Homok, 1920. október (1. évfolyam, 39-65. szám)

1920-10-22 / 57. szám

2. nldfdl MOHOM 69. stemm Kecskemét, 1930. október 23. A mozik ügye lépett a napok­ban a közérdeklődés előterébe az is­meretes belügyminiszteri rendelet nyo­mán. Edison híres találmánya amilyen hatalmas eszközét adta az emberiség kezébe a szemléltető oktatásnak, épen annyira üzleti spekuláció forrásává vált sokaknak kezében, a­kik az erkölcsi des­trukció szolgálatába állították — anyagi érdekből. Nagyon elérkezett az ideje, hogy belelásson az állam a mozgókép­­házak üzleti számításaiba. Mert a sajtó után első­sorban a mozik a tömeger­kölcstannak és nép­indulatoknak kön­nyen félrelépő irányítól. Nem kell meg­ölni a tisztességes vállalkozást, de talán mégis legjobb volna községesíteni őket, felelős vezetőkkel az élükön. Ha a kom­munisták szocializálhatták még az ecet­­gyártást is, talán nekünk is szabad köztulajdonba venni az ifjúság- és nép­nevelés egyik hatalmas eszközét. Rubinek Gyula miniszter a rekvirálásról. A csongrádi nagygyűlés után a csongrádi kisgazdák és földmívesek Schandl Károly nemzetgyűlési képviselő vezetésével fölke­resték Rubinek Gyula kereskedelmi minisz­tert, akit a kukoricatermés hatósági átvé­tele ügyében enyhítések keresztülvitelére kértek. Rubinek Gyula kereskedelmi miniszter a következőket mondta a küldöttség előtt: — Bár nem tartozik a kérdés tár­cámhoz, mégsem habozom kijelenteni, hogy minden erőmmel rajta leszek, hogy a ku­koricaátvétel ügye a kisebb termelők meg­nyugvására nyerjen megoldást. Miután a házi és gazdasági szükségletre való meny­­nyiség visszahagyása minden körülmények között elengedhetetlen, az egy holdas és kisebb termelők mentesítését szükségesnek tartom a kukoricaátvételnél is. Eziránt haladéktalanul érintkezésbe is lépünk a közélelmezési kormánnyal. A miniszter szavait a kisgazdák éljen­zéssel fogadták s megnyugvással hallották tőle azt is, hogy a volt kisgazda- és föld­mivespárti képviselők csak a másik ke­resztény pártból kikerült képviselők nyo­mása alatt voltak kénytelenek a kukorica­­termés egy részének átvételébe belenyu­godni, mert különben az együttkorm­ányzás s ezzel az alkotmányos rend fenntartása lehetetlenné vált volna. A földmivelők a városi képviselőtestületben. A városi választójog tárgyában Szen­tesről küldöttség járult a kormány tagjai elé. A küldöttséget, mely Kátai Pál Imre és Bálint József gazdálkodókból állott, a kerület képviselője, Négyesy László mutatta be Ferdinandy Gyula belügyminiszternek, továbbá nagyatádi Szabó István földmive­­lésügyi és sokorópátkai Szabó István kis­gazdaügyi miniszternek. A szentesi kisgazdaközönség azt kéri a kormánytól és a törvényhozástól, hogy az alkotandó törvény a városi képviselő­testület összeállításában a földművelő osz­­tálynak fontosságához mért részesedési arányt biztosítson, továbbá, hogy a kép­viselőtestület tagjainak száma a tervezett-­­­nél nagyobbra emeltessék. A szakminisz­terek tájékoztató és megnyugtató kijelenté­­­­seket tettek és a kívánság gondos mérle­gelését ígérték. Rubinek Gyula kereskedelmi miniszter a munkaügyi értekezleten lévén elfoglalva, nála a küldöttség nem tiszteleg­hetett. A szentesiek ez ügyben a többi mezőgazdasággal foglalkozó városok közön­ségéhez körlevelet készülnek intézni. Az önkormányzati törvényjavaslatok. Felerészben virilistákból, felerészben az összes választókból választják a törvényhatósági bizottságokat. A nemzetgyűlés mai ülésén Ferdi­­nándy Gyula dr. belügyminiszter beterjesz­tette három önkormányzati törvényjavasla­tát a vármegyei törvényhatósági bizottsá­goknak, a törvényhatósági jogú és a