Katolikus Szemle 35. (1983, Róma)

3. szám - ESZMÉK ÉS MŰVEK - Pándy Kálmán: Hubay Andorné emlékiratai

alábbiakban alkalma van a könyv néhány erre vonatkozó részletét közölni. « Hubay Andor festő volt és egy nap megkért, engedjem meg hogy lefessen. Műterme a palota legfelső emeletén volt, gyönyörű kilátással a Dunára és a szemben fekvő Országházra. De a portré bizony lassan haladt, beszélgettünk erről-arról, igyekeztünk egy­mást minél jobban megismerni. Egy nap azt kérdezte tőlem, jár­tam-e már Olaszországban. Hát bizony ott nem, feleltem én, bi­zonyos okokból. Elhatároztam ugyanis, hogy csak nászútra fogok oda elmenni. « Jaj, azon bizony én is szeretnék résztvenni », mondta erre ő és ezzel el voltunk jegyezve. Az esküvőt illetőleg vőlegényem­nek nagyon határozott kívánságai voltak. A velencei San Marco templomban lesz a szertartás és nem lesz jelen más csak a jegyes­pár meg a tanúk. Erre 1934 május 6.-án került sor. Tanunk az az olasz ügyvéd volt, aki a formaságokat intézte, ami nem volt éppen egyszerű dolog. Ha katolikus magyar férfi protestáns norvég nőt vesz el Olaszországban, annak sok akadályt kell leküzdenie. Andor jóelőre kioktatott, hogy az eskető pap kérdésére csak si-vel kell válaszol­nom. Ennél többet nem is tudtam olaszul. Ez volt az első alkalom hogy oltár előtt térdet hajtottam. Milyen könnyen esett, milyen jó és természetes érzés volt hálás alázatos imában leborulni a szent jelképek előtt. Talán könnyített az is, hogy gyerekkoromban a ré­paritkítás vakációk idején rászoktatott a hajlongásra. Ebből későb­bi években is sok hasznom volt még. » •k "k "k « De még számos más probléma várt megoldására. Andor tehát magyar és katolikus volt, én pedig norvég és protestáns. Az egyházi esküvőnek katolikus templomban kellett lefolynia, nekem előre reverzálist kellett aláírnom, mely szerint születendő gyermekeink a katolikus hitet fogják követni. Hogy én erről hogyan gondolkoz­tam? A legtermészetesebb módon. Katolikus vagy protestáns, legyen kiki a maga hitében boldog. De akkor még nem akartam tisztán formai okokból konvertálni. Ebben teljesen egyetértettünk Andor­ral. Ha házasságom során később át akarnék térni a katolikus hitre, akkor annak belső szükségből, vágyból kell megtörténnie, minden külső nyomás nélkül. Andorral könnyű volt ilyen kérdések­ről beszélgetni, rajta keresztül minden leegyszerűsödött, természe­tessé vált, egyre jobban átéreztem, hogy mennyit tanulhatok tőle. » * * * « (A német megszállás alatt) Szalatnán jártunk misére vasárna­ponként. Azon kezdtem gondolkodni, amit Andornak eljegyzésünk idején mondtam, hogy ha valaha áttérnék a katolikus hitre, akkor azt benső vágy, lelki szükséglet alapján fogom tenni. Teleki Pál egyszer említett egy Szunyogh nevű fiatal papot, aki a cserkészeknél tevékenykedett. Pestre visszaérkezve felhívtam Szu­nyoghot és megkérdeztem, meglátogathatnám-e. Mindjárt első talál­kozásunk megalapozta barátságunkat, mely roppant jelentős lett reám nézve és mindmáig az is maradt. Szunyogh magas, testes

Next