Kecskemét, 1920. augusztus-szeptember (48. évfolyam, 32-42. szám)
1920-08-08 / 33. szám
2 oldal m oldalát szépen, lelkesítőn, szívbemarkoló hatással. A dalárda éneke után Fáy István kormánybiztos-főispán tartotta meg üdvözlő és az ünnepélyt megnyitó beszédét, amelyben méltatta Dömötör Sándor érdemeit és az isteni Gondviselés által hosszúra nyújtott életének áldásos működését, amelyet Kecskemét város haladása és naggyá tétele érdekében önzetlenül és fáradást nem ismerő buzgalommal kifejtett. Majd például és követésre méltó vezércsillagul állította őt embertársai, különösen pedig az ifjúság elé, akit követni, akinek nyomdokain haladni nemcsak kötelesség, hanem erény és dicsőség, mit a föltétlen siker koronáz és jutalmaz. A főispán eszmegazdag, hatásos beszéde után Szombatfalvi Majtényi Miklós polgármester a város tisztikara és közigazgatása nevében üdvözölte Dömötör Sándort, mint a becsületesség és tiszta erkölcs megtestesülését, amely tiszta erkölcs Berzsenyi szavai szerint is az ország támasza és talpköve. Hetessy Kálmán református lelkész a helybeli keresztény egyházak nevében köszöntötte az ünnepeltet, aki nem szóval és hangos lármával, hanem Krisztus igaz szellemében volt keresztény egész életében és akinek kereszténysége nem ismerte soha és nem ismeri ma sem a türelmetlenséget, még kevésbbé a gyűlölséget, hanem szeretettel ölel keblére minden becsületes embert felekezeti különbség nélkül és támogat, előmozdít minden olyan ügyet, amely a város, a haza és az egyetemes magyar nemzet igazát, közjavát és előre való haladását szolgálja. Beszéde végén kitárta karjait és papi áldását adta az ünnepeltre, kérvén a Mindenhatót, hogy nemes életét hosszabbítsa meg a végső határig és áldja meg minden áldásával. Dr. Lázár Ferenc a budapesti kir. közjegyzői kamara kiküldöttje, a kartársak tiszteletét, szeretetét és nagyrabecsülését tolmácsolta, akik Dömötör Sándorban a kamara egyik kiváló, nagytehetségű tagját és köztiszteletben álló nesztorát ünnepük, akinek hosszú működése ragyogó példaadás volt a magyarországi összes közjegyzők számára, mely példaszerű működés a közjegyzői intézmény glorifikációja. Dömötör Sándor és a hozzá hasonló kortársak érdeme, hogy a közjegyzői intézmény, mint a törvénykezés egyik igen fontos és lényeges része, azon magaslaton áll, amely közbizalmat és közmegnyugvást kelt mindenütt, úgy a törvénykezés és igazságszolgáltatás szerveinél, mint általában a nagyközönségnél. Szíve mélyéből üdvözli szeretett kartársát és boldognak érzi magát, hogy e kedves kötelesség teljesítésével őt bízták meg kartársai. Dr. Kiss János kir. törvényszéki elnök, kúriai bíró,a kecskeméti kir. törvényszék, kir. ügyészség és járásbíróság nevében üdvözli a jubiláns kir. közjegyzőt, mert ha valaki, hát elsősorban épen ők tudják érdeme szerint méltatni Dömötör Sándor közjegyzői működését és annak nagy horderejét. Számtalanokat mentett meg a beláthatatlan kimenetelű perlekedéstől, az ő atyai jó szíve, az ő tudása és nemes ügyszeretete, amellyel a legbonyolódottabb ügyeket nagy türelemmel és páratlan hozzáértéssel kibogozta és igen sok esetben ezzel a bíróság munkáját is elősegítette és könnyűvé tette. Isten további áldását kérte számára, hogy még munkálkodhasson a köz javára mint a városnak és a hazának igaz polgára és hű fia. Dr. Balásfalvi Kiss Kálmán a kecskeméti ügyvédi kamara elnöke, a Kamara nevében üdvözölte az ünnepeltet aki az ő hivatalos helyiségében nemcsak közjegyző, hanem bíró is volt, aki bölcsességgel, pártatlan igazságszeretettel győzte meg a perlekedésre hajlamos feleket a békés megegyezés előnyeiről és nagy jogászi ismeretei révén közmegnyugvásra intézett el vitás, fogas kérdéseket és gubancos ügyeket. Dr. Joó Gyula jogakadémiai igazgató a kecskeméti református jogakadémia és a jogakadémiai tanács nevében üdvözli Dömötör Sándort,, aki mint kisegítő tanár az akadémián, de főképen mint a jogakadémiai tanács tagja, sok éveken keresztül egyik hathatós támogatója volt a sokszor nehéz viszonyok közé jutott főiskolának és mindig szeretettel karolta fel annak ügyeit. A jogakadémia nevében hálás tisztelettel üdvözli Dömötör Sándort. Faragó Béla iskolaszéki elnök a községi iskolaszék nevében mondott üdvözlő beszédet és köszöntötte Dömötör Sándort, mint az iskolaszék hosszú időn keresztül volt elnökét, tagját és az iskolaügyek igaz barátját és lelkes támaszát. Biró Ádám h. felügyelő igazgató, a nép- , iskolai tanító testület nevében igen meleg hangon és rövid, de sokatmondó beszédben , üdvözölte az ünnepeltet, mondván: Mélyen. közjegyző Úr! A községi tanítótestület képviseletében, s mint szerető gyermek állok a legjobb atya előtt. Nem felejthetjük el s nem fogjuk elfelejteni , soha, hogy abból a 45 éves áldásdús működésből, melyet mélyen t. közjegyző úr a közhivatali pályán eltöltött, 10 évet valóságos