Alföldi Hiradó, 1909. augusztus (2. évfolyam, 171-196. szám)
1909-08-01 / 171. szám
é nek elkészítése is, melylyel a kormány a hazai iparosközönség több mint húsz éves kérését teljesítette. A kisipar terén annyi történt e három év alatt, mint azelőtt soha. Egyedül gépsegélyekre kereken 3.000,0OO koronát fordított a kereskedelemügyi miniszter s míg azelőtt egy évre átlag 250.000 korona ily támogatás esett, ezen időszakban ez meghaladja már az évi egy millió koronát. Ugyanaz a jelenség érvényesül a kisipari szövetkezeteknél is, melyekre ez idő alatt kereken 1.500.000 korona fordíttatott. Sokkal nagyobb arányokban jelentkeznek természetesen a gyáriparban, melyben a nagy arányokban kifejlesztett állami üzemek nélkül ezen három évi idő alatt kereken 85 millió korona befektetéssel létesültek, illetve kibővültek gyárak, melyek kereken 22.000 új munkást foglalkoztatnak és évenként mintegy 70—80 millió korona értékű ipar cikket termelnek. Oly eredmény ez, t. uram, minővel állami iparfejlesztésünk rövid története, sajnos, eddig nem dicsekedhetett. Az iparpolitikával szerves kapcsolatban áll a fűtőanyag-kérdés és a kereskedelem. Előbbi tekintetében nagy horderejű, egész gazdasági életünkre kiható kezdeményezés fűződik ehhez a kormányhoz, mely kezdeményezés nagy szociális jelentőséggel is bír; az állami szénbányászat, melynek szolgálatára alkottatott az állami szénbányászat fejlesztéséről szóló törvény is. Kereskedelmi ügyek. Majd a kereskedelemre tért át az államtitkár beszédében. Valami nagyobb szabású alkotásokra ezen a téren — mondta — sajnos, nem utalhat. Sőt ami történt ez irányban, annak egy részét is maga ellen irányítottnak véli a kereskedő osztály. Joggal-e, vagy nem, itt nem kutatja, de amennyire a leghatározottabban állítja, hogy a kormánynyal szemben teljesen jogtalan a kereskedelem ellenség vádja, ugyanoly őszinteséggel megvallja, hogy a törvényhozás tekintélyes része nem mondható valami nagy kereskedelembarát érzelműnek. A mértékről, ezek használatáról és ellenőrzéséről, vagy a külkereskedelmi statisztikáról, vagy a csekkről szóló törvények bizonyára nem mondhatók kereskedelemelleneseknek. Ellenben a kereskedelmi üzletek átruházásáról és a végrehajtási eljárásról szóló törvény módosításáról alkotott törvények azok, melyeket a kereskedő osztályegy része maga ellen irányítottnak tekint. Őszinte sajnálattal kell látni közgazdaságunk minden igaz barátjának azt az averziót, mely gazdasági köreink egy részében a kereskedelem ellen kétségkívül megvan. Sajnálatos ez annál is inkább, mert gazdasági életünk legerősebb tényezőjének, akár agrár, akár ipari tekintetben, éppen a hazafias kereskedelmet tartja. Ennek támogatása és közreműködése nélkül meddő marad minden mezőgazdasági, vagy iparfejlesztési törekvésünk. Viszszaélésekről, melyek a gazdasági élet minden ágában, így a kereskedelemben is előfordulnak, nem lehet és nem szabad egész foglalkozási ágakra következtetni. A magyar kereskedelem maga üldözi legerősebben a körében előforduló visszaéléseket és jellemző e tekintetben, hogy a tisztességtelen versenyről szóló törvény alkotását — amelyre vonatkozó törvényjavaslat alkotmányos tárgyalásra szintén készen áll — maguk a kereskedelem érdekképviseletei sürgették legjobban. A magyar kereskedelem becsülettel teljesíti a maga feladatait a hazai gazdaság szolgálatában és egyúttal igen jelentős társadalmi tényezővé tudott emelkedni, megérdemli tehát az őszinte tiszteletet. A közlekedés fejlesztése. Sorra kerül ezután a közlekedés és a szociálpolitika. A vízi beruházások ismertetését a vasutak ügye követte. Nemcsak az államvasutakról szólóit, hanem a többiről is. Kiemelte, hogy egész útépítésünk történetében ez a három év volt a legtermékenyebb. Ezen aránylag rövid idő alatt 