Kecskemét és Vidéke, 1920. május-december (1. évfolyam, 1-189. szám)
1920-08-04 / 66. szám
Kecskemét, 1820 augusztus 4. Szerda E. évfolyam, 66. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK ! FELELŐS SZERKESZTŐ: LETT JÓZSEF, szerkesztőség és kiadóhivatal: Egész évre 240 K. Negyedévre 60 K. ; . . . ; Kecskemét, III., Arany János u. 6. sz. Félévre 120 K. Egy hóra 20 K. ÁLTALÁNOS KERESZTÉNY IRÁNYU, a rom.kath.bérház átjáró udvarában. Telefoni 135. Egyes szám II. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Megint a munkáskérdés. Az országos érdeklődés előterében megint a munkáskérdés áll, s nem hangzik el parlamenti beszéd, mely e kérdés megoldásának sürgősségét, s fontosságát ne hangsúlyozná. Hogy eddig oly kevés, mondhatni semmi sem történt a munkásosztály válságának megoldása érdekében, annak az oka főleg a nagyközönség azon idegenkedésében olykor gyűlöletében keresendő, mellyel e kérdés felvetését fogadta. Ezen idegenkedésnek oka kétségenkivül a vörös múlt emléke, mely a lelkiismeretlen demegógok aljas nemzetrontó működésének eredménye. A munkáskérdés azonban nem a munkás vezérek kérdése, s ha a múltban ezek a maguk becstelen érvényesülésének érdekében ki is játszották a szociális kérdést a nemzet ellen, ma éppen az ország érdekében kell megoldani végleg és sürgősen ezt a kérdést. Meg kell oldani elsősorban ezért, mert a termelés problémája nem választható el e termelők szociális problémájától. Meg kell oldani másodsorban ezért, hogy ez a kérdés végül lekerülhessen a napirendről, mert ha megoldatlanul hagyjuk sokáig, mindig fenyegetni fog ez a veszedelem, hogy politikai kalandorok — kik mindig akadnak fölös számmal — ismét fejtetőre állítják e kérdést, megint átlátszók a kérlelhetetlen osztálypolitika terére, nem törődve azzal, hogy a nemzet nem bír ki még egy súlyosabb megrázkódtatást. A kérdés elodázhatatlan megoldását követeli az általános társadalmi konszolidáció. Mert addig rend nem lehet az országban, míg az ország tagjai leküzdhetetlen anyagi nehézségekkel küzdenek. Akinek kenyérgondjai vannak, az nem képes teljes munkaerejével nekifeküdni a rekonstuálás nagy munkájának. Az egyes gazdasági problémáját, pedig csak a társadalmi elrétegeződésen keresztül lehet megoldani. Az egyes munkás helyzetét csak akkor javíthatom, ha az egész munkáskérdést javítani tudom célszerű törvényekkel s intézményekkel. Csakhogy amilyen fontos a munkáskérdés s amennyire nem szabad idegenkednünk tőle, annyira fontos a többi társadalmi osztály egészséges szervezkedése is. Olyan szervezkedése, mely nem átkol még nagyobb politikai ellentétek az osztályok közé, hanem mely a nemzeti nagy célt tartva szem előtt felismeri osztályának hivatását s ezen hivatásának teljesítéséhez feltétlenül szükséges szociális erőket s eszközöket előteremtve összhangban tud haladni a többivel. Ha majd nálunk úgy az ipari mint a mezőgazdasági munkás, úgy a kisgazda mint a középosztály megérti az egészéges szociális szervezkedés fontosságát s ennek érdekében egymást támogatni hajlandók, akkor lépünk csak a társadalmi konszolidáció terére. Addig üres fecsegés vagy Potemkin falu építés minden a konszolidációról. Több megértést, több bizalmat kell kérnünk a közönségtől a munkáskérdésben. Megoldásától, erőnk tudatában nem kell már félnünk, mert egészségtelenül, torzul, más osztály s a nemzet rovására nem nőheti ki magát, ellenben félnünk kell meg nem oldástól, elodázásától, mert igy tág teret engedünk a destrukciónak s a konszolidáció teljesülését beláthatatlan időre kitoljuk. Minden ember s minden osztály a saját saját s a nemzet érdekében követelje a munkáskérdés egységes, alapos s gyors megoldását. Legújabb. Budapesti tudósítónk jelentései, d. u. 1III. A baranyai magyarság mozgalma. Budapest. A Nemzeti Sajtó Iroda értesülése szerint Pécsett és Baranya megye megszállott részén mozgalom indult meg az iránt, hogy a szerbek kivonulását a budapesti antant misszió ujján magától az antantól kérjék. Egy memorandumot szerkesztettek, amelyet 800.000 ember nevében és megbízásából 500 vezető állásban levő egyén írt alá. Midőn a memorandum majdnem teljesen készen állott az átadásra, dr. Loránd Jakab nevű pécsi ügyvéd elárulta a mozgalmat a szerbeknek. A szerbek legerélyesebb vizsgálatot indítottak és besúgás alapján a mozgalom vezérei közül többet letartóztattak, így Vissy László volt főispánt és másokat. A