ren­dezett tanácsú városi bizottságoknak, vala­mint a nagy és kisközségek képviselőtes­tületének újjáalakításáról szóló javaslatokat. A három javaslat nagyrészben azonos elvek alapján épül fel. Az aktív és a pasz­­szív választójogot a három javaslat egysé­gesen szabályozza. E szerint úgy a me­gyékben, mint a városokban és a közsé­gekben választójoga van minden 24 éves férfinak, aki legalább tíz éve magyar ál­lampolgár és hat év óta a város területén lakik és adót fizet; bizottsági, illetve képvi­selőtestületi taggá választható minden huszonhat éves férfi, aki tíz év óta magyar állampolgár, hat éve a város te­­­­rületén lakik és adót fizet s a javaslatok­­ megfelelő szakaszaiban felsorolt büntető­jogi vagy gazdasági összeférhetetlenség­­ esetei rája nem vonatkoztathatók, úgy a­­ megyei, mint a városi és községi bizottsá­­­­gokat, illetve képviselőtestületeket felerész­­­­ben az összes választók közül, felerészben a legtöbb adót fizetők közül kell választani. A vármegyéknél 8000 lakosra esik négy­­ bizottsági tag, s a bizottság tagjainak száma legalább 120 és legföljebb 300 lehet. A városokban 4000 lakosra esik négy bizott­sági tag s a bizottság tagjainak száma leg-­­­alább 36 és legföljebb 120 lehet. A köz­­­­ségekben 400 lakosra esik négy képviselő-­­ testületi tag, a képviselőtestületeknek nagy­községekben legalább 20 és legföljebb 36,­­ a kisközségekben legalább 12 és legföljebb 20 tagja lehet. A választók névjegyzékét, valamint a legtöbb adót fizetők listáját az A képviselőház illése: Lingauer- és Landau-ügy. A nemzetgyűlés­ tegnapi ülésén leg­először Mikovinyi előadó ismertette az an­­­­nak idején nagy port felvert Lingauer-féle­­ interpelláció megvizsgálására kiküldött par­lamenti bizottság jelentését. A bizottság megvizsgálta a nyugatmagyarországi állat­­­­kereskedelem, a sószállítások és a svájci szénakivitel ügyeit, minthogy azonban oly visszaéléseket, melyért a kormányt vagy annak egyes tagjait felelősségre kellene vagy lehetne vonni, nem fedezett fel, ja­vasolja, hogy a Ház az eset felett térjen napirendre. Minthogy a Ház a javaslatot egyhan­gúlag elfogadta, remélhető, hogy ez a saj­nálatos interpelláció, melynek célja csak a keresztély eszme harcosainak megrágal­­mazása volt, végre lekerül a napirendről. Ezután Ferdinándy belügyminiszter beterjesztette a vármegyei igazgatás re­formjáról és a törvényhatósági képviselő­­testületek megalakításáról szóló törvény­­javaslatot. Ruppert Rezső interpellált a külföldi lapokban sokat tárgyalt Landau-ügyben. Hi­báztatja a kormány azon rendelkezését, melyben a polgárságot bizonyos esetekben a katonai büntetőbíráskodás alá rendeli. Ez sok visszaélésnek vált forrásává. Tanako­dott, hogy az előadandó ügyet a Ház elé hozza-e, de minthogy közben egy keresz­tény lap azzal az aljas váddal illette, hogy a zsidók megfizették, nem hagyja magát sem vádolni, sem terrorizálni. Az ügy középpontjában egy Dobé Nán­dor nevű borbély-segéd, többszörösen bün­tetett fegyenc, ki 7 évet töltött fogházban, áll. Ez a Dobé többi, mint ötrendben­ bűn­tény miatt van letartóztatva, mint rablás, kettős házasság, sikkasztás, zsarolás stb. Dobé, ki borkereskedéssel foglalkozott, összeköttetésbe került egy Landau nevű bécsi borkereskedővel, kitől különböző cí­men 1 millió koronát csalt ki. Landau ezért feljelentést tett az ügyészségen Dobé ellen. Dobé erre letartóztattatta Landau ügyvédjét, Harsányit le is tartóztatták este 11 órakor­­ igazolóválasztmány állítja össze és meg­felelő formában közszemlére teszi ki. A jelölés száz aláírással történik egy ivén és legalább annyit kell jelölni, ahány