Kecskemét, 1874. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1874-08-02 / 31. szám
II. évfolyam. Kecskemét, 1874. Aug. 2. 31. szám. S3 Megjelen ?, w minden IISV Előfizetési díj: Vasárnap. Egész f W IJ fi IJ If If? WK IS Ifi EsIj5EjS11JEI.I náruló : . ... .. 1 II kuvejk tér egyszer .sa Politikai és társalmi hetilap. v alatt, a törvényszék épü- I ? Vőlete átellenében. & fcjf’ Bélyegdíj: 30 kr. n =====---------■ Szűcs Ferenc, igtatva 17, kétszer: 13, ■'%*% A haza minden előtt. Még nem sok idő telt el azóta, hogy a kormány minden ereje megfeszítése dacára is oly hitvány többséget tudott felmutatni, amely, ha tekintjük a sok, meggyőződését függetlenül nem követhető, minisztere parancs szava szerint szavazó kormány hivatalnok szavazatának raenyiségét, nem is mondható többségnek , hanem kisebbségnek. Ezután a vereségnek is nevezhető győzelem után, mintha bágyadtság, reménytelenség fogta volna el a kormányt. Minden alkalommal tárcájához kötötték a miniszterek óhajtásuk teljesítését, mi által eszünkbe juttatók a lángot mely mielőtt kialszik még egy utolsó erőfeszítéssel nagyot lobban, és a lepke sorsát, mely addig repdes a tűz körül míg végre az szárnyait megemésztvén — élettelenül hull le. A legegyenesebb, legtermészetesebb úton lehetett- e más következtetést vonnunk, minthogy a kormány akár azért, mert belátta rendszere káros voltát, tehát hazaszeretetből; akár azért, mert véget akar vetni azon bizonytalanság tengerén vergődő kétes helyzetnek, amelybe azáltal jutott, hogy nincs háta mögött oly többség, amelyre minden esetben biztosan számíthatna , tehát kénytelenségből igyekezik állásától megmenekülni. Ez a következtetés nem volt alapnélküli, de most egészen másként áll a dolog. A kormány újabban ismét szigorúan ragaszkodik állásához és pártja — uralmához. Azok előtt, a kiknek ez jelszavuk: „A haza minden előtt is megszokták másokat is sajátmértékökkel mérni — azok előtt ez a hatalomhoz való szívós, merev ragaszkodás, még akkor is, midőn már látják, hogy a hazát a bajba bele tudták vinni, de abból kisegítni nem bírják, nagyon feltűnő lehet, de minket nem lep meg. Mi tudjuk azt, hogy az önzéstől kevés ember mentes és sok ember egyéni hasznát a hazáéért feláldozni nem tudja, nem akarja. Azokról a jó húsos fazekakról lemondani nem oly könnyű. Az angol kormány nem régi keletű eljárása, mely akkori lemondást foglal magában, a midőn még a mi kormányunknál sokkal nagyobb támogatásban részesült — ritka tünemény. Nálunk az nehezen ismétlődik. Itt, ha egy párt kormányra akar jutni—már pedig ez minden becsületes pártnak hazafias kötelessége, annak harcolnia kell. Harcolni kell a mostani ellenzéknek is. Bizonyság erre a kormánynak a választási törvényjavaslat tárgyalása folytán tanúsított legújabb magatartása. Amit a nép bizalmából többé nem remélt elnyerni, kortes törvény által akarja elérni, amelyet mereven, a más véleményének helyet nem adó türelmetlenséggel szavaztatott meg. E törvénynyé válandó javaslat úgy megvan alkotva, hogy ha a kormány, vagyis a fekettessé tett pénzügyér az ebben nyújtott előnyöket kizsákmányolja, bukása a lehetetlenség határába látszik átnyúlni. Ez a törvény kihívás, hadüzenés az ellenzéknek. Az ellenzéknek erre felelnie kell, és feleletének határozottnak kell lennie! Az ellenzék meg van győződve, hogy a mostani országgyűlési többség útja a haza romlására vezet, meg van győződve arról is, hogy az ő tiszta, nemzeti politikája a haza felvirágzását eszközölné. Szigorúan hazafiai kötelessége ennélfogva egyrészről a harc elfogadása s másrészről egyetértés, egyesülés, összetartás által az összes ellenzék erőinek egyesítése, hogy mielőtt használhatná, kicsavarhassa ellensége kezéből azon fegyvert, amely ellen a siker reményével harcolni is vakmerőségnek látszik. A társas életben ám legyünk testvérek, legyünk jóbarátok pártszinezet nélkül, de a politikai téren nincs testvér, nincs jó barát, a haza minden előtt! Az éhségről. (Vége.) III. Ezek után önként azon kérdés merül fel: miből él hát az ember és állat, ha a táplálék tőle elvonatik? Erre a felelet igen egyszerű, saját magából él, saját testét képező egyes részekből. Ne higgye azonban senki, hogy az éhenhaló ember vagy állat magát lassan ugyan, de tökéletesen megemészti mint talán a lámpa olaja, mely elégett abból mi sem maradt vissza; az éhhalál bekövetkeztével az emberi és állati test még mindig test, van abban vér, meg vannak abban az azt alkotó egyes részek, az azt képező szervek ; de természetesen elváltozva súlyban, elváltozva minőségben. Igen nevezetesek Chossat és Schmidt e téren tett búvárlásaik, így ki jön mutatva, hogy az ember éhség következtében legtöbbet veszít zsiradékéból, ebből körülbelül . . . . 