atyai gondoskodással, ügyszeretetel és jósággal szentelt városunk népoktatásügyének fejlesztésére, a tanítóság javának előmozdítására. Midőn ezért, a mai szép és megható jubileumi ünnepségen, soha el nem múló hálánkat és köszönetünket fejezem ki, kérem a Mindenhatót: áldja meg minden lépését, áldja meg kedves családjának minden egyes tagját s adjon szegény magyar hazánknak és városunknak sok ilyen nemes gondolkozásu, munkás, jó és igaz embert. Az isten éltesse! Gömöry Sándor, a Kecskeméti Takarékpénztár Egyesület titkára, mint Dömötör Sándor kir. közjegyző irodájának egykori hivatalnoka, az iroda nevében annak háláját, szeretetét és tiszteletét tolmácsolta. Ők állottak éveken keresztül hozzá legközelebb, akik hivatalos kötelékekkel voltak hozzáfőzve ; ők érezték szíve melegét és lelke nemességét a legközelebbről és tanúságot tehetnek, hogy Dömötör Sándor mellett csak nemes gondolkodást és becsületes kötelesség teljesítést lehetett látni és tanulni. Az iroda háláját, tiszteletét és ragaszkodását fejezi ki volt főnöke iránt. Majd jelenti a közönségnek, hogy a Dömötör Sándor nevére létesítendő alapítványra a gyűjtés eddigi eredménye a város által megszavazott 10000 koronával együtt 41 ezer korona és mivel a gyűjtésre kiszabott idő rövidnek bizonyult, a gyűjtő ívek továbbra is kinn hagyatnak és a gyűjtést folytatni fogják. Ezután szólásra emelkedett Dömötör Sándor, aki nagy figyelem között hálás szívvel mondott köszönetet az elhangzott szép és megtisztelő szavakért. Egyben kifejezte, amit mindenki el is hisz, hogy ezt az egész ünneplést túlzott jóakarattal az ő tudta, akarata és beleegyezése nélkül csinálták, mert ő egész életében ellensége volt annak, hogy valakit életében ünnepeljenek és most ime őt ültették erre a szégyenpadra, ahol végig kellett hallgatnia a saját igénytelen tetteinek dicséretét, mikor ő nem tett egyebet soha, mint amit tennie kötelessége volt és amit mások is megcselekedtek talán még jobban, mint ő. Ezért pedig nem jár semmi elismerés, sem dicséret, mert az ember arra van teremtve a Gondviselés által, hogy munkálkodjék tehetsége szerint jó akarattal. Én ezt tettem — úgymond, — és semmit egyebet. Mindazonáltal, ha már így áll a dolog és ha nem volt módomban ezt a nyilvános ünnepeltetést elhárítani és megakadályozni, hálásan köszönöm azt a munka nevében. A nemes érzésekből fakadó nagy szerénységnek ezen megnyilatkozása természetes folyománya volt Dömötör Sándor életfelfogásának és nemes egyéniségének, akit a jelenvoltak zajosan ünnepeltek. Végezetül a „Kecskeméti Polgári Daloskör“ Kremán Sámuel karnagy vezénylete mellett Twern Károly „Dalünnepen“ című dalát adta elő nagy sikerrel, remekül, ami igazán méltó befejezése volt a lélekemelő, szép és feledhetetlen ünnepségnek, amelyet Göndöry Sándor fáradhatatlan agilitása és az ünnepelt iránt való nagy tisztelete hozott létre. KECSKEMET XLVIIi éyfuix»d HRE K. * Nyugdíjazás. Lakos Samu városi segédhivatali igazgatót a június havi rendes közgyűlés, 36 esztendei szorgalmas és példás munkálkodás után, saját kérelmére (?) nyugdíjazta és pedig teljes fizetésének életfogytig való folyósításával, ami elismerése annak, hogy Lakos Samu páratlan szorgalommal, pedáns pontosággal és nagy szakértelemmel látta el hivatalos teendőit. A köteleségtudás megtestesülése volt a hivatalában, aki nemcsak feletteseinek bira bizalmát és elismerését, hanem tisztviselő társai is osztatlan szeretettel és tisztelettel vették körül egyszerű, szerény és épen ezért tiszteletreméltó egyéniségét. Lakos Samu távozása egyenesen vesztesége a városházának. De hát hiába, mennie kellett, nem még bitt volna is, akart és szeretett volna is dolgozni, de mennie kellett, mert sok szép és jó tulajdonságai mellett is volt egy nagy vétke, hogy zsidónak született, ezt pedig a kecskeméti városháza most nem bírja el. A Kútmenteri állás rendszeresítését határozta el a legutóbi városi közgyűlés, melyet annak idején nyilvános pályázat útján fog betölteni. Hát valóban itt volt már az ideje, hogy gond legyen az ivóvizű nyilvános kutakra, mert ezen a téren nagyon sok volt a panasz az utóbbi időben. * Ideiglenes megbízás. A városi tanács az ipar- és az állategészségügyek stb. ügyosztálya élére, az orosz fogságból most hazatért Révész Sándor jegyzőt állította, akit szabadsága idejének tartama alatt Sikari Kovács József tb. kapitány helyetesít, aki ezt az ügyosztályt eddig is közmegelégedésre és nagy hozzáértéssel látta el, már hosszabb idő óta. * Román ultimátum Oroszországnak. A belgrádi délszláv sajtóiroda jelenti, hogy a román kormány ultimátumszerű jegyzéket intézettaz orosz szovjet kormányhoz, amelyben erélyesen fölhívja, hogy vonja ki csapatait Beszarábiából. A követelés teljesítésére háromnapi haladákot adott Oroszországnak. Ugyanezen forrás szerint Románia a mozgósítást, már el is rendelte-