza. Lederer Sándor szellemes analógiákkal bizonyítja, hogy a Szépművészeti Múzeum Volto Santo képe Piero di Cosimo keze alól került ki. Divald Kornél felsőmagyarországi középkori fafaragásunkról és táblaképírásunkról végzett kutatásainak eredményeit foglalja össze. 177 nagyjában ép, 55 többé-kevésbbé csonka szárnyasoltárról, 16 kálváriaszoborcsoportozatról és 166 egyéb fából faragott középkori szoborról számol be. Kár, hogy fényképek hiánya s a levéltári kutatások nehézkessége miatt összehasonlító kritikát még nem gyakorolhatott rajtuk. Így is megállapítja, hogy Felsőmagyarország keleti felén Egeren át Nagyváradról, nyugati felében Esztergomon át Budáról nyerte művészi ösztönzéseit. Hekler közli érdekes megfigyeléseit, mint diadalmaskodott Lionardo lángelméje antik mintaképein. Megkapó a Lionardo és Apelles közt vont párhuzam. Éber László a pécsi alabastrom epitáfiumot a romanizáló németalföldi iskolának tulajdonítja. (XVI. század). Az obeliszk nem későbbre mutat? Pigler Andor Guido Reni két rajzának történeti jelentőségét állapítja meg. Ybl Ervin Szavojai Jenő levelezése alapján bebizonyítja, hogy a ráckevei bárok kastély Hildebrandt János Lukácsnak, a bécsi Belvedere építőjének legkorábbi műve. (1702.) Egyénisége tehát még itt nem bontakozott ki a maga teljességében. Meglátszik rajta Fischer v. Erlachnak hatása, olasz és francia