Kecskemét, 1895. július-december (24. [23.] évfolyam, 27-52. szám)
1895-07-07 / 27. szám
27. szám. KECSKEMÉT A fehérgyarmati kerület üdvözlete. Távirat, 1895. junius 9. Szappanos pártelnök Kecskemét. Fehér-Gyarmat függetlenségi pártja nevében tiszta liberális elvek képviselőit üdvözli Fehér-Gyarmat Nagy László pártelnök. Szathmár-vármegyei függetlenségi párt üdvözlése. Távirat. Fehér-Gyarmat, 1895. junius 9. Szappanos pártelnök Kecskemét. Nem személyek, hanem elvekért küzdő függetlenségi pártnak testvéri üdvözletét küldi a szatmármegyei függetlenségi párt. Luhy Géza pártelnök. (Folytatása következik.) Pásthy-jubileum. Pásthy Károly igazgató jubileuma a már közöltük ünnepélyi programai szerint folyt le múlt kedden, a polgári leányiskola ez alkalomra pompásan feldíszített udvarán, ahol a nagy hőség daczára nagyszámú díszes, emelkedett hangulatú közönség foglalt helyet. A jubileumi dal, Kovács Antal főgymnasiumi tanár és Szent-Gály Gyula szerzeménye, csinos technikával kidolgozott karének, megfelelő árnyalattal volt előadva és nagy tetszésben részesült. A népiskolai vegyeskart Kerekes József tanító úr vezette. Ugyancsak ő dirigálta Eperjesi E. szerzeményét is, az Üdvözlő dalt, melyet a polgári iskolai növendékek énekeltek. Pásthy, Tóth József tanfelügyelő, Lestár polgármester, Dömötör Sándor iskolaszéki elnök üdvözlő és díszbeszédei után Tóth István tanár emelt szót s érdekes albumot adott át az igazgatónak az intézetben eddig működött összes tanárok és tanítónők arczképeivel. Majd Kerekes József községi tanító üdvözölte őt, amikor is az ünnepeltnek a községi tanítók által festetett és jól talált arczképéről lehulott a lepel Nagy éljenzés hangzott fel ekkor, amely ép úgy illette a festmény előállítóját, Seemanné Veress Erzsi úrhölgy kitűnő művésznőnket, mint magát Pásthy igazgatót. A polgári leányiskolai növendékek nevében Soós Ilonka gyönyörű aranyórát nyújtott át az igazgatónak, miután a volt növendékek nevében Hornyikné úrhölgy jelent meg, tizenkét személyre való ezüst éteszközt adván át neki. Eme szép ünnepély után következett a megyei tanító testület közgyűlése, majd pedig a majdnem kétszáz vendéget magában foglalt lakoma a Beretvás-szállodában. A kitűnő ételek és italok, meg aztán a Kolompai Miska felvillanyozó zenéje csakhamar meghozták a jó kedvet és a felköszöntések áradatát. Beszéltek három teremben: Pásthy igazgató a királyra mondott pohárköszöntőjével nyitván meg a toaszok sorozatát. Tóth József tanfelügyelő, Dömötör Sándor, Vámos főkapitány, dr. Kovács Pál, dr. Szeless József, Hanusz főreáliskolai igazgató, Koczó mérnök az ünnepeltet s illetőleg nejét éltették, Kozma Döme a görög egyház, Fekete a könyvkereskedők nevében éltették az igazgatót. Szóltak még Révai és Kiss József, ez utóbbi egy költeményt szavalván el, mely itt következik: Öröm hangok Pásthy Károly 20 éves tanári jubileumára. 