Kecskemét, 1896. július-december (27. [24.] évfolyam, 27-52. szám)
1896-07-05 / 27. szám
27. szám. lyére tömörült egy rész, míg a másik azon utczákon igyekezett a járdán, az ablakokban helyet foglalni, ahol a díszmenet elmenetidő volt. Valljuk meg őszintén, hogy ez a kivonulás bizony nem volt megfelelő ehhez a nagy ünnephez. Sokkal kisebb alkalmakkor is láttunk már impozánsabb menetet Kecskeméten. A bőingujjasok bandériuma szerfölött gyönge volt. Kocsi olyan kevés jelent meg, hogy a bérkocsikat kellett lefoglalni. Itt valami hiba volt a különben buzgó rendezésben, mert nem hihetjük el, hogy a gazdálkodó ifjúság a bandériumtól, a polgárok kocsija a menettől lelkesedés hiánya miatt maradtak volna el. Sőt egyenesen azt merjük állítani, hogy kellő körültekintéssel és tapintatos eljárással olyan kivonulást lehetett volna rendezni, aminőt még Kecskemét nem látott s aminőhöz hasonlót sokáig nem lehetne létrehozni. Csupán az volt a szerencse, hogy a június 8-iki hódolási díszmeneten jelen volt kecskeméti bandéristák részt vettek a kivonulásban. E szép látványban gyönyörködve, szinte megfeledkezett a nézőközönség a fogyatkozásokról és hiányokról. Erről a bandériumról már szólottunk budapesti szereplésük után s most csak röviden anynyit jegyezhetünk meg, hogy a néző közönség méltán a legnagyobb elismeréssel és örömmel szemlélhette őket. A népünnepen körülbelül háromezeren vettek részt, inkább több, mint kevesebb. Vig élet volt itt. Igen jó gondolat volt a belépőjegyhez adott szelvény, amely 2 pohár sör, vagy fél liter bor élvezésére jogosított föl. Az ingyenes mulatságok csak Oroszországba valók. A táncz 3 helyen folyt. Nagy derültséget keltettek a tréfás alakok formájában felbocsájtott léghajók. Daczára a nedves időjárásnak, jól sikerült a tűzijáték is. Szóval maga a népünnep igazán sikerültnek mondható, amiért dicséret illeti a rendezőséget s dr. Kovács Mihályt. Egészben pedig elmondhatjuk, hogy ünnepeink példás rendben és határtalan lelkesedés között folytak le. A szőlősgazdák ügyelmébe. Bóka Péter főreáliskolai tanár úr több, fényes ormányos bogarat adott át azzal a megjegyzéssel, hogy ezek az almát összeszurkálják, petéiket belerakják, s azután a gyümölcsöt lemetszik. Ilyen módon a Széktó- és Máriahegy szőlőskertjeiben az idén nagy károkat okoztak. Egyúttal összesodort szőlő- és szilvafaleveleket is kaptam, melyeket állítólag szintén ez a bogár tesz tönkre. Mivel a bogár a gyűjteményemben levő Rhynchitesek egyikével sem egyezett, s minthogy specialiter nem is foglalkozom a bogarakkal, az almát s leveleket néhány bogárral együtt a m. k. rovartani állomásnak küldöttem, kérve azoknak megvizsgálását s egyúttal utasítást, mi módon védekezhetik a közönség a kártevők ellen. A rovartani állomásnak 303. sz. alatt küldött értesítése közérdekű lévén, azt egész terjedelmében beküldöm s kérem szives közlését. Dr. Hollós László.