Kecskemét és Vidéke, 1921. július-december (2. évfolyam, 146-297. szám)
1921-07-24 / 166. szám
Kecskemét, 1321. július 24. Vasál*fl3ip ' !!, évfolram, 166. szám,, jjM mn ir ■»■'»? v ,i j HiMiaur mrrr aii'nwiwannr— MPTMMBi gjg—MM mumWMMii lett tm HHS n1 in iiiiiMirmiiMaaMMHBmaeBMgMBZMsaiiiniitwMi i n titvn'«nunnrrwwreamiMiMMMMsaam mmn előfizetése árak. Felelős szerkesztői Bp. Holkysné Hagy László szerkesztőség és kiadóhivatal* Egész évre 480 K. Negyedévre 120 K. : SZOO : :ksosicsmét, III., Arany János u. 6. az. Félévre 240 K. Egy hóra 40 K. ÁLTAALANU5 KERESZTÉNY IRÁNYÚ, a rötv. kath.bérház átjáró udvarában. Telefont S35. Egyes szám 2 K. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Ki teszi jóvá? Megtörtént trianon, lezárult a rémes tragédiának előszava, most felül kerekedik az ármány, a féktelen bosszú és zsákmányszomjúság. Mikor minden elveszettnek látszik előttünk, az antant még életet vél megmozdulni az álélt magyar Toldiban és mint pók az eltévedt, fénybe röpülni akaró, magasra törő, de a tőrnek állított hálóban fenakadt áldozatát megkötözi, rabságba ejti, hogy a magával tehetetlen, szerencsétlen utolsó vércseppjét is kiszívja, elpusztítsa. Nemcsak az ország megmaradt aranykészletét veszi prédába a jóvátételi bizottság, hanem az ország állatállományát is ki akarják szolgáltatni a szomszédos hitványoknak, akik már egy ízben kiraboltak, kifosztottak bennünket a véresemlékű kommunista lázadás letörése után Ez még mind kevés nekik. Szénbányáink termelvényeinek felét egy emberöltőre külföldre parancsolják, pedig ezek a bányák annyi szenet sem képesek adni, amenynyi elég volna ahhoz, hogy a tél hidegét minden család elűzze szomorú hajlékából. Gyáraink nem dolgozhatnak, kovácsműhelyeinkben kialudtak a tüzek, vasutaink állanak a télen, mert kevés a szén, amit a magyar bányák adnak. A kevésnek na a felét elveszik, mi marad nekünk? Hol az emberies méltányosság, az igazság, a jóvátétel? Ők beszélnek a kis nemzetek védelméről, Kelet- Európa konszolidációjáról és a háborús nyomorok megszüntetéséről, amikor ilyen feltételeket szabnak egy nyolcmilliós, de ezeréves nép elé. Mi követelhetnénk jóvátételt az igazság nevében. Színmagyar székely véreink rabkönnyeit, magyarba tátjaink elszakítását, a magyar szent korona gyöngyének, Adnának, Fiumének a barbár letörését, az unionált horvátság ellenünk lázítását, ki teszi jóvá? Mert jóvátételhez nekünk is jogunk van. Egy nemzeten sem történt annyi sérelem, annyi megaláztatás, mint amennyiben nekünk volt részünk évszázadok óta. Mi nem hódítani, de védekezni akartunk a lezajlott véres világháborúban és mi pillanatnyilag sem nyertünk semmit, de két millió életerős magyar katona, magyar polgár lett halott, rokkant, vagy hadifogoly. De mindez az áldozat kevés lenne a Mindenható próbáratevő mérlegében ? Nem! A megpróbáltatás nem büntetés. Hamelin tábornok levele. Nemzeti nagy szerencsétlenségünk egyik fő oka, hogy a külföld nagy emberei nem igen ismerik hazánkat. Ha jönnek is közénk anyagi érdekekből egyes csoportok, kozmopolitizmust képviselő újságírók, rendesen végigeszik dús bankettjeinket, anélkül, hogy belenéznének a magyar néplélekbe, lelkükben éppen olyan üresen térnek vissza hazájukba, mint ahogy elindultak. Szerencse reánk nézve, ha még otthon hallgatnak, de rendesen olyan képet rajzolnak rólunk, amelyeket valószínűleg a keleti faj kávéházaiban szereztek, amely képek egyáltalán nem vezetnek a magyar faj igazságos és kedvező megismerésére. Nagy Isten áldása ha Hamelinek jönnek hozzánk, akik őszinte jóakarattal és megismerő képességgel közelítenek a magyar népietekhez. Hogy Hamelin tábornok múlt vasárnapi látogatása alkalmából milyen fönséges képet alkotott rövid néhány óra alatt városunkról, azt híven tükrözi vissza az a mély gondolatokkal és még mélyebb érzelmekkel telit levél, melyet mindjárt Budapestre való hazaérkezésekor megírt Révész István prelátushoz. Közöljük a levelet, hogy örvendjünk afelett, miszerint éppen a Beniczky-féle befeketités napjaiban miként vélekedik rólunk a külföld egyik nagy sérja. A franciából fordított levél a következő: Plébános Úr! Mélyen meghatott a tegnapi fogadtatás, mellyel engem , megtisztelt. Mindig vágytam arra, hogy az Alföldről magamnak világos, kedves képet szerezzek s tanulmányozzam a magyar népet és most, hogy ezt megtehettem valóban nem csalódom