Kecskemét, 1920. augusztus-szeptember (48. évfolyam, 32-42. szám)

1920-08-08 / 33. szám

2 oldal m oldalát szépen, lelkesítőn, szívbemarkoló hatással. A dalárda éneke után Fáy István kor­mánybiztos-főispán tartotta meg üdvözlő és az ünnepélyt megnyitó beszédét, amelyben méltatta Dömötör Sándor érdemeit és az isteni Gondviselés által hosszúra nyújtott életének áldásos működését, amelyet Kecs­kemét város haladása és naggyá tétele érde­kében önzetlenül és fáradást nem ismerő buzgalommal kifejtett. Majd például és kö­vetésre méltó vezércsillagul állította őt em­bertársai, különösen pedig az ifjúság elé, akit követni, akinek nyomdokain haladni nemcsak kötelesség, hanem erény és dicsőség, mit a föltétlen siker koronáz és jutalmaz. A főispán eszmegazdag, hatásos beszéde után Szombatfalvi Majtényi Miklós polgár­­mester a város tisztikara és közigazgatása nevében üdvözölte Dömötör Sándort, mint a becsületesség és tiszta erkölcs megtestesü­lését, amely tiszta erkölcs Berzsenyi szavai szerint is az ország támasza és talpköve. Hetessy Kálmán református lelkész a helybeli keresztény egyházak nevében kö­szöntötte az ünnepeltet, aki nem szóval és hangos lármával, hanem Krisztus igaz szel­lemében volt keresztény egész életében és akinek kereszténysége nem ismerte soha és nem ismeri ma sem a türelmetlenséget, még kevésbbé a gyűlölséget, hanem szeretettel ölel keblére minden becsületes embert felekezeti különbség nélkül és támogat, előmozdít minden olyan ügyet, amely a város, a haza és az egyete­mes magyar nemzet igazát, közjavát és előre való haladását szolgálja. Beszéde végén ki­tárta karjait és papi áldását adta az ünne­peltre, kérvén a Mindenhatót, hogy nemes életét hosszabbítsa meg a végső határig és áldja meg minden áldásával. Dr. Lázár Ferenc a budapesti kir. köz­jegyzői kamara kiküldöttje, a kartársak tisz­teletét, szeretetét és nagyrabecsülését tolmá­csolta, akik Dömötör Sándorban a kamara egyik kiváló, nagytehetségű tagját és köz­­tiszteletben álló nesztorát ünnepük, akinek hosszú működése ragyogó példaadás volt a magyarországi összes közjegyzők számára, mely példaszerű működés a közjegyzői in­tézmény glorifikációja. Dömötör Sándor és a hozzá hasonló kortársak érdeme,­­ hogy a közjegyzői intézmény, mint a törvénykezés egyik igen fontos és lényeges része, azon magaslaton áll, amely közbizalmat és köz­megnyugvást kelt mindenütt, úgy a törvény­kezés és igazságszolgáltatás szerveinél, mint általában a nagyközönségnél. Szíve mélyé­ből üdvözli szeretett kartársát és boldognak érzi magát, hogy e kedves kötelesség telje­sítésével őt bízták meg kartársai. Dr. Kiss János kir. törvényszéki elnök, kúriai bíró,­­a kecskeméti kir. törvényszék, kir. ügyészség és járásbíróság nevében üd­vözli a jubiláns kir. közjegyzőt, mert ha valaki, hát elsősorban épen ők tudják érdeme szerint méltatni Dömötör Sándor közjegyzői működését és annak nagy horderejét. Szám­talanokat mentett meg a beláthatatlan kime­netelű perlekedéstől, az ő atyai jó szíve, az ő tudása és nemes ügyszeretete, amellyel a legbonyolódottabb ügyeket nagy türelemmel és páratlan hozzáértéssel kibogozta és igen sok esetben ezzel a bíróság munkáját is elő­segítette és könnyűvé tette. Isten további áldását kérte számára, hogy még