Kecskemét, 1876. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1876-01-02 / 1. szám
1876. — 1. szám. életre kihatnak. Igyekezzünk tehát e benyomásokat jeles és tervszerűen szerkesztett ifjúsági olvasmányok által nemessé, az elme, szív és jellem képzése által áldásossá tenni. Színészet. Ha igaz, mit a példabeszéd mond, hogy „A jó kezdet, félig nyert ügy“, akkor, énnekem épen nincs miért panaszkodnom. A mai napon bekopogtatott új évet ugyanis nemcsak vígan, vígan is kezdem, úgy akarván a véletlen , hogy ez évi bírálataim sorát vígjáték előadásának méltatásával nyissam meg. Igen, vígjátékéval, melynek — mint neve is mutatja — nyomdokain sarjad a vígság , vidámság, s a nevetés. A nevetésről Solger azt mondja, hogy az az égnek üdítő harmata, amely minket fáradozásunkban a legnagyobb mértékben fölüdít. Miután a nevetés ily jótékony hatású, azt hiszem nem kívánok roszat, ha új évi üdvözletül azt kívánom lapunk t. olvasóinak, hogy ez év folytán a színházban igen sokat nevessenek , a színigazgatónak, hogy ugyanott sokan nevessenek s a színészeinek , hogyha nevetnek, színpadon és azonkívül, bajok által meg nem zavart jókedvvel nevessenek! És most, a nevetéses jókivonat tolmácsolása után, lássuk a „Zarándokok“-at, vagyis azt, hogy a múlt év utolsó hónapjának 29- dik napján, mily eredménynyel adatott elő Tenelló ,„Zarándokok“ vagy „szerelmi kaland egy apáca zárdában“, című 3 felvonásos vígjátéka. Ezen ismert vígjáték igen gazdag igazi furcsa helyzetekben, jelenetekben s így kiválóan alkalmas a kedély felvillanyozására , hullámzásba hozására, derültség , vidámság, jókedv létesítésére. A derültség, vidámság édes élvei hiányáról nem is panaszkodhatott a közönség, amit, a mikor nem a színműnek magának, akkor Ge rő L i n a k. a.nak (De Lacan Lujza) köszönhetett, aki újabb időben haladásának örvendetes jeléül, igen szép játékkal szerzett meglepetést. Benne a nőiség virága a szendeség, kedvesség, ártatlan hamisság összeölelkezve jelennek meg s mozdulatain , alakján, játékán a kellem, gyermetegség, szeretetreméltóság nem mindennapi fényözönét öntik, árasztják el. Igaz, néha-néha érezzük, hogy ő még nem a jelené, érezzük, hogy játéka a tavasz reményszínét viseli magán, de tagadhatatlan az is, hogy a bíztató remény színe gyakran oly árnyalattal jelen meg , mely a nyár érlelményére , a júliusi virány pompás szőnyegére emlékeztet. Ma este is volt a kedélyélet paradicsomat elé varázsoló játékának néhány oly mozzanata, amely valóban a művészet fényével ékeskedett. A harmadik felvonásban, De Brissac iránt támadt szerelmének megvallása kiválóan ilyen volt. Arcjátékában, szemei beszédében, annyi ékesszólás volt, hogyha akadt, aki azt meg nem értette, az megérdemelné, hogy egy leány szíve se gyűljön érte lángra soha ! A mai műélvezetért újévi ajándékul azon jó tanácscsal szolgálok a kisasszonynak — skálázzon! Hogy e foglalkozás, az udvarolás hallgatásánál unalmasabb, az igaz, de hogy hasznosabb, hangja kifejlesztésére előnyösebb befolyással lenne — az is igaz ! Liptai Laura (De Pont Courlay Mari) szép volt, de a fiatal, szelíd , ábrándos leány egyénítésében nem nagy szerencse kísérte törekvését. Mezey (De pont Courlay marquis) rövid szerepét, a nála megszokott sikeres alakítással jelentékenységre emelő Kovács (Beaudean abbé) játékát hatástalanná tette az örökös nevetés, mely az illuziót messze zavaró. Nem tudom van-e oly pontja a színi szabályoknak, mely a játék hatását tönkre tevő ily magaviselet ismétlődése ellen