* A f. hó 25-én kelt becses soraira és a hozzá mellékelt küldeményre hivatkozva, van szerencsém tisztelettel válaszolni, hogy: 1. a beküldött három ormányos bogár a Rhynchites Bachus; 2. a szőlőleveleket szintén egy Rhynchites, a Rh. berületi nevű sodorta össze; 3. a szilvafalevélen pedig egy légy bábja volt, melyből azonban sajnos, a légy ki nem fejlődhetett, mert már összezúzva érkezett, így tájnevét biztosan meg nem állapíthattuk. Ezek közül az első kettő szokott nagyobb károkat okozni, és pedig az első az alma- és körtefákon, az utóbbi pedig úgy az erdőkben a fák és bokrokon, mint a kertekben. Az erdőkben pl. a bükk, rezgő és canadai nyár, fűz, éger és nyírfákon, a kertekben pedig a körte és almafákon kívül a szőlőn. Azért érdemes, hogy ezzel a két rovarral behatóbban foglalkozzunk: I. A Rhynchites Bachus nagy része már tavas származású, vagyis mint bogár telelt át, másik része mint báb a gyümölcsfák alatt levő talajban. Mihelyt kitavaszodott, előbújt mind a két alak: első a téli szállásából, utóbbi a bábjából. Eleinte a körte és almafa levelének felhámját, később a bimbót is megrágja. Eddig ezek a rovarok, — amint azt sok másról is tapasztaljuk, — habár késő ősztől kezdve a gyümölcsfa elvirágzásáig a hímek és nőstények társaságban fordulnak elő, egymással mitsem törődnek; a nemi ösztön csak akkor ébred föl bennük, ha június dereka táján a gyümölcsfejlődés megindult. A megtermékenyített nőstény ezután az alma és körtefák fiatal gyümölcseibe rakja le petéit olyformán, hogy a gyümölcsöt hosszú ormányával megfúrja, a sebhelybe egy petét tojik, s a fúrt lyukat a gyümölcs lehántott felhámjával betömi, úgy, hogy a fúrásnak kezdetben semmi nyoma sem látszik, csak akkor, mikor a sérült részek bámulni kezdenek. A petelerakás több helyen s több almán történik, s tart mindaddig, míg a petekészlet elfogy. Megtörténhetik azután, ahol a bogár nagyon el van szaporodva, hogy egy almába több bogár rakja le petéit, úgy, hogy egybe 30—40, sőt több pete is jut. A petékből kikelt álcrák lehatolnak egészen a mag üregéig, ott élősködnek s 2— 3 hét múlva annyira megnőnek, hogy a bebábozódásra már megértek. A gyümölcs belseje akkor már nagyon szenvedett s elveszti életképességét és az első szélrohamra lehullik a fáról. Az ádoza most kibúvik az almából s a talajba furakodván, bebábozódik. II. A Rhynchites kerületi rendszerint május hó közepe táján szokott mutatkozni s rendikivüli ügyességgel göngyölgeti össze egyik-másik hajtásnak levélzetét. Először egy levelet szemel ki, annak nedvkeringését a száron ejtett kis rágással megbénítja s mikor a levél a sérülés folytán fonnyadni kezd, annak szélét ormánya és lábai segélyével behajlitja s végtestéből áramló ragadós nedvvel letapasztja. Ezt a sodorványt azután megfúrja s a furatba egy petét tojik, melyet mint az előbbi, ormányával a lyukba tol. E körül az első sodorvány körül sír előbbeni módon egy második levelet is csavart s abba is beletojik, így folytatja ez a bogár munkáját, mig a hajtás valamennyi levele olyan szivarforma építménynyé alakul, amilyet mintakénen be tetszett küldeni. Az ilyen sodorványban egy nőstény 8—9 petét rak május hó vége táján. A petékből 10 nap múlva kelnek ki az álcrák s miután a sodorvány tartalmát 4—5 hétig fogyasztották, elérik teljes nagyságukat, kibújnak a sodorványból kipotyognak a földre, s ott mintegy 3—4 cm. mélységben alakulnak át bábokká. Az első bogarak augusztus első felében jelentkeznek, úgy, hogy a rovar kifejlődése csaknem teljes két hónapot vesz igénybe. E két rovar között tehát úgy életmódjukat, mint külsejüket tekintve, nagy különbség van. 1. A Rhynchites Bachus bíborvörös, a Rh. berületinek pedig rendszerint kék vagy aranyos zöldbe játszó színe van. 2. Az első nem