Alföldi Hiradó, 1908. október (1. évfolyam, 54-80. szám)

1908-10-28 / 77. szám

2 alföldi híradó. (­7. sz.) 1608. t-RtJ'ber .8. molhatott, mert azok csak abban a tár­sadalomban s csak ott léteznek. Ám miért nem alkalmazzák akkor a magyar­­országi fejlődésben is, ezeket az igaz teóriákat, miért hunynak szemet az elől, hogy nálunk Ausztriával való viszonyunk­ból kifolyólag két fejlődés is van: egyik a nemzeti eszme és a független­ség eszméje, a másik a későbbi ponton fellépő a szocializmus! Már a fizika is azt diktálja: két erő, mely egy testre különbözőleg hat, mindig egy harmadik irányt eredményez. S ez a harmadik irány az, mely az összbirodalmi eszmének kedvez, ez az, hogy a szociális kérdést szembe­állítjuk a nemzeti eszmével, hogy vé­gül se egyik, se másik ne érvényesül­hessen. Ezért kellett az általános választói jogot erőszakolni ott is, hol tudják, hogy még sehol sem szolgált a dinasztia erősítésére. Erőszakolni kellett, hogy a nem­zeti eszme tábora szembe kerüljön a szocializmussal épp akkor, midőn az egyik fejlődés legkimagaslóbb momen­tuma érkezett el. A kérdések csak el­halasztódtak, az ellentétes erő megtette hatását s mentünk a harmadik irányba tovább. S igy értünk egy ellentmondások­kal telített helyzetbe, oly helyzetbe, hogy a nemzeti eszme legrégibb hor­dozója, a függe­tlenségi párt többség­gel bir, mintegy kifejezője annak, hogy a fejlődés ott van már a megvalósulás­nál s mégis a saját törekvéseit kényte­len visszaszorítani s ismét a harmadik irány jelenti a fejlődést. Minden kultúrember aláírja azt, hogy az általános választói jog beho­zatala nálunk nem politikai, de országos érdek. A kapu előtt érett népréteg áll, jogait követelő s bekívánkozik azon. Most már csak az a kérdés, milyen szerepet vállalnak azok a munkásvezérek a kapun belől ? Fenn azt várják az általános vá­lasztói jogtól, hogy ott a parlamentben is érvényesül majd, ami a társadalom­ban a nemzeti küzdelem idején a­­ harmadik irány­­rendeknek mondott az 1662-ik évi ország­gyűlésen : „Én más valláson vagyok, de a kegyel­metek szabadsága az én szabadságom, a ke­gyelmeteken esett sérelem, rajtam esett sérelem. Volna bár százezer pápista mellett százezer kálvinista és százezer lutheránus vitéze a ma­gyar nemzetnek, tudom bizony együtt meg­szabadítanák az országot“. Azt hisszük, Kossuth Ferenc is így gon­dolkozik : volna bár mindenki, aki 48-asnak mondja magát, igazi híve a 48-as pártnak; ne kacsingatna jobbra-balra, könyebb volna együtt, vallási és társadalmi kasztok lerontá­sával, minden irigység, intrika és pártárnya­lat nélkül, kivívni Magyarország teljes függet­lenségét. Ugy­e vannak olyanok is, kik nincsenek megelégedve Kossuth Ferenccel s minden rosz­­szért, ami esetleg történik, őt okolják elsősor­ban. Ezeknek egy klasszikus példát említünk fel a 48-as idők történetéből. Nem kisebb legény volt az, aki Kossuth Lajost, Vörösmarty Mihályt és Battyány Lajos grófot a Március 15-ike egyik számában megtámadta, mint Petőfi Sándor. Petőfi Sándor a legnagyobb magyar költő volt s lángoló hazafi, de azért Kossuth és Vörösmarty nem lettek kisebbekké azért, mert Petőfi nem volt megelégedve velük. Ellenzéke minden államférfiunak volt, van és lesz is. Kossuth Lajosnak immár 56 ércalakja őr­ködik ebben a hazában Magyarország függet­lensége és szabadsága fölött. S ha van valaki, akinek meg kell értenie e néma szobrok in­telmét , úgy Kossuth Ferenc az, lélek a Kossuth Lajos lelkéből, test a Kossuth Lajos testéből, vér a Kossuth Lajos véréből. A hívek megvannak, a csatarend készen áll. Soraink a vezér bölcseségében bízva, nyugodtan várják