szerbeknek a nyomozásban segédkezet nyújtott dr. Hamburger Jenő volt népbiztos, valamint Hajdú Gyula Baranya megye volt kommunista kormányzótanács biztosa. Emelkedett a tatai szénbánya termelése. Tatabányáról jelentik, hogy a tatai állami szénbányában a napokban örvendetes javulás állott be a széntermelésben. A munka teljesítmény mármár megközelíti a béke időbeli termelés nagyságát és az átlagos napi termelés ma már 400—450 vagonra rúg. Új bankjegy Ausztriában, Szombathely. Az osztrák-magyar bank bécsi főintézete augusztus elsején egy teljesen új fajta 100 koronás lebélyegzett állami osztrák bankjegykibocsátását kezdte meg. Kétezer jugoszláv katona Pécsett. Kaposvárról jelentik, hogy július utolsó napjaiban Pécsre újabb kétezer jugoszláv katona érkezett, akiknek legnagyobb része a legfiatalabb korosztályhoz tartozó újonc. Szerb ravaszság. Kaposvárról jelentik, hogy a szerbek mozdonyok javítására kötött paktum szerint nagyobb mennyiségű szenet tartoznak nekünk szállítani. Azonban a szenet eddig nem szállították, amit avval indokolnak, hogy ha küldenék a szenet, a kommunista bányamunkások azonnal beszüntetnék a munkát. A valóságban azonban úgy áll a dolog, hogy minden akadály nélkül el lehetett volna küldeni a szenet, amelyet azonban a szerbek a munkások szájába adott szláv ravaszsággal kigondolt ürüggyel tartják vissza. Iskoláink működése a lefolyt tanévben. Az angolkisasszonyok tanítónőképző intézete az 1918. évben kezdte meg városunkban működését két évfolyammal. Két évi működés után az intézet nemcsak életképesek, de hézagpótló intézménynek bizonyult, mely lelkes munkával igyekszik, hogy úgy szellemi, mint erkölcsi feszültség tekintetében minél kiválóbb tanítónőket neveljen a hazának. A proletárdiktatúra az intézet növendékeit, mint leendő tanítónőket, minden oldalról iparkodott megnyerni a kipróbálásán új komunista eszméknek. Kötelező is lett reájuk az agitátor-apostoloknak előadásait meghallgatni, de egészben véve 2—3 ilyen „oktató“ beszédet hallgattak meg az iskolán kívül. Legnagyobb részük közömbös, vagy éppen ellenvéleményesnek mutatkozott a reformáló leckékkel szemben. A „bizalmi“ szerep betöltése csak futó kísérletezés maradt és nevezetesebb mozzanatokat nem teremtett. Egyeseknek az új irányzat felé hajló nyilatkozatait okos türelemmel viselte a többi és elmérgesedő pártoskodás nem fejlődő ki. A népbiztosság tanügyi megbízottai egyszer keresték fel az iskolát azon célból, hogy megtapasztalhassák, mennyiben járatosak és avatottak a komunista tanokban. Az órarendből kiküszöbölt hittanítás helyett, ügyesen vezetett szociológiai előadások után, melyeket Csősz László, a lélektan tanára tartott, elég tartalmasan szűrték le a lényeget és írásban kellett rögtönözve megfelelniük a vizsgáló kiküldötteknek. Ebből készültek tanulmányt összeállítani, mint ítéli meg az ifjúság az új világrendet, melyet megteremteni akartak. Hittant tovább is tanította az órarend keretén kívüli időben és a növendékek a templomban nyilvános vallásgyakorlatokon mindenkor megjelentek. Az 1919—20. évben a tanítónőképző intézet a szabályszerű fejlődés folytán a III. évfolyammal bővült. A tanulók valláserkölcsi nevelése annál inkább is fő gondjukat képezte, mert ha az elmúlt romboló évnek nem is mutatkozott éppen az iskolában végleges hatása, tudjuk jól, hogy a lezajlott erőszakoskodások lappangó mérgezést is hagyhattak az ifjúság lelkében, amiért az még inkább tapintatos, gondos helyrehozó eljárást kívánt. A hitélet öntudatos gyakorlása tanítványaiknak azon kívánságában nyilvánult meg, hogy vallástanáruk alapítsa meg végleg az ifjúsági Mária- kongregációt. Ez 1919. december 8-án az első tagfelvétellel meg is történt. Ugyanakkor igazi keresztényi megértéssel más vallású társaik igen kedves matinéval lepték meg az új kongreganistákat. A tanítóképző a folyó tanév alatt az iskolafentartók áldozatkészsége és előrelátása folytán fűtőanyaggal úgy el volt látva, hogy működését megszakítás nélkül folytathatta. A tanévet június 27-én, záróünnepélylyel fejezték be és június 30-án tartott Te Deum után osztattak ki a bizonyítványok. Az intézet III. évfolyama a folyó tanévben nyert nyilvánossági jogot. Az intézetnek a három évfolyamon 48 növendéke volt, kik valamennyien felsőbb osztályba lépnek. Az intézet a jövő tanévre négy évfolyammá lesz, internátust nyit és a képzővel kapcsolatosan gyakorló iskolát állít fel.