készít tekercseket, hanem petéit az alma és körtefa gyümölcseibe rakja, míg a másik, mint elöl is láttuk, nem válogatós és a megtámadott növényen szivaralakú sodorványokat készít ivadéka számára. Ellenük két irányban lehet védekezni: I. A rovarok közvetetlen irtásával és pedig: a) A Rhynchites Bachus ellen olyan módon, hogy április hó közepétől kezdve egész május hónapon át valamely hamvas színű ponyva szövetet, avagy lepedőt terítünk a fa alá, s azután a fa ágait megrázván, a lepedőre vagy szövetre hullott rovarokat egy vízzel megtöltött befőttes üvegbe, vagy valamely palaczkba, melybe egy kis benzint is öntünk, beledobjuk s megfullasztjuk. Minthogy ezek a bogarak nagyon szívós életűek, legalább egy napig kell a folyadékban tartani, mert egy-két órai bent időzés csak tetszhalottakká teszi őket. Ezeket a bogarakat a fák ágai alá fordítva, lefelé nyitva tartott esőernyőre is lehet rázni, s onnan felszedni. Ez az eljárás azonban az idén már alig alkalmazható, mert a bogarak nagy része már lerakta petéjét és az álcrák már az almák belsejét rágják, de jövőre mindenesetre követendő. b) A Rhynchites berületi ellen is éppen úgy védekezünk, mint az előbbi ellen, t. i. szedéssel, csakhogy a lepedők helyett legczélszerűbben erre a czélra külön készített bogárgyűjtő tálczákat alkalmazunk. Ez a tálcza bádogból készül, átmérője 80—100 cm. lehet. Középső része mélyebb, szélei pedig felfelé álló peremmel vannak ellátva, egyik oldalán a tőkék vastagságának megfelelő 8—10 cm. széles és a tálcza közepéig érő bevágás van, mely lehetségessé teszi, hogy a tálcza a tőke alá helyeztessék. II. Az ivadék irtása által és pedig: a) A Rhynchites Bachusnál. Minthogy ezek a rovarok petéiket már lerakták s az almák már hullanak, legczélszerűbb azokat naponként egyszer-kétszer összegyűjteni és elégetni, mert igy nemcsak a Rhynchites Bachus, hanem a szintén almából élősködő almamoly hernyóit is elpusztítjuk. b) A Rhynchites berületi ellen az összesodrott szivaralakú készítmények összeszedése és tűzzel való megsemmisítése ajánlható még és pedig mielőtt a lárvák azokat elhagyták volna, tehát junius hó második felében. Ezt a gyűjtést talán a kötözéssel és kapálással lehetne kapcsolatba hozni. Hogy azonban ezeknek a gyűjtéseknek sikere legyen, a gyűjtést legalább is három éven át kell folytatni. Budapest, 1896. junius 29. Kiváló tisztelettel főnök úr távollétében: HELLAY IMRE, a m. kir. állami rovartani állomás assistense. Jogosulatlan támadás egy magyar biztosítási társaság ellen. Már megemlítettük, hogy néhány fővárosi és vidéki lapban az a közlemény jelent meg, hogy a Hazai Általános Biztosító Részvénytársaság néhány részvényese az intézet ellen pert indított és bírói úton követeli vissza a részvényeire befizetett összeget. A közlemény arról adott hírt, hogy ezek a részvényesek a társaság iránt nem viseltetnek a kellő bizalommal s hogy annak alakulása szabálytalan volt. A dolog, mint értesülünk, abban áll, hogy az intézet 10.000 részvényével szemben 4 részvénybirtokos 400 frt erejéig indította meg a keresetet. Minthogy összesen csak négy ember találkozott, ki e furcsa módon akarta a részvényekért befizetett összeget visszaszerezni s minthogy az is gyanús dolog, hogy a részvényesek maguk iparkodnak részvényeik értékét hamis hírekkel csökkenteni, azonnal lehetett