Kecskemét, 1876. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1876-01-02 / 1. szám

1876. — 1. szám. életre kihatnak. Igyekezzünk tehát e benyo­másokat jeles és tervszerűen szerkesztett ifjúsági olvasmányok által nemessé, az elme, szív és jellem képzése által áldásossá tenni. Színészet. Ha igaz, mit a példabeszéd mond, hogy „A jó kezdet, félig nyert ügy“, akkor, én­nekem épen nincs miért panaszkodnom. A mai napon bekopogtatott új évet ugyanis nemcsak vígan, vígan is kezdem, úgy akarván a véletlen , hogy ez évi bírálataim sorát vígjáték előadásának méltatásával nyis­sam meg. Igen, vígjátékéval, melynek — mint neve is mutatja — nyomdokain sarjad a vígság , vidámság, s a nevetés. A neve­tésről Solger azt mondja, hogy az az égnek üdítő harmata, amely minket fára­­dozásunkban a legnagyobb mértékben föl­üdít. Miután a nevetés ily jótékony hatású, azt hiszem nem kívánok roszat, ha új évi üdvözletül azt kívánom lapunk t. olvasóinak, hogy ez év folytán a színházban igen sokat nevessenek , a színigazgatónak, hogy ugyan­ott sokan nevessenek s a színészeinek , hogyha nevetnek, színpadon és azonkívül, bajok által meg nem zavart jókedvvel nevessenek! És most, a nevetéses jókivonat tolmácso­lása után, lássuk a „Zarándokok“-at, vagyis azt, hogy a múlt év utolsó hónapjának 29- dik napján, mily eredménynyel adatott elő Tenelló ,­„Zarándokok“ vagy „szerelmi kaland egy apáca zárdába­n“, című 3 felvonásos vígjátéka. Ezen ismert vígjáték igen gazdag igazi furcsa helyzetekben, jelenetekben s így ki­válóan alkalmas a kedély felvillanyozására , hullámzásba hozására, derültség , vidámság, jókedv létesítésére. A derültség, vidámság édes élvei hiányáról nem is panaszkodhatott a közönség, a­mit, a mikor nem a szín­műnek magának, akkor G­e r­ő L i n a k. a.­­nak (De Lacan Lujza) köszönhetett, aki újabb időben haladásának örvendetes jeléül, igen szép játékkal szerzett meglepetést. Benne a nőiség virága a szendeség, ked­vesség, ártatlan hamisság összeölelkezve jelennek meg s mozdulatain , alakján, játé­kán a kellem, gyermetegség, szeretetre­­méltóság nem mindennapi fényözönét öntik, árasztják el. Igaz, néha-néha érezzük, hogy ő még nem a jelené, érezzük, hogy játéka a tavasz reményszínét viseli magán, de ta­gadhatatlan az is, hogy a bíztató remény színe gyakran oly árnyalattal jelen meg , mely a nyár érlelményére , a júliusi virány pompás szőnyegére emlékeztet. Ma este is volt a kedélyélet paradicsomat elé varázsoló játékának néhány oly mozzanata, amely valóban a művészet fényével ékeskedett. A harmadik felvonásban, De Brissac iránt tá­madt szerelmének megvallása kiválóan ilyen volt. Arcjátékában, szemei beszédében, annyi ékesszólás volt, hogyha akadt, aki azt meg nem értette, az megérdemelné, hogy egy leány szíve se gyűljön érte lángra soha ! A mai műélvezetért újévi ajándékul azon jó tanácscsal szolgálok a kisasszonynak — skálázzon! Hogy e foglalkozás, az udvarolás hallgatásánál unalmasabb, az igaz, de hogy hasznosabb, hangja kifejlesztésére előnyösebb befolyással lenne — az is igaz ! Liptai Laura (De Pont Courlay Mari) szép volt, de a fiatal, szelíd , ábrán­dos leány egyénítésében nem nagy szerencse kísérte törekvését. Mezey (De pont Cour­lay marquis) rövid szerepét, a nála megszo­kott sikeres alakítással jelentékenységre eme­­lő­ Kovács (Beaudean abbé) játékát ha­tástalanná tette az örökös nevetés, mely az illuziót messze zavaró. Nem tudom van-e oly pontja a színi szabályoknak, mely a játék hatását tönkre tevő ily magaviselet ismétlődése ellen orvoslást nyújt, de