Kecskemét és Vidéke, 1921. július-december (2. évfolyam, 146-297. szám)

1921-07-24 / 166. szám

Kecskemét, 1321. július 24. Vasál*fl3ip ' !!, évfolram, 166. szám,, jj­M mn ir ■»■'»? v ,i j HiMiaur mrrr aii'nwiwannr— MPTMMBi gjg—MM mum­­WMMii lett tm HHS n1 in iiiiiMirmiiMaaMMHBmaeBMgMBZMsaiiiniitwMi i n titvn'«nunnrrwwreamiMiMMMMsaam mmn előfizetése árak. Felelős szerkesztői Bp. Holkysné Hagy László szerkesztőség és kiadóhivatal* Egész évre 480 K. Negyedévre 120 K. : S­ZOO : :­ksosicsmét, III., Arany János­ u. 6. az. Félévre 240 K. Egy hóra 40 K. ÁLTAALANU5 KERESZTÉNY IRÁNYÚ, a rötv. kath.bérház átjáró udvarában. Telefont S35. Egyes szám 2 K. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Ki teszi jóvá? Megtörtént trianon, lezárult a rémes tragédiának előszava, most felül kerekedik az ármány, a féktelen bosszú és zsákmányszomjúság. Mikor minden elveszettnek látszik előttünk, az antant még életet vél megmozdulni az álélt magyar Toldiban és mint pók az eltévedt, fénybe röpülni akaró, ma­gasra törő, de a tőrnek állított háló­ban fenakadt áldozatát megkötözi, rabságba ejti, hogy a magával tehe­tetlen, szerencsétlen utolsó vércsepp­­jét is kiszívja, elpusztítsa. Nemcsak az ország megmaradt aranykészletét veszi prédába a jóváté­­teli bizottság, hanem az ország állat­­állományát is ki akarják szolgáltatni a szomszédos hitványoknak, akik már egy ízben kiraboltak, kifosztottak ben­nünket a véresemlékű­ kommunista lázadás letörése után Ez még mind kevés nekik. Szénbányáink termelvé­­nyeinek felét egy emberöltőre külföldre parancsolják, pedig ezek a bányák annyi szenet sem képesek adni, ameny­­nyi elég volna ahhoz, hogy a tél hi­degét minden család elűzze szomorú hajlékából. Gyáraink nem dolgozhat­nak, kovácsműhelyeinkben kialudtak a tüzek, vasutaink állanak a télen, mert kevés a szén, amit a magyar bányák adnak. A kevésnek n­a a felét elveszik, mi marad nekünk? Hol az emberies méltányosság, az igazság, a jóvátétel? Ők beszélnek a kis nemzetek védelméről, Kelet- Európa konszolidációjáról és a hábo­rús nyomorok megszüntetéséről, amikor ilyen feltételeket szabnak egy nyolc­­milliós, de ezeréves nép elé. Mi kö­vetelhetnénk jóvátételt az igazság nevében. Színmagyar székely véreink rab­könnyeit, magyarba tátjaink elszakítá­­sát, a magyar szent korona gyöngyé­nek, Adnának, Fiumének a barbár le­törését, az unionált horvátság ellenünk lázítását, ki teszi jóvá? Mert jóvátételhez nekünk is jogunk van. Egy nemzeten sem történt annyi sérelem, annyi megaláztatás, mint amennyiben nekünk volt részünk év­századok óta. Mi nem hódítani, de védekezni akartunk a lezajlott véres világháborúban és mi pillanatnyilag sem nyertünk semmit, de két millió életerős magyar katona, magyar pol­gár lett halott, rokkant, vagy hadi­fogoly. De mindez az áldozat kevés lenne a Mindenható próbáratevő mérlegé­ben ? Nem! A megpróbáltatás nem büntetés. Hamelin tábornok levele. Nemzeti nagy szerencsétlenségünk egyik fő oka, hogy a külföld nagy emberei nem igen ismerik hazánkat. Ha jönnek is közénk anyagi érdekekből egyes csoportok, kozm­o­­politizmust képviselő újságírók, rendesen végigeszik dús bankettjeinket, anélkül, hogy belenéznének a magyar néplélekbe, lelkük­ben éppen olyan üresen térnek vissza ha­zájukba, mint ahogy elindultak. Szerencse reánk nézve, ha még otthon hallgatnak, de rendesen olyan képet rajzolnak rólunk, amelyeket valószínűleg a keleti faj kávéhá­zaiban szereztek, amely képek egyáltalán nem vezetnek a magyar faj igazságos és kedvező megismerésére. Nagy Isten áldása ha Hamelinek jön­nek hozzánk, akik őszinte jóakarattal és megismerő képességgel közelítenek a magyar népietekhez. Hogy Hamelin tábornok múlt vasárnapi látogatása alkalmából milyen fön­­séges képet alkotott rövid néhány óra alatt városunkról, azt híven tükrözi vissza az a mély gondolatokkal és még mélyebb érzel­mekkel telit levél, melyet mindjárt Budapestre való hazaérkezésekor megírt Révész István prelátushoz. Közöljük a levelet, hogy örvendjünk afelett, miszerint éppen a Beniczky-féle be­­feketités napjaiban miként vélekedik rólunk a külföld egyik nagy sérja. A franciából fordított levél a következő: Plébános Úr! Mélyen meghatott­ a tegnapi fogadta­tás, mellyel engem , megtisztelt. Mindig vágytam arra, hogy az Alföld­ről magamnak világos, kedves képet szerez­zek s tanulmányozzam a magyar népet és most, hogy ezt megtehettem valóban nem csa­lódom