orvoslást nyújt, de hogy ez nem járja s csak arra volt alkalmas, hogy a „Fokról fokra“ című darab előadásakor általa készített botrányt eszünkbe juttassa— az kétséget nem szenved. Hegyi (De Brissac Achilles) ma sem tudta jól szerepét s ezen kívül azon hibába is esett, hogy a nevetést a finomabb érzést sértő módon igyekezett vánkosával előidézni. Símándi (Sebage Viktor) játékának hátrányára vált a folyékony előadás nélkülözése. Igyekezték a szakgatott előadástól megmenekülni. Hiszen az nem lehetetlen. Halott u u tólag dúdolja, hogy „az asszony ingatag.“ A szerelmes ember azzal a gondolattal megy haza, hogy ő a legszerencsétlenebb ember a világon, ahol apja azzal fogadja , hogy ő a leghanyagabb ember a világon. Mikor teszi már le a vizsgát? Igen ám, de mikor a könyvet előveszi, ahelyett, hogy szokott módon felfogná az esze a tételeket, hát máshol jár. A betűk táncolnak a szeme előtt, s a táncról eszébe jut a nóta, hogy „akinek nincs párja , jaj de búsan járja.“ Bús gondolatai elől egy férfi társaságba menekül, ahol egy úz egész megátalkodottsággal szerelméről kérdezősködik, s mielőtt felelne, egy másik úr elég naivul azt mondja, hogy ha szereti, hát vegye el. Hát hiszen az épen olyan, mint mikor a kopasz embert arra oktatják, hogy fodroztassa a haját. Szép erény az a türelem, hanem ő nem kér magának belőle. Azért hát elindul folytatni a bolyongást, mintha arra lenne kárhoztatva. Útközben rábámul a nagybátyjára, s azon gondolkodik, váljon hol látta ő ezt az arcot. Végül ismét ama bizonyos ablak alá érkezik , s a jó ég tudja hányadszor már. Most azonban elszánja magát, nagy bátran oda köszön, s a köszönést előzékeny mosolygással el is fogadja — egy fiatal ember, aki az ablakon néz kifelé! Ezen nem várt esemény különös fordulatot ad érzelmeinek. Ki ez a fiatal ember? Mit akar itt? Milyen othonos hanyagsággal dőlt az ablakvánkásokra! Ez nagyon jól érezhette magát odabent. Különös. Ezt még nem érezte. Mintha minden csep vére a szívében volna, szét akar feszülni; a lélekzete eláll, elsötétül előtte a világ, s a költő szavaival élve: „azt hiszi, hogy végítélet van , s az alkotó az angyalokkal trombitákat fúvat.“ Halvány homlokán sűrű vízcseppek gyöngyöznek végig , hideg borzongás vesz erőt rajta , s a féltékenység láza gyötri. Most már igazán nem találja nyugalmát, mindenért dühös, az egész világot ostobaságnak tartja, s mikor a kedvese eszébe jut, olyat dobban a szíve , hogy majd kiüti belőle a lelket. Ráadásul másnap az utca végén meglátja kedvesét, amint azzal a bizonyos fiatalemberrel sétál. Oh , de szeretné szétzúzni ezt a gyönyörűséges szép kerek világot ! A titánok nem voltak dühösebbek nála, mikor köveket dobáltak fel az égre. Most ismét új fordulat jó. A levél hordó levelet hoz. Feladatott ma, helyben. Nem tudja, hogy mi az ördögöt firkálgatnak neki, s erős kíváncsisággal bontja fel. A levélborítékban csak egy névjegy van, s azon két név: az egyik kedveseé, a másik ismeretlen férfi név, s alá van írva, hogy — jegyesek. Nem hisz a szemének, újra és újra megnézi , és ahányszor újra nézi , mindig jobban összefolynak a szeme előtt a betűk. Nem lát a szemébe tóduló keserves könnyektől. Letöröli a könnyekeket, érzi, hogy a sors is most törölte ki szívéből az „édes reménységet.