hogy ez nem járja s csak arra volt alkalmas, hogy a „Fokról fokra“ című darab előadá­sakor általa készített botrányt eszünkbe jut­tassa— az kétséget nem szenved. Hegyi (De Brissac Achilles) ma sem tudta jól sze­repét s ezen kívül azon hibába is esett, hogy a nevetést a finomabb érzést sértő módon igyekezett vánkosával előidézni. Sí­m­á­n­d­i (Sebage Viktor) játékának hátrá­nyára vált a folyékony előadás nélkülözése. Igyekezték a szakgatott előadástól megme­nekülni. Hiszen az nem lehetetlen. Halott u u­ tólag dúdolja, hogy „az asszony ingatag.“ A szerelmes ember azzal a gondolattal megy haza, hogy ő a legszerencsétlenebb ember a világon, ahol apja azzal fogadja , hogy ő a leghanyagabb ember a világon. Mikor teszi már le a vizsgát? Igen ám, de mikor a könyvet elő­veszi, a­helyett, hogy szokott módon felfogná az esze a tételeket, hát máshol jár. A betűk táncolnak a szeme előtt, s a táncról eszébe jut a nóta, hogy „akinek nincs párja , jaj de búsan járja.“ Bús gondolatai elől egy férfi társaságba menekül, ahol egy úz egész megátalkodott­­sággal szerelméről kérdezősködik, s mielőtt felelne, egy másik úr elég naivul azt mond­ja, hogy ha szereti, hát vegye el. Hát hi­szen az épen olyan, mint mikor a kopasz embert arra oktatják, hogy fodroztassa a haját. Szép erény az a türelem, hanem ő nem kér magának belőle. Azért hát elindul foly­tatni a bolyongást, mintha arra lenne kár­hoztatva. Útközben rábámul a nagy­bátyjára, s azon gondolkodik, váljon hol látta ő ezt az arcot. Végül ismét ama bizonyos ablak alá ér­kezik , s a jó ég tudja hányadszor már. Most azonban elszánja magát, nagy bátran oda köszön, s a köszönést előzékeny mo­solygással el is fogadja — egy fiatal ember, aki az ablakon néz kifelé! Ezen nem várt esemény különös fordu­latot ad érzelmeinek. Ki ez a fiatal ember? Mit akar itt? Milyen othonos hanyagsággal dőlt az ablakvánkásokra! Ez nagyon jól érezhette magát oda­bent. Különös. Ezt még nem érezte. Mintha minden csep vére a szívében volna, szét akar feszülni; a lélekzete el­áll, elsötétül előtte a világ, s a költő szavaival élve: „azt hiszi, hogy végítélet van , s az alkotó az angyalokkal trombitákat fúvat.“ Halvány homlokán sűrű vízcseppek gyöngyöznek vé­gig , hideg borzongás vesz erőt rajta , s a féltékenység láza gyötri. Most már igazán nem találja nyugalmát, mindenért dühös, az egész világot ostoba­ságnak tartja, s mikor a kedvese eszébe jut, olyat dobban a szíve , hogy majd kiüti belőle a lelket. Ráadásul másnap az utca végén meg­látja kedvesét, a­mint azzal a bizonyos fiatal­emberrel sétál. Oh , de szeretné szét­zúzni ezt a gyönyörűséges szép kerek vilá­got ! A titánok nem voltak dühösebbek nála, mikor köveket dobáltak fel az égre. Most ismét új fordulat jó. A levél hordó levelet hoz. Feladatott ma, helyben. Nem tudja, hogy mi az ördögöt firkálgatnak neki, s erős kíváncsisággal bontja fel. A levélborítékban csak egy névjegy van, s azon két név: az egyik kedveseé, a másik ismeretlen férfi név, s alá van írva, hogy — jegyesek. Nem hisz a szemének, újra és újra meg­nézi , és ahányszor újra nézi , mindig job­ban összefolynak a szeme előtt a betűk. Nem lát a szemébe tóduló keserves könnyektől. Letöröli a könnyekeket, érzi, hogy a sors is most törölte ki szívéből az „édes reménységet.