a jövő küzdelmeit. Elveink a Kossuth Lajos elvei, vezérünk a Kossuth Lajos fia. Ezen nem változtat semmiféle tá­madás, áskálódás. Ez úgy van, és úgy is kell lennie. • Kossuth Floreinr fanisztiai tsztsége. Nehéz a politikai helyzet, s e nehéz hely­zetben a legsúlyosabb gondok nehezednek a függetlenségi és 48-as párt érdemes vezérére, Kossuth Ferencre. Korona és nemzet, udvar és parlament, mind tőle várják az ügyek tapintatos, helyes és célszerű vezetését; s még azok a politikus is, kik a koalícióval nincsenek megelégedve, s akik annak minden alkotásával szemben el­lenzéki álláspontot foglalnak el, kiveszik a bizalmatlanságból Kossuth Ferencet, akitől oly sokat várnak a helyzet megszilárdítására és a jövő megalapozására vonatkozólag. Népszerűsége páratlan. Midőn róla írunk, önkénytelenül is eszükbe jut a 17-ik évszázad legnagyobb, legnépszerűbb magyarja,­­Zrínyi Miklós, akit Bethlen Miklós erdélyi kancellár és történetíró így jelemzett: igen tudós, vitéz, nagytanácsú, nemzeté­hez buzgó, vallásában nem babonás, képmu­­tást üldöző, mindenkit igen megbecsülő, józan életű, az olyanokat és igazmondókat szerető férfiú volt s valóban, ha a mai korban „nagy­­tanácsú“ embert keresünk, Kossuth Fe­rencre kell gondolnunk, aki a mai kornak fel-felújuló vallási szenvedelmei közt is szem előtt tartja, amit Zrínyi Miklós a protestáns ÚJDONSÁGOK — Neogrády képkiállítása. Óriási érdek­lődés mutatkozott a képkiállításon nap-nap után Neogrády mester kiállított képei iránt. A válogatott képekből összeállított tárlat nagy­része már el is kelt. Városunk intelligens mű­értő közönsége nagy számban volt jelen a megnyitáson és azóta szintén nagy látogatott­ságnak örvend a régi törvényszék emeleti helyisége. A mai napig mintegy 16 kép kelt el. Holnapi lapunkban közölni fogjuk a kép­vásárlók névsorát is. — Süketnémák intézetének küldöttsége. Ma reggel félnyolc órákkor egy küldöttség ment Budapestre Hock János és Nagy Emil országgyűlési képviselőkhöz, hogy az intézet Emlékiratát adják át a képviselőház elnökének. A küldöttség tagjai voltak: Németh László igazgató, Gönczy Gyula tanár, Petter Géza plébános és a váci siketnémák intézetének igazgatója. — Közgyűlési póttárgysorozat. A szerdai közgyűlésre a következő póttárgyak tűzettek ki: 1. A városi színháznak Katona József nevéről leendő elnevezése és Katona József szobor eme­lése iránt Tömöri Jenő bizottsági tag indítvá­nya. 2. A hivatalos munkaidőnek a délelőtti órákra szorítása iránt Tömöri Jenő bizottsági tag indítványa. 3. A volt katonai kórház telké­nek vagy az V. tized 169., 170. és 191. szám alatti házhelyeknek vásárcsarnok céljaira leendő kijelölése iránt a városi tanács javaslata. 4. Az V. tized Keskeny­ utca 123. és 135. szám telkek kisajátítása tárgyában tanácsi javaslat. — A cselédtörvény életbeléptetése. A gaz­dasági cselédtörvény november elsején lép életbe. A földm­űvelésügyi minisztert ennek a napnak a választására az indította, hogy no­vemberben kötik a legtöbb helyen a szerződé­seket. Az új törvény szerint minden egyes munkásnak cselédkönyvet kell váltania. A köny­vet a gazdasági cseléd attól a községtől kapja, ahol utoljára egy évig lakott. — Eljegyzés: Szemere Jenő gazdálkodó eljegyezte Stern Dóra kisasszonyt, Dr. Stern Mór vukovári főorvos leányát. Rockenstein Bernát földbirtokos és keres­kedő leányát Evelinkét Bátyárál eljegyezte Kainitzer Andor gőzmalomtulajdonos Kerek­egyházáról. — tisztviselők igazolványa. Az állami és városi alkalmazottak vasúti utazásra szolgáló arcképes igazolványát eddig egy-egy évre állí­tották ki. Ez annyiban sérelmes volt az