látni, hogy itt nem komoly perről, hanem a konkurenczia egy támadásáról lehet csak szó. Ez a feltevés teljes beigazolást is nyert. A Hazai általános biztosító részvénytársaság ellen ezen említett pert Nobel Károly, Fogér Lajos, Fogél Károly és Schweiger Samu indították meg. Most azonban hitünk, hogy ezeknek a felpereseknek eszük ágában sem volt a kereset megindítása, mert az egész idéa a konkurencziától származik és hogy ők csak egyszerű eszközei voltak azoknak, kik irigy szemmel nézik a fiatal és életerős biztosító társulat virágzását. A megnevezett egyének ugyanis most kijelentették, hogy ők teljesen önkénytelenül szerepelnek a társulat ellen megindított perben. Nobel Károly írásban a következőket jelenti ki: „panaszomat visszavonom, mert a panaszban felhozott indokokról tudomásom nem volt.“ (Dr. Gaszner Béla kir. közjegyző 2543/96. számú hiteles kiadványa.) Fogér József és Fogér Lajos ó-kanizsai lakokosok pedig Mihály Sándor ó-kanizsai főjegyző előtt a következő nyilatkozatot állították ki: Nyilatkozat. Melylyel alulírott Mihály Sándor Bács-Bodrog vármegyébe kebelezett Ó-Kanizsa nagyközség első jegyzője hitfelajánlás mellett ezennel kijelentem, miszerint a mai napon megjelenvén Fogd József és a vele közös háztartásban élő fia, Fogd Lajos nagykorú ó-kanizsai lakosok házánál, ott előttem utóbb megnevezett Fogd Lajos a következő nyilatkozatokat tette és Pedig:,, 1. 0 és édes atyja a »Hazai általános biztositó részvénytársaság» alakulásakor külön névre szóló egy-egy részvényt jegyeztek, s amidőn a közelmúltban Budapesten bizonyos Kiinger nevű barátjával találkozott és az arra nézve intézett kérdést hozzá, nem lenne-e hajlandó saját és édesatyja részvényét eladni, igenlőleg válaszolt és eljárásra vonatkozólag fentnevezettnek meghatalmazást is adott. 2. Azon perből kifolyólag, melyet Fekete Ignácz dr. budapesti ügyvéd Fogér József és Fogér Lajos nevében a »Hazai általános biztosító részvénytársaság» ellen indított, kijelenti, hogy sem ő, sem édes atyja dr. Fekete Ignáczot személyesen nem ismeri, neki a perre vonatkozólag információt nem adott, a „Hazai“ ellen felhozott dolgokról tudomással nem bír, annyival is kevésbbé van tudomása arról, hogy a „Hazai“ megalakulásánál bárminemű szabálytalanság követtetett volna el; a „Hazai“ ellen semminemű kifogása nincsen, és a meghatalmazás átadása által csupán részvényei értékének óhajtott birtokába jutni. 3. Édes atyja, Fogél József ezen ügyben sem a túl említett Kiingerrel, sem dr. Fekete Ignácz ügyvéddel nem érintkezett és a meghatalmazást, helyette is ő irta alá. Kelt Ó-Kanizsán, 1896. június 26-án. Előttünk : Mihály Sándor S. k. Rozsnyay Nándor, első jegyző: Mady Samu, mint tanúk. A negyedik felperes, Schweiger Samu szegedi lakos nyilatkozata a következőket tartalmazza: Nyilatkozat. Melynek értelmében ezennel kinyilatkoztatom, hogy a „Hazai általános biztosító részvénytársaság“ ellen semminemű kifogásom nincsen, nem is volt. A nevemben a társaság ellen beadott keresetemet nem saját jószántomból, hanem Párai Ignácz úr rábeszélésére — aki a Phönix biztosítótársaság helybeli titkára — adtam be és két darab részvényemet is neki adtam át elismervény ellenében, miután ő kinyilatkoztatta, hogy a perből kifolyó költségeket magára vállalja. A kérdéses beadványban a „Hazai általános biztosító