Kecskemét és Vidéke, 1934. január-június (15. évfolyam, 1-24. szám)
1934-01-07 / 1. szám
Tizenötödik évfolyam 1. szám. Ára 6 fillér. Kecskemét, 1934. január 7. Elöfize ------- PolIITIKAI 1 AP Szerkesztőség és kiadóhivatal Egy szám ára ti f. — Negyedévre 60 frULIlIt\A LRI Kecskeméten, Arany János utca 6. szám ___ Felelős szerkesztő és kiadó: (r. kath. bérház átjáró udvar) Telefonszámi 135. — Telefonszám: 135. SZÉKELY SÁNDOR: Hirdetéseket felvesz a kiadóhivata A Népszövetség pénzügyi biztosa dicséretes gyorsasággal és példás pontossággal készül el évnegyedes jelentéseivel Magyarország pénzügyi és gazdasági helyzetéről. Most is az ezidei esztendő utolsó évnegyedének végén már közzétette jelentését. Az igazságot kereső, tárgyilagosságra törekvő, de amellett nagyon jóakaratú szemlélő éles megfigyelésével állapítja meg a különböző jelenségekből és a számadatok tanulságából az ország gazdasági állapotának keresztmetszetét. Megszoktuk, hogy ezekből a jelentésekből a pártpolitikai kritika mindig kiszedegeti és kidomborítja azt, ami az ország gazdasági nehézségeit illusztrálja és ezeket a kedvezőtlen mozzanatokat politikai hangulatkeltésre használja és élezi ki a kormánnyal szemben. Pedig magától Tylertől tanulhatnák meg legjobban, hogy miként kell a gazdasági és pénzügyi kérdéseket minden egyéb melléktekintettől mentesen kezelni és hogy ez a nehéz viszonyokkal küzködő ország a maga erőfeszítéseivel igazságosan csak jóindulattal és jóakarattal bírálható el. A mostani Tyler jelentés sem hallgatja el a helyzet komolyságát és nehézségeit, de viszont készséggel állapítja meg a kedvező jelenségeket és különösen elismeri azt a céltudatos és komoly törekvést, amely a kormány részéről a gazdasági élet alapjainak konzerválása érdekében folyik, így kiemeli elsősorban az állam pénzügyi helyzetében jelentkező javulást, amelyet abban foglal össze, hogy az előző évhez viszonyítva a költségvetési év első öt hónapjában a kiadások 9 százalékkal csökkentek, ellenben a bevételek 6 százalékkal javultak. Reá mutat arra, hogy ezek az eredmények több év óta első ízben igazolják a kölségvetési előirányzat teljes realitását. Tanúsítja, hogy a kormány az egyensúly helyreállítására határozott erőfeszítéseket tett és hogy igenis szükség van céltudatos átszervezésre, amelynek azonban ki kell terjednie az autonóm testületek háztartására is. Ugyancsak megállapítja a jelentés a kereskedelmi mérleg lényeges javulását a kivitel emelkedése révén. Azok a fenntartások és ellenvetések, amelyeket a kereskedelmi mérleg aktívumának összegszerűsége tekintetében a jelentés ezúttal is hangoztat, a külkereskedelem alakulását, főleg abból a szemszögből vizsgálják, hogy a kivitel révén nem sikerült a Nemzeti Bank szabad rendelkezésére álló valutamennyiségét növelni. De ennek magyarázatául most mér Tyler is megállapítja, hogy a magyar külkereskedelemnek majdnem háromnegyed része a klíring eljáráson megy keresztül és hogy az egyéni kompenzációk, az adicionális kivitel és a pengők ellenében történő kivitel, — amelyek nem termelnek külföldi devizát, — végeredményben mégis külföldi adósság törlesztést eredményeztek, tehát az országra nézve hasznot jelentenek. A gazdasági helyzet valamelyes javulását látja a jelentés abban, hogy a forgalomban levő áruk mennyisége emelkedett és legalább megállította azt a hanyatlást, amely mér olyan régen tartott. Az áruforgalomnak ez az emelkedése, amely főleg a jó termésnek köszönhető, hasznára vált az Államvasutaknak is, amelyeknél a forgalom és bevétel hosszú ideig tartó hanyatlás után javulást mutat. Ugyancsak kiemeli Tyler az ipari termelés indexszámainak az előző évekhez képest bekövetkezett emelkedését. Mindezeknél a kedvező tüneteknél és azok megállapításánál még jóval fontosabb az a felismerés, amelyet Tyler megfigyeléseinek végső konklúziója gyanánt szögez le a jelentés összefoglalásául. Ez pedig egyre nehezebbé válása annak, hogy Magyarország áruit a külföldön nyereséggel adhassa el. Mivel az ország régi piacai nagyrészt elzárkóztak, Magyarország kénytelen távolabbi piacokat keresni és hogy jó külföldi devizákat teremthessen, kénytelen áruit ezeken a távoli piacokon veszteséges árakban eladni. A népszövetségi pénzügyi biztosnak ez a diagnózisa fején találja a szöget és egyben megdöbbentően bevilágít trianoni Magyarország gazdasági tragédiájába. Mert meglátja azt, hogy az ország gazdaságilag hogyan vérzik el minden munkája és erőfeszítése