31 helyiérdekű vasúti törvény alkottatott, míg maga a vasúti hálózat 18,461 kilométerről 21,473 kilométerre emelkedett, vagyis ezen három év alatt 3012 kilométer vasútvonal épült, a befektetési tőke pedig az ezen idő alatt engedélyezett 44 helyiérdekű vasútnál kereken 181 millió koronát tesz. Külön tesz említést a kassa-oderbergi vasúton eszközlendő beruházásokra vonatkozó törvény megalkotásáról, melylyel 46,5 millió korona beruházást biztosított a törvényhozás ennek a ránk nézve gazdasági szempontból kiválóan fontos vasútvonalnak kellő forgalomképessé tételére. Sajnos — mondta az államtitkár — hogy a kívánatos cél még ezzel az áldozattal nem biztosítható teljesen, amennyiben így még mindig csak a vasút magyar vonala lesz teljesítőképes, nem úgy az osztrák vonala is. E részben hosszas tárgyalásokat folytatott a kormány az osztrák kormánynyal, de nem volt képes egész eredményt elérni. Az állapotok tetemes mértékben fognak javulni, de teljesen nem. Ausztria inkább megakadályozza a saját területen levő vasútvonal megfelelő kialakulását, tehát saját forgalmi érdekeinek kielégítését, csakhogy ez a vasút ne állhasson egyúttal a magyar gazdasági érdekek szolgálatában is. A szűkkeblűség és ellenséges indulat oly mértéke, mint aminőt ennek az ügynek tárgyalásánál volt alkalmunk Ausztria részéről velünk szemben tapasztalni, még egymással szemben is teljesen idegen államoknál is példátlanul áll. Mennyivel inkább évszázados államjogi szövetségben levő két állam között! A legvilágosabb célzat: Magyarország gazdasági károsítása, elzárása a természetes forgalmi iránytól és megtagadása a forgalom törvénybiztosította lebonyolításnak. Aki őszintén akarja és keresi a monarchia két államának egymással és egymás mellett való békés megélését, mint én is — hangoztatta Szterényi — csak mélyen fájlalhatja azt a csaknem minden téren észlelhető jelenséget, mely egyúttal előre véli árnyékát az 1915-ben kötelességszerűen megindítandó újabb tárgyalásoknak. Ez a szűkkeblűség és ellenséges indulat súlyos gazdasági károkat okoz ugyan nekünk, pl. csak a szénszállításnál két év alatt mintegy 5 millió koronával károsította meg a kassa-oderbergi vasutat és az államvasutakat, de sokkal nagyobb bajokat fog okozni a monarchiának, mert általa és következtében a két állam, a monarchia minden igaz hívének őszinte sajnálatára, mind jobban és jobban távolodik egymástól, vagyis egészen ellenkező lesz az eredmény, mint amit tulajdonképen céloznak. ALöld: Hiradó A vasutasokról. Beszélt ezután a vasúti szolgálati rendtartásról, majd hozzátette, hogy amily liberálisan rendezte a kormány az alkalmazottak jogviszonyait és attul áldozatkészséget tanúsított a törvényhozás az illetmények rendezésével, mely ma már 22 millió korona kiadási többletet jelent, oly határozottsággal kellett gondoskodnia a kormánynak a rendszabályokról, melyek alkalmasak legyenek a forgalom zavartalanságát biztosítani. A legnagyobb gazdasági érdekek forognak kockán a vasúti forgalom megzavarásával. Az élet és vagyonbiztonság kérdése ez egyúttal, természetes tehát, hogy a legmesszebbmenő intézkedésekre volt szükség e tekintetben. Ez intézkedések szükséges voltát igazolta máris az a féktelen izgatás, mely különösen a vasúti munkások körében folyt, melylyel szemben fel kellett oszlatni azokat a szövetségeket, sőt ki is kellett mondani, hogy a vasúti szolgálat és a szociáldemokrata pártszervezethez való tartozás összeférhetetlen. Ezzel a rendelkezéssel nagy szolgálatot vélt tenni a kormány a vasutaknak, a közönségnek és magának az állandóan izgalomban tartott munkásságnak is. Ezt az irányzatot — szólt az államtitkár — minden rendelkezésre álló erővel és eszközzel ki kell irtani a vasúti alkalmazottak köréből, ha kell, még kivételes eszközökkel