részvénytársaság“ ellen állítólag kompromittáló adatokról tudomásom egyátalán nincsen és a per további folytatásától is ezennel elállók. Kelt Szegeden, 1896. június 25-én. Schiveiger Samu s. k. A Phönix biztosító-társaság levélpapirosán Párai Ignácz, az intézet titkára a következő igazolványt adta ki: Elismervény, mely szerint ezennel igazolom, hogy a Hazai általános részvénytársaság 9221/22. számú részvényeit Schweiger Samu úrtól perlés czéljából átvettem, egyúttal a felmerülendő költségek viselésére is kötelezem magam. Paray s. k. Aki a nyilatkozatokat elolvassa, azonnal tisztában lehet a dologgal s belátja, hogy a császári és királyi szabadalmazott osztrák Phönix biztosító társaság nagyon is szánalmas szerepet játszik a Hazai Általános Biztosító Részvénytársaság ellen intézet ezen támadásban. A Hazai Biztosító teljesen magyar társulat egy évvel ezelőtt alakult meg, és összesen 8 hónap óta működik. Ellene mindjárt kezdetben áskálódni kezdtek egyes fennálló biztosító intézetek. És minél életerősebb lett a fiatal vállalat, az irigység annál keményebb rohamokat intézett elene. A Hazai Biztosító azonban elég erősnek mutatkozott és a leghevesebb támadások daczára czéltudatosan ment előre. Ellenségei most újabb rohamot intéztek ellene, de ezzel az utolsó rohammal nem a Hazai Biztosítónak ártottak, hanem maguknak sütötték a rágalmazás bélyegét. Sajnálatos dolog, hogy egy osztrák intézet, amely csak vendégjogot élvez nálunk, az iparkodik, hogy egy fényes fejlődésnek indult, kizárólag magyar vállalatnak ártson. Az említett per megindításakor nem csak a magyar vidéki lapokkal, hanem a külföldi sajtóval is sürgősen tudatták a kereset beadását s a helybeli biztosító társulatok majdnem mind ezer számra küldözgették vidékre a fapéldányokat terjesztés végett. Eddig azt hittük, hogy osztrák testvéreink csak otthon támadják vállalatainkat és hogy csak otthon merik kürtölni és kiabálni, ami nekik nem tetszik; most azonban sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy egy osztrák intézet a mi vendégszeretetünk által nyújtott tető alatt is szabadon mer áskálódni ellenünk. Az osztrák Phönix különben nem csak nálunk mutatja ki, hogy a nemes versenynek egyáltalán nem barátja, hanem saját hazájában , Ausztriában is számos ilyen dolgot művelt, melyért még a parlamentben is heves támadásoknak volt kitéve. Nagyon helyesen tenné e társaság, és az egyéb, itt működő osztrák társaság, ha a vendégszeretettel való visszaéléssel ezentúl felhagyna, vagy ha egyáltalán nem akar velünk békében megélni, visszamenne oda, ahová való — Ausztriába. A nekünk felmutatott okmányok szerint az Első Magyar Általános Biztosítótársaság szintén közreműködött, hogy a Hazai Biztosító jó hírnevének ártson. Ebből az okmányból ugyanis az tűnik ki, hogy a Hazai Biztosító ellen beadott rágalmazásra irányuló kereset megindítását tartalmazó közlemény terjesztését a Magyar Általános Biztosító Társaság is előmozdította. Feltételezzük, hogy ennek a társulatnak a vezetősége nem helyesli közegeink ily nemű eljárását és gondoskodni fog arról, hogy szigorú büntetés érje azt, ki bizalmával ily rútul visszaélt. Még csak egyet akarunk megjegyezni. Sajnálattal kell ugyanis tapasztalnunk, hogy míg a külföldön a biztosítás eszméje folyton terjed s míg ott minél inkább élvezik a