93 °/C csont........................................16% idegrendszer (agy és gerincagy) 1 % Ezen kimutatásból láthatjuk, hogy az ember idegzetéből nagyon keveset veszíthet, egy százalék veszteség a halál, s így ha testünk nem vehet föl tápanyagokat, az az idegrendszerből épen semit sem használhat föl az élet folytatására. Ami a vért illeti, ezen tulajdonképeni képezőépítőanyagát testünknek , ebből használhat ugyan fel testünk tápok hiányában, de mihelyt a vér fele részénél több elfogyasztatott, az ember többé nem életképes. Láttuk a fentebbi táblázatból, hogy a zsír testünkben azon anyag, melyet az ember jóformán egészen fölhasználhat míg az éhhalál áldozatává lesz; a zsír testünk háztartásában tehát fontos tényezőként szerepel. Azt szokták mondani, hogy kövér emberek megbetegedvén, elsoványodnak, kevesebb életerővel bírnak, mint a sovány emberek, ez nem áll; ez alapnélküli előítélet. Afrikában létezik egy népfaj, a Hottentoták, ezek igen falánk emberek, kik, ha kedvező körülmények közé jutnak , nagyon sokat consumálnak, minek következtében nagyon el szoktak hízni, ezen fölösleges zsírból táplálkoznak ezután a midőn sanyarú állapotba jutnak, midőn kedvezőtlenek körülményeik. Nézzünk most egy két esetet az állatvilágból: egészen ide vágó példaként hozhatjuk fel a tevét, melynek púpja tömött zsírpárnából áll, igen helyesen mondja erről az Arab, hogy a teve púpjából él — mert az állat ha jól tápláltatik, zsír lerakodás történik nála; midőn azonban hosszabb ideig a sivatagokban terhet visz és e mellet kellő táplálékban sem részesül, akkor ama a jó időkben lerakodott zsírból él, hogy tehát a púpját képező zsírpárna lazább, kisebb lesz, szóval az állat elsoványodik. Ismerjük azon állatokat, melyek a telet átaluszszák , az úgynevezett téli alvókat (ilyen a borz, morga stb.) Ezen állatok őszkor meglehetősen meghízva üregükbe vonulnak, ott töltvén dermedt állapotban a telet, tavaszkor pedig felélednek, de egészen elsoványodva; télen tehát semmi tápot magukhoz nem vettek, s tavaszig mégis megéltek, nyilvánvaló tehát, hogy dermedt állapotukban zsírjokból éltek. A zsír széneny-, köpeny-, és élenyből áll, szorosan véve tehát az elemek ugyanoly összetételéből, mint minő szükséges a lélekzésre s így a zsír a lélekzés fentartójaként szerepelhet az élő emberi és állati szervezetben. Kövér ember betegséget vagy rövid ideig tartó éhséget könnyebben tűrhet el,mint sovány ember; — igaz ugyan, hogy elveszti kövérségét, el zsiradékét; mert ennek alkatrészeit lassan lassan a vérnek kölcsönzi oda és igy a lélekzés által a véren ejtendő csorbákat födözni képes; a sovány embernek, ha él, szintén kell lélekzenie, de ha beállnak oly körülmények, hogy az illető tápanyagokat nem vehet föl, szükségkép a vérből veendi mindjárt elsősorban a lélekzetre megkívántató anyagokat, vagyis más szavakban fejezvén ki magam, az ilyen ember lélekzetével emészti, fogyasztja vérét; bizonyos azonban, hogy az ember nem élhet tovább, ha vérének felét felemészti éhezés következtében. Ezek után azon végkövetkeztetést vonhatjuk, hogy az éhség következtében kimúló embert és állatot a szó legszorosb értelmében saját lélekzete teszi tönkre. vérből.................................. 75% izom.........................................42% gyomor...................................39% bőr ....... 33% Törvényhatósági közgyűlés, 1874. évi julius 17. Napirendre térvén, az 1874. 7. 16. 17. és 13-dik törv. czikkelyek kihirdettettek. A helybeli kir. törvényszék részére, a városi közönség költségén történt építkezés tárgyában érkezett belügyministeri jóváhagyás tudomásul vétetett. Mosonmegye körlevele a törvényhatósági önkormányzat érdekében, és pedig: 1) A legtöbb