Alföldi Hiradó, 1908. december (1. évfolyam, 106-126. szám)
1908-12-01 / 106. szám
1908. december I. Essies árse fülés5. Kedd, 108. szám. Előfizetési ár: SS J? Központi szerkesztőségés ■ b W* mim W an mm p m a pp pggp pp kiadóhivatal: is nr Elír ni uiRnnn U II ill |l iS I Is I* IIII fi Ftlévre...............7.— kor. Mii ffigja K SbS WBS$ máé M 1 fi É P £ sTfl IfJÉj Fiók-szerkesztőségek és Negyedévre ... 3.50 kor. • * ^ mim HV A M lm ÄS. IH! 4S, JHt SUV W kiadóhivatalok : a T-r-e-rr FÉLEGYHÁZA, Szarvas u. 3. sz. A „NYILTTÉR sora 40 fillér.___________________ FULGETVE^ W ft P ! !. ft P, NAGYKÖRÖS, Deák-tér 1. Főszerkesztő: Kiadja: ~ j Felelős szerkesztő: FÉLEGYHÁZA, Szarvas u. 3 sz. NAGYKÖRÖS, Deák tér 1. Felelős szerkesztő : AZ ALFÖLESI HÍRADÓ UJSÁGVÁLLALAT. Dr. TáfiFF Lajos. Esz. Táffff* Lajos: A vasúti forgalom biztonsága. A rendelet, melylyel a mind sűrűbb vasúti balesetek alkalmából a kereskedelmi miniszter a vasúti tisztviselők lelkiismeretéhez fordul, a közönség valóságos fellélegzéssel fogadja. Hogy a kormány és közönség mint érez a magyar vasutasok iránt, az eléggé bebizonyult a súlyos áldozatok vállalásával, melyeket az ő fizetésrendezésük az állam s a közönség számára jelent. Ha tehát, amit nem lehet tagadni s amit a sokasodó balesetek kiáltanak világgá, a vasúti szolgálat körül bajok vannak s e bajok miatt a miniszternek bizonyos fokig a vasutasokon kell kereskednie, akkor igazsággal és önismerettel egy kevéssé bizony magukra kell vetniök, ha nem is egyenkint kinek-kinek magára, de a státusok kebelében kifejlődött állapotokra, melyekért nem felelhet más, mint ők s melyeken nem is változtathat más, mint ők. A miniszternek az államvasutak igazgatóságához intézett rendelete nem is kerülgeti, sőt inkább megállapítja és nevén nevezi a bajt: a fegyelem meglazulását, melynek egyenes következése a vasúti szolgálat pontosságának meglazulása. Ha van szolgálat, amely a legszélsőbb pedantériát követeli, úgy a vasúti szolgálat az, mert a vasúti üzem az, amelynek csak tökéletesnek szabad lennie, pontosnak, akár a gép működése. Amely vasúti üzem e fokon alul marad, azt akár be is lehet szüntetni, mert arra nem lehet életeket és vagyonokat bízni. A vasúti szolgálat nem lehet jobb vagy rosszabb, annak csak kitűnőnek szabad lennie; a vasúti szolgálatnak olyan pontosnak és biztosnak kell lennie, mint ismételjük, a gépének s ha ennek az a föltétele, hogy a vasúti tisztviselő és munkás fegyelmezett legyen, akkor e fegyelemnek is vasfegyelemnek kell lennie. Erről nem lehet vitatkozni. Ezt el kell ismernie még az anarkistának is, legfeljebb azt teheti hozzá, hogy ő a vasúti fegyelem, szolgálat és üzem meglazításával épen azt akar, anarkiát, mely felborítja a forgalmat s felborítja az egész termelési és gazdasági rendet, mely a mai világban összenőtt a közlekedés ügyével. Ez nem azt jelenti s nem hisszük, hogy épen Kossuth Ferenc, épen a lehetőségig szívére hallgató államférfiú úgy értené, hogy a vasutas nem ember s nincs joga érdekeivel törődni és boldogulásáért küzdeni. Ez a joguk mindig megvan, és megmarad még az után is, hogy mint a közelmúltban történt, az állam ez alkalmazott miért meghozott minden áldozatot, amire mai pénzügyi helyzetében egyáltalában képes. Csakis arról van szó, hogy a vasutasnak az a természetes joga, hogy önmagával és helyzetével törődjön, ne ütközzék össze a vasúti szolgálat abbeli természetével, hogy annak népszerűen pedánsnak, katonásan fegyelmezettnek kell lennie. A vasutasokon áll annak bizonyítása, hogy ez a kettő megfér egymással és rettenetes volna, ha az bizonyosodnék be, hogy nem fér meg. Rettenetes volna elsősorban a vasutasokra nézve, mert ez azt jelentené, hogy az a magukkal való törődés, amely minden más rendnél természetes, önálló természetellenes és megengedhetetlen , azt jelenti, hogy a társadalom választás kényszerűsége előtt áll a vasutasok érdeke és a szolgálat érdeke között és nincs benne kétség, hogy habozás nélkül melyiket választaná, melyek volna kénytelen választani. Nem hisszük, hogy erre a választásra igazán szükség volna, még ha vasutasainknak sokkal több