“ Haj, de azért az a szív nem marad üresen, betölti azt egy végnélküli keserűség, s mikor ezt gondolja, a keserves könnyek újra ott ragyognak szeme pilláin , azokon a szemeken, melyek bárhová tekintenek, mindenütt csak az ő boldogtalanságát látják. Eszébe jutnak ábrándjai. A szép jövőről alkotott álomképek egyenként elvonulnak szeme előtt, amint lehullottak , amint sírba dőltek, s amint ő most egy eltemetett boldogság sírjára hajol bús élet-fájával. Gondolatai sötét éjjelében egy pillanatra még feltűnik fényes reményeinek egy futó sugára , — az is csak kisérteni jő, mint sírból a halott hajó, de nincs már semmi, amit elvigyen magával. Mit csináljon, mit tegyen most ? Hiszen olyan tehetetlenné van téve! A haragvó égből alá cikázó villám megbénító tagjait, csak a szívét nem bántotta, azt is csak azért, hogy hadd érezze az isten verésének fájdalmait. Úgy szeretne meghalni! Elbújni a föld alá, ahol mit sem lát többé, ahol őt senki sem látja! S e gondolattall komolyan foglalkozik. ........Mialatt pedig ő magányában e gondolatokkal tépelődik, ama barátja, ki az „arubálra“ hívta, titokban a markába nevet, s nem is sajnálja az egy forintját, amiért azt a végzetes névjegyet kinyomták... A szerelmes ember azonban mit sem tud a turpisságról, s helyzetét a legkétségbeejtőbbnek találja. Tehát mégis csak félre lökte az ajtó elől az a komornyik, amelyiknek az a neve , hogy : Sors. Most már igazán szerencsétlen szerelmes. Aztán még hozzá nincs is reménye, hogy annak a veszekedett kedvű komornyiknak valaha a kegyébe jöjjön, így hát reménye télén szerelmes is. A szerencsétlenség már magában véve is kellemetlen portéka, de ha még reménytelenség is járul hozzá, körülbelül egy azzal, amit a költő mond, hogy „szomorúság, nyomorúság, elég abból egyik is", mert szerintem a szerencsétlenség szomorúság, a reménytelenség nyomorúság. Már most aztán mit ér az ilyen élet? Bizony mit sem ér az! Szerelmes barátunk is ekép gondolkodik, mindazáltal nem öli meg magát, nem azért, mintha gyáva volna, hanem mert épen akkor tartanák gyávának, ha megölné magát. S azt ő el nem viselhetné ! De hogy menjen most emberek közé ? — Mindenki tudja bukását s ő felette nevet az egész város. E szerint tehát magányban tölti napjait, s ez csillapítja is érzelmeit. Hozzá kezd a tanuláshoz, s igyekszik mentől kevesebbet gondolni szerelmére. S az idő gyógyítja is sebeit. Olykor mégis elgondolja, hány felét értette, mióta szerelmes, hányféle változaton ment keresztül az ő szerelme. Hajh de nem mindig áll az a közmondás: varietas delectat. Mindazáltal azt hiszi , hogy nem szerelmes többé s mosolyog is a múltak felett. — De nagy bolondság az a szerelem ! Hát bizony bolondság is annyi mindenfélét kiállani ezért a kis tanulságért. (Folytatjuk.) Hirfüzér. — Az egyiptomi alkirály (khedive) megrendelte, hogy országában 1876. Január 1-től a méterrendszer használtassék. — Johnson Endre, a hatvanas években volt egyesült állami elnök, midőn 1855- ben Tennessee állam kormányzójává újra választatott, az ellenpárt nagy gyűlöletet tanúsított ellene, sőt testi bántalmakkal is fenyegette őt. — Körútjában egy alkalommal az ő hallgatására egybehívott népgyűlésen kezében revolverrel jelent meg, s azt az asztalra tévén monda: „Polgártársaim , úgy vagyok értesülve, hogy a ma végzendő tárgyak egyike, azon egyénnek meggyilkolása, kinek szerencséje van önökhöz beszédet tartani. Bátorkodom indítványozni, hogy először ezen ügy vétessék fel. Annál fogva ha van valaki aki az említett szándékkal jött ide, nem azt mondom neki, hogy szól jön , hanem, hogy lőjön.