s mindezt önnek köszönhetem. Néhány óra alatt Ön megismertette hí­veit és honfitársait s mindez mély hatást tett rám. Tegnap még, mint ellenség, ma már az Ön oldala mellett térden állva s az Ön népének hazafias énekeivel, kértük a Mindenhatót, hogy adja meg a békét s a keresztény testvéri szeretetet. Egész zavarba hozott nagy figyelmével, vendégszeretetének nagy kiválóságával és hogy nekem szentelte vasárnapját. Ezért a legbölcsebb hálámat fejezem ki s megőrzöm ennek a legkellemesebb és leg­hűségesebb emlékét Franciaországba való visszatértemkor is. Fejezze ki kérem tiszteletteljes rokon­­­szenvemet az abbé (lelkész) uraknál, kik részt vettek a fogadtatáson s az Ön bályos rokonainak, akik az én fotografáló mániám­nak szolgálatot tettek. Fogadja plébános ur legmélyebb tisz­teletteljes érzelmemnek biztosítékát. Budapest, 1921 julius 18. Hamelin. A me­ly hangú és sok rokonszenvről tanúskodó levélre a prelátus plébános a kö­vetkező képpen válaszolt: Excellenciás Tábornok Ur! Becses soraira válaszolva vagyok bátor jelezni, hogy Excellenciád magas látogatása s különösen vallásos nemes példája boldogító hatást keltett lelkemben. Tekintetéből mélységes értelmet és gazdag szivjóságot olvastam ki. Ha ó francia nyelvet beszélném, lelki kincstárából nagyon sokat foglaltam volna le szegény magyar nemzetem javára. De úgyis megéreztem, hogy Excellenciát meleg érdeklődéssel viseltetik magyar hazánk iránt. Oh, ha sok ilyen bará­tunk volna, nem sokáig aggódnánk jövő sorsunk felől. Boldog vagyok, hogy Tábornok Úr hallotta a kecskeméti népet imádkozni szoron­gatott hazánkért, de még jobban boldogít, hogy Excellenciád velünk imádkozott a ma­gyarok Nagyasszonyához. Mi már csak a jó Istenben bízunk, ki kegyelmével fölnyissa biráink szemeit, hogy meglássák nemzetünk legfőbb hibáját: Az ő túlzott gavallériáját. Pap társaimról és húgaimról való kegyes megemlékezéséért, valamint kitüntető látoga­tásáért hálás köszönetet mondva Maradok Exellenciás Tábornok Urnak Kecskemét, 1921. július hó 22. Mély tisztelettel Révész István prelátus, prépost-plébános. Mi azt hisszük, hogy Révész prelátus. Hamelin tábornok néhány órai látogatásakor több szolgálatot tett a magyar hazának, mint rossz diplomatáink sok sürgése forgása és ha más érdeme nem is volna, már az is elismerésre méltó, hogy Beniczkyéknek a hazaárulás mesgyéjéig elmenő eljárását ellen­súlyozta az egyik legilletékesebb magas személyiség előtt. Váci SE-KTE vasárnap délután fél 6 órakor tartandó futtbalmérkőzése a széktói pályán. — Előtte a NOE—KAC II. mérkőznek. Újabb tudnivalók a szeszfőzőt illetőleg. A m. kir. pénzügyminiszter 105.100/1921 P. M. számú rendeletére a szeszfőzésre vo­natkozó rendelkezések tárgyában kiadott 37200/1920 számú rendeletét a következők­ben módosította: A termelők, akik a központi szeszfőz­dék részére fenntartott saját termésű nyers­anyagokat (szilva, szőlő, törköly, borseprű); a főzőkészülék termelőképessége szerint áta­lányozás mellett maguk szándékoznak ki­főzni, nem kötelesek évenként engedélyt kérni, hanem a már megállapított igényjo­gosultság alapján a fenti átalányozás mellett azt a következő években is kifőzhetik. Az 1920/21. termelési időszakra össze­­állított kimutatások a következő termelési időszakra is érvényben maradnak. A kimu­tatásba felvett termelők adóbejelentései csak olyan mennyiségű szeszfőzési anyagokra fogadhatók el, amely az illető szőlő vagy­­gyümölcs birtokának nagyságával és a vi­dék átlagos terméshozamával arányban van. Például valakinek jogosultsága 3 hold szőlő­­területre ismertetett el és az ott elért átla­gos szőlőtermés alapján holdanként 12 mé­­ter mázsa törköly és 3 hektoliter borseprőn várható, úgy az illető termelő adóbejelentése 36 méter mázsa szőlőtörköly és 9 hektoliter borseprűre nézve fogadható el. Ha valamely termelő a kifőzésre vo­natkozó igényét nem jelentette be, vagy ha­ valaki később lett szőlő és gyümölcsterme­­lővé, úgy a pénzügyigazgatóságtól bármikor kérheti igényjogosultságának megállapítását. A rendelet utasítja a községi elöljáró­ságot, hogy minden év július hó második felében a termelőket hirdetmény útján érte­sítsék arról, hogy, akinek igényjogosultsága elismerve nincsen, azt kérje a pénzügyigaz­gatóságtól. Az igényjogosultság csak addig marad meg, amíg a termelőnek a kimutatásban fel­vett szőlő- vagy gyümölcsbirtoka a tulajdo­nában van és azt tényleg maga műveli.

Next