Kecskemét és Vidéke, 1921. július-december (2. évfolyam, 146-297. szám)
1921-07-31 / 172. szám
A menekültek beözönlése ellen kormányintézkedés történt. — Késő, nagyon késő ! Senki se lepődjön meg felfogásunkon, amikor ki merjük mondani, hogy késő és, hogy már a megszállások kezdetén, 1918. novemberben minden lehetőt el kellett volna követni arra vonatkozólag, hogy a megszállott területekről egyetlen magyar se jöjjön el. Hogy ezt nem tette meg a Károlyi éra, egyik legnagyobb bűne és mulasztása. De sok keserűségtől, marcangoló kétségbeeséstől és keserű kiábrándulástól szabadultak volna meg szerencsétlen véreink, ha odahaza maradhattak volna családi fészkükben! Tudjuk, nagyon jól tudjuk, hogy a kényszer, a vérig ható sértések és kegyetlen üldöztetések kényszerítették véreinket, hogy oda hagyják ősi lakukat, tudjuk, hogy mindegyik keserű könnyel csókolta útra kelése előtt a kapufélfát. Jól tudjuk, hogy azért jöttek ki, mert megfosztották kenyerüktől a gálád „hódítók.“ És ezen fordul meg az egész kérdés. A menekülteknek 90 százaléka el nem jött volna lakóhelyéről, ha biztosítva lett volna megélhetésük. Tűrték, szenvedték volna a különböző megaláztatásokat, de ott maradtak volna. Semmi pénz sem lett volna sok, amit erre a célra fordítottak volna. Az lett volna kötelessége a mindenkori kormánynak, hogy a hivatalból kidobott magyar tisztviselőknek tovább adta volna a fizetésüket, csakhogy ott maradjanak, csakhogy ki ne jöjjenek. Mert minden ott maradt magyar tisztviselő egy-egy mentsvára lenne most és lenne később a magyarságnak. Ha a sok menekült ott maradhatott volna a megszállt területeken, milyen agitátorai lettek volna az irredentizmusnak ! Ezekkel, ezeken által olyan irredentát lehetett volna a megszállott területeken létesíteni, hogy bele sápadt volna Európa. Az a kevés ott maradt magyar már most is olyan erőteljesen szervezkedik, hogy kínná torzul a hódítók mosolya. Hátha kétszer annyian lennének azok a magyarok és hátha még a hivatalok nagy részében is magyarok ülnének!! De nemcsak ebből a szempontból lett volna államérdek a menekültek otthon tartása, de fontos lett volna azért is, mert az ő vagyonuk pusztulása, pusztulása nemzeti vagyonunknak is és mert az itteni drágaság és lakásínség sem emelkedett volna olyan horribilis magasra, mint ahogyan most áll. Ezeket a szempontokat kellett volna már 1918. novemberében és azóta is mindig szem előtt tartania a kormányoknak és bizony másként állna a megszállott területek magyarságának az ügye és Csonka-Magyarország gazdasági ügye. . * Kecskemét, 1821. julius 31. Vasárnap II. évfolyam, 172. szám.. . BMMH IMM^swuMravnnaMnmiaii iui ai it«1 MiimnwnmM ...................................■mi — előfizetési árak . Felelős száitató: Dr. Homalis Nagy László szerkesztőség és kiadóhivatal* Egész évre 480 K. Negyedévre 120 K. Kecskemét, III., Arany János u. 6.tz. Félévre 240 K. Egy hóra 40 K. ÁLTALÁNOS KERESZTÉNY IRÁNyi), a rdm.kath.bérház átjáró udvarában. Telefoni 185. Egyes szám 2 K. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. rMtMMBMPlIfx——Ml—II f IHI IIIII 11 >IA TITVfUITMII Hifi lillll IHTIdfTíf — ITI ' III KI—' 1TI irWWHl IW ■ TI lllllllHI'imiWnIflMIMHIII III M IIIHW-«— lért függesztették fel a menekültek hazatértét ? Jeleltük már lapunkban, hogy a kormány a megszállott területekről jövő menekülteknek Csonksmagyarországba való bejövetelét három hónapra felfüggesztené. Ez intézkedés okát Márffy miniszteri tanácsos a „Szózat“ munkatársa előtt a következőkben vázolta: " A kormány legutóbb elhatározta, hogy a megszállott területekről repatriálás céljából Magyarországra jövők beköltözését három hónapi időtartamra felfüggeszti. Erre az elhatározásra súlyos gazdasági okok kényszerítették a kormányt. Mint ismeretes, a megszállott területekről idemenekültek száma — már eddig is gyakorolt szigorú kontrol ellenére — az utóbbi időben napról napra emelkedett. Ez a körülmény, arra való tekintettel, hogy a menekültek a nagyfokú lakáshiány miatt már most is kevés híján ötezer vasúti kocsit tartanak lefoglalva, különben is kisszámú kocsiparkunk mellett nehéz helyzet elé állítja a forgalom lebonyolításában az államvasutakat, sőt attól lehet félni, hogy az őszi nagy vasúti forgalom megindulásakor legyőzhetetlen akadályok származnak a vagonoknak a forgalomból való aránylag nagymértékű kivonása következtében. Ha ez elkövetkeznék, valóságos