“ — Egy darabig , kezével a pisztolyon, várt, s azután mondá: „Urak! úgy látszik rosszul voltam értesülve. Most hát azon tárgyról fogok önökhöz szólni, amely véget összejöttünk. — A hasonszenvi gyógymód Amerikában. Ezen gyógymódot New Yorkban Dr. Gram 1825-ben kezdette alkalmazni , és sok ellentállással és gúnnyal találkozott. 1848-ban New Yorkban a hasonszenvi orvosok száma 39 volt. 1857-ben 1481 ilyen orvos volt az egyesült államokban, s most több van ötezernél. Annyira népszerű lett ezen gyógymód, hogy New York városa, majd fele adóját fizető polgárainak kérelmére egy nagy kórházat, egy három emeletes díszes épületet a várs alatti szigeten , 800 ágygyal, hasonszenvi kórházzá tette. Azon betegek, kik kívánják oda küldetnek s ha a kórház így meg nem telnék, a betegek V4 része oda fog küldetni. — A Brazíliai Császár, ki egy a legmiveltebb uralkodók közül, parlamentjétől engedélyt kapót az egyesült államokat ez évben meglátogatni. — Angolhon borzad a gondolatra, hogy 150 év múlva nem lesz tüzelője. 1863-ban tették a számítást, s elálmélkodtak, midőn kitűnt, hogy mily kevés kőszén van már a bányákban. Most pedig midőn látják azt, hogy évenként 2 ezer milió mázsával több fogy el, mint akkor számították, meg vannak ijedve. — A londoni kutya kiállításon az idén, sok kutya volt 10 — 20 ezer frt. értékű. Egy masziff (nagy, erős , dühös házi kutya,) két agár, egy vizsla egyenkint 50 ezer írtra, volt becsülve. Három ritka fajú kutyát pedig tulajdonosa 100— 100 ezer ftra becsülte. Megjegyzendő , hogy ezen állatok nagyobb része semmi árért se volt eladó. — A londoni új operaház, midőn be lesz végezve, Európában a legnagyobb lesz , kivéve a San Carlo nevű nápolyit. Közel három hold tért fog elfoglalni. — Mennyit esznek New Yorkban.— New Yorkban naponta egy miliónál több száj eszik, s ezek megemésztenek 5—8 ezer sonkát egy héten , és 30 ezer mázsa szárnyas állatott; naponkint 3,500 véka osztrigát, s közel 14 ezer véka krumplit , és egyremásra 1 milió tojást. Hetenként 10 ezer békát, 3,250 mázsa kós vajat, 5,000 mázsa sajtot, s mintegy 60 ezer marhát s ezen kívül bizonytalan, de nagy menynyiségű vadat. Pénteken, mint különös halnapon, elfogy 4 ezer mázsa hal; ezer mázsa tengeri rák; tíz mázsa tengeri teknősbéka. — „Die ersteTour“ (nach Hundert) Polka-Mazur. Irta: Fhilipp Fahrbach. Kapható Táborszky és Parsch zenemű kereskedésökben Budapesten. Ára 50 kr. „KECSKEMÉT.“ Meghívás. Ma, január 2-kán a k. v. természettudományi társulat megkezdi népszerű előadásait.— Felhívom a természettudományok iránt érdeklődő közönség figyelmét ez előadásokra, melyeken sok oly ismeretnek juthat birtokába, melynek az élet különböző körülményei közt mindig nagy hasznát veheti. — Ez előadásokat ma, vasárnap délelőtt 10 órakor a ref. gymnasium tanácstermében Fördős Géza műegyetemi tanársegéd úr fogja megkezdeni „A gyufáról“ kísérletekkel és mutatványokkal egybekapcsolva; e mindenesetre igen érdekesnek ígérkező előadásra a társulati tagok és a t. közönség tisztelettel meghivatnak. Kecskemét, 1876. január 2. Szakács István, társ. titkár. Újdonságok. Kérjük a t. közönséget, hogy lapunkra az előfizetést megújítani mielőbb szíveskedjék a lap pontos szétküldése tekintetéből. Egyszersmind tisztelettel figyelmeztetjük a t ívtartó urakat az ívek beküldésére , mert a nélkül nem tudjuk az aláíróknak a lapot kiküldeni. B. e. Tatai András emlékére Kecskeméten gyűlt s alálírthoz mai napig befolyt adományok (harmadik közlés) : Christopheriné I. Ilona 2 frt. Juhász Pál 1 frt. — Pap Szappanos Sándor úr gyűjteivén : Pap Szappanos Sándor 5 frt. Pázsit Mihály 1 frt. Szappanos Zsuzsánna, özv. Boldizsár