alkal­mazottakra, hogy évről-évre új arcképet kellett beszerezni és a kiállítási díjat minden évben meg kellett fizetni. Ezenkívül az igazolványok kiállítása két hónapot vett igénybe s ezen idő alatt sem az alkalmazott, sem a családtagok nem utazhattak kedvezményes díjon. Árva vár­megye törvényhatósága azt kérelmezte a kor­mánytól, hogy az igazolványokat ezentúl öt évre állítsa ki s az ahhoz való jogosultság fön­­állását évenként az illetékes hatóság igazolja. Ezt a kérelmet ma hasonló szellemű felirat megtétele végett Kecskemét törvényhatósághoz is megküldötték. — Sakkversenyek a középiskolákban. A sakkjáték eddig csak a felnőttek nemes szóra­kozása volt. Kisebb fiuk, iskolai tanulók eddig legfeljebb ha a szülői háznál próbálkoztak meg a sakkjáték tudományával. A pécsi főreáliskola felsőbb osztályú tanulói sakkversenyt rendeznek mostanában a saját körükben, amely már napok óta folyik s még csak néhány nap múlva lesz vége. A középiskolai rendszer ren­desen irtózik minden olyasvalamitől, ami a tanuló ifjúságot rendes munkájától, a tanulás­tól elvonná. Ezért van az, hogy megszorítják nálunk még a színházbejárást is. Ám a sakk nem hasonlítható ehhez. Ha szórakozásnak játéknak is minősítjük a sakkot, annak a leg­nemesebb. Nem foglalja le a sakkozónak min­den gondolatát, nem kelti föl benne a szenve­délyt, sőt valóságos elsőrendű tényező a logi­kus gondolkozás és a tervszerűség megtanítá­sában. Mint ilyen, tehát fontos pedagógiai szolgálatot is teljesít. Ugyanaz a szerepe a gyermeki agy kiképzésében, mint a mathema­­tikának. Fejleszti az észt, megtanít gondolkodni és edzi az akaratot. Mindenképen tehát öröm­mel kell üdvözölnünk a pécsi főreáliskola eme kezdeményezését. Nem kell attól félni, hogy ez a tanulás rovására megy. Sőt igenis elvonja a diákságot más egyéb kevésbé komoly és tartalmas szórakozásoktól, így tehát még egye­nesen érdekében is áll a tanításnak, hogy ily sakkversenyekre ambicionálja a diákságot, sőt kívánatos volna, hogy a pécsi főreáliskola mintájára a kecskeméti főgimnáziumok is ho­nosítsák meg ezt a tanulók sorában. . — Színigazgatóból hősszerelmes. Mint egy­ik dunántúli lapban olvassuk, Bihari Ákostól, a kecskeméti színház igazgatójától a színigazgatói engedélyt Baróthy Dezső vette át. Bihari ezen­túl Baróthy társulatánál fog játszani, mint hős­szerelmes. — Terepvizsgálat: dr. Szapáry István, a kecskeméti gyermekmenhely bizottsági elnöke, Ruffy Pál miniszteri tanácsos, a gyermekm­en­­helyek orsz. főfelügyelője és dr. Egressy Lajos a kecskeméti gyermekmenhely igazg. főorvosa megvizsgálták a múlt héten a Czegléden elhe­lyezett elhagyott­ gyermekek telepét s teljes megelégedésüknek adtak kifejezést dr. Németh József teleporvos előtt. — Bars átirata. Barsvármegye az önálló jegybank érdekében feliratot intézett a kormány­hoz. A feliratot ma pártolás végett megküldöt­ték Kecskemétnek. — Az önálló bankért. Abauj-Torna vár­megye tegnapi közgyűlésén egyhangú határo­zattal kimondta, hogy a kormányhoz és tör­vényhozáshoz feliratot küld, melyben az önálló magyar jegybank létesítését kéri. A fel­iratot megküldik pártolás végett Kecskemét­nek is. — A lopva legeltetés. Kakas János és Kohajda Lászlóné újkécskei lakosok néha-néha lopva a szomszédjuk földjére is áteresztették jószágjaikat legelni, mert úgy gondolták, hogy addig sem kell pénzen vett takarmánnyal tar­tani. A csalafintaság azonban nem lett hosz­­szan tartó, mert a szomszéd a jószágokat meg­fogta és a tulajdonosaikat feljelentette. Ez ügyből kifolyólag a kiskunfélegyházai főszolga­bíró Kakas Jánost és Kohajda Lászlónét 1­­1 napi elzárásra ítélve.

Next