1895. július 2. Elérted hát Te is göröngyös pályád „Huszonütös“ határkövét immár! Szived, kiküzdve félig ideálját, Mit érez, mondd csak, ügybuzgó Tanár ? Az öntudat nemes hevét bizonynyal, Miként a hős nagy győzelem után, Babért ha nyújt felé honőrzőangyal, Mint érczbe öntve látom ős Budán; Küzdelmed szintén ily titániám . . . Naphőse, légy ma büszke és vidám ! Köszöntlek béke harczosa, vezérem ! Üdvöt rebegve ünnepélyeden; Csekély a hálabér,... mily dús az érdem ! Elismerés nem száll oly könnyeden, Ám félreismerés, gyanú főn és len, Kivált a nemzetnapszámosinak Kijut, — a panaszos kenyér, az szűkén .. . — Derék bajnok! Hogy jól meglássanak, Te csüggedhetlen fönlobogtatád Közoktatás szeplőtlen zászlaját. És lám, bevallja ez a hires város, Ha nincs erélyeslelkű Pásthyja: Merész fejlődésében is hiányos . . ., Hol van’ még itt a pedagógia? — Ilyen férfiút hogy is ne ünnepelne, Ki ötven év munkáját végezé, Mint éber szellemóriás, — szerelmes tanügy, főfőgondja mindezé; Ki fárad, hévvel, s folyton, mint a gép: Kartársai előtt egy mintakép! Isten kegyelméből huszonöt évet Átélt dicső Tanár! Nézd, eljőve Galambosz polgármesterünk elébed, Körülfog pályatársaid öve, Tun ügybarátok, bájos honleányok ..., Hogy forrón üdvözöljön mindenik, Mély tisztelet s hő hála: adományok, Mivel kedveltjüket kitüntetik, S imájuk, légy boldog családapa, S soká e város dísze, oszlopa! Tanitványid egyik szerénye, én is Udvariok, vedd igénytelen dalom ! Te oktatás a mértan és matézis Komoly törvényire, s a hét halom Szent városának ékes nyelvén szólni; Elmém-szivem egykor Te műveled, S ma is vezetsz, és fogsz kalauzolni, Mint bárki mást, ha kérve jó eléd .. . Oh jó Tanár és bölcs Igazgató, Áldjon meg érte a Mindenható! * Egyik változatos része az egész ünnepségnek a műkerti mulatság és bál volt. Itt a szabad ég, a lombsátrak alá telepedett a közönség s ismét Kolompai Miska gyönyörű magyar nótái s a most annyira felkarolt Souvenir-keringő mellett jóízűen költe el, amit ételben és italokban a derék tanítótestület nyújtott. Az ünnepséget aztán táncz fejezte be. A leszámítoló bank. Alig egy hónapja, hogy az önsegélyző egyesület igazgatósága egy »leszámítoló és pénzváltó bank létesítésének eszméjét nyilvánosságra hozta, máris a részvényeknek 3/1 része, legnagyobb részt a szövetkezet kebeléből jegyezve lett, amely körülmény jogosan enged arra következtetni, hogy a részvényeket nagymértékben túl fogják jegyezni. Ezen czikknek nem lehet tehát célja a minden oldalról jónak talált eszme mellett propagandát csinálni, mert hisz arra szükség jelenleg egyáltalában nincsen, hanem épen ma, midőn a szövetkezet ezen fontos ügyben rendkívüli közgyűlését tartja, nem lesz czélszerűtlen azon szövetkezeti tagok részére, kik az ügygyel még teljesen tisztában nem lennének, némi felvilágosítással szolgálni, különösen azon körülményekből kifolyólag, hogy valamint minden eszmének vannak ellenzői és pártolói, úgy ezen ügy sem ment minden oppositiótól, mely önérdek által vezérelt oppositió minden eszközt megragad, hogy befolyását, ott ahol lehet, érvényesítse. Nem is bocsátkoznám cáfolatába az itt-ott hangoztatott, minden betérték nélküli argumentumoknak, ha nem lennék áthatva azon tudattól, hogy a szövetkezet tagjai, kiknek bizalmából az intézet érdekeit s ezzel kapcsolatban az ő érdekeiket előmozdítani szent kötelességünk, ezen nagyreményű intézmény harczosai között csak azért nem mernek részt venni, mert az ellenzéknek frázisai által félrevezettetnek. Tudtommal nálunk viszhangra az ellenzéknek azon támadása talál, miszerint egy 100 korona névértékű papirosra 308 koronát kell befizetniük, amelynek pedig szerintük csak 100 korona