Dél-Pestmegye, 1946. május (1. évfolyam, 1-6. szám)
1946-05-01 / 1. szám
Főszerkesztő: VADÁSZ FERENC KECSKEMÉTI ÁLLAMI LEVÉLTÁR ICctS.ktöífiói#. ivo^suíh-iöf !•/ I. évfolyam, 1. szám. 19*$* «*tW*.. t lt&c»fcemét é® a Dél-Pest megyei járások paNiHtai ketilafkt. Ára : 800 000 pengő. PpIpiaít i7PrííPQ7tn • Megjelenik minden vasárnap. ANDRÁSFFY GYULA DÉL-PEST MEGYE a dolgozók fegyvere Írta: VADÁSZ FERENC Vadúri főszolgabírók, népnyúzó kiskirályok, gyilkos ébredő különítmények földjén, iít magyar élet szűkült. Szabad, felemelt fejű dolgozó emberei, világa. Ősi jusson szerzett földeken folyik a hősies küzdelem a tiéi kenyeréért. Új és régi gazdák váll-váll mellett harcolnak, hogy leküzdjék az útjukbanálló nehézségeket. Rengeteg még a baj és sokra panasz, de egyre több jele mutatkozik már annak, hogyanaszkizfás helyett igazuk tudatban a harc útjára lépnek a Hűddel dolgozó emberek. Nem viselik el többé türelmesen sérelmeiket, s lui bántják őket, visszaütnek. Jogaik tiszteletben tartását, demokrácia vívmányai dák sérthetetlenségét ki várják biztositan és -l. yí ' .? •✓>/-*/ tj: jf megalapozzák a köztársaság rendjét és jövőjét. A magyar föld az övék, véglegesen és visszavonhatatanul. Hitvallásuk évszázadoknak szól. A föld azé, aki megműveli Jaj annak, aki hozzányúl, hogy visszavegye kinek és kísérleteznek a volt nagybirtokosok. Az ölbehulló nagyúri életmódról, a minden földi jóban tudó dúskálásról nehéz lemondani. Porlik vissza a mindig monokrca! műveltetett földeket. Ámde minden kísérlet hiábavaló.Megvédi a nép ezt, ami az övé.. Kenyeret adott a városnak a falu. Átsegítette sok nehéz időszakon. Megértette a paraszti nép a bányák és gyárak dolgozóinak küzdelmét. Megértette, hogy a híd és szén csata, az üzemek munkásainak küzdelmei falu népének felemeléséért és megsegítéséért is folyik, ez egész nemzet főbb holnapjáért. Parasztságunk kenyeret adott a városi dolgozóknak és adni fog még bővebben a jövőben, mert jól tudja, hogy azzal amit ad, önmagát erősíti, a ‘munkás-paraszt harci szövetséget, közös ellenségük, a múltat visszakívánó reakció ellen. A kulcsipar államosítása, a túllengő kapitalizmus megrendszabályozása, a bányák, erőművek és források állami kezelésre vétele, megkönnyíti majd a dolgozók életét. A termelés fokozása és fellendítése révén, iparcikkekhez jut a falu. Erélyes, komoly rendszabályok révén, megállítjuk az inflációt és pénzünk visszanyert tekintélyét és értékét. Az ellenség, a város és falu között ellentétet támasztani akaró reakció, gyűlölködik, szabotál, szervezkedik, és rémhíreket khol. De napjai meg vannak számlálva, mert népünkben gyökeret vert a megmásíthatatlan elhatározás: örök időkre leszámolni vele. Semmi sem 'akadályozhatja többé az új élet megteremtését! '* Dél-Pest megye csak érj') ujság, mely egyelőre hetenként egyszer jut majd olvasói kezébe. Lehetőségei nagyon korlátozottak. De ezeken a korlátozott lehetőségeken hitül, mindent elkövet már , hogy azzá legyen, anivé lennie kell: fegyver a dolgozók kezében. Éles megalkuvást nem ismerő fegyver, mely lesújt a nép ellenségeire és védelmezi a dolgozói: jussát és igazát. Hívja e küzdelemhez seg:köt ár sül azt az értelmiséget, mely a fizikai dolgozókkal