biztosítás előnyeit, addig nálunk azt kell tapsztalnunk, hogy maguk a biztosító társaságok azok, melyek a versenynél kifejtett küzdelem közepette nem a biztosítás eszméjét iparkodnak terjeszteni, hanem különösen a körül fejtenek ki különös tevékenységet, hogy egymást gyanúsítsák, gyengítsék. Innen van az, hogy nálunk a verseny nem terjeszti, hanem gyűlöletessé teszi magát a biztosítást. Kötelességünknek tartják, hogy ezentúl is éber figyelemmel kísérjük az osztrák biztosító intézet itteni működését, mert nem tűrhetjük, hogy egy szépen fejlődő magyar intézet egy idegen vállalat áskálódásainak legyen kitéve. Védekezés a szőlőmoly ellen. Irta: Jókai Mór. Lapunk múlt számában közöltük Jókai Mór vészkiáltását, amelyben a szőlőmolyra hívja fel a figyelmet. Köszönettel tartozunk Korizsánszky János és Jablonovszky József uraknak, hogy nyomban siettek bennünket megnyugtatni. Jókai azonban nincs megnyugtatva s aggodalmait és tanácsait közli a »Pesti Hirlap«ban, okulásul itt közöljük azt, habár azt hisszük, hogy Jókai aggodalma túlzott. „ Tudom jól, hogy kezdek már alaposan nevetségessé lenni ezzel az én vészharangozásommal emiatt a szőlőmoly miatt. Mert ez a baj is olyan, mint a Mercutio sebe: »nem olyan mély, mint egy kút, nem is olyan tág, mint egy városkapu, de éppen elég arra, hogy egy élő emberből holt embert csináljon.» A legtöbb szőlősgazda észre sem veszi ezt. A szőlő virágzás után lepereg. Mert hiszen máskor is lepergett! Hogy agusztusban meglepi a zöld rohadás. Máskor is meglepte! Ki hinné azt el, hogy ezt egy eleven állat okozza. Nevetnek azon. De éppen igy nevettek ki engem, mikor a balatonvidéki szőlősgazdáknak a lelkére beszéltem, hogy védelmezzék szőlőiket a filoxéra ellen, ahogy én védelmezem az enyémet szenkévvel. Filoxera! Hogy jönne az idő? Nincs is az a világon ! Hadd lássuk, majd akkor elhisszük! Mikor aztán meglátták, akkor már késő volt a védekezés. Akkorát így vagyunk a szőlőmolylyal. Minthogy a pilléje éjjel röpköd, amikor nem látjuk, minthogy a pondrója elbújik a szőlővirágba, meg a saját selyme alá és befurakodik a fürt kocsányába; főleg, minthogy a szőlő elvirágzása után merőben eltűnik, azt mondják: »nincs az sehol.» Az egész csak egy poétába ojtott kertésznek a fantázia szülötte. Ha a szőlő már elvirágzott, ha már bogyót kötött, akkor már a szőlőmoly nem található a fürtön; a megrágott virágszemek lehullottak, a hernyó elbújt a karók hasadékaiba, ott átváltozott pupává; a vizsgáló szőlősgazda csak annyit lát meg, hogy a fejlődő fürt szemei megritkultak s belenyugszik. Két hét múlva aztán előjönnek a lepkék s folytatják a munkát. Én már a magam kárából tudom, hogy van szőlőmoly. Tavaly is észleltem már (az amerikai lugasokon), de akkor én is félvállról vettem, majd elmúlik. Az idén aztán arról az egypár lugas tőkéről elszaporodott az egész szőlőmben a szőlőmoly. Most azután »Segíts, uram Isten!« — »Én segítelek, de láss hozzá magad is.« Azonban több helyről kaptam már leveleket szőlősgazdáktól, akik komolyan vették a figyelmeztetésemet s kérdést intéztek hozzám, mi módon védekezzenek a veszedelem ellen? Ezeknek óhajtok felelni — a szerkesztőség engedelmével. Első dolog felismerni a baj jelenlétét. Ahol a szőlőfürt szemeiről elvirágzás után nem akar lehullani a himszáltartó szirom, ha- KECSKEMÉT 1896. július 5.