Állami Katona József gimnázium, Kecskemét, 1906
4 — Hej, pedig milyen magasra lobogna föl ifjú szívükben a hazaszeretet lángja, szemtől-szembe látva a haza múltjának dicsőségét, jelenének nagy hatalmát, jövőjének fényes reménységét! — sóhajozott magában. Cseres Márton ugyanis hiába töltött el húsz hosszú, keserves esztendőt a homokházi adóhivatal léces rácsozata mögött, Cseres Márton azért idealista maradt. „Jó lesz magnak, ha bekövetkezik a jövő század idealizmusának hullámverése“, — gondolta volna az „Erkölcsi törvény“ fölfedezője, ha egyáltalán tudott volna valamit Cseres Mártonnak e bűnös világon való könynyelmű létezéséről. Cseres Márton azonban nemcsak létezett, de számolt is, mégpedig nagyon jól számolt. Kiszámította, hogy hat gyermekére, a feleségére és magára fejenként 10 forint 32 és 7/0 krajcár jut minden hónapra, amiből még a legrajongóbb pedagógus sem tudná födözni a hazafias fellángolás jellemképző költségeit. Ezért a gazdag ember blazirt szárazságával mondta az ostromló fiúknak július elején: — Ugyan, ki látta a kánikulában Budapestre utazni! Ilyenkor fürdőre járnak az emberek. Hiszen megsülnétek ottan, gyerekek. Majd inkább szeptemberben, az a legszebb hónap az egész esztendőben. Aztán, amint látom, a cipőtök is kenyeret kér, meg a nyári ruhátok is nagyon harmadéves. Majd szeptemberben, gyerekek. Akkor majd felhúzhatjátok a tavalyi új őszi ruhát és legalább csinos fiúknak festetek majd, ha végig sétálunk a fontaine lumineuse előtt. Én jó Istenem, de sok szépet is hallottam erről a világító szökőkútról, de nagyszerű lesz, ha meglátjuk majd! — Hát még a Mátyás király kálváriáját, — kiáltott a Pali gyerek, akiben tanára határozottan kifejtette a történeti érzéket. — De hát a léghajó, a pompás nagy léghajó, — sóhajtott Jani. — Meg a pompás halpaprikás a debreceni csárdában, — epekedett a legkisebbik, a Laci gyerek. Hosszú, vékony nyakán végigcsúszott az ádámcsutka, amint vágyakozott és amint nyelt. Ám Cseres Márton nemcsak idealista volt, Cseres Márton becsületes ember is volt, aki szentül hitte, amit most a gyerekeknek megígért. Azon nem igen törte az eszét, hogyan állhat majd szavának szeptemberben, ha nem bírja most júliusban. Cseres Márton szegény ember volt és mint minden szegény ember, vérmes reménységű. Valami csak előfordul addig, gondolta magában, mert hát a kiállításra minden becsületes embernek el muszáj menni. De bizony szeptember elsején is csak 82 forint 63 krajcárt sepert be Cseres Márton, amiből 30 forintot téli fűtőnek előre bekiterált szénért rögtönösen le kellett fizetnie, ide nem számítva a diákfiúkért leszúrt 9 forint 30 krajcár beiratkozási díjat.