Homok, 1921. január (2. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-16 / 12. szám

2- oldal I# O ifi O ia 12 .ctuti öcsém a németnek, mert becsap. — Mert ha barátságot és egyetértést szintélve ellenünk tör és annak az országnak földjét rabolja el, melytől néhány héttel előbb még élelmiszert kért és kapott is, megérdemli azt, hogy minden segítséget megvonjunk tőle. * * Ötvenhárom magyar nemzetgyűlési képviselő fordult a világ összes parlamentjeihez, hogy megokolja a trianoni béke ratifikálása elleni állásfoglalását. Ötvenhárom magyar nemzetgyűlési képviselő bízik abban, hogy a jog és igazság iránti tisztelet még nem halt ki a népek politikusainak lelkéből s hogy az őkönérzetes tiltakozásuknak meg lesz a kívánt sikere. Bízik abban, hogy a törvényes követelmények hiányában a békeszerződés ratifikálását a világ népei el nem ismerhetik, hanem követelni fogják a Magyarországtól elszakított területekre nézve a népek önrendelkezési jogának kizárólag megfelelő népszavazást s ennek ennek eredményéig a békeszerződés revízióját. Lesz-e foganatra váljon ? Megmozdul-e a népek lelkiismerete, hogy egy történelmi hivatását mindig híven teljesítő, több mint 3 millió testvértől erőszakkal elszakított, háromnegyed részétől megrabolt, gazdasági létében tönkretett nemzetnek visszaadja megcsúfolt hitét a jogban és az igazságban ? Talán! Reménykedve várjuk, lesz-e sikere ennek a felszólításnak, mely valamennyiünk lelkéből lelkezett, vagy magunkra hagyatva, társtalanul és barátok nélkül kell kiküzdenünk magunknak a jövőt, melyet nagy magabizásunkban a múltban könnyelműen kockára vetettünk. * * * Azt hallottuk, hogy a volt kereskedelemügyi miniszter egy nagyszabású ,,üzletet“ bonyolított le és hogy ebből az üzletből tekintélyes hasznot húzott volna. S hogy az a „valami Biedermann“ nevű budapesti magyar, ki jelenleg Berlinben él s az államvasutak igazgatósági elnökével, az áruraktár főnökével és a „kisgazdálkodás“ alatti kereskedelemügyi miniszterrel olyan paktumot kötött volna, melynek az állam itta meg a levét. Ezt mi nem hisszük. Mert a szomszédok, kik ma a bársonyszékben ülnek, nem osztják ezt a véleményt. Mivel az az ember, aki egész idejét a köznek szentelte, aki a gazdatársadalomért dolgozott, az sohasem követhetett el inkorrekt dolgot. Mert, ha Magyarországnak nincs termelőképessége, akkor nem nézheti karbatett kézzel a kereskedelemügyi miniszter a vasutak lezüllött helyzetét és csak nagy előrelátásáról tesz tanúbizonyságot az a tette, hogy az oláhok által elrabolt vasúti felszereléseket, ha Németországból is, de pótolni akarta. Ezzel sem iparunknak, sem a termelés megindításának nem ártott, mert összedugott kezekkel nem nézhetjük, hogy vasutunk teljesen elpusztuljon, rohamosan épült. Emeletes paloták húzódnak végig a Rákóczi-úton, mely nagyvárosi jelleget kölcsönöz a városnak. Bepillantunk az úri szabók üzleteibe. 6—8—10 ezer korona egy öltöny, amely reklám szerint tiszta gyapjú. Önkéntelenül eszünkbe jut az az elmaradhatatlan alkudozás, melynek révén békében 4—5 koronát akartunk spórolni. Most alkudni nem illik, különben is céltalan. — Csak 550 korona kérem ez az ing,— szólít meg egy Körösi utcai kereskedő. E meglepő megszóllítás különös leereszkedés a kereskedő részéről magunkfajta vékonypénzű emberik iránt. Ez most nem szokásos, valamikor ez is másképen volt. A cipős üzletben illedelmesen bemutatom barátomat, ő kérdően nézett, rám jobban meg volt lepődve, mint a mester. S miért? Mert a cipész, csak olyanoktól fogad el megrendelést, akik korrekt úriemberek. Nem vagyok barátja a gyors és sűrű