Kecskemét és Vidéke, 1932. január-december (13. évfolyam, 1-52. szám)
1932-01-03 / 1. szám
Tizenharmadik évfolyam 1. szám. Kecskemét, 1932. január 3. Ára 12 fillér. Előfizetési ár Egy szám ára 12 f. Negyedévre 1 P 20 /• POLITIKAI LAP Telifonszám: 135. — Telefonszám: 135. Felelős szerkesztő: KATONA GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal Kecskeméten, Arany János utca 6. szám (r. kath. bérház átjáró udvar) Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatalfai ih * iiiiiiiTiiTrr" Egy új év küszöbén. Irta: Rosta Lajos Ki tudná megmondani, hogy a magyar politikai élet minő arckifejezéssel tekint vissza a múltra és minő energiával dobja magát egy új esztendő előre nyújtott karjai közé? Ki is sejtené még ez újév küszöbén, hogy azon belpolitikai kényszerintézkedések, melyek egyenlőre a kormány kizárólagos programmját képezik és ama teljesen eredeti külpolitikai orientációk, amelyek a hagyományos pángermán kultusszal szakítva a latin népek felé keresik a kibontakozás útjait, — váljon meghozzák-e az ország leginkább szenvedő osztály, a gazda és földműves társadalom reményeinek valóraváltását éppen abban az esztendőben, melynek füstös politikai lávatengerében egy gomolyogban fognak izzani a világválság corupciójának legjellegzetesebb tényezői: jóvátételi konferencia, leszerelés, valutaválság, hitelkrízis stb. Az elmúlt parlamenti idők vihardús politikai életben kristálynál is tisztábban jegesedt ki a magyar föld válságának, a magyar pénz utáni világ küzdelmének problémája. E két nagy kérdés vemhessége ma már annyira adottság, hogy ezekkel a kormánynak nemcsak a mindennapos gazdasági életben, hanem belpolitikánk etikai szintjének megőrzése érdekében is számolnia kell. Midőn mezőgazdaságunk kétségbeejtő jövő kilátásait mérlegeljük, nemcsak az arra nehezedő, immár elviselhetetlen tehertételek és az olcsó búza értékesítési piacainak teljes vagy részleges hiánya követelik számunkra egy gyökeres gazdasági programm, egy átfogó, szerves oeconómiai célkitűzés feltétlen szükségét, hanem bank- és hitelrendszerünk merev és egyoldalú pénzpolitikája, a védvámok által istápolt kartellérdekeltségek sokszor kifejezetten antialtruisztikus értékesítési eljárásai azok az okok, melyeknek — ha szükséges — erélyes törvényes beavatkozással való intézményes rendezését a mezőgazdaság egyelő védelme alapján múlhatatlanul szükségesnek tartjuk. Azt a szívós védekezést, amelyet a kormány az infláció elvi és gyakorlati megvalósítása ellen kifejt — fenntartás nélkül fedezi az ország földmíves osztályának egész józan tömege. A mérsékelt infláció, amelyet a baloldali politika oly előszeretettel ír zászlójára, mint a föld népének egyedüli üdvözítőjét, éppen annak az osztálynak adná meg a kegyelemdöfést, amelynek megmentésére lett volna hivatva. A pénzarisztokrácia ma még mindig könnyebben elviselné a fizetési eszköz törvényesen mesterkélt szaporítását, mint az a mezőgazdaság, mely a pénz értékének erőszakos csökkentésével járó valutakrízisbe nemcsak maradék pénzét, hanem ami számára fontosabb: értékesítési piacait is beleölné. Pénzünk értékének minden eszközzel való megvédése és annak a szaporítással járó csökkenése — ez az a két sarkpont, melyek között a pengő a maga gazdasági vitustáncát járja és amely ide-oda való ugrálás esetleges erőszakos befejezésével az osztálygazdaságok uralmi cseréjén kívül az is el fog dőlni, várjon tudunk-e valutánknak elfogadható nemzetközi árfolyamot biztosítani vagy ennek díjjával mezőgazdaságunk, iparunk és kereskedelmünk együttes mohácsi elvérzésének leszünk kénytelenek szemtanúi lenni? Középeurópa nemzetközi polititikájának egyik legfontosabb problémája: a Duna medencéjének gazdasági rendezése áll külpolitikánk tengelyében 1912. január 1-én. E tekintetben az előzetes sajtópolémi viharos utjait járjuk már sőt, hovatovább bizonyos méretű gazdasági kapcsolatok is létesülnek az érdekelt államok között. A kérdés az, hogy Ausztria és Csehországgal együtt, vagy ez utóbbi nélkül csupán Ausztriával lépjünk közös vámelszámolásra, mely állam egyedül is elégséges volna úgyszólván egész mezőgazdasági feleslegünk átvételére? Benes ugyan kétséget kizáró módon ragaszkodott a trialumnóhoz karácsonyi beszédében, de ezzel kapcsolatosan nem titkolhatjuk el azon meggyőződésünket, hogy az igy, francia protektorátus alatt kialakult új középeurópa létében veszélyeztetné Ausztria iparát, melyet számára csupán részben enyhítene az a szerencsétlen körülmény, hogy mi örökre lemondhatnánk a revízióról és messze hajíthatnék magunktól a Duna medencéjének régóta remélt vezető jogaról, mielőtt azt elérhettük volna. Mindezen politikai és gazdasági elgondolások azonban csupán részben értek meg annyira, hogy velük, mint adottságokkal számoljunk. Szükségesnek tartjuk azonban csak gazdaságpolitikai alapmotívumainkat átmenteni az új esztendőre, mely — hiszszütő — hivatva van az utolsó száz év legnagyobb világgazdasági krízisének megoldásán kívül a magyar gazdaságpolitika számos jelenlegi útvesztőjében olyan támpontokat intézményesen életbeléptetni, melynek hatásaitól és eredményeitől függ a nemzet gerincének, a földmíves társadalomnak pusztulása, vagy feltámadása. A háborús nemzedék problémái. Irta: Frühwirt Mátyás országgyűlési képviselő Az utolsó években a háborús nemzedék soraiban élénk mozgolódás vehető észre. A közvélemény az úgynevezett harmincévesek mozgalmai címen ismeri a fiatalságnak kezdeményezéseit. Most ismét fellobbant az álláshalmozás kérdésével a fiatalság tiltakozása. A harmincévesek mozgalmának nagyrészt anyagi okai vannak, azonban kétségtelen szpicológiai és közéleti okokat is fel lehet fedezni. Nagyon szomorú látvány, hogy tanult fiatalemberek, több diplomával rendelkező érett emberek kénytelenek szülők nyakán éldegélni, vagy pedig nagyon egyszerű, szerény jövedelemmel, megelégedni a családalapításnak minden kilátástalanságával. Nagyon nyugtalanító állapot a diplomás utcaseprő, a tanári, vagy ügyvédi oklevéllel bíró díjnok. Olyan jelenségek ezek, amelyekre rövidesen kell megoldást találni a magyar társadalomnak. Ismerjük a számokat is, amelyek megvilágítják azt a nagy nyomorúságot, amely különösen az értelmiségi fiatalság között van. Ez a nemzetnek egy óriási problémája, amely elől nem szabad struc módjára a fejünket a homokba dugni, hanem nagyon komoly és elszánt