értéke lehet. Csodálatos, hogy még az intelligensebb elemben is találkoztam olyanokkal, kiknek ezen dolog szeget ütött a fejükbe. Mi tűrés-tagadás, be kell vallanom, hogy a tőzsdén soha sem játszottam, értékpapírok vásárlásával sem bíztam még meg egy bankárt sem, mégis bírok annyi érzékkel a pénzügyi műveletek iránt, miszerint szentül állíthatom, hogy nem csak én, de senki e világon józan észszel olyan értékpapírt nem vásárol, amelynek valóságos belértékét ne ismerné, azon egyszerű okból, mert az értékpapír valóságos árát nem a névérték határozza meg, sőt avval összefüggésben sincs, mert ép úgy, amint léteznek papírok, melyekre noha a névérték sem lett teljesen befizetve mégis annak ötszörös vagy tízszeresét is reprezentálják, úgy viszont vannak évek hosszú sora óta létező részvénytársaságoknak teljesen befizetett papírjai, amelyek jelenleg egy krajcárt sem érnek. Hogy csak egy-két illusztrális példával éljek, itt vannak pl. egy helybeli intézetnek ez évben 300 írttal kibocsátott részvényei, amelyeket annak ötszöröséért sem lehet megkapni, viszont a szamosvölgyi vasút részvénytársaság 100 frtos teljesen befizetett részvényein semmi áron sem lehet túladni. Józan gondolkozású ember előtt tehát ezen ráfogás állhatatlansága szembeötlő. Hallottam hangokat arról is, hogy miért nem fordítjuk azon óriási összeget mind az alaptőkére? Szemünkre hányják, hogy a nagy tartaléktőkének hangoztatása csak a közönségnek megtévesztésére irányul. Hogy mily igaztalan ezen vád, szükségtelen hivatkoznom a fölhívásunkban már kellőleg körülírt, a tartalék tőke épen ily meg nem szokott módom beszerzésének nagyszerűségére, annak épen ez által bizton számítható rendkívüli hasznosságára, t. i. miszerint ez által mi már két év alatt a pénzvilágban olyan állást biztosíthatunk magunknak, amelynek eléréséhez más intézeteknek egy negyed század is kellett. Hanem kijelentem, hogy az első perctől fogva, mint minden felvilágosodott kereskedő, tisztában voltunk azzal, hogy nagy jövőt csak nagyforgalmú üzlet érhet el. Minekünk tehát oda kell törekednünk, hogy minél több vidéki tőkét forgathassunk, ehhez pedig a pénzvilág bizalma szükséges. Tudvalevő dolog, hogy Kecskeméten egy év alatt 600.000 koronát meghaladó tőkét összegyűjteni lehetetlen; ha tehát az ő elvüket fogadnék el, úgy kényszerítve lennénk az alaptőkét is két év alatt beszerezni. És nem lennénk-e ez esetben kitéve annak, hogy a pénzvilág, midőn hozzájuk kölcsönért fordulunk, előbb az alaptőke bevonására utasítana bennünket Nem joggal zárkózhatnának-e el előlünk, midőn mi kölcsönért fordulunk hozzájuk akkor, mielőtt még a saját kimutatott tőkénket igénybe vettük volna? Egészen máskép áll azonban a dolog, ha mi azt mondhatjuk: van 200.000 korona tőkénk, amely teljesen befizetve vagyon, ehhez mért hitelt igényelünk. Ha azután egy év múlva ismét 200.000, két év múlva már utóbbi 400.000 ko- rona tőkét tudunk felmutatni, az az üzlet, érdekeire csak hasznossá válhat, hitelét még jobban megerősíti, mert igazolja a részvényesek áldozatkészségét, a betevők, illetőleg kölcsönadók biztosítására. Azon most már csekély számú szövetkezeti tagokhoz, kik még mindig késnek, emelem fel tehát szavam. Siessetek felhasználni az alkalmat! Nehogy az általatok elvetett mag másoknak