“ Haj, de azért az a szív nem marad üresen, betölti azt egy végnélküli keserűség, s mikor ezt gondolja, a keser­ves könnyek újra ott ragyognak szeme pil­láin , azokon a szemeken, melyek bárhová tekintenek, mindenütt csak az ő boldogta­lanságát látják. Eszébe jutnak ábrándjai. A szép jövőről alkotott álomképek egyen­ként elvonulnak szeme előtt, a­mint lehul­lottak , amint sírba dőltek, s amint ő most egy eltemetett boldogság sírjára hajol bús élet-fájával. Gondolatai sötét éjjelében egy pillanatra még feltűnik fényes reményeinek egy futó sugára , — az is csak kisérteni jő, mint sírból a halott­ hajó, de nincs már semmi, amit elvigyen magával. Mit csináljon, mit tegyen most ? Hiszen olyan tehetetlenné van téve! A haragvó égből alá cikázó villám megbénító tagjait, csak a szívét nem bántotta, azt is csak azért, hogy hadd érezze az isten verésé­nek fájdalmait. Úgy szeretne meghalni! Elbújni a föld alá, ahol mit sem lát többé, ahol őt senki sem látja! S e gondolattall komolyan foglalkozik. ........Mi­alatt pedig ő magányában e gondolatokkal tépelődik, ama barátja, ki az „arubálra“ hívta, titokban a markába nevet, s nem is sajnálja az egy forintját, amiért azt a végzetes névjegyet kinyomták... A szerelmes ember azonban mit sem tud a turpisságról, s helyzetét a legkétségbeej­­tőbbnek találja. Tehát mégis csak félre lökte az ajtó elől az a komornyik, amelyiknek az a neve , hogy : Sors. Most már igazán szerencsétlen szerelmes. Aztán még hozzá nincs is reménye, hogy annak a veszekedett kedvű komornyiknak valaha a kegyébe jöjjön, így hát rem­ény­­e télén szerelmes is. A szerencsétlenség már magában véve is kellemetlen portéka, de ha még remény­telenség is járul hozzá, körülbelül egy azzal, amit a költő mond, hogy „szomorúság, nyomorúság, elég abból egyik is", me­rt szerintem a szerencsétlenség szomorúság, a reménytelenség nyomorúság. Már most aztán mit ér az ilyen élet? Bizony mit sem ér az! Szerelmes barátunk is ekép gondolkodik, mindazáltal nem öli meg magát, nem azért, mintha gyáva volna, hanem mert épen ak­kor tartanák gyávának, ha megölné magát. S azt ő el nem viselhetné ! De hogy menjen most emberek közé ? — Mindenki tudja bukását s ő felette nevet az egész város. E szerint tehát magányban tölti napjait, s ez csillapítja is érzelmeit. Hozzá kezd a tanuláshoz, s igyekszik mentől kevesebbet gondolni szerelmére. S az idő gyógyítja is sebeit. Olykor mégis elgondolja, hány felét értette, mióta szerelmes, hányféle válto­zaton ment keresztül az ő szerelm­e. Hajh­­ de nem mindig áll az a közmondás: varie­­tas delectat. Mindazáltal azt hiszi , hogy nem szerelmes többé s mosolyog is a múl­tak felett. — De nagy bolondság az a szerelem ! Hát bizony bolondság is annyi minden­félét kiállani ezért a kis tanulságért. (Folytatjuk.) Hirfüzér. — Az egyiptomi alkirály (khe­­dive) megrendelte, hogy országában 1876. Január 1-től a méterrendszer használtassék. — Johnson Endre, a hatvanas évek­ben volt egyesült állami elnök, midőn 1855- ben Tennessee állam kormányzójává újra választatott, az ellenpárt nagy gyűlöletet tanúsított ellene, sőt testi bántalmakkal is fenyegette őt. — Körútjában egy alkalom­mal az ő hallgatására egybehívott népgyűlé­sen kezében revolverrel jelent meg, s azt az asztalra tévén monda: „Polgártársaim , úgy vagyok értesülve, hogy a ma végzendő tárgyak egyike, azon egyénnek meggyilko­lása, kinek szerencséje van önökhöz beszé­det tartani. Bátorkodom indítványozni, hogy először ezen ügy vétessék fel. Annál fogva­­ ha van valaki aki az említett szándékkal­­ jött ide, nem azt mondom neki, hogy szól­­­ jön , hanem, hogy lőjön.“ — Egy darabig , kezével a pisztolyon, várt, s azután mondá: „Urak! úgy látszik rosszul voltam értesülve. Most hát azon tárgyról fogok önökhöz szólni, amely véget össze­jöttünk. — A hasonszenvi gyógymód Amerikában. Ezen gyógymódot New Yorkban Dr. Gram 1825-ben kezdette alkal­mazni , és sok ellent­állással és gúnnyal találkozott. 