ellenére. Tyler klasszikus gazdasági jelentéseivel erős szövetségesünk az igazságért folytatott harcokban. cacat=icat=ic3t=adc3cac3c3cac3c3cacacacatnc3i=»=ic3cacacacac3c=ic3ac=x X ^ A háztulajdonosok bajai, f a háztulajdonosok a belügyminisztertől kérik a követést, ügyük igazságos rendezését. A háztulajdonosok bajban vannak, tele vannak panasszal. Alig múlik el hét, hogy a törvényhatósági közgyűlés vagy annak valamelyik bizottsága ne foglalkoznék panaszaikkal. A válság oka az, hogy a háztulajdont ez állam évtizedek óta, pontosabban 1916 óta regulézta, először ritukélték a lakásokat, azután kényszerbérek mellett kellett odadni s végül, az építkezés fellendítése folytán, annyira megszaporította a lakásokat, hogy igen sok lakás üresen maradt. Hozzájárult ehhez a gazdasági válság is, az emberek nem bírják a lakást sem megfizetni. Sőt ha fizetnének ! De igen sok lakó nem fizet, mert maga sem bír. E mellett a házvagyont az állam túladóztatja. 22-féle adót fizet a háztulajdonos, úgy, hogy az adók elviszik a házbérjövedelem 75—80 százalékát, szegény járadékos öreg emberek, özvegy asszonyok, akik arra számítottak, hogy öregségükre a házbérből élnek, most nem tudnak megélni, nyomorognak. A háztulajdonosok nem tudják házaikat javíttatni, sem tőkét gyűjteni nem tudnak, hogy elavult házaikat majdan újjáépítsék. E miatt munka nélkül nyomorog az építőipar is. S mindez azért, mert a régi házak tulajdonosai agyon vannak adóztatva. Az új házak tulajdonosait pedig, akik adómentesek, agyonnyomja az adósság, a magas kamat. Ezeket a bajokat azért nem vették észre eddig, mert a háztulajdonosok hallgattak, hallgatniok kellett, mert őket bántotta mindenki. De most már belátják országszerte, hogy itt is baj van, nemcsak a kereskedelemnél, iparnál, a földbirtoknál, ezt a nemzetgazdasági ágazatot is szanálni kell, nemcsak a szövetkezeteket, a bankokat s a földbirtokot. A háztulajdonosok megmozdultak, szervezkednek s ebben a nagyközönség támogatására, rokonszenvére számítanak. De az országos baj mellett Kecskeméten van egy helyi baj is. A követési költség, mely már évek óta gondot okoz az illetékeseknek. Az 1928—1929. években végzett utcakövezések, járdázások számlája — most már nem tudni, mi okból — oly magas, hogy egyes háztulajdonosok ebben valósággal tönkre mentek. Vannak házak, melyeket akkora kövezési teher nyom, hogy a ház nem ér annyit. A kövezés, akkori időben, több mint egy millióba került, az 500 háztulajdonos mindegyikére tehát több mint 2000 pengő esik. Egyesekre kevesebb, de a legtöbbre még több. Van olyan háztulajdonos, akinek ilyen adóssága 3—4000 pengőre rúg, így aztán tönkre kell menniök. Megpróbálták a háztulajdonosok, hogy a kivetés összegét fellebbezik, eddig még eredmény nincs. Tavaly a háztulajdonosok helyi Szövetsége beadványt intézett a városhoz, hogy a kövezési szabályrendeletet változtassa meg s a kövezés költségeit az egész várossal fizettesse, az útadóból, vagy a kövezetvámból. Hisz az utcát, a járdát az egész város használja — tanyai és vidéki kocsik — nemcsak a háztulajdonosok. Sőt ezek használják a legkevesebbet, miért csak ők fizessék, miért nem az egész város ? Miért menjenek tönkre egyes háztulajdonosok, a köz javára, mikor a haszon az egész városé, a vidéké, az országé ? A Háztulajdonosok Szövetségének ezt a kérelmét azonban a közgyűlés elutasította, csak annyit segített, hogy a kamatokat leszállította, a tőkét amortizálta 63 százalék kamat mellett 25 évre. Ez azonban nem elég segítség. Mert ezt se bírják fizetni az érdekeltek, akiknek e mellett a súlyos adókat kell fizetni, meg némelyiknek adóssága kamatait s még élni is kellene. Nagy az elégedetlenség az érdekeltség között az elutasító határozat miatt. Azért a Háztulajdonosok Szövetsége a határozatot megfellebbezte, az elkészített fellebbezés a Háztulajdonosok Szövetségének irodájában Kecskemét, Mátyási-utca 3. szám alatt az érdekeltek által aláírható. Az aláírást január 15 ig be kell fejezni, mert azután a fellebbezést felterjesztik a m. kir. belügyminiszter úrhoz. Minél többen írják alá, a siker annál inkább várható, mert csak akkor látja a felsőbb hatóság, hogy igazán nagy a sérelem s hogy annak orvoslása közérdek. Szeretnénk ezt a kérdést immár végleges nyugvóponton látni, igazságosan megoldva, mint ahogy már közmegelégedésre rendezték Budapest, Szeged és Debrecen városokban s az ország több vidékén. OLVASSA ÉS TERJESSZE A KECSKEMÉT ÉS VIDÉKÉT !!