bizottsági tagot választani kell. A válasz­tás maga titkos szavazással, a nemzetgyű­lési választások módjára történik. A javaslat új intézkedéseket foglal magában azokra nézve, akik hivatalból tag­jai a bizottságoknak. Tudniillik úgy a me­gyei, mint a városi törvényhatósági bizott­ságoknak hivatalból tagjai azok, akik annak a városnak, illetve a megye területén levő választókerületeknek nemzetgyűlési képvi­selői, e mandátumuk tartamára. A javaslat részletesen felsorolja úgy a megyékben, mint a városokban és a községekben azo­kat a tisztviselőket, akik hivatalból tagjai a bizottságoknak, illetve képviselőtestüle­teknek, mint a főispán, az alispán, a fő­­j­­egyző, az árvaszéki elnök, a főügyész, a főorvos, a polgármester, ennek helyettesei, a főjegyző, a tanácsnokok, az árvaszéki ülnök, a főorvos, a főmérnök, valamint a különböző gazdasági testületeknek és az államrendőrség szerveinek vezetői. Ezek szerint a javaslat nem adja meg a női választójogot. Ez azonban nyílt kér­désnek marad a nemzetgyűlésre, amelynek többsége fogja eldönteni, hogy milyen mér­tékben, vagy pedig egyáltalában hajlandó-e a nőknek választójogot adni az önkormány­zati szervek választásánál. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy lapunk álláspontja az adócenzus felvételé­ben érvényesült. Ha még az önálló adó­fizető n­őknek is megadná a nemzetgyűlés a választójogot, azt hisszük, egyetértésre lehetne hozni a kormányzópárt szélső ár­nyalatait. (Friedrich István közbeszól: Igen tudom, ab­ban az időtájban szoktak jönni. Ha én beszél­nék, én még többet tudnék mondani !)Harsá­­nyi ügyvédet Kecskemétre vitték és egy Dobé vezetésével lefolytatott tárgyaláson hallgat­ták ki. Még folyt Harsányi kihallgatása, mikor a budapesti államrendőrség intézke­désére Dobét zsarolás miatt letartóztatták, Harsányit azonban nem engedték szabadon. A tárgyalás során egy százados­ hadbíró, aki látta, hogy itt bűnszövetkezettel áll szem­ben, azt ajánlotta Harsányinak, hogy adjon ennek a bandának pár százezer koronát, hogy betömje vele a szájukat. Pár nap múlva Sipos Kamilló katonai nyomozó letartóztatta Landaut és fiát s kiszállította őket a kelenföldi kaszárnyába. Útközben úgy össze-vissza verte őket, hogy az apa zsebében levő óra palacsintává lapo­sodott össze. Közben Sipos kiszabadította Dobét is a rendőrség fogházából, megfenye­getvén a rendőrséget azzal, hogy tüzérsé­get hoz és összelöveti a rendőrséget, ha Dobét ki nem engedik. Dobé és Sipos erre közösen megjelentek az agyonkínzott Lan­dau cellájában és felajánlották, hogy 2.700.000 koronáért hajlandók szabadlábra helyezni. Ezenkívül még 500,000 koronát kért azzal, hogy ebből Gödöllőn, a vezérkarnál kell pár embert megvesztegetni. Minthogy Lan­­dauék a pénzt nem tudták előteremteni, megkezdődtek, a kínzások. Nem sikerült a kínzások módját pontosan meghatározni, Landau csak annyit mondott halála előtt, hogy rengeteg vizet itattak vele (Friedrich István: Tíz litert szoktak. De ez még semmi, majd én mondok el cifra dolgokat.) Ezután meztelenre vetkőztették és az altesteket lápisszal égették. Ezt dugták beléjük, ami azt az érzést kelti, mintha tüzes vassal égetnék a belső részeket. (Friedrich István: „Hiába, nagy a praxisuk.“) Az öreg Landau letérdelt Sipos előtt és sírva kérte, hogy ne öljék meg. (Buda­­váry: Mi köze ennek a katonai bírósághoz ? Rakovszky elnök: Budaváry képviselő úr azt hiszi, hogy ő a miniszterelnök és neki kell beszélnie. Ez olyan komoly dolog, hogy ne tessék közbeszólásokkal zavarni. Hosz­­szantartó, zajos éljenzé­.) Ruppert folytatja . Végre a rendőrség közbelépett és az ügy

Next