1848-ban New Yorkban a hason­szenvi orvosok száma 39 volt. 1857-ben 1481 ilyen orvos volt az egyesült államokban, s most több van öt­ezernél. Annyira népszerű lett ezen gyógymód, hogy New York városa, majd fele adóját fizető polgárainak kérel­mére egy nagy kórházat, egy három eme­letes díszes épületet a várs alatti szigeten , 800 ágygyal, hasonszenvi kórházzá tette. Azon betegek, kik kívánják oda küldetnek s ha a kórház így meg nem telnék, a betegek V4 része oda fog küldetni. — A Brazíliai Császár, ki egy a legmiveltebb uralkodók közül, parlament­jétől engedélyt kapót az egyesült államokat ez évben meglátogatni. — Angolhon borzad a gondo­latra, hogy 150 év múlva nem lesz tüze­lője. 1863-ban tették a számítást, s el­ál­­mélkodtak, midőn kitűnt, hogy mily kevés kőszén van már a bányákban. Most pedig midőn látják azt, hogy évenként 2 ezer milió mázsával több fogy el, mint akkor számították, meg vannak ijedve. — A londoni kutya kiállításon az idén, sok kutya volt 10 — 20 ezer frt. értékű. Egy masziff (nagy, erős , dühös házi kutya,) két agár, egy vizsla egyenkint 50 ezer írtra, volt becsülve. Három ritka fajú kutyát pedig tulajdonosa 100— 100 ezer ftra becsülte. Megjegyzendő , hogy ezen állatok nagyobb része semmi árért se volt eladó. — A londoni új opera­ház, mi­dőn be lesz végezve, Európában a legna­gyobb lesz , kivéve a San Carlo nevű nápo­lyit. Közel három hold tért fog elfoglalni. — Mennyit esznek New York­ban.— New Yorkban naponta egy miliónál több száj eszik, s ezek megemésztenek 5—8 ezer sonkát egy héten , és 30 ezer mázsa szárnyas állatott; naponkint 3,500 véka osztrigát, s közel 14 ezer véka krum­plit , és egyremásra 1 milió tojást. Heten­ként 10 ezer békát, 3,250 mázsa k­ós vajat, 5,000 mázsa sajtot, s mintegy 60 ezer mar­hát s ezen kívül bizonytalan, de nagy meny­­nyiségű vadat. Pénteken, mint különös hal­­napon, el­fogy 4 ezer mázsa hal; ezer má­zsa tengeri rák; tíz mázsa tengeri teknős­béka. — „Die ersteTour“ (nach Hundert) Polka-Mazur. Irta: Fhilipp Fahrbach. Kap­ható Táborszky és Parsch zenemű kereske­­désökben Budapesten. Ára 50 kr. „KECSKEMÉT.“ Meghívás. Ma, január 2-kán a k. v. természet­tudományi társulat megkezdi népszerű előadásait.— Felhívom a természet­­tudományok iránt érdeklődő közönség figyelmét ez előadásokra, melyeken sok oly ismeretnek juthat birtokába, melynek az élet különböző körülményei közt min­dig nagy hasznát veheti. — Ez előadáso­kat ma, vasárnap délelőtt 10 órakor a ref. gymnasium tanácstermében Fördős Géza műegyetemi tanársegéd úr fogja megkezdeni „A gyufáról“ kísérletekkel és mutatványokkal egybekapcsolva; e min­denesetre igen érdekesnek ígérkező előa­dásra a társulati tagok és a t. közönség tisztelettel meghivatnak. Kecskemét, 1876. január 2. Szakács István, társ. titkár. Újdonságok.­ ­ Kérjük a t. közönséget, hogy lapunkra az előfizetést megújítani mielőbb szíveskedjék a lap pontos szétküldése tekin­­tetéből. Egyszersmind tisztelettel figyelmez­tetjük a t­ ívtartó urakat az ívek beküldé­sére , mert a nélkül nem tudjuk az aláírók­nak a lapot kiküldeni.