Katolikus Szemle 35. (1983, Róma)
3. szám - EGYHÁZ A VILÁGBAN - Skultéty Csaba: A pápa Ausztriában
maga alkot. Tudósok, művészek, publicisták, vigyázzanak oly szép és ma oly veszélyeztetett földünkre. Fáradozásukban mindig találkozni fognak az Egyház féltő gondjával. Ez az Egyház Jézusra tekint, akiről Pilátus azt mondta: Ecce homo! A teljes emberséghez vezető utat ő jelzi nekünk. « Óhajom, hogy sokaknak megadassák ennek a felismerése, nem utolsó sorban önök által » — mondta a pápa. Az ünneplés, amelyben részesítették, nem volt kisebb, mint amilyennek a sportstadionban az ifjúság részéről lehettünk a tanúi. — Vagy: II. János Pál látogatása az apácák által vezetett, súlyos betegeket, fogyatékosokat, ápolásra szoruló öregeket gondozó otthonban, ahol a mások segítségére szoruló ember méltóságáról beszélt, arról az ajándékról, amelyet az egészséges ember, segítsége révén, a betegnek és amelyet a beteg az egészségesnek adhat. Aki betegségben, fogyatékosságban szenved, ma sok mindent másképp lát, mint régen, ma jobban tudja, mi fontos az életben és mi nem. Ö, a pápa, megköszöni nekik oly értékes, néma prédikációjukat. — Kiemelendő még a széles távlat, az ökumenén is túlhaladó közösség keresése: az osztrák nagygyűlés a zsidókhoz és a mohamedánokhoz való közeledés fontosságát hangoztatta, maga a pápa pedig, a Heldenplatzon mondott beszédében, keresztény ember számára példamutatónak nevezte a ma Ausztriában is élő muzulmánok istenhitét. A záróaktus Máriacell volt, magyar történelmi zarándokhelyünk, amely — a régi nagy közösség jegyében — az osztrákoké és a katolikus szlávoké is. A pápa, Ausztria papjaival, papjelöltjeivel, szerzeteseivel és apácáival oda zarándokolt el, ahová, messze földről — mint szentbeszédében mondta — annyian mások, kezükben jogarral vagy vándorbottal. Reméljetek az Úrban, legyetek szilárdak és erősek, bízzatok — az aznapi zsoltár versét adta nekik útravalóul. Majd a bazilikában, az idős és beteg papok, szerzetesek és apácák köszöntése és velük elmondott imája után a Szent László királyunkról elnevezett kápolnába lépett, ahol letérdelve, csendben imádkozott Mindszenty József magyar prímás sírja fölött. Magyarországról nyolctagú püspöki küldöttség vett részt II. János Pál ausztriai látogatásán. Végül Jakab Antal erdélyi püspök is kiérkezhetett. A hívők között, örvendetes módon, itt is, ott is lehetett magyar szót hallani. A nemcsak európai, hanem mindenekelőtt középeurópai nagy katolikus ünnep aktusaiban azonban a magyar részvétel aránytalanul szerénynek tűnt, olykor egyenesen nyomasztó módon hiányzott, s vajon kit, kiket terhel ezért a felelősség? A magyarság széles rétegei az éter hullámain át bekapcsolódhattak a nagy eseménybe: König bíboros, majd maga II. János Pál hangsúlyozta, milyen jelentőséget tulajdonít a szomszédos keleteurópai országokból jött hívők részvételén túl annak, hogy a peremvidékeken a televízió, a távolban a rádió révén a keresztények tömegei együtt ünnepelhettek Ausztria katolikusaival és vele a pápával, Ausztriának, Közép-Európának és az egyetemes Egyháznak ezen a gazdag, csodálatos ünnepén. SKULTÉTY CSABA