Katolikus Szemle 17. (1965, Róma)

1. szám - Békés Gellért: Mi az értelme a mise reformjának?

Ez a tudatos és cselekvő részvétel a krisztusi istentiszteleten, — XII. Piusz pápa szavaival — ez az actuosa participatio a szentmise reformjának közvetlen értelme és célja. * * * De voltaképpen mire való ez a cselekvő részvétel? Ebben a lármás mai világban, felszínes, zaklatott életben nem volna-e üdvösebb áhítatra, bensőségre és csöndes elmélyedésre nevelni híveinket? Az Istennel való találkozásnak vajon nem alkalmasabb eleme a csend, mint a szó? S a lélek vajon nem nyílik meg köny­nyebben Isten felé magányos elmélkedésben, mint nyilvános szertartásokon? Nem okvetetlenkedő kérdések ezek, hiszen akik a liturgiai törekvésekre ellenvetésként felhozzák őket, a gya­korlatból merített emberi tapasztalatra hivatkoznak. Csend és beszéd, szemlélődés és tett, magány és társaság, úgy tűnik, ki­zárják egymást. A külső világ zavaró hatásának ellensúlyozására vajon nem éppen a személyes lelki elemek fontosságát kellene a vallási életben kiemelni? S vajon nem ezek biztosítanák-e igazán Istennel való kapcsolatunkat? A személyes lelki elemek jelentősége felől, főleg a mai vallási életben, semmi kétség. De zavart keltő félreértésre adna okot, ha az actuosa participatio-t a bensőség, az áhítat és az elmélyedés ellentéteként fognánk fel. Hiszen a csend üres, ha nem tölti ki a szóból megtermékenyült gondolat, a szemlélődés meddő, ha nem termi a tett gyümölcseit, a magány önző, ha nem találkozik embertársával a szeretet közösségében. A szó viszont a csendben érik, a tett a szemlélődésben, a szeretet a magányban. Ezek az eredeti emberi magatartások valójában nem hogy kizárnák, ha­nem inkább kölcsönösen kiegészítik egymást. Az ember életét — vallási életét is — nem elszigetelődésük, hanem egymást köl­csönösen éltető s arányosan egymásba fonódó harmóniájuk teszi teljessé. Ezért az actuosa participatio sem merülhet ki abban, hogy a hívek közös felállással, keresztvetéssel és térdhajtással, vagy a szövegek közös mondásával vesznek részt a szentmisén. Az aktív részvétel a mise cselekményébe való lelki belekapcso­lódást követeli, ebből viszont egyrészt hívő elmélyedés és isten­szeretet, másrészt tanúságtételre és a szeretet szolgálataira ser­kentő indítás származik. * * * Van azonban egy súlyos, sőt a kereszténység mai helyzetét tekintve döntő ok, ami kifejezetten sürgeti a szentmisén való aktív részvétel megvalósulását, s ez annak a szükségessége, hogy az egyház újra megszülessék a hívek lelkében. ..

Next