Lajosné 1 frt. Berecky Károlyné, sz. Dinnyés Klára asszony 1 frt. Özv. Dinynyés Zsigmondné asszony 1 frt. Dúgár János 1 frt. Györffy Balázs 1 frt. ifj. Nagy Lajos 1 frt. Tormássy Mihály 2 frt. Bélák Albert 1 frt. — A Kecskeméten gyűlt eddigi adományok összege 47 frt. 80 kr. kelt Kecskeméten, 1875. December 29. Fördős Lajos, reform, lelkész. A kaszinórendes évi közgyűlése január 2-kán fog megtartatni . A reform, egyház újonnan választott tanácsosai 2-kán fogják letenni a szokásos esküt. A kecskeméti ügyvédi kamara évi rendes közgyűlése 1875. dec 30-kán. A f. hó 30-ára kitűzött rendes közgyűlésre a kamara tagjainak csak negyedrésze jelent meg, e majdnem részvétlenségnek nevezhető közönynek oka azonban abban keresendő , hogy a vidéken lakó kartársak maradtak távol a költséges utazás miatt ugyannyira , hogy a vidék csakis egy jelen volt tag által volt képviselve. Az elnökséget eddig ideiglenesen viselt Ujszászy József az ülést megnyitva, szíves üdvözlettel fogadta a megjelent kartársakat; ezután felolvastatott az évi jelentés , amely szerint a kamarába a múlt 1875. évben felvétetett 128 tag, — ezek közül 4 közjegyzővé kineveztetés , 2 kilépés, 2 a kamara területéről eltávozás, 2 pedig összeférhetlenség folytán fegyelmi úton töröltetett ki. Az igazságügyminiszteri f. évi 31.632 sz. a. rendelete 36 tagot vont el a kamara tagjai közül azáltal, hogy a volt szolnoki kir. törvényszék területén működött kartársakat, a debreceni ügyvédi kamarához osztotta be. Bejelentetett, hogy a kamara közszeretetben részesült ügybuzgó elnöke, Csilléry Benő az elnöki állásról lemondott s a kamarából kilépett. — Hogy a tagok száma ez idő szerint 82. A kamara működésének feltüntetéséül bemutattatott, hogy az igtató könyv szerint összes beadvány volt ez évben 828. szám, melyből csak 12 nem intéztetett el, — elintéztetett 816 db. 45 választmányi és 16 fegyelmi ülésen. A kamara vagyoni állása következőleg mutattatott ki: Bevétel: beiratási díjból 640 frt; ebből befizettetett 565 frt. tartozásban van 75 frt.; — évi illetményben: 1837 frt. 50 kr.; ebből befizettetett 1269 frt. 50 kr. kint van 568 frt. —és így összes követelés 2477 frt. 50 kr.; ebből lerovás 1834 frt. 50 kr. hátralék 643 frt. Kiadás: kamarai szükségletekre 1534 frt. 15 kr. postadíj és utánvételi lapokra 13 frt. 24 kr. összesen: 1547 frt. 39 kr.; —és így maradt pénztári egyenleg : 287 frt. 11 kr.. — E közgyűlés feladatai közé tartozott a lelépett elnök és alelnök állásának betöltése; elnökül: egyhangúlag Ujszászi József választatott meg. Elnökhelyettes választás, mivel a tagok kellő számban nem jelentek meg — nem történt. Színházi műsorozat. Vasárnap, január 2-kán bérletben adatik: „Szerelem és örökségi" vígjáték. „Házassági gyakorlatok“ és „Eljegyzés lámpa fénynél" Operette. Hétfőn , bérlet: „Claude felesége“ dráma 3 felv. Szerdán, Liptai Laura jutalom játéka: „Kékszakál“operette. Csütörtökön, bérlet: „Huszár csíny". Szombat: „Rablók“ új operette fényes díszletekkel s egészen új öltözékekkel. Felhívjuk az közönség figyelmét Fehér Márton üveg, porcellán kereskedő úrnak lapunk hirdetések rovatában megjelent hirdetményére. Nem mulaszthatjuk el , hogy ez igen szépen és nagy költséggel berendezett üzletetet a legmelegebben ne ajánljuk. A „társaskör“ táncvigalommal egybe kapcsolt felolvasási és szavalati estélye, múlt december hó 29-dik napján , a kereskedők csarnoka helyiségében nagy közönség részvéte mellett tartatott meg, csakhogy sajnos, a keresztyén elem Január 2.