hangulatváltoztatásnak. Hogy szörnyűködését fenntartsam, bevittem egy hentes üzletbe. Barátomat 5 év előtt is nagyra becsülte, többször véleményét kérte portékájáról , most is örömmel üdvözölte, és ezúttal is hű volt önmagához, megkínálta egy székkel. A piaci húsosoknál ugyanazok az árak, mint itt. Az árak 150—200-szorosa a régieknek. Amint végig haladtunk az utcán, szembeötlik a színlap. Barátom kiváncsi volt a társulat művészeinek előadására. Átmentünk a színházi pénztárhoz. Itt óriási tömeget találtunk, mire a barátom kérdőleg tekint rám. Én megértettem őt és azonnal megmagyaráztam okát. Dacára minden drágaságnak, a nép szórakozni kíván, mondom felvilágosításul. Ezzel oda jutottunk a pénztárhoz. Szerencsénk volt — a pénztáros kisasszony jóvoltából — kaptunk két jegyet olyan áron, melyért ezelőtt egy hónapig járhattunk volna a színházba. Az előadáson pontosan megjelentünk. A régi megszokott ismerős arcokat itt-ott láthattuk. Az elmaradottak helyét új emberek foglalják el. Barátom rögtön megállapítja, hogy színházban a társalgási téma megmaradt a réginek, a drágaságról senki sem beszél, de annál többet a társulat kedvelt tagjairól és azok toilettjeiről. Apróbb pletykát bőven hallunk, ha célunk volna ezeket ismertetni, sok érdekes dolgot közölhetnénk. Előadás után bementünk egy Rákócziúti nagy kávéházba vacsoráin. Elrémülve tapasztaltuk, hogy az ételek ára és az adagok nagysága fordított arányban és több kilométerre vannak egymástól. Átmentünk egy másik kávéházba. Itt is épen úgy folyik a pénz, mint az előbbi helyen.* Egy társaságban gondtalanul hangzik fel a jókedv, a kacaj, odább feszülten várják az adom-reszemet. Egynegyed tizenegykor elalszik a villany, a városra sötétség borul, de a kávéházakban kigyulnak a bűzös karbid lámpák, hogyha nem is sokkal, de meghosszabítják a kávéházi életet. Szemrebbenés nélkül fizetnek ki 8—10 ezer koronás számlákat. Hazakísértem a bajtársamat. Nem szóltunk egymáshoz egész uton. Nem zavartam. Láttam gondterhes arcát, amint a jövendőt illetőleg elhelyezkedését latolgatja. Karbidot gyártunk idehaza. A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. tatai alkalmas mésztermékfelhasználásával, Felsőgallán karbidgyár létesítését határozta el. Az új gyár, Tenzer Hugó mérnök vezetése mellett, aránylag rövid idő alatt felépült s már a napokban megkezdheti működését. Ezen első hazai karbidgyárunk létesítése körülbelül 8 millió koronát igényelt s ter-melőképessége hazai karbidszükségletünk nagy részét kielégíti majd. E hazai gyárunk modern villamos berendezése mellett ,már az első esztendőben amortizálhatja befektetését s a vám- és fuvarkülönbözetre való tekintettel felveheti könnyen a versenyt még az olcsó vizierővel dolgozó jajcai (bosnyák) és dalmát karbidgyárakkal is. 330 millió méter mázsával emelkedett a széntermelés. Az egyetlen pozitiv javulás a széntermelésnél mutatkozik. 1020. januártól novemberig az idén 110 millió tonna kőszenet termeltek a múlt év 105 millió tonnájával szemben és ha ez az elveszett területek leszámításával még jelentékenyen elmarad is a béketermelés mögött, a barnaszén termelése a békeprodukció felé emelkedett és november végéig elérte a 101 millió tonnát, szemben a múlt év első 11 hónapjának 85 millió tonnájával. Az év végéig 33 millió tonna a széntermelés megnövekedése a múlt év produkciójával szemben, ami több, mint háromszorosa a Béke-Magyarország maximális termelésének, a négyszerese csonka-Magyarország bőven fedezett teljes szükségletének és egy olyan mennyiség, amely komolyan számot tenne a német gazdasági életben is, ha a szaporulat 80 százalékát nem foglalná le az entente a spaai szénegyezmény értelmében. A m. kir. pénzügyminiszter G. 17.434. számú rendeletével a kiviteli illetékeket a dughagymára kg.