termeljen gyümölcsöket. Goitein Miksa: Történelmi hangverseny, (Július 3-án.) Mikor Káldy Gyula- vagy három év előtt nagy szorgalommal és még nagyobb tudással felfedezett, aztán hangszerelt kurucz dalait nálunk előadta, senki se hitte volna, hogy csakhamar új nóták felkutatásával álljon elő. Hanem szerencsés elméje és kezével sikerült nekie rendeznie anyagát, sőt mihamarább feldolgoznia is, s az ily kép művészi magaslatra emelt gyűjteményt f. évi márczius 31-én bemutatta a magyar tudományos Akadémiában. Magában foglalja az, az 1821-től 1861-ig, a nép ajkán keletkezett nevezetes magyar történelmi énekeket és indulókat. Az Akadémia és Budapest után a vidéki városokra került a sor s így jutottunk mi kecskemétiek is abba a szerencsés helyzetbe, hogy e dalokat meghallgathattuk, ámbár többféle szempontból meg kell jegyeznünk, hogy e történelmi hangverseny jóval tömegesebb látogatást érdemelt volna, a miért is fölöttébb kívánatos, hogy azt mihamarább ismételjék mindjárt az ősz első hónapjában, hogy nemcsak a tanuló ifjúságnak legyen alkalma megismerkedni e dalokkal, hazafias szintúgy mint általános művelődési szempontból, hanem a nagyközönség többi körei is részvéttel karolják fel azt, mitől most távol maradtak. A kuruczdalok s a mostaniak között sok rokonságot találunk, habár nagy különbséget is. A szöveg nevezetesen az ország politikai viszonyai ecsetelésében ugyanazt a szomorú állapotot tünteti fel, mint a kuruczdalokban; panasz, bú, gúny hangzik mindenfelé, sőt néhol a kétségbeesés is erőt vesz rajtuk és kikelés hallható Isten, ellen az elhagyatottág keserű érzetén. A Világosi fegyverletétel dala utolsó szakában egy nagy temetkezéssel találkozunk, mely öngyilkosságra buzdító hangjával megdöbbent: Es te, jóságos Isten, ezt nézheted ? E szép hazát eltemetni engeded, Egy oly sírba, honnét nincs feltámadás? Te is, pajtás, magadnak egy olyant áss!, Ami már magát a zenét illeti, a legnagyobb különbséget itt találjuk fel: a kuruczdalokban több a mélység, az eredetiség, s helylyel-közzel mintha az ősrégi magyar egyházi énekek hangzanának fel; míg ellenben az utóbbi gyűjtemény dalai már át vannak hatva a legújabb kor színezetétől, külső hatásra, gyors eredményre törekesznek: könnyűd és kecses műformában jelentkeznek. A Pecsovics-korszakból származó »Zrinyi vére mosta Bécset« még legtöbb eredetiséggel dicsekedhetik. Az előadott négy különböző induló, a Battyányi-, Kossuth-, Damjanich- és Klapka-induló egyaránt szép, talán az elsőséget érdemli mégis a Damjanich-induló, főleg első része pattogós, kötekedő voltánál fogva. Az »Aradi rab dala« megható, a »Honvéd tüzér temetése« mélyen meginditó. Már szövege is csupa fájdalom, íme utolsó előtti szaka: Bajtársai kivont karddal követik, Fájdalmukban olykor meg is könnyezik. Nincs harangszó, csak pár ágyúdörrenés: Ennyiből áll a tüzéri temetés. .Mennyi rövidség, mennyi katonai kimértség. Mintha csak Petőfi irta volna, de mindenesetre megjövendölte mikor igy sóhajtott: Ott essem el én A harcz mezején, Ott folyjon az ifjúi vér ki szivemből. S ha ajkam örömteli végszava zendül, Hadd nyelje el azt az aczéli zörej, A trombita hangja, az ágyúdörej! Igen, az ágyúdörejt hallani véljük,sőt halljuk a kíséretben, a pompás harmóniában, melylyel Káldy ezt, miként a többit