Kecskemét és Vidéke, 1920. május-december (1. évfolyam, 1-189. szám)
1920-08-01 / 64. szám
Kecskemét, 1920 augusztus I. Vasárnap I. évfolyam, 64. szám. előfizetési árak . Egész évre 240 K. Negyedévre 60 K. Félévre 120 K. Egy hóra 20 K. Telefon : 135. Egyes szám I K. FELELŐS SZERKESZTŐ: LETT JÓZSEF. ÁLTALÁNOS KERESZTÉNY IRÁNYU, FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. Kecskemét, III., Arany János u. 6. sz. a róm. kath. bérház átjáró udvarában. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Emlékezzünk! Ma egy éve szomorú, szivet-lelket tépő temetési menetnek voltunk szemtanúi. Egy szegény, sokat szenvedett elhunytat kísértek utolsó útjára. Az elhunytnak a gyermekei és a gyászoló rokonság nem mentek a koporsó után, mert aki egy könnyet is falért ejteni e szerencsétlen halottért, azt a Lenin-fiúk felhúzták a legelső fára. A koporsón olvashattuk a halott nevét: Keresztény Magyarország, élt 1060 évet. A halottas kocsi előtt nem vittek keresztet, hanem elbolondított, vörösbe öltözött alakok üvöltöttek zsidó népbiztosokkal együtt. A temetőben készen állott a sír és a sír szélén a keresztény Magyarország sírásói: a szabadkőmívesség, a zsidó szellemű újságok és a vörös ember a kalapáccsal. Megérkezik a temetési menet, a koporsót leteszik a sír szélére, felcsendül az internacionálé, a sírásók sietve látnak munkához — de ekkor felpatan a koporsó fedele és feltámad a halálra kínzott, a halálra gyötört Keresztény Magyaroszág. Ez történt egy évvel ezelőtt! Nem kutatjuk, kiknek a hibájából jutottunk ennyire. A jelen körülmények között a legfontosabb teendőnk, hogy ennek az új életre támadt hazának az új éset föltételeit biztosítsuk. Nem utánozhatjuk azt a szerencsétlen családapát, aki leégett házának a helyén hol az eget, hol meg az üszkös gerendákat nézegette és úgy elmélkedett a boldogabb jövőről, míg aztán házának felgyujtói bátorságot kaptak és házának a helyéről is elkergették őt. Nekünk, hogyha élni akarunk, lelkes szívű, dolgos kezű, értelmes magyarok után kell néznünk, akikkel lerombolt kicsiny házunkat újból felépíthetjük. De a múlt tapasztalatain okulva, számíthatunk arra, hogy hazánk, gaz árulói nem nézik majd tétlenül a mi élniakarásunkat, a mi építő munkánkat, hanem zavart igyekeznek majd támasztani közöttünk, hogy meghiúsítsák talpraállásunkat. Éppen ezért a magyarságnak egyik kezében az építő szerszámot, a másikban a fegyvert kell erősen tartania. Ez más szóval kifejezve úgy hangzik, hogy az egész magyarságban csak két tábor lehet: az egyik építi a hazát, a másik meg ott áll, s ez a hadsereg. De a hadsereg is csak úgy lesz megbízható és nemzeti, ha annak minden tagja keresztény és magyar. Akit még ma sem hatnak át a keresztény erkölcsök és a magyar haza iránti szeretet, arra nem bízhatjuk rá az ezeréves hazánkat. Ha tovább is élni akarunk, ha Magyarország alapjait le akarjuk rakni egy újabb ezer évre, ha azt akarjuk, hogy a bolsevizmus halálos mérge a nemzet testét soha többé meg ne fertőzhesse, minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy megcsonkított hazánkban a keresztény erkölcsöt és a hazaszeretetet ültessük a trónra. .—fl „Baross“ Szövetség augusztus hó 3-án, kedden délután 5 órakor az Iparos Otthon helyiségében értekezletet tart, melyre a szövetség összes t. tagjait tisztelettel meghívja az Elnökség. Tárgy: A budapesti kereskedelmi és iparkamara megkeresése folytán, a különféle kereskedelmi és ipari szakmák részéről véleményadás a vasárnapi munkaszünet tárgyában. Dömötör Sándor jubileuma. Kedves öreg barátom, Dömötör Sándor, bocsáss meg, hogy én most merényletet akarok és fogok ellened elkövetni ! Mert te bizonyára alattomos merényletnek fogod minősíteni, ha valaki, akit te egy hosszú életen át bizalmadra és barátságodra méltattál, se szól, se beszél, hanem egyszerre csak kiáll a fórumra és rámutatva a te munkás és puritán életedre, rámutatva nemes életfelfogásodra s ennek cselekedetekben való megnyilvánulásaira, oda kiáltja a világnak: ime egy férfi, ime egy élet, akit és amelyet nemcsak tisztelni illik, hanem követni is kötelesség volna! Hát legyek egyszer én is merénylő! Büntess meg érte, ahogy jónak látod. De meg kell lenni! Nem azért, hogy te nagyobb és tiszteltebb légy, mint eddig voltál, hiszen ez talán nem is lehet.Ha nem igen is szüksége van rá a mai felfordult világnak, a gondolkodásában sok tekintetben megtévedt mai társadalomnak és legfőképpen az ifjúságnak, mely, ha valamikor, úgy éppen a mai zavaros eszmék és irányok idején szorul útmutató példákra. Ma a falak is „keresztény szellemet“ ordítanak, de a cselekedetekben annál több a pogányság. A te szivedben, a te házadban mindenkor élt, most is él az igazi keresztény szellem. Engedd meg, hogy beletekinthessen mindenki. Dömötör Sándor régi kecskeméti gazdálkodó családból származott. Született 1841. március 21-én. Középiskolai