s mindezt önnek köszönhetem. Néhány óra alatt Ön megismertette híveit és honfitársait s mindez mély hatást tett rám. Tegnap még, mint ellenség, ma már az Ön oldala mellett térden állva s az Ön népének hazafias énekeivel, kértük a Mindenhatót, hogy adja meg a békét s a keresztény testvéri szeretetet. Egész zavarba hozott nagy figyelmével, vendégszeretetének nagy kiválóságával és hogy nekem szentelte vasárnapját. Ezért a legbölcsebb hálámat fejezem ki s megőrzöm ennek a legkellemesebb és leghűségesebb emlékét Franciaországba való visszatértemkor is. Fejezze ki kérem tiszteletteljes rokonszenvemet az abbé (lelkész) uraknál, kik részt vettek a fogadtatáson s az Ön bályos rokonainak, akik az én fotografáló mániámnak szolgálatot tettek. Fogadja plébános ur legmélyebb tiszteletteljes érzelmemnek biztosítékát. Budapest, 1921 julius 18. Hamelin. A mely hangú és sok rokonszenvről tanúskodó levélre a prelátus plébános a következő képpen válaszolt: Excellenciás Tábornok Ur! Becses soraira válaszolva vagyok bátor jelezni, hogy Excellenciád magas látogatása s különösen vallásos nemes példája boldogító hatást keltett lelkemben. Tekintetéből mélységes értelmet és gazdag szivjóságot olvastam ki. Ha ó francia nyelvet beszélném, lelki kincstárából nagyon sokat foglaltam volna le szegény magyar nemzetem javára. De úgyis megéreztem, hogy Excellenciát meleg érdeklődéssel viseltetik magyar hazánk iránt. Oh, ha sok ilyen barátunk volna, nem sokáig aggódnánk jövő sorsunk felől. Boldog vagyok, hogy Tábornok Úr hallotta a kecskeméti népet imádkozni szorongatott hazánkért, de még jobban boldogít, hogy Excellenciád velünk imádkozott a magyarok Nagyasszonyához. Mi már csak a jó Istenben bízunk, ki kegyelmével fölnyissa biráink szemeit, hogy meglássák nemzetünk legfőbb hibáját: Az ő túlzott gavallériáját. Pap társaimról és húgaimról való kegyes megemlékezéséért, valamint kitüntető látogatásáért hálás köszönetet mondva Maradok Exellenciás Tábornok Urnak Kecskemét, 1921. július hó 22. Mély tisztelettel Révész István prelátus, prépost-plébános. Mi azt hisszük, hogy Révész prelátus. Hamelin tábornok néhány órai látogatásakor több szolgálatot tett a magyar hazának, mint rossz diplomatáink sok sürgése forgása és ha más érdeme nem is volna, már az is elismerésre méltó, hogy Beniczkyéknek a hazaárulás mesgyéjéig elmenő eljárását ellensúlyozta az egyik legilletékesebb magas személyiség előtt. Váci SE-KTE vasárnap délután fél 6 órakor tartandó futtbalmérkőzése a széktói pályán. — Előtte a NOE—KAC II. mérkőznek. Újabb tudnivalók a szeszfőzőt illetőleg. A m. kir. pénzügyminiszter 105.100/1921 P. M. számú rendeletére a szeszfőzésre vonatkozó rendelkezések tárgyában kiadott 37200/1920 számú rendeletét a következőkben módosította: A termelők, akik a központi szeszfőzdék részére fenntartott saját termésű nyersanyagokat (szilva, szőlő, törköly, borseprű); a főzőkészülék termelőképessége szerint átalányozás mellett maguk szándékoznak kifőzni, nem kötelesek évenként engedélyt kérni, hanem a már megállapított igényjogosultság alapján a fenti átalányozás mellett azt a következő években is kifőzhetik. Az 1920/21. termelési időszakra összeállított kimutatások a következő termelési időszakra is érvényben maradnak. A kimutatásba felvett termelők adóbejelentései csak olyan mennyiségű szeszfőzési anyagokra fogadhatók el, amely az illető szőlő vagygyümölcs birtokának nagyságával és a vidék átlagos terméshozamával arányban van. Például valakinek jogosultsága 3 hold szőlőterületre ismertetett el és az ott elért átlagos szőlőtermés alapján holdanként 12 méter mázsa törköly és 3 hektoliter borseprőn várható, úgy az illető termelő adóbejelentése 36 méter mázsa szőlőtörköly és 9 hektoliter borseprűre nézve fogadható el. Ha valamely termelő a kifőzésre vonatkozó igényét nem jelentette be, vagy ha valaki később lett szőlő és gyümölcstermelővé, úgy a pénzügyigazgatóságtól bármikor kérheti igényjogosultságának megállapítását. A rendelet utasítja a községi elöljáróságot, hogy minden év július hó második felében a termelőket hirdetmény útján értesítsék arról, hogy, akinek igényjogosultsága elismerve nincsen, azt kérje a pénzügyigazgatóságtól. Az igényjogosultság csak addig marad meg, amíg a termelőnek a kimutatásban felvett szőlő- vagy gyümölcsbirtoka a tulajdonában van és azt tényleg maga műveli.