is felruházta. A hangversenyen maga Káldy kísérte a zongorán. Elképzeljük, mily érdekesek e darabok a budapesti négyeshangú előadásban. Itt nálunk sopran és bariton énekelték, először egyesben, majd kettősben, amikor a két különböző hang ellenmozgalma nagy hatást idéz elő a kíséretben található szép átmeneten kívül. Az egésznek gyászindulói a jellege. Káldytól kitelt, tőle, aki minden kétség kívül legszélesebb ismeretű zeneművésze Magyarországnak s általános műveltségénél meg pártokon és felekezeteken magasan felülálló nézeteinél fogva a nyugati országokban is keresi párját. Mint a magyar zeneiskola igazgató-tanára bizonyára a tanügyön is sokat lendít s valóban kár, hogy egyik kitűnő zenész- és tanártársát meg jó barátját, Nikolics Sándort oly korán ragadta el mellőle a halál. A hangversenynek egyik fénypontja a 14-ik Rapsodia előadása volt. Liszt Ferencz e művet az örökké emlékezetes október 6-ikára szerzette és gyászinduló alakjában Bülownak ajánlotta. Az akkor mindenfelé énekelt: »Honnan jössz te oly leverten, bús pajtás? « kezdetű »Világosi fegyverletétel dala« themájára van felépítve e magas röptű szerzemény, mely nemcsak alaptételében magyar, hanem minden részletében is, s reményt nyújtó diadalmas gyorsában a dicsénekig emelkedik, fönséges apotheóziszban éri véget. Kuliffay Izabella mesterileg zongorázta el s előadása felől általánosan elfogadott az a vélemény maradt fen, hogy ily szépen a kitűnő művésznő nálunk még nem játszott. Fényes technikájánál, sziporkázó futamainál nem csekélyebb értékű volt a nyugalom, az érzés és erő, melylyel az egészet bemutatta. Bárdossy Irén nagy haladást tett utolsó ittléte óta. A hanghordozás biztosságában semmi se háborítja többé, futamai kerekdedek, egyöntetűek, összekötő zöngéi és czifrázatai szép hangzattal teljesek, ami által egészben véve,bizonyos stilszerűséget nyert előadása, mit azelőtt nem tapasztaltunk nála. Meg van már az melegsége, önállósága meg ízlése, a mely a közönségre mindig hatást gyakorol. Minden szám után hívták és többnyire újráztatták is. Várady Sándor m. kir. operaházi baritonistában előkelő művészszel kötöttünk ismeretséget. Átérzett nemes éneke, szép frazírozása legtöbb diadalt az Aradi rab dalával aratott. Előadásáról átalában annyit, hogy önálló és ment minden félszegségtől, a par excellence magyar dalokban azonban kissé zamatosabb, eredetibb lehetne, ami csakhamar be fog következni, ha erre csak valamelyes gondot fordít. Várady átalában nagy sikert aratott s többek közt a kedélyesen énekelt tót szövegű dalt is folytonos tapsok közt ismételni volt kénytelen. E hangverseny ismétlésére a jövő őszszel számot tartunk s azzal búcsúzunk el a derék művészegyüttestől, hogy mihamarábbi »Viszontlátásra!« Vajda Viktor, 1895. július 7. IirODALOM. — Az Ocsó könyvtár új olcsóbb kiadásából Gyulai Pál szerkesztésében a Franklin Társulatnál most jelent meg a Vili. sorozat. Ez a sorozat ismét egy csomó irodalmi becsű munkát tesz olcsón hozzáfg illetővé. A sorozat tartalma a következő: 141 Zzdinszky Mihály. Kupeczky János. 142—144 Körner T. Zrínyi. Szomorújáték. Ford. Szemere P. — Körner Zrínyijéről Bírálat, irta Kölcsey Ferencz — 145—146 Csokonai Vitéz M. Ódák. Két könyvben (1794—1804 ) — 147—149 Andersen Regék és mesék. Ford. Milesz B. — 150—153 Kisfaludy Károly vig beszélyei.