Kecskemét és Vidéke, 1920. május-december (1. évfolyam, 1-189. szám)
1920-10-22 / 132. szám
Kecskemét, 1920. október 22. Fsillek I. évfolyam, 132. szám. | I ^^ y j djj |[ ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 240 K. Negyedévre 60 K. Félévre 120 K. Egy hóra 20 K. Telefon : 135. Egyes szám I K. FELELŐS SZERKESZTŐ: JU5ZT FERENC. : : írvfl : : ÁLTALÁNOS KERESZTÉNY IRÁNY I. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL* Kecskemét, III., Arany János u. 6. sz. a rom. kath. bérház átjáró udvarában. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Botrány Kecskeméten. A múlt éjjel az egyik vagonban egy fiatal anya ikret szült s ,reggelre a két iker megfagyott. Elaludt, mert szüleinek tragédiája Kecskemétre sodorta, a részvétlenség remek városába. A múlt héten temettük Baloghnét, ki oláh korbács elől menekült. Gyermekek csontigaszott tagokkal élőhalottként imbolyognak a jólét hazájában, terhes asszonyok láztól égő arccal átkozzák az idejövetel keserű percét. Minek jöttek, kihívta őket ide? Maradtak volna lakhelyükön, hiszen szebb, kecsegtetőbb, kellemesebb az elevenen való megnyúzás, megbecstelenítés és akasztás, egy, itteni fogalmak szerint hiú és haszontalan eszméért, a magyar hazáért, mint idejönni, hol két kézzel várják a hontalant, de a két kéz a kapát mutatja a kolduskenyérért rimánkodóknak. S az elkeseredést ugye csillapítja a gúny? Nézd, ez is menekült. Hát igen, menekültek vagyunk! Vértanúi, mártírjai egy előttünk szent fogalomnak, az egységes Magyarországnak ! Kivertek, kiüldöztek minket magyarságunkért, de még ott is, hol korbács suhogott felettünk, több szeretet látunk, mint itt, a kunok hazájában. Ott kergettek minket, de nem kacagtak rajtunk s idegen katona vadsága nem volt oly fájó, mint az édes rokon kecskeméti hidegsége. Hetven vadon áll a síneken, jobb családok fáznak, dideregnek lakás nélkül és most halljad, nemes Kecskemét, milyenek a te vendégszerető lakosaid! Valakinek tizenkét szobás lakása van, laknak benne négyen. Férjhez megy a leány s a két ember négy szobás lakást kap, persze nem a szülőknél, hiszen három embernek éppen hogy nem kevés a tizenkét szoba. Egy másiknak villája van. Kéri egy tisztviselő. Az illető nem adja, inkább egy nőtlen barátját költözteti oda. Egy illusztris társulat nagyrabecsült elnöke az esetre azt mondja: hja kérem, nem lehet, elmegy a papjához. Előadja a baját s a lelkek vigasztalója megszólal: Jaj, hát nem tehetünk semmit. Egy valaki, ki olyan cukrosan édes szavakat zokog a vagonlakók nyomoráról, közelről érdekelve tud egy esetet, mikor édesanyja villájából kilöktek egy hétcsaládos anyát. Egyik utcának szerencsétlen számú házában egy garzon úriember háromszobás lakást bérel, gazdasszonya külön szobában, persze, így bajosan fogunk melegedni tető alatt, mi nyomorultak! Akarsz még többet? Elmaradt a barakk építése. A város vezetősége nem mer belenyúlni a darázsfészekbe, lévén a családok egymás közti összeköttetése a békének megingathatatlan alapja. Pedig! Menynyi nyaraló van itt. Persze, ha valaki odaküldi háromszobás villájába a cselédjét, lakjék ott a szeretőjével, az bajosan fog segíteni, legfeljebb, sőt valószínű szónokolni fog. Járnak óvodába a gyermekek télen ? Egy ízben már behozták a téli szünidőt a nyári helyett, az Ínség idején nem válna ez be ? Mi van egyes gazdák hat és több szobás lakásaival ? A tanyákkal, mikor gazdáik idebenn laknak? Ürítsék ki a kávéházakat, lebujokat, költöztessenek hivatalokat oda, azok helyébe tegyenek családokat s lesz mindjárt helye hetven vagon menekültnek. Szegeden kiütött köztük a vérhas, a kanyaró és egyéb járvány, ezeknek talán nincs utazási igazolványuk Kecskemétre ? Menjetek ki kecskemétiek a vagonokhoz és ha látjátok a vesebajos, tüdőkóros, beesett mellű, sápadt koldusokat, kérdezzétek magatoktól: tudnánk-e rajtuk segíteni ? Van-e még könyörület, van-e még izgalom a szivetekben, hogy ki ne apasszátok a csecsemőt tápláló édes anyatejét, hogy el ne száradjon a kenyeret szerző apai kéz. Hiszen