-ként 3 K-ban, a hagymamagra kg.-ként 5 K-ban, a borra literenként 3 K-ban, a borseprőre literenként 75 fillérben állapítja meg azokra az árukra, amelyek január 10-én vagy ennél későbben kerülnek kivitel céljából feladásra. Negyedmillió hold szántófölddel gyarapodunk. Az Alföldön végighúzódó vadvizek lecsapolása nagy gondot okozott az utolsó negyven esztendőbe a különböző kormányoknak. Különösen Szeged és Halas között volt fontos, hogy a vadvizes területek termőképessé tétessenek. Az őszszel megkezdették végre az erre vonatkozó munkálatokat, amelyek nagy erővel haladnak előre és nincs messzi az idő, mikor negyedmillió hold szántóföld kerülhet megmunkálás alá. Az Alföld gazdasági viszonyait valósággal feljavítja a vadvizes területek termőképessé tétele, pedig ez a negyedmillió hold csak egy része a folytatólagosan lecsapolandó területeknek. Vasárnapi krónika. Egy régi kedves barátom jött haza Szibériából öt évi hadifogság után. A viszontagságos út fáradalmait kipihenve megkért, hogy vezessem végig a városon, személyesen akar meggyőződni a fantasztikus árakról. Örömmel társultam hozzá, hiszen nála sokkal szembeötlőbben nyilatkozik meg az óriási változás. Megvallom, hogy magam is elmaradtam az árak legutóbbi haladásától, kénytelen voltam arról lemondani, hogy minden évben ruhát és cipőt csináltassak. Amint áthaladunk a nagytemplom előtt áttekintést nyerünk az egész városról. Azt tapasztaljuk, hogy az utóbbi évtized alatt Közgazdasági hírek. A svájczi árucsere-egyezmény. Rövid hivatalos kommüniké jelentette a napokban, hogy Magyarország és a Schweitferische Genossenschaft zur Förderung des Aussenhandels között árucsere-egyezmény jött létre, amely már a napokban életbe is lép és értesülésünk szerint május 21-én jár le. Az egyezség értelmében Magyarország többek között kb. 100 - 200 vagon cementet, azonkívül nagyszámú tengerit, zabot, bort, vasgálicát, izzólámpát, ágytollat, cirokseprőt, savanyú és friss káposztát, keserűvizet szállít ki Svájcba. Ezzel szemben Svájc egymillió frank értékű gyógyszert, kondenzált tejet, órákat, szódát, gépeket stb. ad. A kiszállítás iránti engedélyek ügyében a beérkezésük sorrendje szerint a tárcaközi bizottság dönt. Kiviteli kérvényeket ajánlatos január 15-ig a Kereskedelmi Múzeum Áruforgalmi Irodájához beadni. NAPI HÍREK. Kecskemét, január 16. — Szabad gyülésezni. A gyűlések bejelentésére a 6622—920. M. E. számú rendelete irányadó, mely szerint az egyesületek elnökei továbbra is kötelesek mindennemű gyűlést a hely, idő, tárgy pontos megjelölésével 3 naptal előbb a rendőrhatóságnál írásban bejelenteni. — Szerbiai olcsóság. Belgrádban a drágaság igen nagy. Egy ebéd 25—50 dinár, egy szállodai szoba 30—100 dinár, mely magyar koronában kifejezve 500- 2500 korona. Egy pohár sör 2 dinár. Egy ebéd 20—50 dinár. A borotválkozás 5 dinár. A napi kiadás átlag 150 dinár, a mi pénzünkben 3700 koronának felel meg. Bérkocsit 50 dináron alul kapni nem lehet. Az élelmiszerek a többi cikkekhez mérten nem drágák. A kenyér 4, a zsír 15, a hús 7 dinár kilogrammonként. Belgrádban a lakásínség sokkal nagyobb mint minálunk. Egy 3 szobás lakás 20- 30 ezer dinár, középnagyságú üzlethelyiség 36,000 dinár, sőt még ennél többet is elkérnek. A kereskedők 100—150 ezer dinár adót fizetnek. Általában az 1500—2000 dinárt kereső hivatalnok épen úgy nyomorog Szerbiában, mint nálunk a fix fizetéses hivatalnokok.