­­ B. e. Tatai András emlékére Kecskeméten gyűlt s alálírthoz mai napig befolyt adományok (harmadik közlés) : Chris­­topheriné I. Ilona 2 frt. Juhász Pál 1 frt. — Pap S­z­app­a­n­o­s S­án­d­o­r ú­r gyűj­te­ivé­n : Pap Szappanos Sándor 5 frt. Pázsit Mihály 1 frt. Szappanos Zsuzsánna, özv. Boldizsár Lajosné 1 frt. Berecky Károlyné, sz. Dinnyés Klára asszony 1 frt. Özv. Diny­­nyés Zsigmondné asszony 1 frt. Dúgár János 1 frt. Györffy Balázs 1 frt. ifj. Nagy Lajos 1 frt. Tormássy Mihály 2 frt. Bélák Albert 1 frt. — A Kecskeméten gyűlt eddigi ado­mányok összege 47 frt. 80 kr. kelt Kecs­keméten, 1875. December 29. Fördős Lajos, reform, lelkész.­­ A kaszinórendes évi közgyűlése január 2-kán fog megtartatni . A reform, egyház újonnan választott tanácsosai 2-kán fogj­ák letenni a szokásos esküt.­­ A kecskeméti ügyvédi ka­mara évi rendes k­ö­z­gy­ű­l­é­s­e 1875. dec 3­0-kán. A f. hó 30-ára kitűzött ren­des közgyűlésre a kamara tagjainak csak negyedrésze jelent meg, e majdnem rész­­vétlenségnek nevezhető közönynek oka azon­ban abban keresendő , hogy a vidéken lakó kartársak maradtak távol a költséges utazás miatt ugyannyira , hogy a vidék csakis egy jelen volt tag által volt képviselve. Az elnökséget eddig ideiglenesen viselt Ujszászy József az ülést megnyitva, szíves üdvözlettel fogadta a megjelent kartársakat; ezután felolvastatott az évi jelentés , amely szerint a kamarába a múlt 1875. évben fel­vétetett 128 tag, — ezek közül 4 közjegyzővé kineveztetés , 2 kilépés, 2 a kamara terüle­téről eltávozás, 2 pedig összeférhetlenség folytán fegyelmi úton töröltetett ki.­­ Az igazságügyminiszteri f. évi 31.632 sz. a. rendelete 36 tagot vont el a kamara tagjai közül azáltal, hogy a volt szolnoki kir. tör­vényszék területén működött kartársakat, a debreceni ügyvédi kamarához osztotta be. Bejelentetett, hogy a kamara közszeretet­ben részesült ügybuzgó elnöke, Csilléry Benő az elnöki állásról lemondott s a kama­rából kilépett. — Hogy a tagok száma ez idő szerint 82. A kamara működésének fel­tüntetéséül bemutattatott, hogy az igtató könyv szerint összes beadvány volt ez évben 828. szám, melyből csak 12 nem intéztetett el, — elintéztetett 816 db. 45 választmányi és 16 fegyelmi ülésen. A kamara vagyoni állása következőleg mutattatott ki: Bevétel: beiratási díjból 640 frt; ebből befizettetett 565 frt. tarto­zásban van 75 frt.; — évi illetményben: 1837 frt. 50 kr.; ebből befizettetett 1269 frt. 50 kr. kint van 568 frt. —és így összes követelés 2477 frt. 50 kr.; ebből lerovás 1834 frt. 50 kr. hátralék 643 frt. Kiadás: kamarai szükségletekre 1534 frt. 15 kr. postadíj és utánvételi lapokra 13 frt. 24 kr. összesen: 1547 frt. 39 kr.; —és így maradt pénztári egyenleg : 287 frt. 11 kr.. — E köz­gyűlés feladatai közé tartozott a lelépett elnök és alelnök állásának betöltése; elnökül: egyhangúlag Ujszászi József válasz­tatott meg. Elnökhelyettes választás, mivel a tagok kellő számban nem jelentek meg — nem történt.­­ Színházi műsorozat. Vasár­nap, január 2-kán bérletben adatik: „Sze­relem és örökségi" vígjáték. „Házassági gya­korlatok“ és „Eljegyzés lámpa fénynél" Ope­rette. H­é­t­f­ő­n , bérlet: „Claude felesége“ dráma 3 felv. Szerdán, Liptai Laura jutalom játéka: „Kékszakál“operette. Csü­törtökön, bérlet: „H­us­z­á­r c­s­í­ny". Szombat: „Rablók“ új operette fényes díszletekkel s egészen új öltözékekkel.­­ Felhívjuk az­ közönség fi­gyelmét Fehér Márton üveg, porcellán ke­reskedő úrnak lapunk hirdetések rovatában megjelent hirdetményére. Nem mulaszthat­juk el , hogy ez igen szépen és nagy költ­séggel berendezett üzletetet a legmelegeb­ben ne ajánljuk.­­ A „társaskör“ táncvigalom­­mal egybe kapcsolt felolvasási és szavalati estélye, múlt december hó 29-dik napján , a kereskedők csarnoka helyiségében nagy közönség részvéte mellett tartatott meg, csakhogy sajnos, a keresztyén elem Január 2.

Next