munkál­kodhasson a köz javára mint a városnak és a hazának igaz polgára és hű fia. Dr. Balásfalvi Kiss Kálmán a kecske­méti ügyvédi kamara elnöke, a Kamara ne­vében üdvözölte az ünnepeltet aki az ő hivatalos helyiségében nemcsak közjegyző, hanem bíró is volt, aki bölcsességgel, pár­tatlan igazságszeretettel győzte meg a per­­lekedésre hajlamos feleket a békés meg­egyezés előnyeiről és nagy jogászi ismeretei révén közmegnyugvásra intézett el vitás, fogas kérdéseket és gubancos ügyeket. Dr. Joó Gyula jogakadémiai igazgató a kecskeméti református jogakadémia és a jog­akadémiai tanács nevében üdvözli Dömötör Sándort,, aki mint kisegítő tanár az akadé­mián, de főképen mint a jogakadémiai ta­nács tagja, sok éveken keresztül egyik hat­hatós támogatója volt a sokszor nehéz vi­szonyok közé jutott főiskolának és mindig szeretettel karolta fel annak ügyeit. A jog­akadémia nevében hálás tisztelettel üdvözli Dömötör Sándort. Faragó Béla iskolaszéki elnök a köz­ségi iskolaszék nevében mondott üdvözlő beszédet és köszöntötte Dömötör Sándort, mint az iskolaszék hosszú időn keresztül volt elnökét, tagját és az iskolaügyek igaz barátját és lelkes támaszát. Biró Ádám h. felügyelő igazgató, a nép- , iskolai tanító testület nevében igen meleg­­ hangon és rövid, de sokatmondó beszédben , üdvözölte az ünnepeltet, mondván: Mélyen­­. közjegyző Úr! A községi tanítótestület képviseletében, s­­ mint szerető gyermek állok a legjobb atya előtt. Nem felejthetjük el s nem fogjuk elfelejteni , soha, hogy abból a 45 éves áldásdús műkö­­­­désből, melyet mélyen t. közjegyző úr a köz­hivatali pályán eltöltött, 10 évet valóságos atyai gondoskodással, ügyszeretet­el és jó­sággal szentelt városunk népoktatásügyének fejlesztésére, a tanítóság javának előmozdí­tására. Midőn ezért, a mai szép és megható jubileumi ünnepségen, soha el nem múló hálánkat és köszönetünket fejezem ki, kérem a Mindenhatót: áldja meg minden lépését, áldja meg kedves családjának minden egyes tagját s adjon szegény magyar hazánknak és városunknak sok ilyen nemes gondolko­­zásu, munkás, jó és igaz embert. Az isten éltesse! Gömöry Sándor, a Kecskeméti Taka­rékpénztár Egyesület titkára, mint Dömötör Sándor kir. közjegyző irodájának egykori hivatalnoka, az iroda nevében annak háláját, szeretetét és tiszteletét tolmácsolta. Ők ál­­­­lottak éveken keresztül hozzá legközelebb,­­ akik hivatalos kötelékekkel voltak hozzá­­­főzve ; ők érezték szíve melegét és lelke nemességét a legközelebbről és tanúságot tehetnek, hogy Dömötör Sándor mellett csak nemes gondolkodást és becsületes köteles­ség teljesítést lehetett látni és tanulni. Az iroda háláját, tiszteletét és ragaszkodását fe­jezi ki volt főnöke iránt. Majd jelenti a közönségnek, hogy a Dömötör Sándor ne­vére létesítendő alapítványra a gyűjtés eddigi eredménye a város által megszavazott 10000 koronával együtt 41 ezer korona és mivel a gyűjtésre kiszabott idő rövidnek bizonyult, a gyűjtő ívek továbbra is kinn hagyatnak és a gyűjtést folytatni fogják. Ezután szólásra emelkedett Dömötör Sándor, aki nagy figyelem között hálás szív­vel mondott köszönetet az elhangzott szép és megtisztelő szavakért. Egyben kifejezte, amit mindenki el is hisz, hogy ezt az egész ünneplést túlzott jóakarattal az ő tudta, aka­rata