— 154 — 157 Ouida. Egy pár kis taczipó. Beszély. — 158—160 Theuriet. A Búzavirágéjt háza. Beszély. — Az Olcsó könyvtár egyes sorozatai megrendelhetők minden hazai könyvkereskedés útján vagy levelező lapon a Franklin- Társulattól. Egy-egy sorozat ára bérmentes megküldéssel 2 frl, egyes számé 10 kr. ~ Beniczkyné Bajza Lenkének, ez általánosan kedvelt, szellemdús, termékeny írónőnk érdekes munkáiból válogatott sorozatot bocsát ki Singer és Wofner híres fővárosi kiadó cég. Most jelent meg a harmadik sorozat 15—17 füzete, mely az „Arany kígyó" czímű regény folytatását tartalmazza. A szép kiállítású füzetek 25 krjával kaphatók. Az érdemes vállalatot ajánljuk olvasóink figyelmébe. Verne Gyula összes munkáinak egyedül jogosított képes magyar kiadásából a 11. és 12 füzetet küldte be a Frankin Társulat. A két füzet az „Utazást a holdba“ tartalmazza Gaal Mózes új fordításában s rendkívül gazdagon van illusztrálva. Megjelenésekor Verne ezen munkája rendkívüli föl- tünést keltett. Egész viták keletkeztek a holdbalövés lehető vagy lehetetlenségéről. Tény, hogy nincs Vernének eredetibb és megkapóbb könyve, mint ez. — Ez új olcsó kiadás egy-egy füzetének ára 20 kv. bármely hazai könyvkereskedésben. Előfizethetni a vállalatra írtjával 5 füzetre akár a Franklin Társulatnál, akár a könyvárusoknál. Asszonyokról asszonyoknak, elbeszélések és rajzok, irta Gyarmathy Zsigáné. Mikor egy olyan hatalmas talentuma írónő, mint Gyarmathy Zsigáné arra vállalkozik, hogy asszonyokról ír asszonyoknak, elsősorban a férfiak vannak érdekelve. Mert a férfiúnak az élet nagy rejtélye az asszony, amelyet minél jobban tanulmányoz, annál jobban szeretné ismerni. A most elö ált égi igazi no, ég, asszony, akinél, loila c n, a igazit ordas is -jelent : Ilyenek vagyunk! Kell-e prolemát tudás annak megjósolására, hogy a férfi olvasó közönség áhítattal fogja végig olvasni Gyarmathy Zsigáné könyvét? Mégpedig annál is inkább, mivel annak minden egyes elbeszélése csupa élet, tele van érdekes helyzetekkel és valamennyiben elfogulatlan, nyílt, őszinte igazmondással találkozunk. Mert Gyarmathy Zsigáné olyan írónő, aki a fanatizmusig szereti az igazságot. Nem burkolja rózsaszerű ködbe alakjait a tetszetőség kedvéért, hanem olyanoknak mutatja be őket, milyenek valóban. Kitűnik ez leginkább a kötet azon részében, mely az ideges asszonykákról szól. A díszes kiállítású kötet megjelent Singer és Walfner kiadásában, mint az „Egyetemes Regénytár“ X évfolyamának 12. kötete. Ára csinosan bekötve 50 kr. ÚJDONSÁGOK. 84 és»ut li« roller-l»in«miss’»ír pénztárnokának mál heti kimutatása.................. 3350 frt 57 kr. Azóta adakoztak : Révai László 25 krt, Hetes 1 frtot. Palotás Gábor Szolnokról újabban 25 krt, dr. Kovács Pál 5 frtot, Kovács Mihály 3 frtot, összesen . 9 frt 50 kr. Főösszeg : 3360 frt 07 kr. Hóka Zsigmond és Poór Mihály gyűjtőivén újabban adakoztak : .5 —.I frtot : Özv. Gyeniss Andrásné, Visontai Elek. I -I frtot: Özv. Garaczi Zsigmondné, Héjjas Sándor, Bodacz Pál, Finks Eidam (Regensburg), Zeisler Henrik (Szeged), Varga Sándor (Budapest). .50 krt: Kolozsi Sándor.* Palotás Gábor gyüjtőivén adakoztak Szolnokon : .5 fz .5 fi krt. Kemenczey Gyula, özv. Szabó Györgyné, Bódi Mária, Eszter Krisztina.