veszedelem támadna, aminek illusztrálására elég azokra az elsőrendű fontosságú érdekekre utalni, amelyek a gabona és tüzelőanyag gyors és idejekorán való szállításához fűződnek s amelyeknek kielégítése parancsoló kötelessége a kormánynak. Bármennyire tudja is a kormány, hogy a beköltözési engedély megadásának ez az ideiglenes felfüggesztése egyes esetekben érzékeny sebeket ejthet, az összesség életérdekeinek biztosítása mindennél előbbre való szempont. Egyes lapoknak az a híre, hogy a beköltözést felfüggesztő rendelkezés a megszállott területekről jövők beutazását is kizárja, természetesen tévedésen alapul. A szabályszerű útlevéllel ellátott utasok belépése szabad, csupán az ingóikkal vasúti kocsikban beköltözni szándékozók befogadását függesztette fel a kormány s ezt is csak ideiglenesen. Azokat, akik ez időszerint már a határon vannak, helyesebben azokat, akik egy kitűzendő határnapig odaérkeznek, még be fogják bocsátani, amennyiben a beköltözési engedély megadásához kötött feltételeknek megfelelnek. n és vasárnapi 11 órai mise énekszámai : Gounod „Ave Mária“ énekli Galambos Erzsi operaénekesnő. Schürger Jenő „Kis az élet útján“ duett, éneklik Galambos Erzsi és Mészáros Muci. Zsasskovszky-Luspay „Kegyességgel hívsz“ és Luspay-Resch „Magyarország Patronája“ előadja a Katholikus Egyházi Énekkar, vezeti Póta Aladár. Mi „hasznunk“ van a ratifikációból? A trianoni béke ratifikációja, — sajnos egyelőre megváltoztathatatlanul — befejezett tény. Most már egészen benne vagyunk abban a szűk ketrecben, amelyet az ántant koncra éhes békekovácsai készítettek nekünk. Eddig csak az ajtajában, a küszöbön állottunk, de az ajtó bezárult mögöttünk és kívül maradt úgyszólván minden, amiért egy évezreden át küzdöttünk ... Bármennyire is fáj ennek a gyalázatos békének ratifikálása, ezen túl kellett esnünk s jobb korán, mint későn. A ratifikációra sürgősen szükségünk volt, mert megszámlálhatatlan és felbecsülhetetlen hátrányait eddig is, enélkül is éreztük, a remélhető kevés előnyről azonban csak a ratifikáció után lehetett szó. Akármilyen furcsán hangzik is, de igy van. Előnyöket biztosított a legfelsőbb törvényszék számunkra, szegény elítéltek számára. Bizonyára rendkívül meghalna bennünket a nemes gesztussal nyújtott alamizsna, ha érzékeny természetűek volnánk, a jószívű győzők bőkezűsége azonban teljesen érzéketlenné tett bennünket. Nézzük csak, mik azok az előnyök, amikkel szerencséltetnek bennünket. Visszakapjuk Baranya megszállott területeit. Igazán hálásak lehetünk azért, hogy nagy kegyesen visszaadták nekünk a magunkét. Mert Baranya a mienk, azt még az ő kapzsiságuk sem tudta tőlünk elvenni. Ez az első előny, ha úgy tetszik,ajándék.“ Másodszor: korlátlanul biztosítva van a Fiuméval való korlátlan forgalom, ktt is kiviláglik az antant nagylelkűsége. Mert bár Jugoszlávia átviteli illetéket, vagy külön engedélyt nem is kérhet, mégsem érünk ezzel jóformán semmit, mégsem láthatjuk biztosítva forgalmunkat az Adriával addig, amíg külön szerződést nem „kapunk“ és amíg nem biztosítják számunkra tarifális szempontból is, hogy szállítmányaink a többi államokéval egyenlő elbánásban részesülnek. Harmadszor: jogunk van a szabad (?) dunai hajózáshoz a nem hozzánk tartozó részeken is a parthajózás kivételével, amelynek szabad gyakorlatát megint csak ezután kötendő külön szerződésekkel biztosíthatjuk. Származnak még bizonyos előnyeink a békeszerződés végrehajtásával kapcsolatos pénzügyi leszámolásból is, így kötelesek az utódállamok, gyarapodásuk arányában a magyar állam háború előtti adósságát a rájuk eső arányban elvállalni. Ezek a pozitív előnyök. Gondoskodtak azonban számunkra negatív előnyökről is. A ratifikációtól számított hat hónapig ugyanis az anténtországokból behozott áruk vámja nem lehet magasabb az illető cikk háború előtti vámtételénél, három évig pedig a „legtöbb kedvezmény“ (!) előnye illeti ezen országok iparát minden viszonosság nélkül. Elmondhatjuk tehát: kaptunk előnyöket, de nincs benne sok köszönet! Ezeréves múltunk alatt megtanultuk, megszoktuk, hogy mindenki csak üt bennünket, hogy csak a saját magunk ereje az, amiben bízhatunk. Ez az, ami Árpád apánk óta nem hagyta el a magyart, meg a Magyarok Istene! Ebben a kettőben kell hinnünk, remélnünk és akkor valóra válik a magyar szívek millióinak egyetlen vágya: a területében integráns, független, szabad Magyarország!