és beleegyezése nélkül csinálták, mert ő egész életében ellensége volt annak, hogy valakit életében ünnepel­jenek és most ime őt ültették erre a szégyenpadra, ahol végig kellett hallgatnia a saját igénytelen tetteinek dicséretét, mikor ő nem tett egyebet soha, mint amit tennie kötelessége volt és amit mások is megcselekedtek talán még jobban, mint ő. Ezért pedig nem jár semmi elisme­rés, sem dicséret, mert az ember arra van teremtve a Gondviselés által, hogy munkál­kodjék tehetsége szerint jó akarattal. Én ezt tettem — úgymond, — és semmit egyebet. Mindazonáltal, ha már így áll a dolog és ha nem volt módomban ezt a nyilvános ünnepeltetést elhárítani és megakadályozni, hálásan köszönöm azt a munka nevében. A nemes érzésekből fakadó nagy sze­rénységnek ezen megnyilatkozása természe­tes folyománya volt Dömötör Sándor élet­felfogásának és nemes egyéniségének, akit a jelenvoltak zajosan ünnepeltek. Végezetül a „Kecskeméti Polgári Da­loskör“ Kremán Sámuel karnagy vezénylete mellett Twern Károly „Dalünnepen“ című dalát adta elő nagy sikerrel, remekül, ami igazán méltó befejezése volt a lélekemelő, szép és feledhetetlen ünnepségnek, amelyet Göndöry Sándor fáradhatatlan agilitása és az ünnepelt iránt való nagy tisztelete hozott létre. KECSKEMET XLVIIi éyfuix»d­ H­­­RE K. * Nyugdíjazás. Lakos Samu városi segédhivatali igazgatót a június havi rendes közgyűlés, 36 esztendei szorgalmas és példás munkálkodás után, saját kérelmére (?) nyugdí­jazta és pedig teljes fizetésének életfogytig való folyósításával, a­mi elismerése annak, hogy Lakos Samu páratlan szorgalommal, pedáns pontosággal és nagy szakértelemmel látta el hivatalos teendőit. A köteleségtudás­ megtestesülése volt a hivatalában, aki nemcsak feletteseinek bir­a bizalmát és elismerését, hanem tisztviselő társai is osztatlan szere­tettel és tisztelettel vették körül egyszerű, szerény és épen ezért tiszteletreméltó egyé­niségét. Lakos Samu távozása egyenesen vesztesége a városházának. De hát hiába, mennie kellett, nem­ még bitt volna is, akart és szeretett volna is dolgozni, de mennie kellett, mert sok szép és jó tulajdonságai mel­lett is volt egy nagy vétke, hogy zsidónak született, ezt pedig a kecskeméti város­háza most nem bírja el. A Kútmenteri állás rendszeresí­tését határozta el a legutóbi városi köz­gyűlés, melyet annak idején nyilvános pályázat útján fog betölteni. Hát valóban itt volt már az ideje, hogy gond legyen az ivó­­­vizű nyilvános kutakra, mert ezen a téren nagyon sok volt a panasz az utóbbi időben. * Ideiglenes megbízás. A városi tanács az ipar- és az állategészség­ügyek stb. ügyosztálya élére, az orosz fogságból most hazatért Révész Sándor jegyzőt állí­totta, akit szabadsága idejének tartama alatt Sikari Kovács József tb. kapitány helyetesít, aki ezt az ügyosztályt eddig is közmegelége­désre és nagy hozzáértéssel látta el, már hosszabb idő óta. * Román ultimátum Oroszországnak. A belgrádi délszláv sajtóiroda jelenti, hogy a román kormány ultimátumszerű jegyzéket intézett­­az orosz szovjet kormányhoz, a­melyben erélyesen fölhívja, hogy vonja ki csapatait Beszarábiából. A követelés telje­sítésére háromnapi haladákot adott Orosz­országnak. Ugyanezen forrás szerint Ro­mánia a mozgósítást, már el is rendelte-

Next