lehetetlen, hogy a mi sorsunk csak jajgatás és nyomor legyen ott, hol milliók fekszenek a ládafiúkban, hol jóléttől duzzad minden benszülött arca. Értsük meg egymást. Egyszer tán hazamegyünk s mi, kiknek egyik vére nyomorult állapotában szemét és hallását elvesztette s közöttünk anyák siratják vonatgázolta gyermekeiket, oly szomorú emléket vigyünk haza, hogy a hontalanság idején a magyar róna közepén esőbenvagyban csak gúnyt és frázisokat kaptunk ? Zétányi Gáspár: zsolát, mandulát, citromot, narancsot, rizst, melyek vásárlásával pénzünk értékét még jobban lerontjuk. Kecskeméten a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége fejt ki háziipari tanfolyamaival már hosszabb idő óta hasonló irányú eredményes akciói. A Szövetség azonban egyelőre játéktárgyak készítését tűzte ki célul. Midőn örömmel állapítjuk meg, hogy a kecskeméti asszonyok a legtöbb vidéki asszonyokat s a legtöbb vidéki várost megelőzve siettek kiszorítani a külföldi játékárukat, kívánatosnak tartanák, hogy nemes törekvésüket a házipar többi ágaival is kiegészítsék. Hadüzenet az idegen cikkeknek. Vásárhelyi asszonyok a nemzeti megújhodásért. A Vásárhelyi Gazdasszonyok Egyesülete, hogy hazánk súlyos gazdasági helyzetén enyhítsen, jelentős társadalmi akciót indított, céljául tűzvén ki az elhanyagolt háziipar fejlesztését. Elhatározták a vásárhelyi aszszonyok, hogy külföldi gyártmányokból lehetőleg semmit sem vásárolnak, hanem a maguk erejéből állítják elő szükséges dolgaikat. Még az ősz folyamán megkezdik a kender és a gyapjú feldolgozását és kosárfonó tanfolyamot is nyitnak. Az egyesület tagjai elhatározták, hogy hadat üzennek az idegenből hozott élelmiszereknek és azokat hazai termékekkel igyekeznek pótolni. Nem használnak kávét, ma Ármegállapítás? Az átvizsgálóbizottság működik. Hál ennek, hol annak a cikknek maximális, vagy irányárát szabja meg. A fogyasztási cikkek azonban legtöbbször nem sokat adnak erre a megszabásra. Így volt például a közelmúltban a húsfélékkel. Éppen a mérsékeltebb árak megállapítása után közvetlenül ugrottak a húsárak a legelérhetetlenebb magasságba. Ma olvassuk, hogy az árvizsgáló bizottság semmitől vissza nem rettenve, megállapította a nullás lisztből készült u. n. péksütemények árát. Ezek szerint Kecskeméten egy darab zsemlye vagy kifli 3 korona. Régi elvünkhöz híven, nem bocsátkozunk hivatalos szervek eljárásának bírálatába, csupán a száraz lényt állapítjuk meg. Ebből a legutóbbi ármegállapításból azt kell látnunk, hogy Kecskemét Csonka-Magyarország legdrágább városa. Ugyanis épen ezen ominózus helyi fehérsütemény ármegszabás idején a közélelmezési minisztérium az Átvizsgáló Bizottsággal egyetértőig Budapesten 2 kor. 70 fillérben állapította meg ugyanezen cikkek árát. Az eladók azonban e rendelet dacára, az aprópénzhiányra való hivatkozással, öt koronáért adták párját a süteménynek. Ismerve eladóink aprópénz iszonyát, mégsem fogadhatjuk el, hogy saját kárukra lefelé iszonyodjanak attól, ők inkább fölfelé szeretik a kikerekítést. Ha most Budapesten ennek dacára mégis másként cselekedtek, ez csak azt bizonyítja, hogy a két korona ötven filléres darabai mellett is megtalálták számításukat. Mondanunk sem kell, hogy Budapesten az előállítás költségei föltétlenül nagyobbak, mint helyben. A boltbér, a tüzelő, a munkások bére mind magasabb költséggel felítélik az üzemet, mint lehet mindezek dacára hogy mégis a kecskeméti árak magasabbak. Nem a zsemlyét sajnáljuk, amiért csak a hadigazdagok adhatnának kettő ötvenet is .A szegény munkás vagy tisztviselő megelégszik a fekete kenyérrel, csupán ezt a kis tényt akartuk leszögezni. Mert a zsemlye csak zsemlye, de előfordulhatnak ehhez hasonló esetek más fogyasztási cikkel is. — Adomány. Ottó Sándor városi főmérnök, az ifjúság művelődésének nagy mecénása, az angolkisasszonyok intézeténél eddig létesített jutalom alapokat 500—500 koronával emelte. Az intézet elöljárósága az 1000 koronát Várady Sarolta és Várady Menyhért emlékének fenntartására tőkésítette.