is. A vasutaknál a feltétlen fegyelem a főkövetelmény, ezt pedig helyre kell állítani minden körülmény között; a vasút komoly felelőssége tudatában is levő megbízható személyzetének magának érj A kormány szociálpolitikája. Beszédének következő része a kormány és törvényhozás szociálpolitikai működésének méltatása volt. Behatóan ismertette a kormány szociálpolitikai tevékenységét a különböző területeken. Természetszerűen érinti a kivándorlás kérdését is. Hangoztatja, hogy a kivándorlással komolyan kell foglalkozni. A vele járó nagy vérveszteség erősen érezteti hatását, különösen a mezőgazdaságban és iparban, melynek legjobb munkaerőit vonja el. De nagy veszedelmet jelent a véderő szempontjából is. Lesújtó hatása erősen érezhető az utóbbi évtized sorozási eredményeiben véderőnk legjobb anyagát veszti el általa. A szociális alapokra fektetett birtokpolitika kapcsán megemlékezik a kormány lakásügyi politikájáról, mely egyrészt a gazdasági munkásházak építésének állami támogatásáról, másrészt a Budapest székesfővárosban és környékén állami költségen létesítendő munkásházakról szóló törvény megalkotásáról, továbbá az új adótörvényekben és az iparfejlesztési törvényben a munkásházaknak nyújtott messzemenő kedvezményekben jut kifejezésre.. Az alkotások hosszú sorával bizonyítja,, hogy ahol a munkásosztály komoly érdekeik forognak szóban, ott a kormány készséggel vállalkozik azok kielégítésére és a munkaadó osztály dicséretére legyen mondva, az e részben mindig készséggel állott a kormány rendelkezésére és támogatására. A kormány és a törvényhozás szociális irányú tevékenységének egyik legjelentősebbje : a munkásosztály iránt és katasztrofális eshetőségektől mentettük meg az ipart. h0'5. augusztus 11. deke ez, amely megérdemli tiszteletünket és elismerésünket. A vasúti beruházások. Megtéve az elengedhetetlenül szükséges intézkedéseket a forgalom zavartalan lebonyolításának biztosítására és kielégítve a személyzet összes méltányos igényeit, a kormány legfőbb gondját az államvasutak teljesítőképességének biztosítása képezte. E részben a kormány igen nehéz feladat előtt állott. Egyrészről az előbbi években nem eszközöltettek a szükséges beruházások oly mértékben, mint azt a megnövekett forgalom igényelte volna, másrészt a forgalom hirtelen oly arányokban növekedett, hogy erre számítást alapítani előre nem lehetett. Ennek természetes következménye volt a sok forgalmi nehézség, amelyet leküzdeni kellett. A kormány tehát a legsürgősebb szükségletek kiegészítésére kért felhatalmazást a törvényhozástól, mely előbb 1907-ben 90.000.000 korona, majd 1908-ban 202 millió koronát bocsátott beruházásokra rendelkezésére. Az állampénzügyekre való káros kihatás, sajnos, már is mutatkozik . Az államvasutakba befektetett tőke kamatoztatása az 1909. évi 43 százalékról már leszállott 1908-ban 2,82 százalékra. Ezen az állapoton kis részben segíteni fog az államvasutak árutarifájának reformja, mely az érdekeltséggel egyetértésben vitetett keresztül, de szemben a több mint 50 millió korona jövedelemcsökkenéssel elenyésző az így fenálló 16—17 millió korona bevételi többlet, úgy hogy mélyreható reformokra lesz itt még szükség. A beruházási szükségletet illetőleg készen áll egy tíz évre megállapított részletes terv. Minden előkészület meg van téve annak tervszerű keresztülvitelére, de ez legalább 700—800 millió kor. befektetést fog igényelni. Első helyen áll e tekintetben a budapesti pályaudvarok kérdésének megoldása, mely szintén teljesen elő van készítve. Nem kisebb jelentőségű az államvasutak szervezeti reformjának a kérdése. Városi közgyűlés. Olyan viharos közgyűlés már rég volt Kecskemét város bizottsági termében, mint ma. A nagy vihar Garzó Béla th. bizottsági tag indítványa körül indult