és komolyabb okuk volna bérharczokra vagy egyéb mozgalmakra, mint aminek most vannak, a fizetésrendezés s a szolgálati pragmatika meghozatala után s a mai igazán szociálpolitikus regime alatt. Nincs olyan emberi, szociális és hivatali jog, melynek gyakorlásával a vasutas szolgálatban ne lenne a legteljesebb pedantéria, fegyelem, sőt önfeláldozás határain belül maradni és ismételjük, ha bebizonyosodnék és a vasutasok bizonyítanák be, Sóhaj... Sóhaj száll a messzeségbe A két szemem fürdik könybe Bánatosan, halkan mondom : »Ha majd egykor kis angyalom“ Nem leszünk majd olyan távol A boldogság nem lesz álom Bánatot, bajt nem érezünk „Ha új életre ébredünk.“ A madár is azt dalolja A szellő is azt suttogja Vágyakozva, szeretve Őt „Kérni fogjuk a Teremtőt.“ Felvidulva, reménykedve Köny felszárad a szemembe Add Istenem, kérve kérünk „Oh, hogy egymásé lehessünk.“ Búzavirág. Lajos bajor hercegnél. München, november 18. Mikor néhány nappal ezelőtt a Wittelsbach-palota vörösfalú tömegét először megláttam, nem valami jó hatást tett az reám. A magas, szinte óriási ablakok, a kopottas vörös falak, a palota előtti kert lombhullató fái bizonyos melanchólikus érzésre hangoltak. Tudja a jó ég, az ember a ház külsejéről következtet annak a lakóira. Barátságos hajlékokban rendszerint barátságos emberek laknak s mikor a ház rideg hatást tesz a szemlélőre, a legtöbb esetben azok, akik benne laknak, sem sokkal rokonszenvesebbek. Ez egyszer azonban alaposan csalódtam a feltevésemben, mert a rideg Wittelsbachpalota lakója. Lajos bajor királyi herceg, a legrokonszenvesebb ember, akit csak az ő magas társadalmi körében találni lehet. Mikor tiszteletemet tettem udvarmesternél, Leonrád báró kamarásnál, neki is az volt úgyszólván az első szava, hogy a herceg örülni fog, ha kihallgatást kérek tőle, hiszen nagyon szereti a magyarokat. Különösen pedig, ha valakivel a történelemről s általában közérdekű dolgokról beszélgethet, akkor a szeretetreméltósága még fokozódik. Évente többször hosszabb időt tölt magyarországi birtokán, a vasvármegyei Sárváron s olyankor szinte keresi az alkalmat, hogy minél több magyar úrral megismerkedhessék. Nemcsak a hivatalos személyeket hivja meg magához, mint a királyi családok tagjai s más előkelőségek szokták, mintegy a köz iránt való köteles udvariasságból, hanem szívesen látja a környék földbirtokosait s más intelligens elemeit is magánál és a vadászemd alatt bizony, mikor a herceg ott tartózkodik, alig hangzik más szó a sárvári kastélyban, mint magyar. Mert a királyi herceg, mint magyar földesur, kötelességének tekintette, hogy megtanuljon magyarul s az ur után követőkre talált ez az előzékenység az udvari alkalmazottakban is, akiknek a magyar idióma már szintén nem idegen. Mikor pedig az egész fenséges család ott tartózkodik — a királyi herceg neje estei főhercegnő, családja pedig több lányból áll — akkor az egész hercegi család bejárja a birtoka közelébe eső falvakat, hogy az ottani földbirtokos családokat meglátogassa. Csoda-e aztán, hogy annyira szeretik őket Vasvámegyében, amilyenre ilyen magas állású egyéneknél alig van példa ? Egy nap délutáni három órára kéretett magához a királyi herceg. Nem tagadom, bizonyos elfogultsággal léptem be a Wittelsbachpalota kapuján, hisz az, aki így kitüntetett, hogy külön kihallgatáson fogad, a bajor királyi trón örököse, Luitpold régensherceg fia. És bármennyire meg voltam is róla győződve, hogy a magyarokkal szemben minő kitüntetőleg szeretetreméltó, az a körülmény, hogy nem egy nagy társaság tagjaképen jelenek,, meg előtte, akihez esetleg egy-két barátságos szót szól, hanem úgyszólván párbeszédet fogok majd vele folytatni, némileg izgatott. Pontosan jelentem meg, de az udvarmester azt mondta, hogy már már ő a királyi fensége. Mikor aztán felnyitották előttem a dolgozószoba ajtaját, elém sietett egy kedves arcú, rokonszenves, 60 év körüli üveg úr, aranyfoglalatú pápaszemmel, fekete szalonkabátban. pisz Fuvarosok és bérkocsisok figyelmébe! Egy zsák szecska 35 kr. Naponta friss tengeri dara 100 kg. frt. 8.10. Szigeti Mór és Társánál Csongrádi-nagy-u. 8. sz.