tanulmányait itt Kecskeméten és Budapesten végezte a Piarista-rend főgimnáziumában. Ugyanitt 1859- ben kitüntetéssel tett érettségi vizsgálatot. Ekkor a rend, melybe 2 évvel előbb belépett, szegedi főgimnáziumába küldte tanárnak. Egy évi 1859—60. tanárkodás után a Szentgyörgyön újra szervezett rendi theológiára ment, de másfél évi theológiai tanulmány után a rendből kilépett s Budapesten az egyetemen a jogi fakultásra iratkozott be. Mint pesti jogász saját munkájából tartotta fenn magát, tanította a Gajári , Pejacsevits-, Markovits -és Simoncsits-családok közép és főiskolai tanuló fiait. Mint negyedéves jogászt szülővárosa 1867-ben hazahívta s ettől kezdve mint aljegyző, majd telekkönyvvezető, előbb a városi közigazgatásnál, aztán a városi, később a kir. törvényszéknél munkálkodott kir. közjegyzővé történt kineveztetéséig (1875. ápr.) Közben kitüntetéssel letette az ügyvédi vizsgálatot, volt fél évig a reform, jogakadémián kisegítő tanár és az itteni ügyvédegylethez is leküldött közjegyzői törvényjavaslat előadója. Határozott egyéniség és jellem a szónak szép értelmében. Jellemének pedig alkotó elemei: a mély, de soha nem türelmetlen vallásosság, az emberszeretet, a kötelességek lelkiismeretes teljesítése, a munka szeretete és megbecsülése, továbbá az a tántoríthatatlan meggyőződés, hogy az élet, melyet Istentől kaptunk, nem a magunk kedvteléseinek kielégítésére és önző érdekeink megvalósítására szolgáló magántulajdonunk, hanem olyan közvagyon, melyhez a család, a társadalom és a haza is jogot formálhat és végül az a nemes életfelfogás, mely szerint minél több jóban részesít valakit a gondviselés, annál többel tartozik embertársainak. Bizonyos, hogy Dömötör Sándor az ő jellemvonásainak egynémelyikét a szülői háznak és nevelésének köszönheti. De a legtöbbje saját szerzeménye, mert szilárd akaratának és a magasra kitűzött erkölcsi cél állandó szemmel tartásának és követésének eredménye. Ahol pedig a jellem ilyen alapokon nyugszik, ott a lelki derékség és az élet értékes volta minden viszonyok között biztos. Midőn mint kinevezett kir. közjegyző 1875 augusztus 1. közjegyzői irodáját megnyitotta, csakhamar megmutatta, miként lehet egy uj intézményt megkedveltetni, iránta bizalmat kelteni s neki tekintélyt szerezni. Ő a közjegyzői intézményt a jogrend fontos szervének tekintette, mely, ha jól működik, felbecsülhetetlen hasznára válik az államnak és az egyes polgároknak egyaránt. Ez a szellem uralkodott kezdettől fogva irodájában. Alapos jogi tudása, szeretetreméltó türelmes modora, mellyel időt és fáradságot nem kimélve világosított fel mindenkit ügyebajának minden részletéről és következményeiről, soha nem ingadozó igazságossága, mellyel egyaránt képviselte és óvta mindegyik fél jogait és érdekeit, a rábízott ügyeknek gyors lebonyolítása és az a párját ritkító humanizmus, mellyel jogos munkadíjait kezelte , rövid idő alatt szinte határtalan bizalmat keltett iránta és irodája iránt Kecskemét közönségében, de még azokban a hivatalokban és hatóságokban is, amelyekhez az ő okiratai kerültek. Pedig volt ő nem egyszer nyers is. Megtörtént, hogy a hozzáfordult feleket ridegen kiutasította irodájából. Igen, mert a jogtalan haszonra való számítás, a félrevezetési szándék s más efféle csalafintaságok őt is megkörnyékezték. De sserencsés emberismerete, tisztán látása s az érdekek harcának alapos fürkészése hamar felfedték előtte az ilyen sunyiságokat. Dömötör Sándor érdeme tehát — azt hiszem, bátran állíthatom, — hogy a közjegyzői intézmény Kecskeméten mindazoknak a várakozásoknak megfelelt, melyeket a törvényhozás annak idején hozzáfűzött, valamint az is, hogy sok ezer zavaros telekkönyvi és vagyoni állapot közmegnyugvásra rendeztetett. Az iránta valóhálás tisztelet általános e városban. Hiszen ha mindazok, kik ügyesbajos dolgainkban hozzáfordulva az ő előzékenységét és szívességét a lefolyt 45 év alatt tapasztaltuk, most egyszerre oda állnánk ablakai alá, igen tekintélyes tömeget alkotnánk. Azonfelül a helybeli egyházak, társulatok, egyesületek, sőt maga a város is nem egyszer élvezték fontos szolgálatai alkalmával vissza nem utasítható generozitását. Az általa el nem fogadott vagy be nem hajtott jogos közjegyzői díjak pedig, ha együtt volnának, tekintélyes vagyont tennének ki. íme, ilyen szellem uralkodik 45 év óta az ő irodájában. A szakadatlan munka, életének egyik legfőbb éltető eleme. Ő még most, 80 ik évében is nap mint nap 7, de legtöbbször 8 órát dolgozik. Ha ebben a szerencsétlen Csonka-Magyarországban . . . No, de ne térjünk mellékvágányokra! Mindez azonban csak egy része Dömötör Sándor munkásságának. Mióta visszatért Kecskemétre, folyton szolgálta ő egyházát, városát, ennek közintézményeit hol tudásával hol tanácsaival, hol közvetlen munkájával, hol adományaival, sokszor mind A Katta Legényegylet 1-én Népmulatságot tart.