való testvéri együttműködés jelentőségét megérti, átérzi és vállalja. Ha a dolgozó nép szeretni fogja, a dolgozók ellenségei pedig meggyűlődik, akkor az út, melyen a Dél-Pest megye halad, jó út, becsületes út, céllevezető út lesz. " Köszöntjük olvasóinkat, és beállítjuk lapunkat a demokrácia következetes harcosainak sorába, a második szabad május elsejé.. MÁJUS ELSEJE Írta: Dr. Molnár Erik népjóléti miniszter Tavaly, amikor az első szabad május 1-et ünnepeltük, ez az ünnep a felszabadulás ünnepe volt. Visszatekintettünk a múltra, az elnyomás, az üldözés korszakára. Ünnepeltük, hogy a magyar nép végre saját sorsának ura lett. És megmutattuk a szabad jövőt, a magyar nép felemelkedésének demokratikus útját. De a reakció ügynökei az emberek fülébe mást suttogtak. Pünkösdi királyság ez, mondogatták. Gondoljatok 1919-re. Gondolatok Orgoványra. Ne lépjetek a demokrácia, és főleg ne a kommunista párt harcosai közé, mert drágán fogjátok ezt megfizetni. Pünkösdi királyság! ismételgették a félénkek. És nemcsak Orgoványra gondoltak. Testükön még olt sajgóit annak a já'. innak a he? *•-- 'yv -• •" • ír* ’ vetett a nép nyakába. Az évezredes szolgaság emlékét idézték és aggodalommal kérdezték: lehetne tartósan másképen, mint ahogyan ezer évig volt? Az ijeszgetésnek megvolt a hatása. Sokan voltak, akik félrehúzódtak és bizalmatlanul nézték a fiatal demokrácia erőfeszítéseit. Ma, a második szabad május 1-én, egy év tanulságainak birtokában, elsőnek ezekre a kételyekre Válaszoljunk. A bel- és külpolitikai helyzet gyökeresen más ma, mint 1918 19-ben volt. 1919-ben a munkásság elkövette azt a hibát, hogy amikor az úri birtokot kisajátította, a földet nem adta a parasztság kezére. Ez módot nyújtott a reakciónak arra, hogy a parasztságot a munkásság ellen fordítsa és végül is a demokráciáta parasztság segítségével megdöntse. 1945-ben a munkásság, a kommunista párt, nemcsak élére állott a földreform-akciónak, de arról is gondoskodott, hogy a föld a parasztság birtokába jusson. Ez szilárdan megalapozta a munkásság és a parasztság szövetségét, amelylyel szemben a belföldi reakció tehetetlen. 1918—19-ben imperialista népek törtek a szomszédból a demokratikus Magyarországra, szövetségben a hazaáruló magyar reakciósokkal. Ma Jugoszláviában Titó marsall kormánya, Romániában Gróza Péter kormánya, de a csehszlovák kormány is jószomszédságra törekszenek a demokratikus Magyar■ országgal. És a magyar reakciót ellenfélnek tekintik. Az első világháború után a győztes nagyhatalmak élén reakciós kormányok állottak, amelyektámogatták Magyarország imperialist szomszédait és a magyar reakciót a demokratikus Magyarországgal szemben. A második világháború után demokratikus kormányok vezetik a győztes nagyhatalmakat, amelyek célja a demokratikus világrend megszilárdítása. S ami ennél is fontosabb: 1919- ben a Szovjetunió a legsúlyosabb harcot vívta belső és külső ellenségeivé és nem nyújthatott segítséget a demokratikus Magyarországnak. Ma a Szovjetunió, a fasizmuson aratott győzelme után, a világ legnagyobb katonai hatalma, közvetlenül szomszédos Magyarországgal és nemcsak anarja, de meg is tudja a magyar demokráciát védeni minden támadással szemben. A helyzet tehát minden tekintetben más, mint 1918—1919-ben volt. Akkor a demokráciáért küzdő magyarmunkásság teljesen elszigetelve állott. Az országban a parasztság a reakciót támogatta, az ország határain a szomszéd népek reakciós imperializmusa vonult fel, amely a nemzetközi reakció mindent elnyomó túlerejére támaszkodott. Ma a magyar reakció áll teljesen elszigetelve. A magyar demokrácia a munkásság és a parasztság szövetségére támaszkodik, s a magyar demokráciát erősíti a szomszéd kis népek demokratikus rendszere, ép úgy, mint a demokratikus valágrend, s mindenekelőtt a hatalmas Szovjetunió, a kis népek demokráciájának legfőbb védelmezője. Józan ésszel a reakció felülkerekedésére Magyarországon ma senki sem számíthat. Mindenkinek, aki nem érti a tények szavát, tisztában kell lennie azzal, hogy a reakció, az úri Magyarország napja örökre leáldozott. Mindenkinek, akinek van valami érzéke a politikai realitások iránt, tisztában kell lennie azzal, hogy ma a demokratikus fejlődés útja az egyetlen járható út Magyarországon. Mindenkinek meg kell értenie, hogy a reakciós propaganda semmi több, mint utolsó kétségbeesett kísérlete a múlt árnyainak, amelyek ma még itt kísértenek közöttünk, de az enyészetet nem kerülhetik el. Aki hisz ennek a propagandának és a demokráciától félrevonul, a demokrácia legkövetkezetesebb Pártjához, a kommunista párthoz csatlakozni nem mer, nem használ, hanem árt magának, mert lassítja azépítőmunkát, amelytől valamenynyiünk jóléte függ. És ne lágyunk a kísértetek suttogásának akkor sem, amikor alatomosan újra meg újra felteszik a kérdést: ez hát a demokrácia? Ez hát az a boldogság, amit a demokrácia a magyar népnek ígért? Senki sem tagadja azokat a nehézségeket, amelyekkel a fiatal magyar demokráciának meg kell küzdenie. De mindenkinek látnia kell, hogy a mai nehézségek honnan származnak. A reakciós rendszer, amely a magyar népet békébenháborúban ese,ménynyomuló ásval és szenvedéssel sújtotta, a nyomorúság és a szenvedés örökségét hagyta reánk. Bajaink nem a demokráciától erednek, hanem abból, hogy a demokráciának nem volt még ideje a reakciós múlt örökségét teljesen felszámolni. Azonban nemcsak nehézségeink vannak. Ha a magyar demokrácia visszatekint az elmúlt egy esztendőre, a sikerek egész soráról számolhat be. Ezek a sikerek a magyar demokrácia életerejéről tansóskodnak és biztosítékai annak, hogy még fennálló nehézségeinket is le fogjuk győzni. A földreformot minden támadással szemben megvédtük. Az új birtokosok nyugodtan művelik fotójukét, tudják, hogy ort áll mellettük a demokrácia. Demokratikus rendőrségünket kiépítetjük. A demokratikus rendőrség minden kísérletet csírájában elfojt, amely a magyar dolgozók uralma ellen irányul. A demokrácia ideiglenes intézményei véglegeseknek adták áthelyüket. A nemzet ideiglenes képviselete helyébe a szabadon megválasztott nemzetgyűlés lépett. Az ideiglenes nemzeti kormányt végleges kormány váltotta fel, amely a megkérdezett nemzet bizalmára támaszkodik. Az új Magyarország megteremtette államformáját, a demokratikus népi köztársaságot. Parasztságunk, a régi és új birtokosok egyaránt, még hiányos felszereléssel is, hatalmas területeket vezettek be és az új gazdasági évre